Zlatan Ibrahimovic a Corriere dello Sportnak adott interjújában elmondta, hogy a legnehezebb kihívást választotta és a lehetetlen vonzotta, amikor visszatért a Milanhoz.

Ibra a nyilatkozatában kitért a csapatra, a Bajnokok Ligájára, Gianluigi Donnarummára, Stefano Piolira és a svéd válogatottra is.

“A gól az én felelősségem, egy részlet, amellyel mérkőzéseket nyersz. Ez nem jelent kizárólagosságot számomra. Ha adok egy gólpasszt a csapattársamnak, akkor is úgy érzem, hogy jól végeztem a munkámat. Ma vezérnek érzem magam és a csapat követ engem. Tíz évvel ezelőtt egy másik Milan volt. 2020-ban szintén másik Milan volt. Még mindig nagyon fiatal csapat vagyunk, dolgozunk és feláldozzuk magunkat. Ennek az eredményei szemmel láthatóak és ez nem csak az én érdemem.”

“Nem tudom megítélni, hogy mi volt előttem. Nagyszerű dolgokat csinálunk, ez igaz, de még nem nyertünk semmit. Megvan a vágy, hogy még többet tegyünk.”

Novemberben meglepte a csapattársait Play Station 5 játékkonzolokkal.

“Valójában megkérdeztem a csapattársakat, hogy kik szeretnék megvenni egy bizonyos áron. A listán szereplőknek odaadtam ajándékba, míg a többieknek azt mondtam, hogy ezzel már elkéstek. Így értettem meg, hogy kikkel van dolgom. Most mindenki hallgat rám.”

Kalulu a debütáló meccsén kesztyűben akart pályára lépni, azonban Ibra levetette vele.

“Egyértelmű. Hogy néz már ki, hogy van egy fiatalember, aki védőként debütál és kesztyűt visel? Biztosan nem keltene félelmet az ellenfélben.”

“Mindig is kedveltem azokat a védőket, akik elfogadják a kemény és tisztességes párharcot a pályán. Emlékezzünk arra, hogy a múltban nem volt VAR. Maldini mindig ösztönzött engem. Most gyakran azt mondja, hogy akkoriban nem voltam olyan erős, mint most. Ha jól emlékszem, akkor nem minden párharcot nyert meg ellenem. Kedvelem Chiellinit, ő egy igazi állat, aki mindig üldöz. Ez a helyes mentalitás.”

“Donnarumma? Ő a legerősebb kapus a világon. Ezt soha nem fogom megmondani neki, továbbra is sikerre éhesnek kell lennie. Nem normális dolog, hogy még nem játszott egy Bajnokok Ligája-meccset sem.”

“Bajnokok Ligája? Még korán van ígéretet tenni. Mennyi is van még hátra? A teljes második félszezon plusz két mérkőzés. Ezenkívül célokat kitűzni olyan, mint korlátokat szabni. Soha nem csinálom. A második helyezett az első vesztes. Minden nap a lehető legjobbat akarom kihozni magamból, beleértve az edzéseket is.”

“Nem normális dolog, hogy a Milan ilyen régóta nincs az elitben, sem a szurkolóknak, sem a klubnak. Minden tiszteletem, de látom az Atalantát a Bajnokok Ligájában, a Milant pedig nem. Azért jöttem, hogy ezen változtassak. Nem tudom, hogy mi történt hét év alatt, de számomra egyértelműnek tűnik, hogy ha nincs stabilitás a klubban, akkor a pályán sem lesz.”

“A tavaszi karantén alatt semmi nem történt, mindenki otthon volt. Aztán visszatértünk és a csapat biztosítékokat kért, de nem kaptunk semmit. Csak Pioli maradásával vált egyértelműbbé a helyzet. Stresszesek voltunk és úgy éreztük, hogy elítélnek minket, még mielőtt bármit is tettünk volna. De a múlt helyett inkább beszéljünk a jelenről és a jövőről.”

“Pioli? Ő az edző és én játszom. Megkér, hogy tegyek meg bizonyos dolgokat a pályán, én pedig végrehajtom. Bízik bennem és olyan utasításokat ad, amelyek tetszenek. Nagyszerű egyensúly van. Kényelmesen érzem magam a pályán és azon kívül egyaránt. Tavaly az edző olyan helyzetben volt, hogy nem tudta: a következő napon még mennie kell dolgozni vagy sem. Más valaki megköszönte volna a lehetőséget és inkább olyan helyre megy, ahol biztos a holnap. Ehelyett ő minden nap megnyugtató üzeneteket küldött a játékosoknak és bizonyított.”

“Cristiano Ronaldo vs Ibrahimovic? Mindketten mindent beleadunk a saját csapatunkért és a legjobbak vagyunk. Nem nekünk kell megítélni, hogy kettőnk közül ki a legjobb.”

“Amíg jól érzem magam, folytatni fogom. Júniusban lejár a szerződésem és beszélni fogunk róla. Nem akartam bizonyos helyzetben csapdában ragadni és a klubot sem akartam ilyen szituációba hozni. Pont ezért írtam alá a visszatérésemkor csak 6 hónapra, aztán hosszabbítottunk. Mások másként érveltek volna, de én a választás szabadsága mellett vagyok.”

Ibrahimovicot arról kérdezték, hogy mi az a dolog, ami még mindig előre viszi. Ellentmondani az életkornak, elérni az 1000 mérkőzést vagy esetleg Bajnokok Ligáját nyerni…

“Fogalmam sincs, hogy hány mérkőzést játszottam a pályafutásom alatt. Nem mondok számokat, attól csak öregnek érezném magam. A mai kihívásom, hogy egy fiatal csapat érett legyen általam. Ez a kihívás különbözik azoktól, amiket megszoktam. Ezt véghez vinni még nagyobb örömet okoz számomra, mint a győzelem.”

“Vírus? Nem tudtam, hogy mire számíthatok, amikor bejelentették, hogy pozitív lett a tesztem. Be voltam zárva a házamban és a falakkal beszélgettem. Az idő nagyon lassan telt és vártam a tüneteket, amik meg is érkeztek. Egyik nap fejfájás, másnap hátfájás. Egy idő után elvesztettem az ízlelésemet. Lázam soha nem volt. Aztán 16 nap után azt mondták, hogy negatív vagyok. Próbáltam otthon edzeni, de azonnal elfáradtam.”

Ibra megnevezett egy svéd játékost, aki nagy potenciállal rendelkezik.

“Svédországban nincs még egy Ibrahimovic. Bárcsak lenne… Nos, van valaki, aki nem tűnik egy tipikus svéd játékosnak. Ő Emil Roback. Erőnlét, sebesség, technika, mozgás, minden adott. A Milan megkapta őt és azt gondolom, hogy végleg be fog kerülni az első csapatba.”

“Majdnem 40 éves vagyok. Nem szeretem ezt mondani, de ez az igazság. Nagy tapasztalattal rendelkezem, ezért is csinálok kevesebb, de hasznosabb dolgokat a pályán. Sokan visszavonulnak, amikor elérik a 35. életévüket. Azok, akik okosak, tudnak alkalmazkodni és folytathatják a játékot. Tudom, hogy ki vagyok és a körülöttem lévő emberek is ismernek. Nem érdekel, hogy idegenek mit mondanak rólam.”

“Amerika? Ott jöttem rá, hogy olyan játékos vagyok, aki még életben van a sérülése után. Egy év kellett, hogy rájöjjek Los Angelesben. Megfordult a fejemben, hogy befejezzem a játékot vagy folytassam. Az ügynököm, Mino Raiola azt mondta: »Amerikában túl könnyű lenne visszavonulni, próbáld meg Európában!« A Milant választottam, mert ez volt a legnehezebb kihívás. A lehetetlen vonzott.”

Ibra reagált arra, hogy lenne-e a jövőben esetleg edző vagy igazgató.

“Nem teszek ilyen megállapításokat. Az edző munkája nagyon megterhelőnek tűnik számomra, de aztán ki tudja. Most túlságosan szeretek a pályán lenni.”

“VAR? Véleményem szerint folyamatosan javul a helyzet. A VAR mindent világosabbá tesz. Persze tavaly semmit nem értettünk a kezezésekről és a gólomat is elvették Firenzében… A játék megváltozott, de abban az értelemben, hogy évekkel ezelőtt a legjobb játékosok döntöttek. Ma olyan csapatok vannak, akik kollektívan kerülnek be a legjobb 5-be. Az Atalantáról van szó, amely két szezon óta óriási dolgokat művel. Nos, hallottam az Európai Szuperligáról, ami egy szép kis politikai játék a FIFA és az UEFA között.”

“Gondolkodtam-e a visszatérésen a válogatottba? Természetesen. Minden attól függ, hogy érzem magam. Minőséget kell hoznom, nem a nevemet.”

6 HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

  1. A vér nem válik vízzé..:) Ha egyszer Ibrakadabra befejezi az aktív labadarúgást…nem tudni mikor, és most nem is ez a fontos. Biztos vagyok benne, hogy néhány hónap után hiányozni fog Zlatannak a futballközeg. Vagy “futball vállalkozóként” vagy igazgatóként vagy elnökként vagy klubb képviselőjeként stb., biztosan láthatjuk valamelyik a szívéhez közel eső csapathoz. Én, személyszerint a PSG, Inter, Milan, Juventus csapatokra tippelnék ahol felbukkanhat. Már csak azért is gondolom ezt, mivel az aktív pályafutását a földöntúli teljesítménye mellett, a média is nagyon kedvelte, folyamatosan reflektorfény alatt volt. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy vérbeli, profi igazgató legyen. Valószínűleg Raoila is jól fog járni Zlatan, labdarúgás utáni pályafutásából. Zlatan nyugdíjas sohasem lesz..
    Melyik híres színesz fejezte be a pályafutását 40 évesen? Arnold Schwarzenegger, Sylvester Stallone, Harrison Ford, Clint Eastwood…könnyű a válasz: Egyik sem! Pedig ők is halálra keresték magukat már 40 éves korukra, de már nem a pénz miatt dolgoztak sztem. Egyszerűen abban a Hollywoodi közegben nőttek fel és a reflektorfény a mindennnapi életük részévé vált.
    Hasonló a helyzet Zlatannal, csak nem a filmszakmában hanem a futball életben.

  2. Nagyon érdekesek Ibra nyilatkozatai, mert elég keményen fogalmaz, mindenről van egy elég markáns véleménye, odamondogat ellenfélnek, de csapattársnak is, azt a bizonyos határt viszont nem lépi túl, illetve nem nagyon lehet ezekbe belekötni. A mondandója éppen olyan, mint a játéka. Ösztönös. Ezt ő játékosként megteheti, de ha a futballban maradna és menedzserként vagy technikai igazgatóként kellene nyilatkoznia, kétséges, hogy mindig diplomatikus tudna maradni. Márpedig két lehetőség van: vagy “mellébeszél”, és akkor mindenki csodálkozik, hogy hol van a játékos-Ibra, vagy csinálja ugyanazt a fajta kommunikációt, akkor meg lehet, hogy eltiltásokkal kell szembenéznie. Nem hiszem, hogy ő például szó nélkül hagyna egy nevetséges VAR-ítéletet.

    Sajnos amikor az jut eszembe, hogy lassan 40 éves lesz, egyrészt ráébredek, hogy én is, másrészt, hogy mennyire kezdenek fogyni az ilyen futballistakaliberek, akik meg tudtak maradni EGYÉNISÉGNEK. Bár manapság is van sok remek játékos, nem feltétlenül olyanok, akikre mindig odafigyel az ember. Az elmúlt lassan 15 év “kiajobbmessivagyronaldo” viaskodásában a két rekordhalmozó tkp. egymást emelte felfelé. Ha az argentin lőtt egy mesterhármast, a portugál mesternégyest. Messi megdöntött egy rekordot? CR7 rá két napra megdöntött kettőt. Ment a Madridnak és a Barcának, lőtték a gólokat halomra, nyerték a trófeákat, de összességében dögunalmas játékosok (voltak), akik – és talán ez a legjobb kifejezés arra, amit le próbálok írni – nem tudták magukkal ragadni a szurkolókat. Ibrahimovic ebben szerintem különbözik tőlük. Ibrának az az imázsa, hogy nincs neki. Ahogyan Messin lehet tapasztalni, hogy megtanulta, mit és hogyan kell nyilatkoznia (az utóbbi pár hónapban azért már odamondogatott…), próbált megfelelni a jókisfiús imázsának, CR7 pedig remekül használta a céljai érdekében a médiát (nyilván a stábja segítségével), addig Ibra esetében ilyen tervezettséget nem látni. Sok idősebb szurkoló számára ő azért is népszerűbb jelenség, mert – legalábbis én így vagyok ezzel – a svéd nyugodtan beilleszthető lenne a 80-as évek futballjába, amikor sokkal őszintébb – és kevésbé profi – volt a legtöbb focista… Most ugye nem lehet csúnyát mondani, mert eltiltják az illetőt. Senki sem mer kommunikálni a pályán, csak a szája elé tartott kézzel. Cukisági verseny van ezerrel a különféle oldalakon, hogy ki mennyire szereti ezt, azt meg amazt, ki mi mellett áll ki. Korábban eltiltották az illetőt, ha politikai vagy vallási jelszót írt a pólójára, amit gólörömnél megmutatott. Manapság az angol szövetségnek semmi gondja nincs a BLM-mel, a mezre írt ilyen-olyan jelszavakkal, a meccsek előtti térdeléssel… Bizonyos értelemben ezért Ibra lehet, hogy nem érzi jól magát ebben az időszakban, legalábbis én inkább a ’80-as vagy a ’90-es években tudnám őt elképzelni.

    Érdekes egyébként, hogy Ibrával kapcsolatban él egy bizonyos kép, hogy ő milyen bunkó, tahó stb. Mégsem tudnék botrányt felidézni vele kapcsolatban. Nem történt olyan, hogy részegen vagy drogozva jelent volna meg itt vagy ott, hogy botrányt okozott volna egy szórakozóhelyen… Szóval ez a pali több mint két évtizede hihetetlen profizmussal teszi a dolgát. Elég szomorú, hogy a Milan játékosai számára egy 39-40 év körüli focistát kellett igazolni ahhoz, hogy elkezdjenek hinni önmagukban, és hogy elkezdjenek teljesíteni.

    Remélhetőleg Ibrahimovic itt fejezi be a pályafutását. Akár ennek, akár a következő szezonnak a végén.

    • Jól összefoglaltad és én is hasonló okokból kedvelem és tisztelem Ibra-t jobban, mint a többieket, akiket a média sztárol.
      “ez nem csak az én érdemem” – Ebből is látszik, hogy bár néha nagyokat mond(esetleg viccből), de egyáltalán nem egy nagyképű barom, mint azt sokan mondogatják róla és több ilyen nyilatkozata is volt már a múltban, ahol például Xavi-t méltatta, aki szintén nem került akkora rivaldafénybe, mint a nagy kettő.

      Egyik nyilatkozatában el is mondja nevek nélkül, hogy nem kedveli a CR féle jelenséget, aki nem önmagát adja és azzal is tisztában van, hogy emiatt ő nem lesz a népszerűségi versenyek győztese, mert az aranylabda meg az egyéb egyéni díjaknál az elég fontos, különben egy Neymar nem előzhetné meg Ibra-t, bár ez csak az én véleményem.
      Ebből a szempontból meg valóban érdekes, hogy CR meg hasonlók elég sok bulvár botrányba keveredtek már, de mégis Ibra a nagy tahó, mert például CR rengeteg pénzt adományoz és segít gyerekeknek, de ezekről mindig egymillió hír van és gyakran előhozzák, mikor valami negatív hírben szerepel. Szerintem Ibra is kiveszi a részét az adományozásból, de nem az a fajta, aki nagydobra veri, mert ezeknek nem is erról kéne szólnia.

      Csinált pár baromságot és lehet rosszul érteni a mondandóját, de ez csak a felszín. Ebből a kesztyűs sztoriból is látszik, hogy az ilyen apróságok mennyit jelentenek, amit nem látunk.

      Számomra ez a jelenség kicsit meg is öli a focit, hogy az utóbbi időben 2 nagy névre húzták fel az egész sportágat, pedig minden korszakban, minden csapatnak volt 1-2 olyan játékosa, akiket ki lehetett emelni. Most sem arról van szó, hogy ne lennének húzó nevek minden csapatnál, de a “szakértők” mindig azt mondogatják, hogy van Messi és CR és utána egy nagy szakadék van, pedig ez egyáltalán nem igaz és csak fel van fújva ez, amit elég sokan el is hisznek. Reklám szempontjából nem is rossz, hogy ki kell emelni a világklasszisokat, de azért az utóbbi időben mikor elterjedt a közösségi média, már nagyon elszaladt a ló és ekkora különbséget nem érzek, mint amit felvázoltak.
      Ez mondjuk már más téma, ezért nem is mennék bele jobban az egészbe, de a fiatal játékosok helyzetét nézve se lehet túl szerencsés az egész, hogy elvesztik az önbizalmukat, mert isteni magasságokba emelnek két embert és hamis példaképeket választanak maguknak, amit nem csoda, hogy képtelenek követni. A Milan fiataljainak is ezért hiányzott egy olyan ember, mint Ibra, aki pontosan tudja, hogy mennyire fontosak az ilyen példaképek, mert ő is olyan nagy játékosok közt edződött, mint a brazil Ronaldo és lehetne még sorolni.

      Szerencsére most már halványul ez a két nagy csillag és Ibra reneszánsza is felnyithatja azoknak a szemét, akik CR-t istenítették eddig, mert az öreg felveszi a versenyt vele és egy gyengébb csapatban vannak hasonlóan jó mutatói, mint a portugálnak.

SZÓLJ HOZZÁ!

Please enter your comment!
Add meg a nevedet