Mino Raiola szerint Zlatan Ibrahimovic képes lenne akár 50 éves koráig játszani, de csak a legmagasabb szinten. Az ügynök úgy véli, hogy a Milan erősségének 90%-át Ibra adja.

Nem kérdés, hogy Ibrahimovicnak hatalmas érdeme van abban, hogy a Milan nagyon jól teljesít a 2020-as esztendőben és a svéd klasszis a visszatérése óta 29 tétmeccsen 20 gólt szerzett illetve 7 gólpasszt osztott ki.

Raiola megragadta az alkalmat, hogy kicsit odaszúrjon a Milannak és Ibrát méltatta, valamint a visszavonulás kérdéséről is faggatták.

“Addig fog futballozni, amíg hordágyon nem viszik le a pályáról. Akár 50 éves koráig is folytathatja a játékot, de csak a legmagasabb szinten akar játszani. Látod, nem? Újraélesztette a Milant és a csapat erejének 90 százaléka benne rejlik.” – mondta Raiola.

“Néha edzés közben ráülök a hátára, miközben fekvőtámaszokat csinál és ugyanúgy folytatja tovább. És tudni lehet rólam, hogy nem én vagyok a legkönnyebb…”

“Amerika? Ibra az Egyesült Államokban akart élni a családjával, de az ottani mentalitás más. Nem volt meg bennük ugyanaz a győzelmi vágy, mint ő benne. Még videójáték közben is nyerni akar.”

“Nagyon önkritikus magával szemben és egy őrült. A kudarc nem tartozik hozzá. Nem csak egyszer akar jól játszani, hanem mindig. Hol volt a PSG előtte? Hol állt a Milan? Megváltoztatta a klubok szintjét, amelyek utána évekig profitálhatnak belőle. Ibrának megvan az ereje és a képessége, hogy továbbadjon valamit a következő generációnak, ezért a lehető legtovább kell folytatnia a játékot.”

Raiolát a profizmusról kérdezték és egy konkrét példával válaszolt. Egyszer Ibrahimovic csapatának 11 órakor kellett repülőre szállni és az előző este mérkőzést játszottak. Az egyik csapattársa 10:30-ra akart oda menni, hogy találkozzanak. Ibra válasza a következő volt: “8:30-ra itt leszel. Előtte még két órát edzenünk kell.”

3 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Raiola nem mond hülyeséget; persze százalékosan nehéz kifejezni, hogy mennyit adott Ibra a Milannak, de a tények makacs dolgok, mint azt Engels (is) mondta. Ebben az esetben nem annyira az a lényeg, hogy ki kinek tulajdonítja a sikereket, mert mindenki hozzáteszi a magáét, amihez Ibra volt a katalizátor. A fontos, hogy a svéd jelenlétét a csapat ki tudta aknázni. Megtanultak nyerni, lett önbizalmuk, mernek focizni. És ha egy csapat mer focizni, a magabiztosságával el tudja bizonytalanítani az akár jobb ellenfelet is. Ibrahimovicot ezek a raiolai magasztalások nem érdeklik, ő tudja, hogy mekkora hatással volt a csapatra, és egyébként is istennek gondolja magát, a csapat tagjai pedig valamennyien reálisan látják, hogy Ibrával valami megváltozott a Milannál. A Milan vezetőségének sem kell reklámozni a dolgokat, ők sem vakok, ezért volt a hosszabbítás Ibrával, és vélhetően lesz jövőre is, ha lesz BL. Ezt az Ibra-hatást mintha csak Calhanoglu és az ügynöke nem érzékelné.

    Amit Ibra leművel, az egyedülálló a maga nemében. Gondoljunk bele, hogy hol vannak már olyan, nála 1-4 évvel fiatalabb játékosok, mint Cech, Gilardino, Cassano, De Rossi, Van Persie, Robben, Fernando Torres, Tévez, Iniesta, Sneijder, Schweinsteiger, De Jong, Rooney vagy Podolski… Visszavonultak vagy valami szir-szar bajnokság első vagy nem annyira szar bajnokság másodosztályú csapatában (Rooney) vegetálnak. Esetleg Tévez játszik még a Bocában, ha jól tudom. Ibra meg eközben vezeti a csatárok szempontjából talán legnehezebb bajnokság góllövőlistáját, úgy, hogy újabban az a hobbija, hogy nem rúgja be a büntetőket.

    • Azt se szabad elfelejteni, hogy Ibra ezt a varázslatot most egy olyan csapatban csinálja, amit joggal várt mindenki az utolsó helyekre, mert annyira amatőr szinten voltak. Ez is azt mutatja, hogy mekkora harcos és a kihívás élteti, miközben egy Ronaldo egy olyan csapathoz igazolt, akik félgőzzel is uralták a Seria A-t, ezért minimum azt várná el tőle az ember, hogy BL döntőbe viszi a Juventust, de ez nem történt meg eddig, viszont Ibra tényleg felélesztette az évek óta téli álmot alvó Milan-t.