Robinhónak csodálatos emlékei vannak a Milannál töltött időszakáról és szerencsésnek tartja magát, hogy egy klubcsapatban játszhatott Gennaro Gattusóval, Andrea Pirlóval, Kakával vagy éppen Ronaldinhóval.

A brazil támadó 2010-ben csatlakozott a Milanhoz az átigazolási időszak utolsó napján és rögtön az első olaszországi szezonjában Scudettót nyert a csapattal. Robinho remek teljesítményt nyújtva 15 góllal és 6 gólpasszal zárta a 2010/2011-es idényt.

Robinho a TMW-nek adott interjújában felidézte a Rossonerinél töltött éveit.

“Négy csodálatos év volt és ezalatt több mint 30 gólt szereztem. Nyertünk egy felejthetetlen Scudettót és egy Olasz szuperkupát. Ez valóban egy nagyszerű Milan volt, a világ egyik legjelentősebb klubja, amelyben volt szerencsém sok bajnokkal együtt játszani, mint például Patóval, Gattusóval, Seedorffal, Pirlóval, Ronaldinhóval, Thiago Silvával, Inzaghival, Kakával vagy éppen Ibrahimoviccsal.”

Robinho elmondása szerint egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy Ibrahimovic ennyi idősen is a különbséget tudja jelenteni a pályán.

“Egyáltalán nem lep meg. Ibra mindig is egy példaértékű játékos volt, nagy profizmussal. Ő igazán a futballnak él. Megtiszteltetés volt számomra, hogy együtt játszhattam és edzhettem vele a Milanban. Őszintén szólva nem csodálkozom azon, hogy majdnem 40 évesen is egy jelenség. A Milan fiatal tehetségeinek feltétlenül szükségük van egy olyan bajnok tanácsára, tapasztalatára és karakterére, mint Zlatan.”

A 36 esztendős brazil futballista pár nappal ezelőtt tért vissza a nevelőegyesületéhez, a Santoshoz. A klub pénzügyi nehézségekkel küzd és Robinho egy jelképes összegért, havi 230 euróért írt alá. Ez az összeg különböző bónuszokkal még nőhet, de a játékos nagyszerű gesztust tett a nevelőegyesülete felé.

“Ez igaz, de őszintén szólva nem szeretem, hogy ennyit beszélnek erről. Úgy döntöttem, hogy gyakorlatilag ingyen játszom ebben az öt hónapban. A Santosnak most szüksége volt rám, ahogy nekem is szükségem volt a Santosra a pályafutásom elején. Nagyon boldog vagyok, hogy visszatérhettem. Ez az otthonom, ez a csapatom, amely megvalósította az álmomat, hogy profi labdarúgó legyek.”

7 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. 1. Ez valóban nagyon szép gesztus.

    2. Furcsa a profizmussal kapcsolatban Robinhót hallgatni, mert ő “érdekesen” élte meg azt, hogy profi labdarúgó. Persze voltak nagyon jó idényei is, de többségben voltak az olyanok, amelyekben nem viselkedett igazi profiként (vagy profibban is állhatott volna a futballhoz). Ahogy mondani szokás, a karrierjéből jóval többet ki lehetett volna hozni. És ha nem is vált volna belőle soha Pelé-utód (mint azt a Fekete Gyöngyszem több tucat más tehetség mellett az ő esetében is megjósolta), egy Sergio Agueróéhoz hasonló pályafutás kinézett volna neki.

    • Néha az ész nem mindig áll párhuzámban a tehetséggel. Ha valaki nem tudja kihasználni a saját tehetségében rejlő lehetőségeket, az magárra vessen. Hol van ikyenkor az ügynöke? Mert ha olyan ember állt volna mögötte, mint Raiola, Jorge Mendes….akik szó szerint az utolsó cseppet is kifacsarják a képviselt játékosából, akkor Robinho sem ott tartott volna ahol befejezte. És még ebben a korban is milliókat kereshetne és gólokat szerezhetne valamelyik közepesen nehéz bajnokságban.
      Pont nem tudok sajnálni senkit aki ostoba.

        • Az én véleményem 🙂 Nem kell minden esetben komolyan venni…Sok esetben a kommentekben túl kifejező vagyok, de még1szer említem, ez az én nézőpontom. Nem szeretnék senkinek az agyára menni emiatt 🙂
          Sztem egy ügynök nagyon is motiválhatja a képviselt játékosát…Sokszor a futballisták nagyon egyszerű családból jönnek, szegénységből. A szülők sokszor a saját életüket nem tudják szervezni és a tehetség rossz irányba halad. De ha van egy talpraesett ügynök, ő biztosan tudja motiválni a képviselt játekost. Ha mással nem, akkor a kiharcolt szerződésben lévő pénzzel. És ha az ember teljesítménye javul, akkor általában az ügynök kopogtat a klubboknál fizetés emelésért vagy új szerződésért. Nem engedi kicsúszni a játékost a kezei közül. Robinhot 21 évesen leigazolta a Real Madrid a kezdő csapatba, azt gondolom lehet, hogy ez a szerencse az ötös lottó megnyerésével egyenlő. De Robinho hozzáálásával sokszor baj volt, bár nem a Madridban hanem a következő csapataiban, ez a statisztikákból kiderül. Ebben az esetben én a játékosügynököt is hibáztatom, mert nem nézett a játékosa után. De mindenki azt csinál amit akar.

          • Egyetértek ezzel, hogy egy menedzser is fontos szerepet játszik, ahogy egy edző vagy valami más, mint például Ibra esetében az, hogy egy lenézett migráns volt Svédországban, ezért sokkal jobban kellett küzdenie, mint a szőke kékszeműeknek.

            A menedzser meg általában azután is veled tart, ha a nevelőegyesületből eligazolsz, ahol egy remek edző atyáskodik feletted.

            A szülők is csak akkor tudnak igazán segíteni, ha ilyen közegben nőttek fel. Erre jó példa Szoboszlai is, ahol az apja és a menedzsere együtt egyengetik a karrierjét és fokozatosan akarnak szintet lépni, mert könnyű elkövetni azt a hibát, hogy olyan csapatba igazolnak, ami még túl nagy feladat egy fiatal játékosnak.
            Robinho elég tehetséges volt, hogy a Real-ban játsszon, de nem volt elég érett ahhoz, hogy megtanulja a kemény munka fontosságát és azt, hogy milyen az, amikor nem emelkedik ki a tehetségével a többiek közül.

            Balotelli meg egy átkozott zseni. A labdával egy mágus volt, de a személyisége olyan, mint egy hiperaktív kisgyereké, aki folyamatos figyelmet igényel. Őt csak Seedorf és Mihajlovic tudta kordában tartani egy rövid ideig.