Stefano Pioli, a Milan vezetőedzője szerint helyes elvárás a csapattal szemben a Bajnokok Ligája-indulás kiharcolása és beszélt a soron következő idényről, a csapatról, a célkitűzésekről és a klubnál lévő összhangról is.
„Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy mit építettünk közösen, valamint a munkamódszerünkre, a játékstílusunkra, a filozófiánkra, a jövőképünkre és a vágyunkra, hogy együtt dolgozzunk itt Milanellóban annak érdekében, hogy csapatként fejlődjünk. Fiatal csapat vagyunk, megteremtettük az alapokat és folytatnunk kell ezt a növekedést az idei szezonban.” – nyilatkozta Pioli.
„Természetesen az előző szezonban szerzett tapasztalataim hasznosak lesznek, ezt mondtam a csapatnak is az első napon. Ez egy olyan előny, aminek mindenképpen örülnünk kell, hiszen már ismerjük egymást, a játékosok mindannyian pontosan tudják, hogy mit kell tennünk, mit akarok és mit várok el. Tudom, hogy a játékosok sokat tudnak adni a csapatnak, ezért nagy elvárásaim lehetnek. Ez egy rendkívüli nyár, hiszen csak egy rövid szünetünk volt és hamarosan újra tétmérkőzést fogunk játszani. Nincs sok időnk, ezért jól kell eltölteni a rendelkezésre álló időt.”
„Azt mondhatom, hogy valódi összhang van a klubnál. Mindannyian együtt dolgozunk azon, hogy világos jövőképünk legyen. Tisztában vagyunk azzal, hogy mely területeken kell fejlődnünk. A klub következetesen és nagy elszántsággal dolgozik azon, hogy kihasználja az időt és megpróbálja megerősíteni a csapatot. Közös jövőképünk van és egy ilyen szilárd helyzetben reménykedünk abban, hogy a képességeinkhez mérten tudunk teljesíteni.”
„Nos, szerintem a Bajnokok Ligája-kvalifikáció helyes elvárás a csapattal szemben, végül is mi vagyunk a Milan. Túl sok szezon telt el azóta, hogy a klub legutóbb a legjelentősebb európai kupasorozatban szerepelt. Egyértelmű, hogy a tabella első hét helyezettjének ugyanez lesz a célja és mindannyiukkal versenyeznünk kell. Hatékonyan kell dolgoznunk és jól játszani. Meg kell próbálnunk jól kezdeni a bajnokságot, hiszen ezáltal még jobban felépíthetjük az önbizalmunkat és még nagyobb lehet a lelkesedés.”
„Nem gondolom, hogy túl sok dolgot meg fogunk változtatni, mert többé-kevésbé ugyanazokkal a kihívásokkal nézünk szembe. Természetesen hatékonyan kell végeznünk a munkánkat, különösen az erőnlét terén. A teljesítményeket túl gyakran az erőnlét alapján ítélik meg. Ha nyersz akkor azért, mert elég fitt voltál, ha meg kikapsz, akkor azért, mert nem voltál elég jó erőnlétben. Szerintem a játékosok gondolkodásmódja, hozzáállása, fogékonysága és minősége jelenti a különbséget. Mint mondtam, a győzelmek segítenek abban, hogy a csapat jól érezze magát és hitet adnak, ezáltal a játékosok tudják, hogyan kell átvészelni a mérkőzéseken felmerülő nehéz helyzeteket. Keményen dolgozunk, hogy jól tudjunk teljesíteni és meccseket nyerjünk. Nyilvánvaló, hogy olyan játékstílusunk van, amely alapos felkészülést igényel az erőnléti állapot szempontjából, mivel nagy figyelmet fordítunk az intenzitásra és az agresszivitásra.”
„Úgy vélem, hogy minden edzőnek áldás, ha komoly profik vannak a csapatában, akik rugalmasak, megvan bennük a kvalitás és hajlandóak áldozatokat hozni a csapatért. Egy edző számára kihívás, hogy a legjobbat hozza ki a játékosokból, megfelelő poszton szerepeltesse őket és lehetőséget adjon nekik a játékra, de mindig öröm tökéletesen profi és kiváló kvalitású játékosokkal dolgozni.”
„Szeptember 17-én lesz az első tétmeccsünk, ráadásul ez már egy fontos kieséses mérkőzés lesz. Természetesen a felkészülési meccsek fontosak ahhoz, hogy megtaláljuk a ritmust és visszaszerezzük a lendületünket. Rögtön ott kell folytatnunk, ahol abbahagytuk és még fejlődnünk kell, mert véleményem szerint a csapatnak bőven van még hová fejlődnie. A felkészülési meccsek eredményeitől eltekintve minden pillanatot ki kell használnunk, hogy a lehető legjobb munkát végezzük és mindent bele kell adnunk, mert kemény idény vár ránk. Ennek ellenére remélem, hogy jó szezonunk lesz az eredmények szempontjából.”
„Az elmúlt években azok a csapatok, amelyek jól kezdték a szezont a későbbiekben is meg tudták tartani az előnyüket a tabellán, tehát természetesen arra törekszünk, hogy jó legyen a rajtunk. Zsúfolt meccsnaptárunk lesz, hasonlóan az előző idény végéhez. Kétségtelen, hogy ha sikerül továbbjutnunk a selejtezőben, akkor 18 nap alatt 6 mérkőzést játszunk. Éppen ezért készen kell állnunk a kezdetektől fogva. Néhány sérült játékosnak vissza kell térnie a megfelelő erőnléti állapotba és vannak, akik családi okok miatt néhány nap késéssel kezdték meg az edzéseket. Van tennivalónk és egy jó kezdés azt jelentené, hogy folytatjuk az előző idényben végzett nagyszerű munkát. Ez kulcsfontosságú cél és igazán erre fókuszálunk.”
„Alapvető fontosságú, hogy sok játékosunk legyen, akik rendszeresen játékban vannak. Nem lehet csak 11-12 játékosunk a kezdőbe, akik hetente játszanak. Legalább 17-18 játékos szükséges, különösen akkor, ha bejutunk az Európa Liga csoportkörébe. Rengeteg fontos és döntő jelentőségű meccsünk lesz a szezon során. Természetes, hogy megbízhatóbb lehetőségeket szeretnénk és minél több erős játékost, akik új magasságokba emelhetik az egész csapatot. Ez a célom és ez a klub illetve a menedzsment célja. Mindent beleadunk a célkitűzések elérése érdekében és erősen kell kezdenünk a szezont.”
2 hozzászólás
„A teljesítményeket túl gyakran az erőnlét alapján ítélik meg. Ha nyersz akkor azért, mert elég fitt voltál, ha meg kikapsz, akkor azért, mert nem voltál elég jó erőnlétben. Szerintem a játékosok gondolkodásmódja, hozzáállása, fogékonysága és minősége jelenti a különbséget. (…) Nyilvánvaló, hogy olyan játékstílusunk van, amely alapos felkészülést igényel az erőnléti állapot szempontjából, mivel nagy figyelmet fordítunk az intenzitásra és az agresszivitásra.”
Némileg mintha ellentmondana magának Pioli. Az biztos, hogy az erőnlét megkerülhetetlen; stílusos focit bemutatni sem támadásban, sem védekezésben nem lehet megfelelő erőnlét nélkül. A letámadáshoz és a direkt védekezéshez nyilván nem kell hangsúlyozni, mennyire fontos megfelelő fittség. A támadáshoz viszont azért van szükség a kondícióra, hogy a játékos agya ne azzal legyen elfoglalva, hogy „úristen, fáradt vagyok, mert már 75 perce megy a meccs”, hanem azzal, hogy a fáradtabb ellenfelet meg tudja törni váratlan húzásokkal.
Bizonyos tekintetben egyet lehet érteni Pioli megállapításaival, én viszont egy kicsit másként látom. A Milan az egyik legmeggyőzőbb csapat volt az újraindulás után, de az biztos, hogy a legnagyobb változáson nálunk volt. Elsősorban a játékban és az eredményességben, de az mintha háttérbe szorult volna, hogy a játékstílushoz rendkívül passzolt az, hogy a Milan jóval intenzívebb letámadásokat hajtott végre, és nemcsak a meccsek elején, hanem a hajrában is képes volt nyomás alatt tartani az ellenfeleket. Meggyőződésem, hogy a Milan ezt nem tudta volna így megcsinálni, ha nem nőtt volna az ellenfelei fölé erőnlétileg. Ami megdöbbentő volt, hogy mindezt a Juventus vagy a Roma ellen is képes volt megcsinálni, a Juve ellen még emberhátrányban sem tűntünk annyira elveszettnek.
A játékosok minősége nyilvánvalóan fontos, de az igazán minőségi játékos attól is számít annak, hogy például tudja, hogyan kell edzeni, és nem sérülékeny. Ez pedig igenis összefüggésben van az erőnléttel. Nyilván lenne olyan statisztika, ami megmutatná, hogy a legnagyobb klasszisok a meccsek végén, mondjuk utolsó harmadában hatékonyabbak Cristiano Ronaldo a MU-ban, a Realnál és a Juventusnál is, valamint Messi is termelékenyebb volt a második félidőkben. Ennek oka lehet persze a fáradtabb ellenfél, de az erőnléti különbség e klasszisok javára (Messinél inkább inkább az előbbi).
A fogékonyság, a módszerekbe, a stratégiaváltás működőképességébe vetett hit, a taktikai elképzeléseket megvalósítani akaró és tudó játékos is nyilván fontos, miként a hozzáállás is. De úgy gondolom, a Milan nyári eredményessége, a szellemes támadójátéka, egyáltalán: a csapat „arca” mögött nem elsősorban a játékosok hozzáállását kell látni, hanem azt, hogy felépült valami, ami működött. A top csapatok kiváló eredményei, 3-4-5-6 góllal nyert meccsei, trófeái mögött nem annyira a hozzáállás, ami számít, hanem a működőképes rendszer. A Bayern nem azért gyalulta a földbe a Barcát, mert olyan lett volna a hozzáállásuk, hanem a rendszerük miatt. A Barcelona pedig nem azért volt alárendelt szerepben, mert a játékosoknak olyan lett volna a hozzáállásuk vagy ne lettek volna fogékonyak, hanem azért, mert nem volt meg a szisztéma, illetve ha meg is volt, az nem ért semmit egy jól (jobban) működő rendszerrel szemben.
Az arra való hivatkozást, hogy a csapatnak nem volt megfelelő a hozzáállása, a mentalitása, hogy a játékosok nem voltak elég lelkesek, azóta ki nem állhatom, hogy Gattuso ezt rendszeresen belevette a nyilatkozataiba. Ezt sokan átvették, és amikor annak idején kinevezték Gattusót, sok szurkoló lelkesedett, hogy „majd Gattuso megmutatja nekik, hogyan kell szétizzadni a Milan-mezt; majd megtanítja őket küzdeni, nem lesz lazsálás, de lesz erőnlét” és a többi…
Fontos dolog a lelkesedés, a hozzáállás, de alapvetően abból indulok ki, hogy a játékosok azért fociznak, mert egyrészt ez a munkájuk, másrészt szeretnek focizni. Ilyen értelemben a hozzáállással nem kellene hogy gond legyen. A sok jó és megfelelő hozzáállású játékos alkotta csapatok közül azonban mégis volt néhány tucat, amelyet nem a lelkesedés emelt az átlag fölé, hanem valami más. Mert ha akkora szerepe lenne a hozzáállásnak, akkor Anglia legalább 4-szeres világbajnok meg 3-szoros Európa-bajnok lenne. De már több elemző rámutatott, hogy önmagában ez nem sokat ér.
Akármennyire is szerénykedik Pioli, valamire rájött, megfelelő szerepet adott a hangadóknak, Ibrahimovicnak, és ha nem is tűnik egy taktikai zseninek, sikerült megfelelően menedzselnie a csapatot, erőnlétileg pedig rengeteget fejlődött a Milan (tegyük hozzá, az ellenfelek viszont igen erőteljes lejtmenetbe kapcsoltak). Pioli a hozzáállást említette, én inkább azt mondanám, hogy a játékosokban egyszerre megjelent a hit. Van egy tippem, kinek a hatására, de rengeteg olyan megoldást láttunk, ami arra engedett következtetni, hogy egy csomó játékos elhitte, hogy meg tudja csinálni azt a passzt vagy cselt, amit korábban nem mert. Nem az volt benne, hogy mi lesz, ha nem sikerül, hanem az, hogy miért ne sikerülne, vagy pedig, ha nem sikerül, majd sikerül máskor. A Milan sokkal pozitívabban állt bele a meccsekbe, de ez szerintem fogalmilag különbözik attól, amire Pioli utalt.
Teljesen mindegy, miről mit gondol Pioli, az észrevételeivel összességében nyilván egyet lehet érteni. Ott kell folytatni, ahol a Milan abbahagyta. Ez a bő másfél hónapos meccsdömping túl sok dologra nem volt jó, de a Milannak arra biztosan, hogy önbizalmat szerezzen a következő szezonra. A 2020/2021-es idénynek a Milan mehet neki az egyik legnagyobb lendülettel, ami hatalmas pluszt jelenthet az ellenfelekkel szemben.
Mindentől fontosabb a jó szezon kezdet….ez nem kérdés. Amikor Gattuso is folytatta a munkát a köv. évben, volt kézzelfogható eredménye. Egyébként nagy luxus lett volna Rangnickot kikosarazni.