A Milan magabiztosan legyőzte a Cagliarit a szezonzárón

Igazából nincs is mit értékelni a meccsen és a csapaton; amikor akartak focizni, akkor megvillant egy-két játékos, egyébként ez egy bulimeccs volt, amit mindenki csak le akart tudni minimális energiaveszteséggel. Ettől függetlenül volt néhány keményebb belépő, lehetett aggódni néhány játékosnál – főleg Bennacernél -, hogy kihordja-e lábon rúgást/taposást. Leao ollózása gólt érdemelt volna, Ibra megint eljuthatott volna mesterhármasig, ha nem püföli a kapusba a labdát és ha belövi a tizenegyest. A gólja remek volt, de sok hibával játszott. Most még a csapattársakat sem nagyon osztotta. Donnarummát szinte csak a meccs végén tesztelték, szerencsére még ébren volt. A védelem 1-1 megingáson kívül rendben volt, csak Calabria – lassan védjegyévé váló – visszapasszából indult meg az ellenfél, de szerelték, illetve Kjaernek volt egy kisebb hibája, egy eladott labda. Gabbia alakul, most emlékeim szerint hiba nélkül hozta le a meccset, és most Theónak sem volt rossz megmozdulása védekezésben. Kessie és Bennacer talán kaphatott volna több pihenőt is, most nem voltak annyira élesek, de a Cagliari nem is nagyon tesztelte őket. Leao jól teljesített, a passzokat egyelőre nem annyira érzi, eléggé nyers még a játéka, teljesen ösztönösen focizik. Ha érettebb lesz, ez még hasznára válhat. Kár a sérüléséért. Calhanoglunak nem sikerült folytatnia a kanadai pontos sorozatát, bár nem állt messze tőle, csak ugye sikerült egy ordító helyzetet kihagynia, egyébként érezhetően felszabadultan játszott, egészen jól mozgatta a csapatot, most távoli lövéssel mintha nem próbálkozott volna. Castillejo nagyon agilis volt, igyekezett, védekezésben is feltűnt, rendben volt. Bonaventura szinte újjászületett, láthatóan nagyon élvezi a játékot, hogy trükközhet (sarkazgat, átlépi a labdákat, bokapasszokat ereszt meg stb.). Érdekes nála is ez a formaváltozás. Sokan, amikor már eldőlni látszik, hogy a következő szezont már nem az adott csapatnál kezdik meg, nem teszik oda magukat kellőképpen a „maradék” meccseken. Bonaventuránál viszont mintha pont ez lett volna a katalizátor. Még mindig inkább amellett vagyok, hogy el kellene őt engedni, mert ezt a hónapot leszámítva azért ritkán nyújtott igazán jó teljesítményt. Ettől függetlenül becsülendő, amit júliusban mutatott, és úgy gondolom, jó esély van arra, hogy a vezetőség egy új, szerintem 2 éves szerződést fog ajánlani neki. A többi cserétől olyan nagyon sok érdemleges megmozdulást nem lehetett látni. Maldini kicsit megilletődve játszott; úgy gondolom, ha már valakit kiraknak a szélre és friss ember, szerintem illene megpróbálnia futóversenyre kényszeríteni a fáradtabb ellenfelét. Emlékeim szerint ezt egyszer sem kísérelte meg. Brescianini a bemutatkozása alapján egy tökös kis játékos lehet, rajta kevésbé láttam, hogy ijedten focizott volna, inkább feldobta, hogy lehetőséget kapott. Jó volt látni Duartét a pályán, úgy gondolom, a becserélése szimbolikus volt, szerintem megtartja őt a Milan.

Ez egy olyan záró meccs volt, amelynél sokkal jobban érdekel mindenkit, hogy a kb. 5 hét múlva induló új szezont hogyan kezdi a Milan. Ha ott folytatja, ahol abbahagyta, akkor oda lehet érni akár a dobogóra is. Az teljesen egyértelmű, hogy a topligákat tekintve is az egyik legmeggyőzőbb teljesítményt mutatta a csapat az újraindulás óta, és amit itt leművelt az elmúlt néhány hétben, az alapján nagyon furcsa, hogy nem a BL-ben fog indulni a gárda. De sajnos nem elég csak a bajnokság kb. egyharmadában, 40%-ában jól teljesíteni. Akik a BL-ben indulhatnak, azok a szezon legalább felében, de inkább 70-80%-ában hozták magukat.

A hiányposztokra fókuszálva kell majd a mercatót lebonyolítani. Kjaer a legjobb példa arra, hogy nem feltétlenül kellenek eurótízmilliók egy jó játékos leigazolásához.

A most játszatott 4-2-3-1-es rendszerhez valami ilyesmi keretet kellene összeállítani:

3 kapus (elég lenne 2 is, de ez ugyebár hagyomány a Milannál…)
3-4 szélső hátvéd (ebből legalább 1 olyan, aki mindkét posztot „elviszi”)
5 középső védő (ebből legalább 2 olyan, aki vész esetén bevethető valamelyik szélen is)
4 védekező középpályás (3 kezdő szintű, 1 kiegészítő)
8 támadó (támadó középpályás, szélső, csatár – 3-3-2)

Most úgy néz ki végre, hogy sok év után a Milan ténylegesen (hiány)posztokra igazolhat, és ez azt is jelentheti, hogy az edzőnek nagyobb beleszólása lehet – talán – az igazolásokba. Nem gondolom, hogy most bankot kellene robbantani, itt most nem a nulláról indulunk, nem most kell kitalálni, hogy milyen rendszerben játsszon a csapat, ez pedig hatalmas előnyt jelenthet a mercato során. A júliusban látott Milan egyértelműen dobogóesélyes a következő szezonban. Ha jól sikerül a mercato, ha tudunk erősíteni, akkor nem a többi csapat bukdácsolásától kellene remélnünk, hogy odaérünk a BL-helyek egyikére, hanem ezt reálisan saját erőből is el tudnánk érni.

Jó volt látni ezt a Milant majdnem másfél hónapig, remélhetőleg szeptembertől hasonló színvonalon és eredményességgel folytatja a csapat.