Egybehangzó értesülések szerint Stefano Pioli egyetlen helyen fog változtatni a kezdőcsapaton a Juventus elleni meccshez képest, így támadó-középpályásként Hakan Calhanoglu lesz a pályán az első perctől kezdve.

Nagy a tét a Milan számára a ma esti Napoli elleni mérkőzésen, hiszen jelenleg két pont a csapat hátránya a 6. helyen tanyázó nápolyi együtteshez képest. A Rossoneri a szünet óta 5 bajnoki meccséből 4-et megnyert, amelyből három kifejezetten rangadó volt. A Napoli is hasonlóan jó formában van, mivel a szünet óta egyetlen bajnokit veszítettek el.

A MilanNews, a Sky Sport és a La Gazzetta dello Sport egybehangzó információi szerint a Milan ismét a 4-2-3-1-es formációban fog kezdeni és az egyetlen módosítás várható a Juve elleni 4-2-es siker után. Ennek megfelelően Paquetá helyett Calhanoglu fog kezdeni, míg Ibrahimovic és Rebic helye továbbra is biztosnak tűnik a támadósorban.

A jobb oldalon Castillejo még nem bevethető, így Saelemaekers és Paquetá harcol a kezdőcsapatba kerülésért. Jelenleg minden jel arra utal, hogy az edző a belga középpályásnak fog bizalmat szavazni kezdőként Nápolyban.

A MILAN VÁRHATÓ KEZDŐJE:

G. Donnarumma
Conti, Kjaer, Romagnoli, Theo
Kessié, Bennacer
Alexis, Calhanoglu, Rebic
Ibrahimovic

2 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Nem lennék meglepve, ha Romagnoli, Rebic és Bennacer is kapna ma lapot. Nagyon kellene figyelni, hogy ne tűnjön úgy, mintha direkt akarnának sárgát kapni, mert lehet, hogy ezt utólag szankcionálják… Szóval, ha kapnak lapot, az ne pl. labdaelrúgás vagy időhúzás miatt legyen. Megjegyzem, mivel a csapatot egy sárga lap az adott meccsen hozza nehezebb helyzetbe, nem értem, hogy ezt miért kell vizsgálni. Ha van rá lehetőség, és nem tiltja semmi, hogy valaki ilyen helyzetben szabálytalankodjon – ráadásul nem lehet bizonyítani sem, hogy Romagnoli pl. azért húzta az időt, hogy lapot kapjon, és így a Parma ellen ne játsszon -, akkor tessék.

    Jó lenne folytatni a győzelmi sorozatot. Viszont kezd egyre furcsább lenni ez az egész, ugyanis az elmúlt évek egyik legjobb időszakát éli a csapat: helyzeteket alakít ki, sok gólt szerez, helyenként egészen szépen játszik, és ami a lényeg, nyer, ráadásul rangadókat nyer. És közben közeledik a szezon vége, és egy – sokadik – új időszámítás… Amennyiben nem jól sül el a Rangnick-projekt, akkor biztosan jönnek majd a “Piolit hagyni kellett volna a kispadon” vélemények – nem is biztos, hogy ok nélkül.

    Pioli lehet, hogy kiválóan fejezi be az idényt, de úgy gondolom, vele kapcsolatban a legfontosabb dolog nincs meg a vezetőség részéről, a bizalom. Az – úgy tűnik – Rangnick felé van meg. Pioli ilyen menetelés után biztosan nem marad állás nélkül, de úgy gondolom, a Milannál ezért nem maradhat. A vezetőséget (Gazidist) ugyebár nem lehet lecserélni, így marad az edző. A Milan számára olyan valaki kell, aki felé megvan a bizalom, és ha Rangnick az, akinek a szavára adnak, akinek az elképzeléseit osztják játékospolitika és rendszer szintjén, akinek az ötleteire eurótízmilliókat adnak, akkor nem lehet Piolival folytatni.

    Kicsit sajnálom ezt a helyzetet, mert nagyon jó időszakát éli a csapat és az edző is, de nem egyértelmű, hogy miként javulhatott fel ennyire a Milan. A Romát viszonylag simán elintézte a csapat, erőben lazán felülmúlva. Tkp. a Lazio sem jelentett akkora gondot, bár így utólag nem lehet olyan nagy sikernek elkönyvelni azt a győzelmet, mert tragédia, ami ott történik. Én az alapján, amit Inzaghi művel, biztosan kirúgnám, mert ennyire nem lehet elfelejteni focizni. Az egész szezonban volt 3 vereségük, ezt a legutóbbi 3 meccsen megduplázták… Az elmúlt néhány mérkőzésük szinte teljesen elfeledtette a szurkolókkal és mindenkivel, hogy előtte milyen jók voltak a rómaiak.

    A kényszerszünet következtében egyes gárdák visszaestek, mások szintet tartottak. A legnagyobb megindulást a Sassuolo mellett a Milan és a Napoli produkálta, bár Gattusóéknak könnyebb meccseik voltak. A Sassuolo mellett így a Milant mondanám olyan csapatnak, amely egyértelmű nyertese a szünetnek. Viszont úgy gondolom, ez nem azért van, mert most állt össze a gárda vagy hogy Pioli megtalálta a játékrendszerét és a megfelelő embereket. A Milan újabb sikereinek igen nagy százaléka az erőnlétre vezethető vissza, ami örömteli, mert ezzel korábban rengeteg gondunk volt. Jövőre nem lesz olyan, hogy júliusban is pontokért fogunk focizni, ráadásul 3-4 naponta. Ha úgy tűnt volna, nem akarom kisebbíteni a Milan sikereit. Megmondták, hogy mikortól indul újra a meccsdömping, és hogy hány naponta kell játszani. A Milan felkészültebbnek tűnik, mint a legtöbb ellenfele, amiért elismerés illeti. De le kell szögezni, hogy semmilyen jele nem volt annak 2-3 hete, hogy a Milan 7 gólt rúgva összességében simán megveri a tabella első két helyezettjét. Éppen ezért – sajnos – nem mérvadó és reális, amit itt a Milantól látunk. Annál biztosan több volt a csapatban, mint amit a szünet előtt láttunk tőle, annyira meg nem jó a többiekhez képest, mint amit most mutat.

    Mindenesetre jelenleg jó várni a Milan meccseit, jó nézni, ahogyan néha játszik. Az utóbbi évek alapján ezt nem gondoltuk volna. Remélhetőleg a Rangnick-érában is így lesz.

  2. Mindig azt kell és lehet megverni, aki szembejön (a futballpályán). Viszont a Lazio, Juve és Roma is gödörben van, ezért óvatosan bánjunk az optimizmussal. A Napoli viszont igazi erőmérő lesz. Hajrá Milan! Az összeállítás elég egyértelmű, ennél sokkal jobbat nem lehetne mondani, Castillejo hiányzik talán.