A Paris Saint-Germain után egy másik dúsgazdag európai topklub is szemet vetett a Milan középpályására, Ismael Bennacerre, akinek – megerősített információk szerint – egy kivásárlási záradék szerepel a szerződésében. A konkrét összeg is kiszivárgott.

Az algériai középpályás 2019 nyarán szerződött a Milanhoz és a klub vezetősége még az Afrika kupa előtt tető alá hozta a transzfert, amelynek köszönhetően a játékos kedvező áron, 16 millió euróért váltott klubot. Bennacer végül megnyerte a tornát Algériával és megválasztották a torna legjobb játékosának.

Bennacer főszereplővé vált a Milanban az aktuális szezonban és a kezdeti nehézségek után folyamatos játéklehetőséget kapott, amit nagyszerű teljesítménnyel hálált meg. Korábban a PSG érdeklődéséről lehetett hallani és most egy másik topklub is feltűnt.

Az RMC Sport értesülései szerint a Manchester City szemet vetett Bennacerre. Pep Guardiola nagyon kedveli a 22 éves védekező-középpályás játékát és a nyáron a Premier League-be szeretné vinni. A francia rádió hozzátette, hogy Guardiola személyesen lépett kapcsolatba a játékossal.

Ezen kívül fény derült arra is, hogy Bennacer szerződésébe tavaly nyáron egy kivásárlási árat tartalmazó záradékot illesztettek, amikor aláírt a Rossonerihez. Ezt a klubhoz közel álló forrás, a MilanNews is megerősítette. Az összeget is nyilvánosságra hozták: Bennacer kontraktusában egy 50 millió eurós kivásárlási záradék van.

A kivásárlási záradék elég gyakori fogalom a labdarúgás világában, azonban a Milannál eddig ritkán fordult elő. Amennyiben egy érdeklődő klub kifizeti a játékos szerződésében szereplő kivásárlási árat és az adott futballista rábólint a klubváltásra, akkor a tulajdonjogát birtokló klub bármiféle tárgyalás nélkül köteles elengedni őt.

8 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. 50 millió eurót egész biztosan nem fog sem a PSG, sem a City egy Milan játékosért sem kiadni… :’) Megvárják szépen, amíg lejár a szerződése, aztán ingyen megszerzik egy zsíros fizetéssel (amennyiben tovább javul a teljesítménye).

  2. Maradjunk annyiban hogy néhány újságíró már igencsak unatkozik…
    Ha van olyan marha (nincs) aki jelen pillanatban 50 milliót fizetne Bennacerért annak nevét imába kell foglalni, és azonnal aláírni a papírokat 🙂
    Ez a francia rádió egyébként annyira hiteles, mintha én azt írnám hogy Dybala holnap orvosira érkezik.

  3. Általában nem kapom fel a fejem mindenféle átigazolási pletykára és fake newsra. 🙂
    Azt elképzelhetőnek tartom, hogy szinte minden csapatnak vannak kiszemeltjeik. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az adott szakmai stáb, aki a jatékos scout-al foglalkozik van jónéhány listája, potenciális “átigazolható” játékosok nevével és van egy hierarchia. De nem hinném azt, hogy Bennacer a Manchester City lista első felében szerepelne akit minden áron megakarnak szerezni. Nem kizárt, hogy rajta van, de rajta kívül sztem elképzelhető, hogy kb 100 név is szerepel.
    A sport újságírók és a bulvár újságírok is nagyon kreatívak tudnak lenni.

    • Nem értem ez miért jó!? Ez a záradék csak annyit jelent, hogy 50-ért bárki, bármikor viheti és csak a játékossal kell megegyezni. Ettől még 2 zsák krumpliért is eladhatjuk, ahogy Suso esetében is volt 40M-ás záradék, de jó ha a fele befolyik.

  4. A kivásárlási ár funkciója legalább annyira az “elrettentés”, mint a felhívás. Nyilvánvalóan ez az összegtől függ. Főleg a két spanyol óriásklub szokott horribilis összegeket kikötni kivásárlási árként, ezek inkább a közvéleménynek szólnak, hogy mennyire megbecsülik az illetőt. Például Federeco Valverde esetében 750 milliót kellene letennie az asztalra (majd vagy előtte megegyeznie a játékossal), hogy vihesse egy másik klub. Persze ennek az összegnek legfeljebb az ötödét fogja valaki felajánlani érte, erre viszont már biztosan rábólintana a Real…

    A gazdagabb klubok – mivel a sok jó eredmény (ez már akár a rendszeres BL-indulás is lehet) és a vonzerő hatalmasat dob a játékosaikon – diktálhatnak, és brutális összegeket kérhetnek a játékosaikért, illetve irreális kivásárlási árat rögzíthetnek a játékosaik szerződésében. A játékosok pedig ebbe belemennek, mert tipikusan maradni akarnak a klubnál.

    Egy pénz szűkében lévő klub – mint a Milan – esetében azonban kicsit komikus kivásárlási árat rögzíteni, mivel a hülye is tudja, hogy ha mondjuk Bennacerért valaki bepróbálkozik egy 25-30 milliós ajánlattal, a Milan gondolkodás nélkül el fogja adni, ráadásul a játékos is jó eséllyel menni akar majd (Murphy törvénye: “Az a játékos, aki átigazolhat egy jobb csapatba, át is igazol.”).

    Magyarán, mind a Real, mind a Milan rögzíthet ugyan kivásárlási árat a szerződésekben, de míg a Real ezzel diktál, addig a Milan – bár úgy tűnik – mégsem kerül olyan pozícióba, hogy érdemben meghatározhatná az árat.

    A Milan, mivel nincs túl jó anyagi helyzetben, akár tesz kivásárlási árat egy-egy játékos szerződésébe, akár nem, mindenképpen kényszerpályán mozog. Elvileg, ha nincs kivásárlási ár, bármekkora összegre mondhatja azt a Milan, hogy nem eladó a játékos (annak idején volt hír, hogy Susót 80 millióért sem engednénk el – kéretik nem röhögni), de ha tesz, a jelenlegi helyzetben az sem befolyásolja érdemben a dolgokat. A többi klub ugyanis tisztában van azzal, hogy a Milannak pénzre van szüksége, így tudják, hogy a rögzített kivásárlási árhoz képest jóval kisebb összeggel is jó eséllyel megszerezhetik a játékost.

    A fenti vita pl. “csabi6” és “jose82” között tehát eldöntetlen, mert mindkettejüknek igaza van. Jó ötlet lenne alapvetően a kivásárlási ár, de a Milan nem úgy alkalmazza, mint pl. a Real, illetve nem olyan szinten. “jose82” meg teljesen jól látja: az 50 milliós kivásárlási ár semmire sem garancia. A Milan most egy szegény klub, amit kihasználnak a többiek. Ez – és ez a szomorúbb dolog – már 8 éve is így volt: a friss szerződéssel bíró Thiago Silvát és Ibrahimovicot egy igencsak vicces összegért vihette a PSG. Ha ez a két játékos a Barcelonában szerepelt volna, a PSG-nek legalább 100 millióval kellett volna próbálkoznia értük.

    Elég kellemetlen helyzetben vagyunk tehát.

  5. Lansky. Jó az okfejtése egy dolgot, azért úgy gondolom kifelejtettél. A játékosoknak csábító egy jobb gazdagabb klub, de nem minden áron. És szeretett klubunk sem annyira szegény, hogy elkótyavetyélje az értékeit. Donnarummat sem adtuk el. Pedig volt érte szép ajánlat is (gondolom). Az emberi tényezőt sem szabad figyelmen kívül hagyni! Egy játékos sem akar padozni menni. És ezeknél a gazdag csapatoknál ez könnyedén megeshet. bennacer 50-es kivásárlási ára rendben van. Nincs elszállva. Pláne, ha több nagyobb klub is bejelentkezik érte, még fel is vereti az árát. Persze nem 50 fölé, de annak a közelébe.
    Berlu anno (Fininvest) kapott egy jó nagy büntetést és , ezen felül még ki is akart szállni az üzletből és ezért elengedte gyorsan( hibásan) az akkori 2 legnagyobb sztárunkat. Ott már nem érdekelte, mekkora kárt csinál “szeretett” kklubjánál. Maradjunk annyiban, már ott nagyon gyanús volt egy csomó dolog a csapat eladásánál is…