Alessandro Nesta visszaemlékezett a 17 évvel ezelőtti Juventus elleni Bajnokok Ligája-fináléra és elmondása szerint a meccs előtt a nagy feszültség miatt senkihez sem szólt.
Néhány nappal ezelőtt volt a 2003-as Bajnokok Ligája-döntő évfordulója és Nesta, a Milan korábbi világklasszis védője nyilatkozott a klub hivatalos csatornájának.
“Jobban preferáltam volna, ha egy külföldi csapat ellen játszunk a döntőben. Nem tudhatod, hogyan ér véget a meccs és egy külföldi csapat ellen veszíteni más, mint egy olasz együttessel szemben. Nagyon nagy volt a tét. A trófeától eltekintve két azonos nemzetiségű csapat játszott egymással, így mindannyian megértettük, hogy ez milyen nagy fontossággal bír számunkra és az ellenfél számára egyaránt.”
“Egy nagyon hosszú nap volt és egy hosszú döntő. Emlékszem, hogy az Old Traffordhoz vezető úton lovasrendőrök voltak előttünk és nem előzhettük meg őket. Azt hittem, hogy soha nem érünk oda a stadionhoz. Alig vártuk, hogy pályára lépjünk. Emlékszem, hogy a feszültség miatt senkivel sem beszéltem.”
“Jól játszott az ellenfelünk, ahogyan mi is. Végül tizenegyesek következtek. Gattuso rengeteget futott, még a hosszabbításban is, Roque Junior a pályán volt és izomhúzódás miatt nem tudott futni. Nehéz volt a Juventus ellen játszani.”
“Eljött a tizenegyes rúgások ideje és talán sok játékos nem érezte magát alkalmasnak arra, hogy büntetőt rúgjon. mondtam, hogy én is elvégzek egyet és arra számítottam, hogy ez lesz az edző válasza: »Micsoda, Te? Felejtsd el!« Ehelyett beleegyezett.”
“Nagyon sok jó játékos volt körülöttem és arra gondoltam, hogy kit érdekel, ha kihagyom. Trezequet kihagyta és sok támadó szellemű játékos hibázott. Így nagy magabiztossággal álltam oda a labdához. Tizenegyest rúgni egy BL-döntőben egyfajta bizonyítás önmagadnak, hogy erős vagy és van karaktered magadra vállalni egy ilyen felelősséget. Örültem magamnak, hogy belőttem, mert ez egy teszt volt. Sokat segített nekem a fejlődésben.”
“Ezek olyan pillanatok, amelyek összekötik az embereket. Amikor manapság találkozom a korábbi csapattársaimmal, mindig megvan ugyanaz az érzelem és a tisztelet, mint akkoriban. A kötelék örökké megmarad. Csodálatos dolgokat éltünk át együtt.”
“Emlékszem, amikor visszatértünk Milánóba a trófeával. Gyönyörű volt, a Dóm térre mentünk, amely tele volt emberekkel. Hatalmas volt a lelkesedés és az emberek élvezni akarták a Bajnokok Ligája megnyerését. Nagyon jó volt visszahozni a serleget Milánóba.”