Daniele Massaro az 1994-es Bajnokok Ligája-döntő hőse felidézte a Barcelona elleni győzelmet és elárulta, hogy az összecsapás előtt aláírást kért a gyerekkori példaképétől, Johan Cruyfftól.

1994. május 18. – a dátum, amely minden bizonnyal az összes Milan szurkoló emlékezetébe belevésődött. Minden idők egyik legnagyszerűbb fináléjaként emlegetik az 1994-es döntőt, amelyen a Milan négygólos győzelmet aratott a Barcelona felett.

A döntő hőse, a két gólt szerző Massaro visszaemlékezett az összecsapásra.

“Akkoriban a Barcelona volt a legerősebb csapat a világon. A mérkőzés előtt kértem egy aláírást a gyerekkori példaképemtől, Cruyfftól. Talán a meccs után nem sikerült volna. Az 1994-es év egy rendkívüli esztendő volt számomra és a Bajnokok Ligája-döntőben két gólt szerezni olyan dolog, ami nagyon kevés embernek adatik meg. Sok fontos gólt szereztem, hogy megnyerjük a bajnokságot is.” – mondta Massaro.

“Nem sokkal ezelőtt találkoztam Saviceviccsel, aki azt mondta, hogy az első gólnál nem akart passzolni, hanem kapura akarta lőni a labdát. Szerencsére ott voltam és belőttem. Furcsa, hogy mindkét gólomat bal lábbal szereztem, mert ez a gyengébbik lábam.”

Massarótól azt kérdezték, hogy a meccs előtt elhitték-e a játékosok, hogy győzhetnek.

“Visszatekintve azt mondanám, hogy igen. Legfőképpen a döntő előtti napok és a sok verejték miatt, amely Milanello gyepszőnyegére hullott. Senki sem kapott levegőt és abban a tudatban dolgoztunk, hogy valami rendkívülit hajthatunk végre. Olyannyira, hogy ezt a párharcot később az évszázad mérkőzésének is nevezték.”

“Savicevic gyönyörű gólja? Nem csodálkozol, ha már megszokod azokat a rendkívüli dolgokat, amelyeket Van Basten és Savicevic minden nap bemutat. Amikor a védőről visszapattant a labda azt gondoltam, hogy jó ötlet lenne onnan megpróbálnia. Mindig is szerencsés voltam, hogy a világ legjobb védelme ellen edzettem és már alig vártam, hogy másokkal szembe nézzek a mérkőzéseken.”

“A meccs után mezt cseréltem Koemannal. Nem kaptam cseremezt a klubtól, mert akkor a szponzoros mezek nem voltak használva.”

“Nagyszerű érzés duplázással nyerni és felmenni a lépcsőkön a trófea átadásánál. Nagyon jól emlékszem, amikor Galliani megölelt. Valószínűleg soha nem fogja abbahagyni a köszönetmondást és ez mindig a két gólomra emlékeztet. Berlusconi egészen az utolsó napig ott volt velünk Milanellóban. Minden szombaton jött és mindenkihez volt egy jó szava. Emlékszem, amikor a győzelem után visszamentünk a szállodába és Galliani átadta a telefont. Az elnök volt a vonal másik oldalán és köszönetet mondott nekem. Aztán találkoztunk vele, amikor visszatértünk Milánóba az ünneplésre.”

Múltidéző cikkünk az 1994-es athéni fináléról ide kattintva elérhető.