Pontosan 26 évvel ezelőtt, 1994-ben játszották minden idők egyik legnagyszerűbb fináléját, amelyen a Milan 4-0-ra kiütötte az FC Barcelonát a Bajnokok Ligájában.
1994. május 18-án az athéni Olimpiai stadionban rendezték a Bajnokok Ligája 1993/94-es kiírásának döntőjét. A Milan és a Barcelona csapott össze egymással. Akkor Athénban Európa két legjobb csapata, a spanyol és az olasz bajnok találkozott, mindkettő 3-0-ra nyerte elődöntőjét, de a Barcát tartották favoritnak. Ráadásul a Milan védelme szétesett, a két középhátvéd, Franco Baresi és Alessandro Costacurta el volt tiltva. Rajtuk kívül Marco Van Basten és Jean-Pierre Papin sem állt Capello rendelkezésére.
„A Milanban nincs semmi különleges.” – mondta Cruyff a döntőt megelőzően.
70 ezer néző előtt Mauro Tassotti csapatkapitány vezetésével vonultak ki a Milan játékosok a pályára. A 22. percben Daniele Massaro góljával szerezte meg a vezetést a Milan, majd az olasz támadó az első félidő lefújása előtt ismét betalált. A második játékrész elején Dejan Savicevic volt eredményes és az 58. percben Marcel Desailly állította be a 4-0-s végeredményt. A Milan kiütötte spanyol ellenfelét és ezzel elhódította a klub történetének 5. BEK/BL trófeáját.
„Az akaraterő és a koncentráció diadala volt ez a mérkőzés. Minden úgy történt, ahogyan előre elterveztem. A fiúk minden tekintetben betartották a taktikai utasításokat és rendkívüli állóképességről tettek tanúbizonyságot” – nyilatkozta a diadal után Capello.
MILAN-BARCELONA 4-0
Időpont: 1994.05.18.
Helyszín: Olimpiai stadion, Athén
Gólszerzők: Massaro (22., 45.), Savicevic (47.), Desailly (58.)
Játékvezető: Philip Don
A kezdőcsapatok:
MILAN: Sebastiano Rossi – Mauro Tassotti, Christian Panucci, Demetrio Albertini, Filippo Galli, Paolo Maldini (Stefano Nava 83.), Roberto Donadoni, Mercel Desailly, Zvonimir Boban, Dejan Savicevic, Daniele Massaro.
Cserék: Mario Ielpo, Angelo Carbone, Gianluigi Lentini, Marco Simone.
Edző: Fabio Capello
BARCELONA: Andoni Zubizarreta – Albert Ferrer, Josep Guardiola, Ronald Koeman, Miguel Nadal, José Mari Bakero, Sergi Barjuán (Quique Estebaranz 71.), Hriszto Sztoicskov, Guillermo Amor, Romário, Aitor Begiristain (Eusebio 51.).
Cserék: Juan Carlos, Carlos Busquets, Antonio Goikoetxea.
Edző: Johan Cruyff
4 hozzászólás
azt ki tudja megmondani , hogy Dessaily miert igazolt el ? 30 evesen nem volt meg idos es utana nagyon eros volt evekig.
visszaneztem ezt a dontot, 3 sebesseggel gyorsabb volt mindenkinel es mindenhova odaert 🙂
A Milan szép pénzt kapott érte, mintegy 7,5 millió dollárt, bár ettől még maradhatott volna (noha az 1997/98-as szezonja – klubszinten – nem sikerült túl jól neki sem). Nyáron semmi különöset nem mondott, csak annyit, hogy 5 év szép időszak, úgy érezte váltania kell, Vialli, Leboeuf meg még páran szép dolgokat mondtak neki Londonról meg a PL-ről… Nem mellesleg a Chelsea 1998-ban legalább a KEK-ben elindulhatott, a Milan viszont sehol.
Hát az a Savicevic gól gyönyörű volt !
Kb. két hónapja láttam életemben először ezt a találkozót, hihetetlen, hogy a mai futballhoz viszonyítva is tempós, szép focit játszottunk.