A Sportdöntőbíróság döntése szerint Rafael Leaónak, a Milan portugál csatárának elképesztően magas kártérítést kell fizetnie a Sporting CP javára.
Február végén arról számoltunk be, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elutasította a Sporting 45 millió eurós kártérítési kérelmét, mivel a testület elfogadhatatlannak nyilvánította a kérést. Az ügy előzménye, hogy Leao 2018 nyarán ingyen igazolt a Lille-hez, miután hatalmas botrány tört ki a portugál együttesénél és a szurkolók betörtek az öltözőbe, majd megtámadták a játékosokat.
Ekkor több játékos is szerződést bontott a Sportinggal, beleértve a 20 éves csatárt is. A lisszaboni együttes azt állította, hogy Leao jogtalanul bontotta fel a megállapodást, amely következtében jelentős összeggel megkárosította a nevelőegyesületét.
A FIFA visszautasítása után az ügyet a Sportdöntőbíróság (CAS) elé vitték. A Sporting hivatalos sajtóközleménye szerint megszületett a CAS döntése. A testület részben megalapozottnak ítélte a vádakat, ezért Rafael Leaót 16,5 millió eurós – több mint 5,1 milliárd forintos – kártérítés fizetésére kötelezték a sportszerződésének jogszerűtlen megszüntetése miatt.
Továbbá a Sportingnak 40 ezer eurót – körülbelül 12,5 millió forintot – kell fizetnie a játékos javára az okozott erkölcsi sérelmekért.
8 hozzászólás
Jujj!
Ez a gyerek is egy álomüzlet eddig nekünk.
Ezek szerint már sehogyan sem tudnak a Milanba bele kötni, valószínüleg a pénzügyek, a könyvelés, az átigazolások, a fizetések szóval minden ami egy csapatoz kapcsolódik rendben van, most mit ad Isten a játékosokat fogják vizsgálni, egyénileg. Jó mélyre el akarják ásni a Milant az egyszer biztos, az évek alatt kiderült..de nem fogják, mert mire mindenki észbe kap, már a Juve előtt lesz a csapat. Jó alapos építkezést lesz Rangnickkal és évtizedekre bele biztosítva a siker.
Amikor a Sporting „szurkolói” rajtaütöttek a játékosokon, és emiatt több focista távozni akart, messze nem ugyanúgy kezelték ezeket a játékosokat. Voltak, akik esetében megértették, hogy így döntöttek (pl. Ruí Patricio vagy W. Carvalho). De voltak, akik esetében úgy vélekedtek, hogy ők csak ki akarták használni a Sporting körüli összevisszaságot. Ilyennek kezelték például Rafael Leaót is.
Leao helyzete összetettebb és különösebb figyelmet igényel, mint játékostársaié, mégpedig a következők miatt.
A „szurkolói” támadást követően távozni akaró játékosok közül többükért jelentős átigazolási díjat fizetett (előbb vagy utóbb) valamely klub: Gelson Martinst, W. Carvalhót és Ruí Patriciót összesen kb. 60 millióért vették meg, Bas Dost és Podence 7-7 millióért távozott, 2019-ben pedig Bruno Fernandesért perkált 55 milliót a Manchester United.
Azok közül, akik annak idején el akarták hagyni a Sportingot, Battaglia még most is a klub játékosa, Ruben Ribeiro meg már akkor sem ért sokat.
Rafael Leao viszont ingyen távozott, azaz vele jelentős összegtől esett el a Sporting. Nyilván perelhetett volna a portugál klub Ribeiróért is, de azzal nem szakított volna nagyot. Leaóban viszont ott volt a potenciál. Érthető a dolog.
Az sem mindegy, hogy a (munka)szerződés felbontásának volt-e alapja. Mint írtam, volt olyan vélemény, hogy Leao ezt a mizériát ürügyként használta fel arra, hogy távozzon. Ettől azonban még lehetett volna jogszerű a távozása. Nem tudom, hogy ott volt-e Leao, amikor a támadás történt. Gyanítom, hogy nem, ez pedig lényeges lehetett, mert ezt a bíróság nem értékelte olyan körülményként, amely alapján Leao egyoldalúan, felmondással megszüntethette volna a munkaviszonyát.
A Sporting részéről felmerült-e szerződésszegés, azaz felelőssé tehető-e a váratlan szurkolói támadás el nem hárításáért? Úgy gondolom, hogy mivel ilyen hihetetlen atrocitásra még nem volt példa, nem. Felmerült-e olyan körülmény, amely lehetetlenné tette – egy, a támadást el nem szenvedett játékos esetében – a klub és Leao közötti szerződés fenntartását? Szerintem ez sem áll meg.
A Sporting kártérítése így jogosnak tűnik, és bár a mértékével lehet vitatkozni, a számok alapján kb. annyi kár érte a Sportingot, amennyiért a Milan megvette a portugált. Leao meg elbeszélgethet az ügynökével…
Nem hinném h. ezt Leaonak kéne egyedül kifizetnie, nem is tudná. Nyilván kapott aláírási pénzt a Monacotól, az ügynöke is ez lehet a saját részük. A maradék haszon pedig a Monaconál landolt, amikor elvittük tőlük. Tisztában voltak vele a Monaconál h. Leao milyen körülmények között távozott, ahogy Lansky is irta, sokukért fizettek is utólag, igy az ő felelősségük is komolyan felmerül. A többit majd pótolják ők, ahová lényegében átigazolt.
Mármint a Lille-re gondoltál szerintem.
Ja, igen!
Az mióta gond, ha nem tudja kifizetni az adósságát/büntetését? Majd fizeti részletekben 30 évig ahogy sima emberek is, nem a Lille követett el szabálytalanságot, nem a Lille bontott jogszerűtlenül szerződést.
Nehogy már mindenért a klubokat büntessék míg a játékosok megúsznak bármit pár ezer euró kirakatbüntetéssel, amikor több milliót keresnek évente. Hiába a mi játékosunk nem tudom sajnálni, vonatkozzon mindenkire a törvény vagy jogszabály.
A Lille felelőssége kizárólag akkor lenne megállapítható, ha a franciák rábeszélték volna Leaót, hogy a játékos bontsa fel a szerződését, ennek ellenértéke pedig egy kis mellékes az aláírásért meg persze a magasabb fizetés.
Az, hogy Leao milyen nagyságú kártérítést tudna kifizetni, nem számít. Kizárólag a kár mértéke a döntő.
A Lille esetében az sem releváns, hogy volt-e a franciáknak tudomásuk arról, hogyan, milyen körülmények közepette távozott Leao a Sportingtól. Ők egy szabadon igazolható játékost szereztek meg, az számukra nem fontos, hogy miként lett szabadügynök, mert a szerződésbontásra nem volt ráhatásuk. Az ő tulajdonszerzésük teljes mértékben szabályos volt. Hogy egy hasonló példát mondjak… Ha te jóhiszeműen megszerzel valamit, úgy, hogy az általában elvárható körültekintéssel jártál el mint vevő, utólag viszont kiderül, hogy az eladó nem is adhatta volna el neked a dolgot (mert nem volt tulajdonos), attól te méig jogszerűen szerezted meg a dolgot.
A furcsa itt nyilván az, hogy a CAS szerint ugyan Leao okozta a kárt a Sportingnak az egyoldalú szerződésbontással, de a haszon nem nála csapódott le, hanem a Lille-nél, de nem is akkor, amikor megszerezte a játékost, hanem 2 évvel később, amikor értékesítette.
Az ügynök szerepe és felelőssége már érdekesebb. A Sporting beperelte Leaót, Leao meg perelheti az ügynökét, ha akarja, mert nem nézem ki a srácból, hogy egy ilyen ügyletet átlásson.