A Milan vasárnap 4-2-re elveszítette az Inter elleni derbit. Stefano Pioli mérgesen és csalódottan nyilatkozott a mérkőzést követően.

“Az első félidőben látható volt, hogy a stratégiánk nagyon jól működött, talán többet is érdemeltünk volna 2-0-nál. Sajnos az a két esemény – amely során jobban kellett volna cselekednünk – mentálisan nagyban megváltoztatta a mérkőzést. A két kapott gól 3-4 perc alatt mindent megváltoztatott. A meccs végén megvolt az esélyünk arra, hogy Ibrahimovic révén kiegyenlítsünk 3-3-ra. Az Inter sokkal tapasztaltabb csapat és jobban hozzászoktak bizonyos mérkőzésekhez, így vissza tudtak jönni a meccsbe. Ezen kívül szerencsénk sem volt, hiszen kétszer is a kapufát találtuk el.”

“Az első félidő azt mutatta, hogy nagyon jól felkészültünk a mérkőzésre és megvannak a kvalitásaink ahhoz, hogy nehézséget okozzunk az ellenfélnek. Három perc múlva megváltozott a meccs, törékenyebbé váltunk és az Inter bátorságot szerzett. A csapat már nem volt képes egységesen reagálni és az Inter sokkal jobb volt. Rossz így kikapni, de két figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy veszítsünk.”

“Dühös vagyok a játékosaimra, mert ezekben a helyzetekben megvoltak a védekezési előírások, azonban abban a pillanatban, amikor kiengedtünk, az ellenfél megbüntette. Nagyon nagy kár, mivel a szünetig irányítottunk, lefociztunk egy erős csapatot és nem tükröződött a 19 pont különbség a két együttes között. Megvoltak a védekezési feladatok, de nem hajtottuk végre őket.”

“Az első félidőben egyértelműen a szezon legjobb teljesítményét nyújtottuk, de elveszítettünk egy olyan derbit, amit megnyerhettünk volna. Az első játékrészben mutatott teljesítményünkre kell építenünk. Az egész mérkőzést elemeznünk kell. A 16-os vonalán nem hagyhatjuk szabadon Brozovicot és nem engedhetjük, hogy Sanchez a leshatárról meginduljon. Tudjuk és megfelelően kellett volna kezelnünk ezeket. Dühösnek és feldúltnak kell lennem, mert be kell jutnom a játékosok elméjébe. Nagy dolgokra képesek, ha ezeket a hibákat elkerülik.”

15 hozzászólás a bejegyzéshez

    • még csak az hiányozna, hogy európai sorozatba kvalifikáljuk magunkat… 😀 akkor ennek a jó embernek a szerződése automatikusan hosszabbodik. 😀 nem kellene! és nem, nem jó ötlet az, hogy attól még elküldhetjük! akkor két kirúgott edzőt kellene fizetni.

  1. Első féldiőben nem volt a pályán az Inter, aztán addig nyomtak, amíg meg nem lett a vezetés és labdaérintésünk nem volt, úgyhogy nem csak annyin múlt, hogy mi nem védekeztünk úgy ahogy kell, hanem adott egy félidőt nekünk az ellenfél, úgyhogy abból sem szabad sokat levonni. Azt is hozzá kell tenni, hogy ha visszanézitek a gólokat Kessie minden alkalommal a 16 oson belül ácsorog, mint egy f*** és Calha a szerepéből adódóan nem része a védekezésnek. Ennyin múlt az, hogy legalább döntetlent elérjünk, úgyhogy aki ezeket a játékosokat igazolta, felkészítette vagy nem igazolt a helyére télen azok mind hibásak. Kessienek semmi helye nincs itt és Calha-t is csak a mákos megpattanó góljai mentik meg mindig.

    • Annyiban nem értek egyet, hogy adott nekünk egy félidőt az Inter, mert a játékunkkal mi megfojtottuk az Intert és egyszerűen nem engedtünk teret nekik. A 2. félidő viszont katasztrófálisan sikerült, 4 gólt bekapni egy félidő alatt senki ellen sem szabad!

      • A lyukak ott voltak akkor is, de védett egy két nagyot Donna, csak edző nélkül nem látták és mikor Conte szünetben elmondta nekik, akkor ki is lettek ezek használva kőkeményen. Okozott egy meglepetést a Milan, mert nem az eddig meszokott 4-4-2 t játszották, de az Inter se csinált sokat. Viszont lehet tévedek ebben, úgyhogy akkor sztár edzőnk van és meglátta, hogy kell 45 percig jól játszani a bajnokesélyes ellen, úgyhogy a maradék meccs sétagalopp lesz ezek alapján.

    • Szerintem te rossz meccset néztél! A második félidő legeleje ugyan úgy kezdődött, mint ahol az első abbamaradt. Majd persze az Inter kezdte összekapni magát, de helyzetük nem volt a mákos gólig és aztán rögtön rá a demoralizáló “lesgól”. Hakan amúgy több labdát szerez támadó középpályásként, mint Kessie. Illetve rengeteget fut. Aki őt szidja jobb ha keres egy másik sportot. (Ezt ráadásul egy Juvés haverom mondja)
      Állandóan csak eladni-venni meg persze közben fikázni…. Ez a téma újra meg újra. Ezért nem kell SPORT műsort nézni! Én már akkor Milan drukker voltam amikor évi 2-3 meccset láthattam maximum és a N.Sportban kerestem a hétvégi meccseredményeket. De legalább ez a nevetséges kommentelgetés nem volt.
      Manapság drukker nincs, csak kritikusok milliói. Aztán csodálkoznak, ha egy fiatal játékosnak nincs önbizalma, mikor ezrek fütyülik ki a saját táborból. Amikor a világ legsikeresebb klub elnökét távozásra buzdították hétről-hétre és örüljünk, hogy még van egyáltalán AC Milan.
      Második félidőben 4-4-1-1 hadrendben kellett volna felállni és túlélni azt a félidőt. Akkor nem lett volna ekkora lyuk a középpálya közepén ahogy te is kiemelted.
      Kessie esetében teljesen igazad van. Sajnos ő elég elveszett ha helyezkedni kell. Fel-le tud futni. De padon már ott volt a pálya közepét egész szépen uralni képes Biglia és persze Bonaventura is.

      • Első félidőben ugyanígy védekeztek csak mivel letámadtak és erre nem volt felkészülve az Inter ezért volt egy kis meglepődés, amit utána Conte simán kiszúrt és javította a játékot. Calha-nak voltak jó meccsei, de ne 1 jó meccsből induljunk már ki, ez a szöveg, meg hogy nem értek a focihoz nevetséges, mert akkor ezek szerint az a jó focista, aki a kapu fölé bombáz mindent, ahogy Calha teszi… nem érdekel hány bundajuve haverod van, aki nem nézett egy meccset se, mikor megmozdulása nincs a srácnak és a 4. gólnál sétálgat. Nézd meg inkább nyitott szemmel a meccset és ne a nemzeti sportban olvasd az eredményt.

        Nem volt les a gól, hiába nem tetszik és fölösleges ez a bírózás, az első gól meg nem volt szerencsés, hanem 0 ember zavarta, hogy kapura lőjjön az ellenfél. Ezek profi játékosok, ha nem zavarja őket senki, akkor 10ből 10szer kaput talál.
        Másik, hogy soha nem fütyültem ki egyik játékost se, de amit csinálnak lassan azért megérdemlik a kritikát, elég Kessie-re gondolni, ha látom, hogy Kessie rossz akkor értek annyira hozzá, hogy más fos teljesítményét is látom. Rebic-et is megmondtam előre, hogy játszatni kell mert több van benne, de kaptam a savazást, mert nem a posztján kapott 10 perceket. 😀 Ne engem kostolgassál, mert kikapott a csapat.

        • Kessie esetében ugyan az a gond, mint sok más játékosnál. Rossz poszton játszik. Elvileg 2 védekező középpályással játszunk 4-2-3-1 viszont Kessie helyezkedése nagyon rossz. Mióta itt van mindenki azt mondja kell egy ilyen “tank”, én erre annyit mondtam: Kellene, ha tudna labdát szerezni. Hakan savazását azért nem értem, mert egy játékos aki támadó, vagy épp támadó középpályás létére több labdát szerez, mint a védekező középpályás az nálam igen is megsüvegelendő! Hány olyan szitut láttunk idén, hogy utolsó emberként szerel, csúszik be. Legutóbb pl Verona ellen amikor majdnme 11-est csinált. Szerintem elég szép gólokat lőtt az elmúlt időben, emellett neki vannak kapufái, illetve sok blokkolt lövés. Szerintem pont nem rá jellemző, hogy fő vág mindent. De lehet rossz meccseket nézek!?
          Szerintem nagyon jó játékos, de irányító poszton. Neki az feküdne igazán, ha Rebic végre stabilan Ibra mellett játszana. Akád 4-3-1-2, akár 3-5-2 is lehetne.

          A másik, hogy épp ezt emeltem ki hibaként. Ugyan úgy védekezett a Milan a másodikban is (feltoltan). Már az elsőben lehetett látni, hogy üres területeket könnyedén befutják az Inter játékosai. Egyszerűen vissza kellett volna állni.

          • A szép lövés az, amikor megpattanás nélkül kilövi a sarkot, nem az amikor középre bikázza és megpattan. A blokkolt lövéseinél, meg sokszor 3 ember várja mellette a passzt. Igazából meg őt nem is savaztam annyira, mint Kessie-t, mert lényegesen hasznosabb játékos, aki okosan visszazár, de látszott rajta, hogy elfáradt vagy csak nem megy neki, úgyhogy az edzőnek le kellett volna kapnia előbb, mert egy fáradt játékosnál hasznosabb egy gyengébb képességű friss ember, ahogy ez kijött Udinese-ben, ahol beállva vágott két gólt, amiből az egyik szerencsésen pattant meg, úgyhogy ezt nem szabad tagadni. Ott is rengeteget várt az edző a cserével, pedig látszott, hogy hiányzik a lendület és a kocentráció az utolsó passzoknál. Amikor a németeknél játszott Calhanoglu egyik legjobb szabadrúgás lövők közt tartották számon, de valamiért az egész csapatra jellemző ez, hogy nem tudnak kaput eltalálni, lehet nem gyakorolják eleget.

  2. Egy csomó közhelyet tudnék felsorolni, kezdve onnan, hogy “minden meccs 90+ percig tart”, “a kihagyott helyzetek megbosszul(hat)ják magukat”, “minden csapat úgy játszik, ahogyan az ellenfele hagyja” stb. stb.

    Bár fontos elem, és Pioli ha kell, ha nem hivatkozik is erre, de nem nagyon tud foglalkoztatni – magyarázatként meg nem is tudom elfogadni -, hogy a mentalitást emlegeti a vereség egyik okaként. Ez egy Inter elleni városi rangadó volt. Amennyire fel kell hogy dobjon ez egy csapatot, annyira nagyfokú koncentrációt igényel, mert nagyobb a nyomás is. Tudomásul kell venni, hogy a Milan nem az Empoli. Aki ebben a csapatban játszik, akkor is, ha a 10. helyen áll a bajnokságban, nagyobb a reflektorfény. Nem lehet mindig edzőmeccseket játszani. Ez van.

    A mentalitás Pioli általi emlegetésével kapcsolatban van bennem valami furcsa ellenszenv, mert egyrészt ezzel lehet a legkönnyebben a felelősséget áttolni a csapatra (és levenni saját magunkról), másrészt egy csomó egyéb (szakmai) elemet elkendőzni. Továbbá, a mentalitás kérdéskörét nem szerencsés keverni más fogalmakkal, mint ahogyan azt Pioli is megteszi.

    A mentalitás a hozzáálláshoz kapcsolható fogalom, hogy egy csapat miként áll egy mérkőzéshez, mennyire akar, mennyire lelkes, mennyire küzd. Ez kivetíthető egy teljes mérkőzésre is, de nyilván változhat is a meccs alakulásától függően. A brit csapatokra mindig is jellemző volt, hogy mentalitásbeli problémák nem jelentkeztek náluk. Szláv csapatoknál sem volt ezzel gond, hogy a németekről ne is beszéljek. Ha 0-3, akkor is mennek előre, mert ha másért nem is, a becsületükért küzdenek, és ha nem teszik, az nagyob csalódás mindenkinek (szurkolónak, vezetőnek), mintha kikapnának 5-0-ra. A latin csapatokat – szerintem – sokkal könnyebb megtörni, rendkívül érzelmesen állnak a meccsekhez. Ha megy nekik, fantasztikusak tudnak lenni, de ha nem, ha elveszítik a fonalat, akkor hajlamosak az összezuhanásra – még akkor is, ha a tudás esetleg meglenne náluk. A hozzáállásnak optimális esetben állandónak kellene lennie, de természetesen másként áll a mecccshez egy játékos – akármelyik oldalon álljon is -, ha pl. 5-0 az állás.

    Az Inter-Milan meccset nézve, 0-0-nál semmi gond nem volt a Milan játékosainak hozzáállásával. Mentek előre, támadtak, mindezt kreatívan, elhitték, hogy nyerhetnek, tele voltak önbizalommal (az a rengeteg sarkazás vagy azonnali passz). 0-1, 0-2. Még a második félidő elején sem utalt semmi sem arra, hogy gond lehet. És ez az a pont, ahol meg kell állni, mert olvastam olyanokat (nso), hogy “kijött a keretek közötti különbség”. Conte nem cserélt a félidőt követően! Két furcsa góllal egyenlített az Inter, de nem azért, mert becserélt volna az edzőjük 2 világklasszist… A Milan kapott egy gólt, ami bármikor benne lehet a pakliban. Egyetlen meccsre sem készítheti fel az edző úgy a csapatát, hogy ne vázolná fel, mi van akkor, ha gólt vagy gólokat kap a csapata (1-2 gólos előnyből egyenlítés, 1-2 gólos vezetés stb.). Az a Milan, amely tele volt önbizalommal, történelmi összezuhanást produkált. Ha az Inter 4-2-re nyer úgy, hogy 2-0-ra, 3-1-re vezet, tehát a Milan végig csak fut az eredmény után, akkor magyarázható lett volna esetleg a mentalitásbeli problémával a vereség. Nekem azzal van bajom, hogy bár változhat a mentalitás a meccsen belül, de nem törhetne meg. A Milan a meccset nem 3-2-nél bukta el, hanem akkor, amikor Brozovic betalált. Ez pedig megengedhetetlen, mert ez a jellemvonás egyszerűen nem profi játékosokra vall. Akart a Milan, természetesen ezzel nem volt baj, de az az amatőrök sajátja, hogy őket 1 vagy 2 gól meg tudja zavarni annyira, hogy a teljes építményt hagyják lerombolni. Olyan már előfordult, hogy egy csapat folyamatosan támadott, nem jött a gól, és az ellenfél a semmiből betalált, ez pedig összezavarta a többet támadó gárdát. Ott kialakulhat a meccsen egy “nekünk ma semmi sem fog összejönni” hozzáállás, de 2-0-ról ez ritka, mint a fehér holló. Nemcsak a Milannál (a történelemben egyetlen egyszer volt rá példa, a Santos ellen, 57 évvel ezelőtt), más klubnál is. 2-0-nál mindkét csapatnak mást kell játszania, de evidens, hogy a helyzeti előny a vezető csapatnál van. Ezt pedig egy ilyen semmiből jött gól sem ingathatná meg.

    Hozzátenném, 1-2-nél olyan volt a meccs képe, hogy szinte érezni lehetett, hogy egyenlít az Inter, 2-2-nél viszont megint olyan volt a játék képe, hogy akármelyik csapat betalálhat, mert kiegyenlítettebb volt a játék (az Inter kicsit megnyugodott, a Milan meg egy kicsit összeszedte magát), bár a kék-feketék ekkor már tényleg kézben tartották a meccset, kevesebb volt a Milan-lehetőség. A 3. Inter-gólnál végünk is volt.

    Nem hozzáállásbeli, inkább koncentrációbeli hibák voltak, amik ezt a vereséget okozták. Mi megküzdöttünk a gólokért, erőből helyzeteket alakítottunk ki, míg az Inter szinte a semmiből egyenlített. A szerencse faktor nem játszott. Az Inter is rúghatott volna még legalább 3 gólt, mert megvoltak a lehetőségei, a Milan meg rúgott két kapufát, és ezeken kívül is voltak olyan lehetőségeink, amik az utolsó (előtti) passzon mentek el.

    Sokat lehetne elemezni a mentalitásbeli problémákat, és nyilván érdekes kérdés megtalálni a miértekre a válaszokat, de a felkészülés egy mérkőzésre, a keret kialakítása, a taktika kidolgozása mindenre ki kellene hogy terjedjen. Pioli haragudhat a csapatára, de ő volt az, aki 45 perc alatt úgy irányította a csapatát, hogy az 4 gólt kapjon. Az Inter egyenlítése után 26, a “hazaiak” vezető találata után pedig 10 perccel szánta rá magát a cserére. Úgyhogy jobban tenné, ha befogná a pofáját, és először a saját meccselésében keresné a vereség okait, és csak ezt követően beszélne a játékosok védekezésbeli hibájáról.

    Amiről egyébként Pioli nagyvonalúan hallgat, az az erőnlét. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy az Inter kezdője 3 és fél évvel volt idősebb, mint a Milané, úgy, hogy volt egy Ibrahimovic is a Milanban… A Milannál volt többet a labda, a második félidő nagyjából közepétől viszont olyan játékosok purcantak ki, akiknek ezt a különben nem túl nagy tempót bírniuk kellett volna. Az az iram, amit az első félidőben produkált a Milan, látványosan nagyobb volt, mint amihez a csapat hozzászokott, az Intert pedig szintén meglepte. De ezzel együtt is döbbenetes volt látni, hogy az Intert fizikálisan mennyivel felkészültebb volt. Pioli már hónapok óta a Milan edzője, ő találta ki azt a taktikát, hogy az első félidőben essünk neki az Internek. Így viszont tudnia kellett azt is, hogy a második félidőben ez visszaüthet, ha nincs 2-3 gólos előny.

    Én úgy gondolom, mindennel együtt ezen a meccsen legalább 1 pontot szerezhettünk volna, ha megfelelően kezeljük a nyomást, okosan osztjuk be az erőnket, vagyis, ha felkészültebbek vagyunk. Az Inter kíméletlenül kihasználta a hibákat, de ha a Milanra igaz, hogy kb. 1 félidőt focizott, akkor az Inter jó, ha 10-15 percet.

    A tapasztalatra is hivatkozik Pioli, csak éppen nem értem, mire gondol. A Milannak is vannak tapasztalt, válogatott játékosai, nemcsak az Internek. A Milan választotta azt az utat, hogy fiatal játékosokkal megy neki a szezonnak, ezen próbál(t) változtatni – úgy-ahogy – télen. A tapasztalatra, a rutinra továbbá azért sem érdemes hivatkozni, mert nem lehet perdöntő magyarázat. Az eredményjelző a lényeg. 2007-ben egy öreg csapattal nyert a Milan BL-t, 2008-ban teljesen megérdemelten ütötte ki nagyjából ugyanezt a csapatot az Arsenal a BL-nyolcaddöntőben. Egyszer jól jött a rutin, más alkalommal semmit sem ért.

    A másik pedig, hogy a Milanra mint “fiatal csapatra” tekinteni elég vicces annak fényében, hogy egy sor játékosunk a legjobb korban van, és bár valamivel több az Interben a válogatott játékos (14-10), ez sem lehet hivatkozás. Piolinak ajánlanám a tavalyi Ajax menetelését a Juventus meg a Real Madrid ellen. Meg azt, hogy esetleg gondolkodjon el azon, hogy miért nem tudta még egyszer sem legyőzni Conte aktuális csapatát.

    Hogy a Milannak milyen céljai lehetnek a szezonban, nem tudni. A hozható meccseket hozni kell, és majd meglátjuk. Ez a csapat – Ibra ide vagy oda – képtelen kezelni a nyomást, összeroppan, ha egy nagy lehetőség kapujába jut. Jönnek a buta hibák, a rossz döntések. Ez az amatőr csapatok ismérve. A probléma az, hogy lassan nincs olyan verzió, ami nekünk kedvezne. Ha egy kisebb csapat az ellenfél, nem engedik, hogy játsszunk, betömörülnek, a védelmüket nehéz feltörni stb. Ha erősebb az ellenfél, akkor erre hivatkozunk. Ha előnybe kerülünk, nem tudunk reagálni, legtöbbször nem tudjuk megtartani, növelni az előnyt, azaz lezárni a meccset. Ha hátrányba kerülünk, nem tudunk váltani. Szóval a Milannak szinte semmilyen meccsállás nem jó. Pedig valamit ki kell találni, mert nem kezdhetjük 4-0-val a meccseinket.

    Amely meccseket reálisan meg tudjuk nyerni, azokat meg kell nyernünk. Ha a “rangadókat” nem tudjuk hozni, akkor látjuk, hogy az egyértelműen erősebb csapatok ellen kevesek vagyunk. De ha a hozható meccseket sem tudjuk megnyerni, akkor nincs miről beszélni.

    A lehetőség a Milan előtt is megvolt/megvan, hogy megfelelő edzőt, sportigazgatót, megfelelő játékosokat szerződtessen. A csapatoknak van pénzük vagy megfelelő vezetőik, akik bizonyított szakembereket tudnak leigazolni és döntési helyzetbe hozni. Nem egy túl bonyolult recept ez, attól függ, az adott klub erős emberei az egójukat háttérbe tudják-e szorítani annak érdekében, hogy jöjjenek az eredmények. A Milan erre a szintre még nem jutott el.

    • Nem a semmiből egyenlített, mert elől volt 7 inter játékos és nyomtak, Kessie még abban is segített, hogy takart, hogy Donna ne lásson semmit, aztán ahelyett, hogy blokkolta volna a kapura tartó labdát inkább kiugrott előle, egyedül Samunak volt annyi esze, hogy elkezdett futni a pálya másik széléről, mert látta mekkora teret hagytak a lövésre, még felkészülni is volt ideje és köszönte szépen kilőtte a sarkot, ahogy edzésen. Conte pontosan tudta, hogy Ibra és Calha nem fog visszazárni a támadásoknál, úgyhogy elég elzárni a labda útját. 2-2 után meg tudatosan biztonságosabbra vették a figurát, mert ezek előre el vannak nekik magyarázva, ha van edző.

      Ezt a letámadást rengetegszer láttam már kis csapattól és egy félideig bírják és addig kell a legtöbbet kihozni belőle. Ez sikerült is csak az Inter ennyivel erősebb, hogy tökéletesen tartalékolták az erejüket, mert 2-2 után egyből más fokozatba kapcsoltak. A mi edzőnk meg semmit nem változtatott a világon, mert fel sem fogta mi történik körülötte. A gólok amiket mi lőttünk azok is elég mákosak voltak, de tudom ezt nem képesek beismerni maguknak a szurkolók, ahogy az Inter második gólját is lesnek érzik, mert kering a neten egy kép, ahol nincs vonalban a kamera, de a VAR szobában nem azt használják, hanem a vonalban lévő kamerákat.

  3. Èn nagyon büszke vagyok a csapatra ! Nekem ez jobban tetszett . Mint egy 1/1 es meccs . Nem kár azèrt az 1 pontèrt. Règen láttam ilyen jó milan- t. Piolit annyira nem bántanám alig pár hónapja van itt. Látszik mit akar. Támadó foci van nem hátulra passzolgatás tilitolival. Nagyon utáltam azt a játèkot. Most nem jött be ,de ez nem akkora baj mert be fog jönni gyengèbb csapatoknál szerintem . A balszerencsèt Majd visszakapjuk remèlem a juve ellen. Forza milan

    • Nem a szerencsén múlt, de abban egyet értek, hogy a gyengébb csapatok ellen Ibrával van esélyünk. Pioli viszont nem lesz elég, mert sok hiányossága van, de azt el kell ismerni, hogy pár meccs alatt összerántotta őket és szép focit játszanak a kis csapatok ellen.

  4. T.Lansky!
    Minden szavaddal egyetértek.
    Pioli nem komoly szaki!
    Soha nem tudjuk meg,de pl.Allegri minimum Xre hozta volna ezt a meccset.
    Egy dolgot kihagytál,ha már a latin mentalitást említetted.
    A 3-0ról elveszitett BL döntőt….
    Ezért lenne jó pl.Ragnick!