Kimaradtak a helyzetek, a Milan nem tudta legyűrni a Sassuolót

Ha visszaolvasod a korábbi meccsekhez írtakat, akkor szerintem egyértelmű, hogy a többség nem azt mondja, hogy Leao egyértelműen jobb, mint Piatek. 1-2 hete volt egy vitám valakivel ebben a témában, és azt írtam, hogy a baj az, hogy a lehetőséget sem kapja meg sok játékos. Piateknek egyébként ez a meccse még jobb is volt, mint több korábbi, de megint nincs gól, nincs gólpassz. Egy csatárt pedig ez alapján mérnek. Azt a világbajnok francia válogatott engedhette meg magának, hogy legyen egy Giroud-ja, aki a kapura szinte teljesen veszélytelen, és a funkciója gyakorlatilag annyi, hogy helyet csinál a többieknek.

Szó sincs arról, hogy az a jó, aki nem játszik. De milyen véleménnyel legyek egy nyerni akaró edzőről, aki a meccs vége előtt 12 perccel hoz be egy csatárt, ráadásul csatár helyett?! Rebic nagyon rossz példa a részedről, pláne egy CPS trióval összehasonlítva. Nézd meg, melyikük hány percet játszott! A horvát 177 percet kapott, a trió mindegyik tagja ennek legalább a hatszorosát, a török a hétszeresét. Calhanoglu barátunk annyival jobb lenne szerinted Rebicnél, hogy ennyivel több időt töltsön a pályán?

Leao-Piatek összevetése az utóbbi hetek-hónapok egyik slágertémája, ezzel kapcsolatban is volt írásom. Mindenki tudja, hogy Leao is hagyott ki ziccereket, azt is, hogy voltak meccsek, amikor észrevétlen volt. Valóban nem biztos, hogy meccseket döntene el. Egy focimeccs viszont arról szól, hogy valahogyan nyerni akarsz, mindent megteszel azért, hogy túljárj az ellenfél eszén, és a lehetőségeidet megpróbálod kihasználni. Erre kétféle eszköze van az edzőnek: vagy a pályán lévő játékosokkal próbál más taktikával játszani, vagy személycserével próbál belenyúlni a meccsbe. Az elmúlt hetekben a támadósor kritikán aluli teljesítményét látva abszurd, hogy hétről hétre ugyanaz a támadótrió szerepeljen a meccseken. Pioli nem közelíthet az impotens támadókhoz úgy, hogy „Leao vagy Rebic sem lenne képes többre”. Honnan tudja? Fair összevetni Leao és Piatek játékidejét? Piatekkel nem megy. Egyértelműen adja magát a megoldás, hogy akkor megpróbálom „A” másik csatárral. Vagy mindkét csatárral. Pioliban azt a tökösséget nem lehet látni, amivel meccseken meg lehet lepni az ellenfelet. A Milannál annyi a variálás, hogy 4-3-3-nál leszedem Piateket, és beküldöm Leaót? Ezzel aztán marhára meg lehet lepni egy trénert, különösen, ha már ezt többször eljátszottuk…

A Száll a kakukk fészkére c. filmben van egy jelenet, amiben az elmegyógyintézet fürdőjében lévő csaptelepet próbálják meg felemelni, hogy azzal kitörve az ablakot elmeneküljenek. Fogad a főszereplő, hogy felemeli, de mivel marha nehéz, nem sikerül neki. Amikor elindul kifelé a fürdőből, csak annyit mond a többieknek: „De én legalább megpróbáltam!” Nekem pont ez a bajom Piolival. Neki a támadójáték kapcsán ilyen kérdéseket kellene feltennie saját magának: működik-e ez a támadószekció, tudunk-e meccseket nyerni ezzel és ezekkel, annyira jó-e ez a rendszer és ezek a játékosok, hogy folyamatosan ezzel kell próbálkozni? Hogy ezekre a kérdésekre egyértelmű NEM a válasz, annak Pioli számára már régen egyértelművé kellett volna válnia. Ennek fényében nem értelmezhető a sokszor emlegetett „mással sem menne”; „szarból nem lehet várat építeni”; „ezekkel Sacchi/Capello/Mourinho/Guardiola stb. sem tudna mit kezdeni” stb. stb. szöveg.

Örülhetünk a helyzeteknek, a kaput eltaláló lövéseknek, a viszonylag sok 6,5-ös meg 7-es osztályzatoknak, de a végeredmény az, hogy a Roma 11 pontra került a Milantól. A Gazzetta értékelése meg egyenesen vicc. Pioli 7-es osztályzatot kapott? Mire? A 78. perces csatárcserére? Calhanoglu 1,5 ponttal volt jobb, mint Suso? Mire fel? Bonaventura 7-est kapott, amikor két gólhelyzetet rontott vagy önzőzött el? Sok játékos megköszönheti a Gazzettának, hogy valószínűleg a 120. születésnapra tekintettel 1-1,5 ponttal jobb értékelést kapott, mint amit érdemeltek volna.