Ismét megkezdődtek a találgatások Gianluigi Donnarumma jövőjét illetően. A La Gazzetta dello Sport a mai számában arról ír, hogy a Juventus szeretné megszerezni a 20 éves olasz kapust és pénzösszeg mellett játékost is hajlandó felajánlani érte.

Donnarumma 2015 októbere óta alapember a Milanban és kirobbanthatatlan a kapuból. Az elmúlt négy évben 175 tétmérkőzésen lépett pályára és a Serie A-ban nemrég meghaladta a 150 meccses mérföldkövet, ami egészen kiváló teljesítmény 20 évesen.

Jelenleg 19 hónap van hátra Donnarumma szerződéséből és az utóbbi hetekben arról szóltak a hírek, hogy a klub szeretné meghosszabbítani a szerződését, ám a fizetésről nincs egyetértés. A 20 éves kapus évi 6 millió eurós bérrel a Milan legjobban fizetett játékosa.

A La Gazzetta dello Sport szerint Donnarumma megszerzésének lehetőségét mérlegeli a Juventus, amely pénz mellett készen áll felajánlani akár Daniele Ruganit, Merih Demiralt vagy éppen Wojciech Szczesnyt a piros-feketéknek.

Sok minden függ attól, hogy a Milan az elkövetkező hónapokban meg tud-e állapodni a fiatal kapussal a hosszabbításról, mivel 2021 nyarán lejár a jelenlegi kontraktusa.

15 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Sajnos ez most várható volt. D kivárta az időt mikor a Milan már nem tud neki többet adni sem fociban, sem pénzben, sem presztizsben. A Juvénak ezekből évről-évre több van és mostanság nagyon menő lett nemzetközi szinten is.

    És, hogy miért akarnák megszerezni? Mert egyre több klasszis teljesítményű játékost akarnak begyűjteni és kapus poszton D kétség kívül az.

  2. Csodáljuk a Milan játékosait, hogy mennyi időt eltöltöttek piros-feketében, de ezek a játékosok (Baresi, Maldini, Pirlo, Seedorf stb.) egyrészt valóban klasszisok voltak, másrészt viszont a csapat is olyan volt körülöttük, hogy a Milan trófeanyerési eséllyel indult neki az aktuális szezonnak. Maldini esetében pályafutása nagy részében ott volt a sansz, hogy a szezonban valamit nyerni fog a Milan. Egy versenyezni akaró játékosnak ez elég, ha még meg is fizetik. Javier Zanetti is hasonló kategória, azzal, hogy az Internél – hála istennek – ugyan kevesebb volt a siker, de az argentin okkal hihette az Inter játékosállományát elnézve, hogy “majd a következő szezonban” jönnek a sikerek. És akkor ott van Totti, aki nem annyira profi módon, inkább romantikusan állt hozzá a futballhoz, nyerni akart ugyan, de látnia kellett, hogy a csapatának erre nincs túl sok esélye. És mégis maradt. Ha klubhűségről beszéle, akkor én nem Maldinit mondanám kapásból, hanem Tottit, aki a világ egyik legjobbjaként maradt egy összességében közepes erejű csapatban (szerintem hülyén gondolkodva, de ez mindegy).

    Donnarumma még tkp. “ráér”, a pályafutása elején van, nem kellene hogy legyen trófeaínsége, de élsportoló. És ha egészséges a szemlélete, akkor nyerni akar, de legalábbis a tehetségéhez mérhető csapatban szeretne játszani. Mert ki az a hülye, aki a Real Madrid helyett megelégszik a Mezőkövesddel?! Donnarumma esetében hasonló a helyzet. Ő nem való ebbe a Milanba a tehetsége alapján. Hogy az ügynökének milyen tervei vannak vele, az mindegy, hogy milyen ember Donnarumma, az is mindegy. Szigorúan a tényeket nézve ez a srác a csapat legjobb képességű játékosa, de mindenképpen az, akiben a legnagyobb lehetőség van. Elvárható-e tőle, hogy egy olyan csapatban játsszon még éveket, amely a debütálása óta egy lépést sem tett a előre? Az, hogy őt a Milan fedezte fel, építette fel, nem számít, mert ezzel a klub nem élhet vissza, nem lehet érzelmileg zsarolni valakit, hogy “de annyit tettünk érted”… Nos, jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a Milan olyan helyzetbe hozza Donnarummát, hogy számára már nem nagyon lehet más választás, mint a távozás. Egy játékost, akinek – ha kapus – van 15-20 éve, hogy felépítse a karrierjét, nem fog foglalkoztatni az, hogy a klubjának milyen pénzügyi problémái vannak. A Milan elvárja a megfelelő hozzáállást a játékosaitól, hogy motiváltak legyenek, egyfolytában a mentalitásról papolnak a vezetők, és hogy minden játékos érezze át, mit jelent a Milan mezében futballozni. A játékosok viszont okkal várják el azt a vezetőségtől is, hogy mindent tegyen meg a csapat sikeressége érdekében. És ezt nem nagyon látják. Vannak, akiknek az maga a csúcs, hogy elmondhatják magukról, hogy a Milan játékosai, de vannak olyanok is, akiknek ennyi nem elég. Ha ezzel megelégednek, akkor az baj lenne, mert akkor a Milannak nem ilyen játékosokra van szüksége…

    Donnarumma egyre kevésbé vádolható, ha másfelé nézeget. Teljesen kilátástalan az egész helyzet. Korábban nem volt pénz, most van pénz, de dilettánsnak tűnik a vezetőség. Olyanok kerültek igazgatói székbe, akik klubikonokként ezt a játékoskarrierjüknek köszönhetik. Ezt a játékosok is észreveszik, és ha sejtik, hogy máshol is megfizetik őket, ráadásul még esélyt is látnak arra, hogy amiért élsportolók lettek (mert szerettek focizni), annak majd meglesz a hozadéka, akkor menni fognak. És ekkor már nem lehet őket azzal vádolni, hogy nem hűségesek a Milanhoz.

    Annak idején, amikor ment a Donnarumma-Raiola-Milan kötélhúzás, még egyértelműen negatívan írtam a kapusról. Most már teljes közönnyel figyelem az eseményeket. Jönnek a hírek, hogy melyik vezető hogyan csomagolja be a szart éppen aktuális nyilatkozatában, hogy mennyire fejlődik a csapat (mert a többi csapat nyilván nem fejlődik…), milyen tervek vannak, és hogy jó úton haladnak… Én már ott tartok, hogy fel sem háborodok egy-egy negatív híren. A tehetetlenség és a dilettantizmus az, ami nagyon fel tud felidegesíteni, de most már csak legyintek. A Milanon kívül már mindenki rájött arra, hogy a minőséget, a fejlődést meg kell fizetni. És hogy a spórolás hová vezet. Annak idején Ibrahimovicék eladásán 170 milliót spórolt a vezetőség. Látjuk, hová vezetett ez a remek ötlet. Játékosok közül a fiatalokat választjuk ki, mondván, majd milyen jók lesznek. Edzők terén azt, aki már küzdött éremért a bajnokságban, azt drágának tartjuk. Fizetünk 4 igazgatót, akik közül fogalmam sincs, ki miért felel, de elvileg mindent közösen hoznak meg, mint annak idején a Központi Bizottságban, nehogy véletlenül egyszemélyi felelős legyen… Okkal lehet irigykedni az Interre, mert ott úgy látszik, értik, miről szól ez az egész. Az előrelépéshez szellemi többlet kell. Hoztak két pillért, két győztes típusú és mentalitású embert, aki kellőképpen erőszakos ahhoz, hogy diktátorként irányítsa az ügyeket. Nálunk meg minden edzésen ott ül a vezetőség, és nézi, hogy az éppen aktuális edző mit csinál.

    Ha Donnarumma távozik – a világ hülyéje lenne, ha egy ilyen helyzetben lévő Milanból ne akarna menni -, akkor majd elmondhatjuk, hogy annak idején nálunk kezdte.

  3. Durva, de sajnos tény – Donnarumma nem való a Milanba. Sokkal többre hivatott, mint szenvedni egy középcsapatban.
    A Milan sokkal több annál, hogy itt tartson. Még mindig hatalmas a szurkolótábora világszinten, de ez is el fog múlni. Ha nem tudnak 5 éven belül visszajutni a szigorú világelitbe, akkor óhatatlanul is középcsapat marad …nagyon hosszú időre. Ma már szinte senki nem szeret bele a Milanba. Csak kihalnak a szurkolók. Márpedig a fizető szurkoló a fiatalság, a divatszurkolók, ha úgy tetszik. A gazdasági terveket rájuk kell építeni. Egy 60 éves örök Milan szurkoló remek, és büszkeséggel lehet rájuk nézni, de a maximum amit elvárhatnak tőlük, hogy vegyenek egy bérletet. Ők már nem fognak sportcipőket, mezeket venni, nem fognak kiemelten magas közvetítési díjakért TV-csatornát fizetni külföldről és vélhetően az idegenbeli mérkőzésekre sem kísérik el a csapatot.
    Életmódot kell váltania a Milannak, meg kell fiatalodnia. Életérzést kell sugároznia, mégpedig olyat, amire a kisiskolások is büszkék lehetnek és henceghetnek az ellenfélnek szurkoló osztálytársaiknak. Ehhez pedig sok mindent másként kell csinálni. Szinte semmit sem csinál jól a mostani vezetőség, szerintem.
    Ezekhez igazi ikonok kellenek. Ha akkor, amikor megkezdődött a mélyrepülés, beleállunk egy hosszú tervbe – saját fiatalokra építünk, kivárjuk, kinevelük őket – még működhetett volna. Rájuk lehet egy szurkoló igazán büszke.
    Pár éve még a fiatal tehetségek is mentőöv lehetett volna, mert 2-3 év beérik és szuper…
    De ma már azt hiszem, közeledik a kapkodási periódus…Ha nem tudunk 1-2 éven belül igazi vezéreket igazolni, akik már kiforrott játékosok, akkor szerintem csomagolhatunk….megyünk végleg a süllyesztőbe.
    Hogy igazi vezéreket szerezzünk, ahhoz pedig nemzetközi kupaporond, sőt, BL kell. minden áron…BL nélkül ez a modell fenttarthatatlan. Nem is jönnek a játékosok, és nem is tudjuk őket FFP mellett megfizetni. A nyári politikánk úgy érzem, ezzt felismerte, és kb mindent egy lapra tett fel. De ez a lap kezd igencsak messzire elúszni… Én nagyon kezdek aggódni.
    Szerintem a Milan történetének legnagyobb baklövése volt anno elengedni Ibrát és Silvát. Ha mindenki mást eladunk, elengedünk és felhozunk egy csapat fiatalt az ifiből, az is jobb döntés lett volna. Ott kicsúszott a talaj… Miattuk volt értéke az összes többi játékosunknak. És ez csúnyán be is igazolódott.

    Nem tudom, a mostani helyzetből milyen kiút lehetséges, de ha már ennyire elszúrtuk, 19re lapot kell húzni szerintem és ide kell hozni azokat a klasszis játékosokat a télen, akik sértettek, csapat nélkül vannak, vagy akármi, de képesek ebből a szírból kihúzni a csapatot.
    Szerintem a télen KELL:
    Ibra+Modric/Rakitic/Vidal/ -ből valaki, és egy jobbhátvéd – és nem lenne baj, ha megvennénk Alderweireldet…mert nyáron nem hozzánk fog jönni.

    Nyáron: Moutinho/David Silva/Willian egyike- inygen…nagy fizetésért., Götze/Cavani egyike

    És, kellene végre egy igazi vezéregyéniség az edzi székbe is. Sajnos Mourinho lenne talán már a legjobb, annyira nagy a baj…

    Szerintem…

    • Sol, a dolog szépsége, hogy kb minden magyar Milan szurkoló megírta ez katasztrófális hatással lesz a csapatra.

      Igazolások? Szerintem amíg nincs KP-nk és profi befejezőcsatárunk addig nem a jobb hátvéd igazolás a legnagyobb probléma hiszen oda legalább van egy Conti.

      • Én is az Ibra+klasszis középpályással kezdtem a sort nem a jobbhátvéddel. De ha Ibra+Modric jönne (álom) akkor melléjük felnőne a mostani langyos izé…lenne csatár és középpályánk is. Meggyőződésem, hogy 2 ilyen kalibertű ember maga mellé tudná rakni a többieket. Sőt, talán Ibra egyedül is igen sokat jelenthetne… Anno is mit kihozott az alkalmatlan középpályás sorunkból?

  4. Az ügyétől hangos nyár óta eltelt nem is egy mercato, kérő gondolom mindig lett volna de végül mégis mindig maradt. Ez a klub meg nem süllyedő hajó, talán már el is süllyedt. Szép lett volna, hogy hosszú évekre, évtizedre a válogatott elsőszámú kapusát mi adjuk, de ez egyre inkább utópia marad. A futballvilág mozog, megy előre, a nagyok pedig becserkészik a kicsi/szegény/jövőkép nélküli klubok gyöngyszemeit, miért lenne ez másképp most?

  5. Ennek a csapatnak most tűzoltásra van szüksége. Én biztos idehoznám Ibrát és Thjagó Silvát . Igaz ,hogy mind a két játékos öreg ,de szeretik ezt a csapatot. Olyan rutinnal rendelkeznek,hogy ők ketten más szemléletet mutathatnak a mostani MILAN játékosoknak. BL közelébe érnénk így Donnának is maradna motiváció, és így nagyobb nevek könnyebben ide jönnének. Donna nagyon sokat tanulhatna még ha egy olyan játékos van előtte mint Thiagó. FORZA MILAN!!!!