Újabb vereséget könyvelhetett el a Milan a bajnokságban, ezúttal a Fiorentina győzte le a Rossonerit. Marco Giampaolo nem várt ilyen rossz teljesítményt a csapattól, de vállalja a felelősséget a kialakult helyzetért.
A csapat vasárnap sorozatban harmadik vereségét szenvedte el a bajnokságban, miután az Inter és a Torino elleni bajnokit követően a Fiorentina ellen is kikapott. A csapat hosszú évtizedek óta nem kezdett ennyire rosszul a bajnokságban. A Milan hat fordulót követően a 16. helyen áll mindössze 6 ponttal és csupán 1 pont az előny a 18. helyen álló kiesőjelölt Genoával szemben.
„A vasárnapi mérkőzésen borzalmasan játszottunk, egyénileg nem volt meg a szervezettség semmilyen szinten és felelősségérzet nélkül játszottunk. Az jelenti a különbséget, hogy megvan-e a képesség csapattá válni, különben az egész játék szervezetlen lesz. Amikor a dolgok nem mennek jól, meg kell lennie az erősségnek ahhoz, hogy ragaszkodj a csapat identitásához. Amikor megpróbáljuk egyéni szinten megoldani a dolgokat, akkor azzal azt kockáztatjuk, hogy belefulladunk a nehézségekbe és pontosan ez történt vasárnap is.” – mondta Giampaolo.
„A szurkolók tiltakozása? A szurkolók teljesen máshoz vannak hozzászokva, minden joguk megvan a tiltakozáshoz. Hűségesek és támogatják a Milant. A dolgok mögé kell látnunk. A vezetőség? Beszéltem velük. Természetesen vállalom a felelősséget, de haladok tovább előre, mert hiszek az elképzeléseimben.”
„Ez nem egyének kérdése. Vasárnap úgy tűnt, mintha a csapat először találkozott volna a San Siróban és a játékosok soha nem edzettek volna együtt. Ez zavar. Veszíthetsz, de csak jól teljesítve. Ez volt az a dolog, ami nagy csalódást okozott nekem minden egyes játékost illetően.”
„Jó reakciókat láttam a Torino ellen, majd az érzelem került előtérbe. Vasárnap a nyomás felülkerekedett és a játékosok úgy érezték, hogy mindenképpen szükség van a győzelemre. Feszültek voltunk, nem reagáltunk elég gyorsan és nyilvánvalóan éreztük magunkon a nyomást.”
„A legjobbat kell kihoznom minden egyes játékosból és a lehető legegységesebb csapatot kell belőlük formálnom. Együtt dolgozva legyőzhetjük a nehézségeket. Megoszlik a teher, együtt dolgozunk és nem roppanunk össze külön-külön. Ezt mondtam a csapatnak a félidőben is.”
„Rosszabbul teljesítettünk, mint a Torino ellen, talán túl nagy volt a győzelmi kényszer és a piros lap bajba sodort. Ez határozottan egy olyan teljesítmény, amit senki sem várt, én sem. Jövőm? A pletykák részei a munkámnak. Nem aggódom efelől és továbbra is csak arra összpontosítok, hogy mindent beleadjak.”
Szombaton a Genoa otthonába látogat a csapat és valószínűleg ez lesz Giampaolo utolsó esélye.
7 hozzászólás
Könyörgöm ! Tüntesse már el valaki ezt a kosz lidércet !
Teljesen őszintén szólva én képtelen vagyok elhinni hogy ennyire rossz edző lenne. A Sampdoriaval sem volt egy olyan meccse sem amikor ennyire hulladék teljesítményt nyújtottak volna a játékosai. Bármennyire is támogatom a menesztését, száz százalékig biztos vagyok benne hogy ha összeérne a munkája és tényleg sikerülne a legkissebb jelét is átvinni a játékunkba abbol amit ő elképzelt, akkor nem itt tartana a csapat. Mintha meg elképesztően balszerencsés is lenne. A mérkőzés alatt is azt láttam rajta hogy “hát ilyen már a világon nincs hogy ennyire hulladék legyen a játékunk” Olyan mintha ő maga is félne belenyúlni meccs közben a csapatba, attól tartva, hogy kikezdik az ultrák minden egyes döntéséért. Egyáltalan nem vagyok Giampaolo fan, de valamiért úgy érzem, hogy ez az ember nem egy Montella féle nulla pali, hanem tényleg mindent bele szeretne adni. Montella alatt vagy akár Gattuso alatt sem láttam egy egy gyenge mérkőzés alatt, hogy majdnem sírvafakad a kispadnál, annyira nem hiszi már el amit lát. Ez az ő felelőssége, de azert csöppet reménykedem benne, hogy kilábal vele a csapat a gödörből. A lehetséges utódok névsorát látva főleg támogatom hogy maradjon ő, mert egyik jelölt aem számit különösebben biztos megoldásnak.
A Száguldó erőd című akciófilmben a főgonosznak volt egy mondása: „A szerencse ahhoz pártol, aki észnél van.” Éppen ez a gond Giampaolo esetében.
Ha az lenne, hogy már négyféle stílusban, különféle rendszerekben, valamint más és más összetétellel próbálta volna játszatni a csapatot, akkor azt mondanám, hogy tényleg peches, mert akármihez nyúl, az nem működik. De a balszerencsére nem nagyon érdemes fogni a történéseket. A támadójátékkal és a hatékonysággal van ugyebár a legnagyobb probléma. Ehhez képest a támadásokért elsődlegesen felelős játékosok közül éppen az a három az alapember, aki a leggyengébb teljesítményt nyújtotta eddig. Nyilván nem lehet Calhanoglu helyett De Bruynét, Suso helyett Messit, Piatek helyett pedig Ibrát a pályára küldeni, de azért volna alternatíva. És Giampaolo pontosan ezeket nem zongorázta végig. Az edzőnek látnia kell, hogy kit hová kell vagy lehet rakni a pályán, ki van vagy nincs formában, ki az, aki nem gyors, de jól passzol stb. stb. Balszerencsésnek kellene tekinteni egy olyan edzőt, aki az egész szezonban gyenge teljesítményt nyújtó Calhanoglut folyamatosan dicséri, és folyamatosan játszatja? Susónál és Piateknél ugyanez. Egri Viktornak volt egy megjegyzése Leaóval kapcsolatban; azt mondta, a portugál srác egyébként tud ám középcsatárt is játszani (utalva arra, hogy Piateket le is lehetne kapni a pályáról, ha szarul megy neki)… Piatek újabban egy labdát nem tud levenni vagy megjátszani, de egyfolytában olyan fejet vág, mintha azt kérdezné: „hogy rúgjak gólt, ha nem adtok labdát?!” A lengyellel egyébként nekem már tavaly bajom volt, amikor azt mondta róla Gattuso, hogy Piatek nem nagyon beszél, csak a gólszerzésen jár az esze… Na, ez az, ami tűrhetetlen, hadd ne hangsúlyozzam, miért. Miből állna kipróbálni a Paqueta, Rebic – Leao hármast akár csak egy félidő erejéig? Ez nem kapkodás, hanem versenyhelyzet teremtés. Érezze csak azt néhány játékos, hogy jobban kell teljesítenie, különben nem fog játszani.
Biztosan alakulhatott volna szerencsésebben is az idény eddigi része. Lőttünk kapufákat, voltak nagy helyzeteink, de az ellenfeleinknek is. Igazság szerint nem sokat tett azért az edző és a csapat, hogy szerencséje legyen.
Én pontosan így látom! Bírom a törököt és bízom benne, hogy egy jól működő gépezetbe kulcs szerepe lenne, de sem ő, sem Paqueta nem igazán box to box középpályás. Én maradtam volna az egész nyáron gyakorolt 4-3-1-2 (4-1-2-1-2) ahol azért bőven van alternatíva. Én Suso-t egy kulcsembernek tartom és tartottam mindig is, de a padon. Meggyőződésem, hogy fáradt védelem ellen az ő cselező készsége és rúgótechnikája nagy fegyver lenne. Viszont nem tud irányítani, támadó poszton sem jó, mivel nem támadja a kaput. Én Paquetát és Hakant próbálnám irányítóban 1-1 meccset legalább kaphatnának. Box to box poszton van Bonaventura, Kessie, Krunic és Bennacer is. Én olaszra szavazok Kessie és Bennacer mellett. De ha Biglia játszik akkor Bennacer is játszhat box to box poszton is.
Csatárok: Rebic, Leao, Piatek és csereként Samu vagy Suso is jöhet az ellenfél mozgásától függően.
Én is szerettem Giampaolo csapatainak játékát. De ezzel a töketlenséggel nem fogunk előbbre jutni és már októberben elúszhat az egész szezon.
Én azon kevesek közé tartozom, akik látták a fantáziát Giampaoloban és ennek hangot is adtam a Torino elleni meccs közben/után is. Viszont mindenki az edzőt támadja. Kérdem én, nem lehet az, hogy bizony azok a játékosok, amelyek a csapat vázát kéne hogy alkossák a vezetőség szerint (név szerint Calhanoglu-Kessie-Suso hármasra gondolva, de mindenki tegye hozzá gondolatban a „maradékot”) nemes egyszerűséggel messze nem azok a játékosok, akikre a jövő Milanjat építeni lehet. Azt se felejtsük el, hogy ez a csapat tulajdonképpen a büdös életben nem játszott képzett/tapasztalt edző keze alatt, akinek konkrét elképzelései vannak a támadásépítésről, védekezésről és nem csak az egyéni képességekre építve játszatja a csapatát. Mert valljuk be, az elmúlt évek 0 km-es edzői alatt messze nem volt szervezett játék, sokkal inkább ad hoc támadásépítések, egysíkú kvázi Suso egyéni képességeire építő futball volt a meghatározó. Giampaolo idejött, konkrét szisztémával, amelyet az elmúlt évek alatt kidolgozott, de jelen pillanatban azzal vannak problémák, hogy egyes játékosok nem tudják lekezelni a labdát, 10-ből 9-szer félmagasan ellenfelet telibetalálva ívelnek középre, vagy nemes egyszerűséggel egy rosszul sikerült visszapasszal ugratja ki az ellenfél támadóját.
És nem, nem Giampaolot védem, mert az edző felelőssége, hogy kiket küld a pályára, kiket cserél és mennyire tudja a játékosokat mentálisan is kezelni. Hibás Giamapolo is, az ellenkezőjét egy pillanatig se tagadom. De a helyzet véleményem szerint ettől sokkal árnyaltabb és épp emiatt vészjósló számomra a jövő is, mert jelen pillanatban jöhet ide Murinho is (csak egy példa a jelenleg szabadon lévő nagyobb nevek közül), de ameddig a keret vázát alkotó játékosok teljesen alkalmatlanok a gyors passzos, kreatív, labdadomináns játékra, addig ne várjunk javulást. Már pedig ezek a játékosok be lettek rakva egy rendszerbe és jelen pillanatban úgy tűnik, teljesen alkalmatlanok a feladatra.
Mindenkivel egyetértek. Sok igazság van mindegyiktek írásában. Nehéz most az igazat kitalálni, de talán és ez a legfontosabb sok játékos nem Milan szintű. Amit még hozzáfűznék, hogy mintha egyesek direkt nem adnák ki magukból a maximumot. Ezt viszont az edzőnek észre kéne venni. És valóban merni kéne kirakni a kezdőből embereket!
Én ketté bontanám a dolgokat.
Giampaolo szerintem egy teljesen jó edző mondjuk a Samp, vagy az Empoli szintjén. Őt nem lett volna szabad ennél feljebb buktatni. Mert őt nem feldobta, hogy a nagy Milan edzője lehet, hanem totálisan be van szarva tőle. Nézzétek csak meg meccsek előtt, közben, nincs semmi kiállása. Az sugárzik belőle, hogy istenem, csak gólt ne kapjunk és ez a para átragad a játékosokra is. Nincs meg benne a kellő tökösség sem a kisérletezéshez ( pl. Suso, vagy Calhanoglu kihagyására) , sem ahhoz, hogy az elképzeléseit végig vigye.
Az előbb említett játékosokra én is ugyanúgy ki vagyok akadva, mint az itt hozzászólók többsége. Mert ilyen lelketlenül, ahogy ők, nem lehet játszani. Még az akarat sem látszik a fejükön, hogy valami kis energiát beletesznek a meccsbe. Elég csak megnézni a törököt a Fior ellen. Eladta a két labdát, amiből kaptunk is két gólt, de a labdavesztés után nem látszott rajta, hogy vissza akarná azt szerezni. Csak lézengett a pályán. Bennacert állítom vele szembe, aki tény, összehozott két tizenegyest, de hajtott végig, nem adta fel és meccs után, ha néztétek, majdnem elsírta magát. Neki megbocsátom a rossz játékot, mert látszott rajta az akarat. Visszatérve a két „kedvencemre”… Az ő folyamatos szar formájukat már nem edzői hibának tartom. Ugyanilyen szarok voltak Pippo, Montella és Gattuso alatt is. Márpedig akit még Gatta sem tud feltüzelni, ott komoly bajok vannak.
Ennek a csapatnak most egy keménykezű – Felix Magath, Van Gaal, Huub Stevens típusú – edzőre lenne szüksége, aki kicsit felkavarná az állóvizet és kimozgatná a játékosokat a komfortzónájukból. De, a bedobott nevek közt sajnos egy ilyet nem látok… Úgyhogy szerintem marad minden a régiben, maximum más ül a kispadon néhány meccs után.