Ignazio Abate, a Milan korábbi játékosa tisztában volt azzal, hogy utolsó idényét tölti a csapatnál, de az álma az volt, hogy nevelőegyesületéből vonuljon vissza.

Abate volt az utolsó játékos, aki az előző idényben a Milan keretéből még tagja volt a 2011-ben bajnoki címet nyert együttesnek. Az olasz jobbhátvéd szerződése néhány nappal ezelőtt lejárt és Cristian Zapatához, José Maurihoz, Riccardo Montolivóhoz és Andrea Bertolaccihoz hasonlóan elhagyta a klubot.

A 22-szeres olasz válogatott védő a La Gazzetta dello Sportnak adott nyilatkozatában beszélt a távozás körülményeiről, a Milan jövőjéről, Paolo Maldiniről, a korábbi tulajdonosokról és a legszebb pillanatairól.

“Az volt az álmom, hogy a Rossoneri színeiben fejezzem be a pályafutásomat, de az élet folytatódik. Októberben beszéltem Leonardóval és teljes mértékben őszinte volt velem. Egyértelműen közölte velem és tudtam, hogy mi lesz. Aztán persze megpróbáltam megnehezíteni a dolgukat. Mindig hálás leszek Leonardónak, amiért kezdetben lehetőséget adott nekem a Milanban. Leo átlagon felüli ember erkölcsi és szellemi szempontból. Sokat tanított Maldininek és most azt látom, hogy Paolo készen áll a munkára. Ő a megfelelő személy a megfelelő helyen. Bobannal együtt nagyszerű párost alkothat.” – nyilatkozta Abate a Gazzettának.

“Nyilvánvaló, hogy szerettem volna többet játszani, mert mentálisan és erőnlétileg is nagyszerűen éreztem magam, de mindig a csapat érdekeit részesítettem előnyben. Rino a barátom marad és számomra ő egy példakép, egészen a gyerekkorom óta. Sajnálom a távozását, de a szezon végén nagyon kimerültnek láttam. Ezer százalékot adott bele és egy lépésre voltunk a Bajnokok Ligájától. Létrehozott egy olyan csapatot, amelyben mindenki az ő oldalán állt.”

“Ez egy olyan Milan, amely minden szükséges alkotóelemmel rendelkezik a fontosabb célok eléréséhez. Van egy szilárd alap, egy technikailag és mentális szempontból minőségi csapat. Rózsás jövőt látok, még akkor is, ha szükség van 2-3 konkrét célpontra. Egyetértek Gattuso szavaival. Jó, ha fiatal játékosok vannak a csapatban, de szükség van a tapasztaltabbakra is.”

“Három legszebb pillanatom? Egészen hihetetlen volt a búcsú a San Siróban a Frosinone ellen. Nem számítottam rá. Utána jön a 2011-es Scudetto és a Dohában megnyert Szuperkupa.”

“A kínai korszakról? Hihetetlen volt, amikor Berlusconi távozott. Azt gondoltam, hogy az a pillanat soha nem fog megtörténni. Galliani olyan volt számomra, mintha a második apám lett volna. A kínai tulajdonosok irányítása alatt az volt a legrosszabb, hogy idegennek érezted magad a saját otthonodban. Semmi nem maradt abból a Milanból, amit eredetileg megismertem. Még a távozáson is elgondolkoztam.”

“Ha visszamehetnék az időben, kit hoznék a mai Milanba? Ibrát, Gattusót és Nestát.”

“Visszatérés edzőként? Csak egy bolond mondana nemet. Ugyanakkor először ezt ki kell érdemelni, ahogy Rino is mondta. Jobban el tudom magamat képzelni az íróasztal mögött az irodában, talán sportigazgatóként. Folytatás? Tudom, hogy sok klub érdeklődik irántam, különösen Olaszországból, de van külföldi megkeresésem is. Nem zárom ki azt a lehetőséget, hogy külföldön folytassam. A projekt alapján fogok dönteni, a győzelemért akarok harcolni és azonnal visszatérni a játékba.” – tette hozzá.

Abate 306 alkalommal öltötte magára a Milan mezt, ezzel beérte a rangsorban Daniele Massarót.

4 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. “Ignazio Abate a Milan történetének 23. legtöbb tétmérkőzésen pályára lépő játékosa.” Kimaradt, hogy “OLASZ”.

    Hogy edzőként visszatérhet-e… Ha Bonera stábtag lehet, neki is van esélye. A 306 mérkőzés természetesen szép teljesítmény, főleg úgy, hogy neves posztelődjeihez tudásban nem lehet hasonlítani. Ez a rendkívül magas meccsszám az, ami leginkább megmutatja, hogy az Ancelotti-éra utáni években – leszámítva a 2010-2012 közötti két idényt – hová jutott a Milan. Ha a csapat tényező lett volna, akkor egy Abate szintű játékos mérkőzésszáma meg kellett volna hogy álljon maximum 200-nál.

    Az utolsó idényével kapcsolatban egy dologra kaptam fel a fejem a nyilatkozatában, hogy erőnlétileg milyen jól érezte magát. Én nem így láttam, több meccsen is észrevehető volt, hogy már a 60-65. perc környékére elkészült az erejével. Pedig 32 évesen azért még nem kellene, hogy üres legyen a tank.

    Abate nagyjából a lelkesedésében tekinthető klasszisnak, az akarásával sosem volt gond. Sokan tanulhattak volna tőle. Ilyen szempontból sajnálatos, hogy távozik. Minden más tekintetben viszont nem.

    Ettől függetlenül persze a legjobbakat kívánom neki.

  2. Sajnálom a távozását, viselkedése példamutató volt mindig is. Jó lenne ha olaszban folytatná tovább, egy Lazioban, Fiorentinában simán el tudnám képzelni.

    Köszönünk mindent, További jó egèszséget ès sok sikert kívánok neki!