A Milan hétfő este 2-1 legyőzte a Bologna együttesét a 35. fordulóban és ezzel felkapaszkodott a tabella ötödik helyére. Gennaro Gattuso mellett José Mauri és Ignazio Abate is nyilatkozott a mérkőzést követően.

“Ez a mérkőzés a Spal elleni összecsapásra emlékeztetett, amit még decemberben nyertünk meg. Akkor is azt láttam, hogy sok buta hibát vétettünk a pályán. Öt nap edzőtábor után nehéznek tűnt a labda. Ennek ellenére a csapat elszántan és karakterrel játszott. Rendben van, megtettük, amit kellett. Arra számítottam, hogy kifütyülnek minket, amikor belépünk a San Siróba, de ehelyett az egész stadion tapsolt és a közönség végig támogatta a srácokat a meccsen. Minden tisztelet a szurkolóké. Nagyon aggódtam, hogy más légkör fogad majd minket.” – nyilatkozta Gattuso a győzelem után.

“Fontos pontokat szereztünk, mivel a hatodikok voltunk és most újra ott vagyunk a Bajnokok Ligájához közel. Nem vagyunk nagyszerű formában és tudtuk, hogy keményen kell dolgoznunk. A játékosok dühösek voltak rám, amiért öt napig távol voltak a családjuktól. Azt mondtam nekik, hogy a haragot alakítsák át pozitív energiává a pályán és úgy gondolom, hogy ez sikerült is. Kicsit kiszámíthatóak voltunk, de mindenki tudja, aki valaha is futballozott, hogy ezekben a nehéz időszakokban az a legjobb, ha egyszerűségre törekszünk a súlyos hibák elkerülése érdekében.”

“Bakayoko? Azt mondtam neki, hogy menjen, de kellett körülbelül nyolc perc, mire bekötötte a cipőjét és elkészült. Ezért szóltam Maurinak. Legyünk őszinték, ma csak a Milan és a klub volt a fontos. Ezeket a dolgokat házon belül kell elintézni. Ami történt, az a mi ügyünk. Bárki sértegethet, de az öltözőben szemtől szemben találkozunk. Ezt az öltözőben szeretném rendezni és a saját nyelvemet használni, amit a tv-ben nem tehetek meg.”

“Egy tekintélyes mezt viselünk, világosnak és őszintének kell lennünk. A játékosok bármit mondhatnak nekem, a legfontosabb dolog, hogy tiszteljék a csapattársaikat és az öltözői légkört. Most más prioritások vannak. Majd a szezon végén meglátjuk az értékelésnél, hogy ki viselkedett jól vagy rosszul.”

“Leonardónak és Gazidisnak már elmondtam korábban, hogy figyelmen kívül hagytam néhány dolgot, ami nem tetszett, mert nem akartam felborítani az egyensúlyt, ami kialakult az öltözőben. Ugyanakkor figyelmeztettem a játékosokat, hogy az első hiba után a következőért mindenkinek meg kell fizetnie. Erősen hiszek abban, amit mondok és következetes vagyok.”

“A sok történés után még mindig itt vagyunk. Ez azért van, mert pozitív tulajdonsággal és fiatal játékosokkal rendelkezünk, akikben nagy fejlődési potenciál rejlik. Nagy dolgokat fogunk véghez vinni.”

“Paquetá? Ő még nagyon fiatal és nem gondolom, hogy tudatában volt annak, hogy mit tesz. Ez bosszantó és javulnunk kell, de Lucas fiatal és naiv.”

“Szeretnék köszönetet mondani annak az 50 ezer szurkolónak, akik kilátogattak a meccsre és a kezdetektől bátorították a csapatot. Gratulálok mindenkinek, aki a pályán harcolt.”

José MAURI: “Nem volt könnyű így beszállni a játékba, de jól ment. Nem játszottunk túlságosan jól, de megmutattuk, hogy megvan bennünk az elszántság. Mindenki áldozatot hozott a teljesítmény érdekében. Az edzőtábor segített és mindenkinek meg kell értenie az öltözői szerepét. Csereként olyan játékosok tudnak pályára lépni, mint Abate, Zapata és Borini, akik mindennap keményen edzenek és sohasem adják fel. Arra törekszem, hogy mindig készen álljak és ezért dolgozom minden egyes nap, még akkor is, ha nem játszom. Most élvezni akarom ezt a győzelmet. Megérdemelnénk, hogy kvalifikáljuk magunkat a Bajnokok Ligájába és mindent meg fogunk tenni.”

Ignazio ABATE: “Örülök a három pontnak és a pozitív hozzáállásnak. Most a Fiorentina elleni meccsre kell koncentrálnunk, amely egy másik csata lesz. Mindannyiunknak segítenünk kell a csapatot és az edzőt, aztán rajta múlik, hogy meghozza a helyes döntéseket. Gattuso a múlt héten edzőtábort rendelt el és jól döntött. Segített, hogy együtt voltunk és egymás szemébe néztünk. Én nem annyira hiszek az edzőtáborban, mint ő, de ebben az esetben erre volt szükség. Meg kellett oldanunk bizonyos helyzeteket, hogy elérjük a céljainkat. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy többet hibázzunk.”

22 hozzászólás a bejegyzéshez

    • Soha nem fogják megérteni….mert azt sem tudhák miről beszél !

      Ha a mostani keretben 20 Gattuso lenne biztos lennék abban meglesz a BL….de ezekkel az emberekkel borzasztó nehéz !

      Abate tudja – Cutrone,Gigio,Calabria talán kicsit pedzi amiről Rino beszél…a többi s..gg hülye ehhez….

      • Sajnos így van. Beszélhetünk itt a játékosok technikai hiányosságairól, az edző képzetlenségéről, de ameddig a mentalitás nem változik a klub körül, addig teljesen fölösleges. Az az első lépés, hogy a játékosok rájöjjenek, milyen mezben játszanak, milyen szurkolók szurkolnak megállás nélkül mérkőzésről-mérkőzésre nekik. Hogy elhigyjék, ők sokkal többre képesek ennél (hiszen láttuk már idén is), és ne legyen tele a gatya rögtön az első akadálynál.

        • Erre csak úgy tudnak rájönni, ha az edző teljes hatalmat kap és aki nem táncol, annak a helyére érkezik olyan, aki talán igen. Gattuso nagyon okos pedagógus, amit nem gondolnánk a játékospályafutásából kiindulva, de ha ő elkezdene abban a stílusban vitatkozni a játékosokkal, akkor már rég kiesett volna a kezéből az irányítás. Az utóbbi hónapokban már elkényelmesedtek nagyon, úgyhogy segíthetett kicsit az edzőtáborozás, de talán már késő lesz így is.

          A baj az, hogy nem segít az se, hogy állandóan lóg a levegőben Gattuso leváltása, mert ezekbe kapaszkodhatnak a játékosok, hogy nem velük van a baj, hanem az edző szar már, úgyhogy nem teszem oda magam az edzésen és akkor a meccsen nem is fog tudni teljesíteni és egy pontokra éhes Fiorentina szétszed minket, lehet bármi a taktika.
          Nincs egyszerű dolga egyik Milan edzőnek se, de ha most eléri a BL-t az nagy teljesítmény lenne az edzőtől és a csapattól is és van még annyi reményünk, hogy a Juve ellen bukik az Atalanta a bírók segítségével, mi meg akkor minden meccsen nyerünk, mert az lenne a tisztességes helytállás.

      • Milanka! Ha a Gattuso mentalitás a példa, akkor meséld már el nekem, hogy miért játszottunk olyan beszari taktikával az Inter ellen? Hova lett az a fene nagy lendület? Azzal a vereséggel kezdődött a zuhanás, és arról egy az egyben Gattuso nem létező, mindent elsöprő mentalitása tehet.. Vagyis annak a mentalitásnak a hiánya.. Még a tök fogalmatlan Chievo is tökösebb taktikával játszott az Inter ellen.. Szóval hiába a mentalitás, ha bexari a taktika..

  1. Úgy látszik bevált Gattuso húzása, hogy edzőtáborral büntette a játékosokat. A Bologna elleni győzelem legalábbis egyértelműen ezt mutatja.

    ‘…figyelmen kívül hagytam néhány dolgot, ami nem tetszett, mert nem akartam felborítani az egyensúlyt, ami kialakult az öltözőben. Ugyanakkor figyelmeztettem a játékosokat, hogy az első hiba után a következőért mindenkinek meg kell fizetnie. Erősen hiszek abban, amit mondok és következetes vagyok’

    Ezt a részt érdemes kiemelni főleg azok után amit kapott a héten, hogy mekkora idióta és hozzánemértő ez a Gatta mert az edzőtáborral csak mégjobban szétesik a csapat. Van pár dolog a játékosok számláján is…

  2. Baj nincs én Milan szurkoló vagyok harminc sok éve…nem volt még Rino kabyarba sem…viszont objektívebben látom a dolgokat néhányotoknál.
    Egyébként többször írtam kell az új edző,de nem azért mert Rino szar….

    Ez a ti fikciótok !

    • Várom hogy bemásld azt a mondatot mikor azt írtam hogy Gattuso szar. Segítek, nem fogsz ilyet találni. Ezt csak te hangoztatod folyamatosan. Minden Gattusoval kapcsolatos negatív kritikát személyes sértésnek veszel.
      Gattuso nem szar, egyszerűen nem edző és pont..

  3. Szokásomtól eltérően kicsit hosszú leszek… 🙂

    Egyáltalán nem tudok egyetérteni egyes – úgy nézem, többségi – véleményekkel.

    A mentalitás nyilván nagyon fontos a sportban, efelől semmi kétség. Aki ellenkező véleményen van, az csak nézze meg a keddi meg a szerdai BL-elődöntőket. A megfelelő mentalitás éppolyan elengedhetetlen a futballban, mint az, hogy a focistának legyen egyensúly- és labdaérzéke. Ha ezek nincsenek meg, akkor innen nem is érdemes továbblépni, az illetőt el kell tanácsolni a futballtól.

    Gattuso megfelelő mentalitásával sosem volt gond, biztos vagyok benne, hogy a Milan nélküle nem érte volna el azokat a sikereket, amiket elért. És nem azért, mert ne talált volna tudásban hozzá hasonló védekező középpályást. Gattuso futballtudása pótolható lett volna, a hozzáállása azonban nem.

    “gabetti”, “Milanka2013” és “Rakuzan” is elsősorban a (megfelelő) mentalitást, annak fontosságát emeli ki.

    Ezt én is fontosnak tartom, mégsem tudok egyetérteni ezzel a gondolatmenettel.

    Gattusóban éppen azt látom a legnagyobb hibának, amit a legtöbb nyilatkozata – valamennyire ez is – sugall.

    Egy edzőnek alapesetben nem is feltétlenül kellene foglalkoznia a csapata lelkesedésével és lelkesítésével; azt hihetnénk, hogy egy ellenfél (presztízs), a közelebbi vagy a távolabbi tét megfelelő motivációt jelenthet ahhoz, hogy a játékos “fejben” megfelelően hangolódva készüljön és lépjen pályára. Ez az, amit Alex Ferguson el tudott érni olyanoknál is, akik már ronggyá nyerték magukat, akiknek már nem kellett semmit sem bizonyítaniuk sem maguk, sem az edző, sem a szurkolók számára. Ha az edzőnek motiválnia kell, ott már valami nem stimmel. Egy játékosnak attól a perctől, hogy az adott klub játékosa, át kell éreznie, hogy mit jelent a csapat meze. Ha valaki felvesz egy Liverpool-mezt, “tudni fogja”, hogyan álljon egy Everton elleni derbihez. Ha az Anfielden lép pályára, és nem érzi át, hogy egy hazai meccs mit jelent a közönségnek, akkor egy ilyen valakivel nem lehet mit kezdeni.

    Az edző felel az adott csapattal elvégzett munkáért, a játékosok fizikai-mentális felkészültségéért, a játékrendszert, a játékstílust érintő elemek (taktikai variációk) begyakoroltatásáért. És persze logikus, hogy az edzőnek megvan a felelőssége az elért eredményekért is. A felkészítés azonban sosem tolódhat el a nem szorosan vett futballszakmai szegmens (pszichológiai felkészítés) irányába, éppen azért, mert a legmagasabb szinten, a profi futballban alapesetben nem ez lehet a csapatok közötti döntő tényező, hanem a “szakmai” felkészültség. Az persze más kérdés, hogy a mentális felkészültség is fontossá válhat akkor, ha például egy “mumus” ellenféllel kell játszani, amely valamiféle pszichés többlettel rendelkezik az adott csapattal szemben (annak idején például vízilabdában a Ratko Rudic-féle olasz csapat volt a mumusunk; többször próbáltak az egyenes kieséses rendszerbe úgy érkezni, hogy velünk kelljen játszaniuk, mert tudták, hogy ellenük van bennünk valami blokk – ez a Kemény-érában azután megváltozott). De még itt sem lehet előtérbe helyezni a pszichés “felkészítést”.

    Gattusóval tehát pont azt- érzem a legnagyobb gondnak, hogy nagyon – túlságosan – fontosnak tartja azt, hogy a csapata “megfelelő” mentalitással lépjen pályára. A Milanon nagyon sokszor lehetett azt érezni, hogy “túlpörgi” a meccseket. A 90 perc alatt nem lehet folyamatosan magas szinten tartani ezt az állapotot, mert egy jó ellenfél ki tudja zökkenteni ebből az állapotból bármelyik csapatot, ráadásul amennyiben a “pörgéshez” nem társul siker (gólok), akkor ez visszaüthet. Egy felfokozott állapotban lévő csapatot hihetetlenül meg tud törni egy negatív momentum: egy kedvezőtlen ítélet, egy ellenfél-gól, egy sérülés, egy kihagyott hatalmas helyzet, szinte bármi. Nyilvánvaló persze, hogy amennyiben egy ilyen állapotban lévő csapat sikert (gólt, gólokat) ér el, az szárnyakat adhat neki. De nagyon sokszor előfordult, hogy a Milan rendkívül erősen kezdett, de ezen erőfeszítéseit nem koronázta siker. És amikor a sokadik nagy helyzet maradt kihasználatlanul, a csapat egyszerre csak leeresztett, mondván, úgysem akar sikerülni, pechünk van stb.. Akkor meg pláne leeresztett, ha az addig nem sokat csináló ellenfél megszerezte a vezetést. Fontosnak nem azt tartanám, hogy mindent elsöprő lelkesedéssel lépjen pályára a csapat, hanem azt, hogy bizonyos kedvezőtlen helyzetekre megtanuljon reagálni. Igaz, hogy fiatal csapatról van szó, de ez nem lehet kifogás. Akkor ugyanis semmit sem ér a mentális felkészítés, ha az csak akkor “működik”, amikor a vezetésért hajt a csapat, majd pedig becsődöl, ha hátrányba kerül a gárda.

    Gattuso megemlítette, hogy a csapat elszántan játszott, hogy azzal küldte a játékosokat pályára, hogy a haragot alakítsák át pozitív energiává, valamint kiemelte, hogy a játékosoknak tudniuk kell, hogy egy tekintélyes mezt viselnek. Ezek mind olyan elemek, amelyek nyilván fontosak lehetnek, és most a győzelem szempontjából lényegesek voltak, de emiatt nem hiszem, hogy isteníteni kellene Gattusót.

    A dolgok igen nagyfokú leegyszerűsítése, hogy a játékosok nem érzik át, mint jelent a Milan-mez, és hogy nagyon fontos lenne, hogy a csapatra átragadjon Gattuso mentalitása. Egyáltalán nem akarok bizonyos játékosokat felmenteni, de nagyon sokszor az edzői tehetetlenség egyik megnyilvánulásának jele, amikor hozzáállásbeli problémákat emleget.

    Egy csapat hozzáállását alapvetően meghatározza, hogy milyen felkészültséggel lép pályára, hogy a pályán milyen problémákkal szembesül, és arra milyen válaszokat, megoldási javaslatokat kap a pálya széléről. Mivel mindenre nem lehet felkészülni, ezért rendkívül fontossá vált a mérkőzések közbeni elemzés, az “atipikus” helyzetekre történő gyors reagálás. És ebben – bár ért el sikereket – összességében gyenge teljesítményt nyújtott Gattuso. A játékosoknak úgy kellene pályára lépniük, hogy előtte megfelelően felkészítették őket arra, hogy az ellenféltől mi várható, ha ezt csinálja, akkor erre ez a válasz, ha azt, akkor meg így reagálunk. Nem feltétlenül kell minden, az ellenfél által kitalált “új” taktikára jobbat válaszolni, csak tudni kell limitálni, kezelni. Úgy gondolom, ha a játékos azt látja az edzőjén, hogy megvan a megfelelő – azaz működő – lépése az új, a megváltozott vagy vélhetően megváltozó játékhelyzetre, játékmenetre, akkor a hozzáállásával sem lesz akkora probléma, mert nem azzal lesz elfoglalva, hogy “mi lesz most?!”, hanem teljesen a játékra koncentrálha, mert jó kezekben érezheti magát és a csapatot.

    Én egyáltalán nem a csapat hozzáállásában láttam a legnagyobb problémát az idényben, hanem abban, hogy a csapat taktikailag nem fejlődött, csak néhány meccsen köszöntek vissza taktikai elemek, láthatóan begyakorolt variációk, mozgások. Ha ezek nem is mindig eredményeztek gólt vagy gólokat, de láthatóan veszélyesebbé vált hatásukra a Milan. Ki lehet persze emelni, hogy például korábban Rodriguez nagyon jó labdákat adott a 16-oson belülre, mostanában meg garantált a kirúgás, ha megpróbálja kapu felé ívelni a labdát. Lehet említeni Piatek berobbanását, majd visszaesését, Romagnoli hülyeségeit, Conti kritikán aluli teljesítményét, Musacchio egyre gyakoribb bizonytalankodásait, Calhanoglu támadásbeli impotenciáját, vagy azt, hogy Paqueta kissé “rendszeridegen”, mert Gattuso nem találta meg a helyét (az biztos, hogy nem a 3 tagú középpálya bal oldalán kell keresni a helyét).

    Nem hozzáálláshoz kapcsolódó probléma, hogy kezdetben nagyon nem volt jó a csapat védekezése, majd ez feljavult, hogy azután megint jöjjön egy lejtmenet. Az állandó jó játékot nyilván nem lehet elvárni egyetlen csapattól sem, de akkor is kell hogy legyen egy stabil alapjáték, amire építeni lehet, illetve amihez vissza lehet nyúlni, ha a “taktikai újítások” nem működnek. A Milan ilyen alapjátékkal nem rendelkezik. Ez a működésképtelenség pedig az edző felelőssége. Az, hogy a pályán a támadók egy sikeres Suso-csel után nem tudják, hogy nyitniuk kell-e a szélre vagy a védőfalban kell keresniük a lyukakat, nem mentalitás, hanem tervezés, gyakorlás, megvalósítás kérdése. Ámultunk és bámultunk, amikor a kiesés ellen harcoló Udinese pontosan 10 másodperc alatt, 3 passzból végigvitt egy kontrát a saját 16-osáról indulva, úgy, hogy az udineiek mindegyik játékosa pontosan tudta, milyen úton kell futnia, mikor és hová kell adnia a labdát. És bár a kontrajáték kevésbé összetett támadási “fajta”, a Milannak nagyon ritkán sikerül kiviteleznie veszélyes kontrát, éppen az előbb leírtak miatt. Inkább itt kellene a szigort alkalmazni: addig gyakoroltatni a játékosok mozgásait, amíg a könyökükön nem jön ki.

    Amit “Milanka2013” ír, hogy 20 Gattusóval sikerülne a BL, azt kétlem. Mert ebben az esetben ez azt jelentené, hogy megfelelő hozzáállással szinte bármit el lehetne érni. Ez pedig felvetné a kérdést, hogy az angol válogatott hogyhogy csak 1 vb-címet nyert, azon kívül meg – vb-n és Eb-n – 4 elődöntőt tud felmutatni… Az angol futball pontosan “A” mentalitásra próbálta évtizedeken építeni a taktikáját. Amikor egy brit csapat vagy válogatott egy “másfajta futballal” találkozott (mint például a magyarokéval 1953 novemberében), és szembesülve saját elavult taktikájával, hadrendjével csúnyán kikapott, gyakran az volt az “általános” reakció, hogy a csapat nem küzdött eléggé. Pedig már Herrera is az 1960-as években elég durván beszólt az angoloknak, kritizálva elavult, megújulni képtelen futballjukat.

    A Milan problémáit nem az jelenti, hogy a játékosok nem értik, hogy mit jelent a Milan meze vagy hogy nem hajtanak, hanem az, amit fentebb kifejtettem. A játékosok többségének legalább 4-5 edzője volt pályafutása során, így képet alkothatnak Gattuso taktikai felkészültségéről. Miután a csapat fiatal, és sokan még semmit sem nyertek (Reina meg Abate kivételével), rendkívül fontos lenne a bizalom az edző felé. A baj csak az, hogy Gattuso sem nyert még semmit edzőként, nincs referenciamunkája, így pedig rendkívül nehéz “meggyőzni” a csapatot, hogy ez vagy az az elem működni fog vagy működhet. Ami viszont nagyobb gond, hogy a játékosok többsége másfél éve látja, hogy Gattuso rendszere gyakorlatilag működésképtelen, de azon szinte csak nyomásra akar változtatni. A játékosok látják a fura döntéseket, hogy Suso eltörheti mindkét lábát, akkor is kezdő; hogy Calhanoglu a hajtáson kívül nem sok hasznot hajt a csapatnak; hogy Gattuso meccselése teljesen esetleges, taktikailag rugalmatlan stb. stb. A győzelem lenne a legjobb orvosság, de abból mostanság kevés jutott…

    Gattuso 5 napos edzőtáborának rövid távú hatása pozitívan sült el. Az biztos, hogy hosszabb távon nem működhet. Amennyiben a játékosok úgy érzik, hogy ők megtettek mindent a siker érdekében, igazi büntetésnek fogják értékelni az ilyen húzásokat. Bár lehetett az edzőtábornak Bakayoko késése az oka, én ezt inkább valamiféle “felelősségáttolásként” értékelem Gattuso részéről, aminek leginkább olyan üzenete van, hogy az edzővel minden rendben van, de a játékosokkal nincs. Ez pedig nyilvánvalóan nem igaz.

    Voltak híresen szigorú edzők, akiknek a keménykedését azért tolerálták a játékosok, mert úgy voltak vele, hogy jó eséllyel eredményre vezet (Herrera, Goethals, Clough, Ernst Happel, Lobanovszkij, Ferguson, Rehhagel vagy van Gaal). De voltak olyanok is, akiknek ez a filozófia egyáltalán nem jött be (például Felix Magath). Az említett edzőzsenik azonban nem “erős felindulásból” voltak szigorúak, azaz nem az érdemi edzői tevékenység és feladatok HELYETT, hanem ezek elvégzése MELLETT, “kiegészítő eszközként” alkalmazták a szigort. Ez ugyanakkor nem abban teljesedett ki náluk, hogy háromszor vagy ötször annyit kellett futniuk a játékosoknak, hanem abban, amit Sacchi is átvett: a szorosan vett futballszakmai munkát, a pályán ellátandó feladatokat vasalták be a játékosokon.

    Gattusónak ez a késés miatti hirtelen jött retorziója éppen jól sült el, mert nyert a Milan, de biztos vagyok benne, hogy a győzelem nem ennek köszönhető. Nem hinném, hogy ebben a pár napban sikerült “megértetnie” Gattusónak a játékosokkal, hogy mit jelent a Milan-mez vagy hogy kit kell tisztelni és hogyan kell viselkedni. Gattuso számára ahhoz, hogy ne váljon nevetség tárgyává az ilyen szankcióival, az kell, hogy ÁLTALÁBAN legyen szigorú és következetes – de ne csak a csapattal, hanem magával szemben is. Azaz az edzői ténykedését meg kell töltenie tartalommal. Ha a mindenkori játékosai azt látják, hogy szakmailag megfelelőt nyújt, a szigorát is el fogják fogadni. Ha viszont úgy érzik, hogy csak rájuk akarja tolni a felelősséget, akkor nem lesznek partnerek abban, hogy jobbra forduljanak a dolgok.

    Persze a hátralévő meccseket tekintve a legkevésbé sem érdekel sem a játékosok lelkivilága, sem Gattuso jó vagy idióta lépései. A Milannak meg kell szereznie mind a 9 megszerezhető pontot, és imádkozni, hogy ez elég legyen BL-hez.

    • Kicsit elbeszélünk egymás mellett. A mentalitás alatt több tényezőt is érthetünk, Te leginkább az “akarásra, hajtásra” helyezted ki, amivel valóban nem volt probléma túlnyomórészt az idény során. Persze volt kivétel, illetve gyakori volt – ahogy említetted -, hogy pont ennek következtében túlpörgött a csapat, hibákba hajszolva magát, elkészítve a saját erejét.
      Én a kommentemben kifejtettem, hogy milyen mentális problémákra gondoltam. A felfogással van a baj a játékosoknál, nem feltétlen az akarással. Bár a csalódást keltő eredményeket követően azért abban is fel lehetett fedezni hiányosságokat.

      • Azt írod, hogy az az első lépés, hogy a játékosok rájöjjenek, milyen mezben játszanak, kik szurkolnak nekik, és hogy elhiggyék, ők többre képesek ennél, és ne túl adják fel az első akadálynál.

        Amikor Gattusót kritizáltam, akkor ezeket a nem szakmai tényezőket emeltem ki. Nyilván ennek van az a része, hogy a játékos akarjon, küzdjön, fusson. Én ehhez kapcsolnám, amit írtál – és ezért nem gondolnám, hogy elbeszélnénk egymás mellett -, hogy a játékosok érezzék át, hogy ezekért a színekért küzdött Kilpin, De Vecchi, Nordahl, Altafini, Rivera, Baresi, van Basten és Maldini is, vegyék figyelembe, hogy ennek a klubnak milyen története, kultusza van, hogy nem csak egy a sok közül.

        Ezektől valóban egy kicsit eltér, amit még említesz, hogy a játékosokban tudatosulnia kellene, hogy ők ennél többre képesek. Ezzel kapcsolatban azt fejtegettem, hogy ez mivel van vagy lehet összefüggésben: úgy gondolom, elsősorban azzal, hogy milyen támogatást kapnak a partvonal mellől vagy a meccset megelőzően. Ennek kapcsán hoztam szóba Gattuso felkészültségét, illetve az a tényt, hogy még nem ért el sikert edzői pályafutása során. Egy játékosnak már az komoly többletet adhat, hogy tudja, nagyon komoly pénzt fizettek érte (pl. Virgil van Dijk). Vagy már az a tény is nagy önbizalmat adhat neki, hogy tudja, nem akárki járt közben a megvétele érdekében (a Ferguson-éra több játékosát is fel lehetne itt sorolni). Néhány játékosnál a magasabb transzferösszeg megvan, de sokan még a Montella-érában kerültek ide, ráadásul Gattuso sem egy edzőfejedelem.

        Az nyilván jó lenne, ha a játékosok nagyobb önbizalommal lépnének pályára, ha nem félnének attól, hogy váratlant húzzanak. Hozzátenném, hogy az önbizalom sokszor éppen a támadások során nincs meg, amikor egy hiba nem eredményez közvetlen veszélyt. Eközben viszont a védőharmadban hajmeresztő dolgokra képesek a játékosaink olyan helyzetekben, amikor egy rossz átvétel az ellenfél számára gólhelyzetet eredményezhet (a védelem passzolgatása a 16-os környékén). Ott mintha meglenne az érthetetlen önbizalom (Donnarumma tök nyugodtan odapasszolja a labdát annak a támadónak háttal álló védőnknek, aki mögött 2-3 méterrel jön az ellenfél)… Jó lenne, ha hátul óvatoskodnánk, támadásban pedig meglenne a tökösség.

        Véleményem szerint az önbizalom kialakulásában vagy visszaszerzésében az edző szerepe megkerülhetetlen. Azzal, hogy bizonyos játékosokat teljesen mellőz az edző, azt jelzi, hogy nem bízik benne. Castillejo önbizalmának például marha jót tehet, ha látja, hogy Calhanoglu vagy Suso akármit művel, kezdő, míg neki a kispad jut. Nem azt mondom, hogy Mauri stabil kezdő kellene hogy legyen, de a jegelése egyáltalán nem indokolt. Egyáltalán nem mutatott olyan teljesítményt, ami alapján azt kellett volna gondolnunk, hogy “ja, hát ezért nem játszik”. Nagyon nem arról van szó, mint annak idején, hogy Brocchi azért nem játszott annyit, mert ott volt Seedorf, Pirlo meg Gattuso.

        Bár vehetjük külön-külön is, úgy gondolom, a felkészítésnek két részre kell elkülönülnie, egy “szakmaira” és egy nem szakmaira. Előbbire kell helyezni a sokkal nagyobb hangsúlyt, és a “finomhangolás” lenne az, amire kevesebb időt kellene fordítani. Vissza lehet olvasni Gattuso nyilatkozatait, rendkívül keveset “szakmázik”. Szinte mindig hozzáállásról, akarásról, küzdésről beszél, arra hegyezi ki a mondanivalóját, hogy ezek az elemek eredményezhetik a sikert, illetve ezek elmaradása alapvetően befolyásolja a eredményességet. Annak idején Inzaghi edzői hitvallása is nagyrészt erre épült, aminek az lett a következménye, hogy minden idők egyik leggyengébb milanos edzői teljesítményét sikerült nyújtania.

    • Jó volt olvasni. Évek óta írunk ide és ezt sajnos 4-5 éve mindegyik edzőnél el lehetett volna mondani és én le is írtam. Amikor szerencsésebb periódusba a játékosok nagyobb önbizalommal játszanak, jönnek az eredmények. De akkor sem volt jól hangolt játéka és taktikája a csapatnak.
      Évek óta mondom, hogy nem is érdekelne hányadik helyen végez a Milan, milyen eredményeket ér el ha legalább látnám a csapat arcát meccsről-meccsre. Sarri, Gasperini, Gianpaolo csapatai nagyon is karakteres játékot mutatnak. A régi edzők között rendszeresen Zemant említettem, aki ha oda ment egy csapathoz 1-2 hét alatt látható volt ki is az edző. 😀 Még akkor is ha nem tartom igazán jó megoldásnak az ő filozófiáját.

      Én Gattuso mentalitását és filozófiáját épp hogy romboló hatásúnak érzem a legtöbbekkel ellentétben. A csapat egy részét 13-14 ember sikerült felráznia, majd jöttek a kivételezések és elfelejtett játékosok. Többször kiemeltem a nyáron történeteket, amikor a csapatkapitányt konkrétan kidobta (ettől függetlenül a csapattal edz és meccskeretekbe rendszeresen ott volt, sőt nem egyszer melegíteni is elment meccseken) ezt megtenni valakivel egyszerűen bicska nyitogató! Akkor is ha a csapat 90% utálja Montolivo-t (ezt nem tudhatjuk). Ugyan azon a nyáron elengedi Locatelli-t aki ugyebár saját-nevelésű, jó mentalitású játékos. Antonelli-t szintén ő dobta a kukába (ő is Milan nevelés), majd igazoltunk helyette 2 vakot (azt hiszem ezt már nyugodtan kijelenthetjük). Nem akarom tovább sorolni. Aki focizott tudja milyen romboló hatású ez a csapat morálra. Együtt edzenek kb 25-30-an akik közül jó esetben 15-t lát az edző. előbb utóbb ezek a játékosok egymásra fújnak (lásd Kessie-Biglia balhé, most Bakayoko)

      Teljesen egyetértek veled a felkészítéssel kapcsolatban, amennyiben egy csapat fel van készítve -nem 1-1 meccsre, hanem alapból- sokkal magabiztosabban játszik. Én játszottam 1-2 csapatban (nem Milan szinten) és soha nem volt gond az akarásommal/mentalitásommal max nem csókolgattam a címert. 😀
      Ennek semmi köze a tradícióhoz sem a pénzhez.

      • Biglia-t játszatta a szezon elején de lesérült, úgyhogy ezután nem meglepő, hogy nem került vissza a keretbe és most újra megsérült. Baka a rasszista légkörre dühös egyedül és Montolivora mindenki panaszkodott mikor játszott, úgyhogy ezeket nem rónám fel hibának, mert nem sok köze van hozzá Gattanak.
        Néha lehet látni valami taktikát, de ha folyton edzőket váltunk akkor nem csodálom, hogy a játékosok se értik mit kell csinálni, körülbelül 6 edzőnk volt pár év alatt, ami negatív rekord a Seria A-ban.

    • Ez a futunk a labda után taktika tavasszal bevállt, de lehet belefáradtak a végére, de ezt nagyobb csapatoktól is láttam már és annyi a különbség, hogy néhányan nem végzik a munkájukat és ha nem fut mindenki együtt, akkor nem zárja le a területet és fölöslegesen kifárasztod magad. Az edzőtáborban lehet beleverte a fejekbe, hogy nem mentes a taktika alól senki és a Bologna elleni gól is egy labdaszerzésből jött, úgyhogy ha hatékonyabbak akkor vezetnének 2-3 góllal és nem kéne utána futni az eredményért, de ehhez a játékosoknak kell odatenni magukat.
      Mai fociban az különbség, hogy nem annyira tehetségesek a játékosok és több pénzt keresnek, úgyhogy külön motiválni kell még arra is, hogy a taktikát végrehajtsa és a csapatért játsszon. Az edzéseket amúgy nem látjuk, de volt róla hír, hogy Susoval külön gyakoroltatja Gattuso a cselezést és akkoriban lőtte is a gólokat Suso, úgyhogy biztos csinál hasznos dolgokat Gattuso is az edzésen. Suso úgy dobálja magát, mint annak idején CR, de Fergussonnak sikerült leszoktatnia arról és igazi szuper focistát faragott belőle, pedig azt hinné az ember, hogy a Ronaldo-t nem kellett motiválni, mert tehetséges volt.