Franco Baresi: „Szinte beleszülettem a Milanba”

Franco Baresi, a Milan legendája és egykori világbajnok hátvédje a hét elején a CIB Italia Olasz Focitábor nagyköveteként Magyarországra érkezett és sajtótájékoztató keretében válaszolt az újságírók kérdéseire. Szó esett többek között klubhűségről, a Milanról, a magyar labdarúgásról és Puskás Ferencről is.

Baresi összesen 20 szezont töltött a Milanban és egész pályafutása alatt egyetlen más klubban sem játszott. Számos trófeát nyert a piros-feketékkel, nevezetesen 6 Scudettót, 4 Olasz szuperkupát, 3 BEK/BL-serleget, 2 Európai szuperkupát és 2 Interkontinentális kupát. A klubbal és az olasz válogatottal is (szinte) minden létező trófeát megnyert, egy korszakos csapat korszakos játékosaként hagyott fel a focival 1997-ben. Nagyságát mi sem tükrözi jobban, mint hogy a Milan visszavonultatta a 6-os számú mezét.

Az olasz legenda tíz éve járt Budapesten, amikor a Milan a magyar ligaválogatottal játszott.

A VISSZATÉRÉSRŐL

„Örülök, hogy újra itt vagyok, és jó ismét látni ezt a gyönyörű várost.”

A MINDENNAPOKRÓL

„Továbbra is a Milannál dolgozom nagykövetként és figyelem a futballvilág történéseit.”

A MILANRÓL

„A Milan jelenti számomra A MINDENT. Itt nőttem fel, gyakorlatilag beleszülettem a Milanba. Nagyon sokat kaptam a klubtól, segítettek a fejlődésben. Megtiszteltetés számomra, hogy ennek a klubnak a színeiben futballozhattam.”

AZ ÍNSÉGES IDŐKRŐL ÉS A LEGUTÓBBI TORINO ELLENI VERESÉGRŐL

„Az biztos, hogy megszenvedjük mindannyian, az összes szurkoló és én is. A múltja alapján megérdemelné a csapat, hogy az élmezőnyben legyen, de ez egy nehezebb időszak a klub életében, és mindent meg kell tenni, hogy visszatérjenek a sikerek. Az új tulajdonos eddigi beruházásai és lépései jó irányba mutatnak.”

„Torino? A meccset nem láttam, csak tudom, hogy kikaptunk kettő-nullára. Tény, nem könnyű időszak ez most a klub életében. De a tulajdonosok elkötelezettek a fejlődés mellett, célunk, hogy visszajussunk a Bajnokok Ligájába. Óriási a konkurencia, három-négy csapat harcol a negyedik BL-helyért, de még semmi sem dőlt el.”

„Nem szabad többet hibáznunk, van 3-4 nagyon erős rivális, akiket meg kell előznünk. Nem reménytelen a helyzet, de kétségtelenül megnehezítettük a dolgunkat. Szerintem jól teljesített a Milan a bajnokság nagy részében, az utóbbi időben tényleg volt egy visszaesés, de korai lenne még következtetéseket levonni vagy bárkit is kinevezni bűnbaknak. Várjuk meg az utolsó négy bajnokit, aztán majd a klub kielemzi a tanulságokat.”

A Mauro Tassotti, Alessandro Costacurta, Franco Baresi, Paolo Maldini hátvédnégyes volt a futballtörténelem egyik legtökéletesebb védősora. Hogy mi volt a titok? Baresi elmondta.

„Sok összetevője volt, megvolt bennünk a szükséges tudás, ugyanazon generáció tagjai voltunk, erős barátság volt köztünk, viszonylag hamar összeszoktunk és aztán együtt fejlődtünk. Ezek együtt tették lehetővé, hogy éveken át együtt maradjon ez a négyes.”

AZ OLASZ FUTBALL VISSZAESÉSÉRŐL

„Kétségtelen, hogy akkoriban minden világsztár az olasz bajnokságba vágyott. Azóta nagyot változott a világ, feltörtek más országok és bajnokságok, rendkívül erős lett a konkurencia. A legnagyobb pénzösszegek más ligákba áramlanak, így az olasz futball nincs könnyű helyzetben. Juventus? El kell ismerni, hogy a Juventus ügyesen gazdálkodott, jó döntéseket hozott az átigazolási piacon, jól fektetett be a jövőbe, és kihasználta riválisai hibáit is. Úgy gondolom, hogy még sokáig meghatározó szereplője lesz a bajnokságnak, de nagyon jót tenne az olasz futballnak, ha a két milánói nagycsapat is összeszedné magát.”

A LEGEMLÉKEZETESEBB BEK/BL-GYŐZELEMRŐL

„Az életben általában az első alkalmak a legmeghatározóbbak, az én szívemnek is az 1989-es győzelem a legkedvesebb. Egyrészt mert hosszú idő, húsz év múltán sikerült újra megörvendeztetni szurkolóinkat, másrészt akkor forradalmasítottuk a világfutballt. A Camp Nouban esélyt sem adtunk a bukaresti Steauának, négy-nullára nyertünk.”

AZ EGYKORI POSZTJÁRÓL

„Nagyon élveztem söprögetőt játszani, de a négyvédős rendszerben is jól éreztem magam. Az sokkal kezdeményezőbb futballt tett lehetővé, jobban be lehetett lépni a támadásszervezésbe, abban tudtam igazán kiteljesedni.”

SILVIO BERLUSCONIRÓL

„Berlusconi nagyon fontos szereplő volt és az ő személyének is betudható, hogy a Milan sikerszériája két és fél évtizedet ölelt át, amelyet más klub nem is igazán mondhat el magáról, hiszen 1986 és 2017 között a csapat 29 trófeát nyert, köztük nyolc bajnoki címet, öt BEK-et/BL-t és három Világkupát/klubvébét. De most is fellelhető a klubnál a megfelelő szellemiség, pozitívnak kell maradni és előre tekinteni.”

Baresi a magyar válogatott ellen háromszor lépett pályára, először 1989-ben egy barátságos meccsen, amit 4-0-ra nyertek az olaszok, majd az 1992-es Európa-bajnokság selejtezőjében, ahol Budapesten 1-1-re végeztek a csapatok, Salernóban pedig az olaszok nyertek 3-1-re.

A MAGYAR FUTBALLRÓL

„Az az igazság, hogy nem követem szoros figyelemmel a magyar focit, azt viszont tudom, hogy a válogatottjuknak olasz edzője van, aki kimondottan sikeres a csapattal. Szerintem nagyon jó döntés, hogy olasz edzőre bízták a válogatottat, biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan erények, stílusban, mentalitásban, amit át tud adni az olasz fociból.”

„Hogy Puskás befért volna-e abba a Milanba, amelyikben én játszottam? Viccel? Persze, hogy befért volna! Ő egy igazi legenda, a foci történetének valaha volt egyik legjobb játékosa, aki a világ bármelyik csapatába beférne. Nagyon sok képet, felvételt láttam, és sok történetet hallottam róla. Vannak olyan játékosok, köztük Puskás is, akik bármelyik korban és bármelyik országban megállnák a helyüket.”

Baresi a Milanóhoz közeli Bresciában született, innen került a piros-feketékhez, miután a másik milánói csapat, az Inter ifiedzői eltanácsolták a kis termetű legénykét. Bátyja, Giuseppe azonban a kék-feketéknél lett legenda, összesen 560 mérkőzésen lépett pályára. Úgy látszik, a klubhűség családi vonás Baresiéknél. És melyik csapatnak szurkol a család?

„Az nyilván szerencse dolga is, hogy egy családban két ilyen fiú is legyen, aki ilyen sokáig hűséges tud maradni a klubjához. A család kezdetben elkötelezett Milan-drukker volt, majd egy kicsit megoszlottak a nézetek, miután a bátyám az Intert választotta. És ezzel együtt azt is, hogy kevesebbet fog nyerni.”

Baresi összesen három világbajnokságon vett részt, és ezekről három különböző érmet vitt haza. 1982-ben mindössze 22 évesen világbajnok lett, 1990-ben hazai pályán lett bronzérmes, 1994-ben pedig az emlékezetes Los Angeles-i döntőben tizenegyesekkel kaptak ki Brazíliától. A három vébén három különböző kapitány – sorrendben Enzo Bearzot, Azeglio Vicini és Arrigo Sacchi – irányította az olasz csapatot. Nem meglepő, hogy a világbajnok csapatot tartja a legerősebbnek valamennyi közül.

„Annak a csapatnak volt egy magja, ami az akkori kiváló Juventus legjobb játékosaira épült. Nehéz az összehasonlítás, de talán a sok fiatal játékossal felálló kilencvenes csapatot tenném a második helyre, míg a ’94-es amolyan keveréke volt a fiatalabb és az idősebb játékosoknak. Ráadásul ott még az amerikai klíma is rányomta a bélyegét a teljesítményünkre. Utólag visszagondolva, már az is nagy csoda volt, hogy a döntőbe bejutottunk. A kapitányok közül pedig leginkább Vicininek tartozom köszönettel, hiszen Bearzot mellett ő volt a másik, aki bízott bennem. Már akkor is épített rám, amikor a Milan még korántsem volt olyan erős, mint később.”

A LEGJOBB JÁTÉKOSRÓL, AKIVEL VALAHA EGYÜTT JÁTSZOTT

„Rengeteg klasszissal lehettem együtt a pályán, de ha kettőt ki kell emelnem, akkor Marco Van Bastent és Paolo Maldinit mondom.”

A MAI FUTBALLRÓL

„Az, hogy a győzelem három pontot ér, automatikusan magával hozta a kényszert, hogy minél több gól szülessen. Meg kell találni az egyensúlyt támadás és védekezés között, ami azért nem lehetetlen. De az is igaz, hogy minden csapatnak, nemzetnek meg kell, hogy legyen a saját futballkultúrája, filozófiája, és ahhoz ragaszkodjon. Meglepő lehet, hiszen én védő voltam, de szerettem a támadófocit. Az igazi különbséget viszont az adja, hogy az adott stílushoz megvannak-e a megfelelő kvalitású játékosok. De azt nem szabad elfelejteni, hogy az emberek azért mennek ki a stadionba, hogy szórakozzanak, hogy olyan játékosokat lássanak, akik érzelmeket tudnak kiváltani belőlük.”

FORRÁS: nemzetisport.hu, origo.hu, digisport.hu, rangado.24.hu, borsonline.hu