A Milan nem bírt ellenfelével és csupán 1-1-es döntetlent játszott az Udinesével a 30. fordulóban. Gennaro Gattuso és Pepe Reina nyilatkozott a meccs után.
„Először fordult elő, hogy fizikailag szenvedtünk. A második félidőben csak küszködtünk és területet adtunk az ellenfélnek. Nem volt meg az erőnk, hogy visszajöjjünk a kapott gól után. Nyerhettünk és veszíthettünk volna. Hiányzott az az erő, ami az elmúlt 3-4 hónapban megvolt a csapatban. Tudjuk, hogy nehéz időszakon megyünk keresztül és mihamarabb ki kell belőle lábalnunk.” – nyilatkozta Gattuso a mérkőzés lefújását követően.
„Még nyolc mérkőzés maradt hátra. Tisztában vagyunk azzal, hogy mennyi pontot lehet szerezni és azzal is, hogy ezek milyen fontosak. Mentálisan és fizikailag is talpra kell állnunk. Túl sok önbizalmat veszítettünk. Sokan szeretnek a taktikáról beszélni, de a különbséget az elszántság és az erőnlét jelenti. Ez most is látható volt. Nem formáció kérdése volt. Sokkal inkább a játékunk, hogy hogyan tudunk fájdalmat okozni az ellenfélnek. A csapat sokat próbálkozott, de láthattuk, hogy hiányzott az élesség. Amikor sorozatban 5 mérkőzést nyersz meg, majd nehézségek jönnek, akkor a labda elkezd túl nehézzé válni. Meg kell akadályoznunk, hogy ilyen történjen, de jelenleg pont ilyen helyzetben vagyunk. Nem voltunk pontosak és küszködtünk.”
„Sérülések? Aggódom, mert láttam a felvételeket és csúnyán kificamodott Paquetá bokája. Megvizsgáljuk és meglátjuk, hogy az orvosok mit mondanak.”
A mérkőzés 12. percében Gianluigi Donnarummát sérülés miatt le kellett cserélni és Pepe Reina állt be. A spanyol kapus a meccs után nyilatkozott a MilanTV-nek.
„Egy gyors ellentámadás következtében 2-0 helyett 1-1 lett az eredmény. A meccs vége felé megpróbáltunk egy kis extrát beleadni a győzelem érdekében és volt számos gólszerzési lehetőségünk. Csalódottak vagyunk a döntetlen miatt. Szombaton lehetőségünk nyílik arra, hogy egy top csapat ellen lépjünk pályára. Ez lesz a legjobb hely ahhoz, hogy reagáljunk. 90 perc alatt bármi megtörténhet. Áprilisban járunk és még számos mérkőzés hátra van. Nagy a keretünk és nem panaszkodhatunk. Nyalogathatjuk a sebeinket, de össze kell szednünk magunkat és meg kell tartanunk a negyedik helyet. Ezt nem szabad elfelejteni. 110 százalékot kell nyújtanunk és a saját játékunkra koncentrálni.”
5 hozzászólás
Na ez jó ,még hogy fizikailag talpra kell állni ! Hát az edzésen mi a fenét csináltok ,kártyáztok,sakkoztok ,de akármit is csináltok azt nagyon rosszul csináljátok mert ez a csapat nem játszik semmit !
Fizikálisan talpra kell állni, biztos fárasztó volt az elmúlt hetek tömény alibizése.
Gattuso hiányosságaival kapcsolatban már többször leírtam a véleményemet. Nem tudom, mi a jobb, ha nyilatkozik, vagy a csendben marad. Én most a helyében lehet, hogy kussoltam volna, mert amit sikerült elmondania, az több szempontból is botrányos. Ráadásul annak idején Inzaghinál is hasonló probléma volt, hogy az általa elkövetett hibákat megpróbálta némileg a csapatra (is) tolni (ami ugye öngól, mert a csapatot ő készíti fel). Ez a nyilatkozata két elemzésre érdemes kijelentéshalmazt tartalmaz.
1) Fizikalitás
A csapat fizikalitásával kapcsolatos okfejtése felettébb nevetséges. Azt persze egy hülye is észrevette volna, hogy a Milan a meccs hajrájára (bár talán már az egyenlítő gól után) „elfogyott”, de ha ő úgy gondolja, hogy ez az idényben ELŐSZÖR történt meg, akkor nagyon rövid a memóriája. Továbbá, az a csapat, amely a BL-ért hajt, és kb. március közepére már nem bírja erővel (úgy, hogy lényegében egy sorozatra kell készülnie), annak az edzője inkább maradjon kussban… A sérülések miatti kényszercserék nyilván a pech kategóriáját jelentették, de azok a játékosok, akiknek fontosabb szerepet kellett volna játszaniuk a győztes gól megszerzésében, Bakayoko és Calhanoglu kivételével (Piatek némileg határeset) annyira nem voltak leterhelve idén. Bigliának, Castillejónak, Cutronénak idén azért nem kellett kiköpnie a tüdejét. (Most abba ne menjünk bele, hogy azért a kulcsembereink nem aggastyánok, hogy két hónappal a szezon vége előtt már elfogyjon belőlük az erő.)
2) A taktika vs. elszántság és erőnlét
„Sokan szeretnek a taktikáról beszélni, de a különbséget az elszántság és az erőnlét jelenti. (…) Nem formáció kérdése volt.” Ez az a kijelentés, ami nálam kiütötte a biztosítékot. Megdöbbentő, hogy egy olasz edző ilyeneket mer nyilatkozni. A Milan nem az elszántságáról és az erőnlétéről volt híres a múltban sem. Azaz nem darálta be az ellenfeleket, az eredményeit nem azért érte el, mert fizikálisan felőrölte volna a többieket.
Gattuso nem tudom, hogyan készíti fel a Milant, de ez a mondat elég sokat elárul erről. Nyilván fontos, hogy motivált legyen a csapat, de azért annak idején a kisebb meccsekhez sem mindig úgy állt a Milan, mint egy BL-döntőhöz. Volt egy csomó „leadott” mérkőzés, ha pár nappal később egy fontos(abb) találkozó várt a csapatra. Jelen esetben a motivációt nem a 16. helyen álló Udinesének kellett jelentenie, hanem annak a ténynek, hogy egy pontvesztés esetén a Lazio a vesztett pontokat tekintve már hétvégén elénk kerülhet, így pedig visszaesnénk az 5. helyre, ami már nem ér BL-t. Tehát fontos az elszántság és az erőnlét, de a profi futballban – érdekes, hogy ilyen egyáltalán szóba kerülhet – ezek csak alapok, amikhez nem igazán kell tudás, bárkit fel lehet úgy készíteni, hogy fusson 10-12 km-t, ütközzön. Ilyen volt Gattuso is. De ha 11 Gattusót felállítottunk volna 11 Pirlóval szemben, nem kérdés, hogy az előbbiek hülyére lettek volna verve. Az edző a szellemi hátteret biztosítja az egyébként fizikálisan felkészült vagy felkészített csapat számára (amely szerencsés esetben még elszánt is). Egy olasz tréner (pláne a Milan mindenkori vezetőedzője) sosem degradálhatja a taktikai (formációbeli) problémákat, illetve helyezheti efölé a játékosok erőnlétét és/vagy hozzáállását. A meccsen az utolsó fél órában lényegében 4 támadó volt fent. Ehhez képest azt kellett nézni, hogy Calabria Abatét meghazudtóló hatékonysággal lövöldözi be a labdákat, amiket röhögve fejeltek vagy rúgtak ki a védők. Védők mögé befutásra, lövésre visszatett labdára nem is nagyon emlékszem. Az is meglepő, hogy ha van egy Borini a padon (aki persze nem egy Messi, de azért mégis…), akkor miért Calabria áll be, és marad fent a végére teljesen hatástalanná váló és fáradt Calhanoglu. Akár végig lehetett volna zongorázni az összes 4 támadós rendszert, vagy ezek közül 1-2-t. Az nem mentség, amit Gattuso mondott, hogy pár nap alatt nem lehet(ett) begyakorolni egy új rendszert. Nos, amennyiben a Milan nem kevés pénzt és energiát költött arra, hogy plusz minőség legyen a középpályán (Paqueta), akkor botrány, hogy egy olyan rendszert, amelynek az alapja egy ilyen játékos, ezek szerint még nem is gyakoroltatott Gattuso. Mit képzelt, hogy 4-3-3-ban (amit ezek szerint szarásig gyakoroltatott, és egyáltalán nem működik) végigverünk mindenkit? Azok után, hogy több csapat is sikeresen megfogta ezt a rendszert, nem is gondolkodott másban? Elképesztő.
Volt Gattusónak egy kijelentése, miszerint túl sok területet adtunk az ellenfélnek a második félidőben. Minden (de legalábbis a legtöbb) mérkőzésnek van egyfajta hullámzása. Nagyon ritka, amikor az egyik csapat végigdominálja a teljes 90 percet. Ha az egyik csapat előnybe kerül, a másik csapatnak kell valamennyi idő, hogy valamin változtasson. Ha korán esik a gól, nem feltétlenül kell azonnal váltani. A gólt szerző csapat nyilván helyzeti előnyben van, de ez persze attól is függ, mikor esik a gól. Az Udinese ellen a Milan szempontjából jókor és rosszkor is jött a vezető gól. Nyilván jókor abból a szempontból, hogy a szünetben nem azzal kellett foglalkozni, hogy „már csak 45 perc van arra, hogy gólt lőjünk”, hanem „csak” meg kell tartani az eredményt. Rosszkor pedig abból a szempontból, hogy az Udinese a szünetben kitalálhatta, hogy mit csináljon másként (mintha időt kértek volna). A Milan később bevihette volna a második találatot, de úgy gondolom, erre az első negyedórát követően már nem kellett volna akkora energiát fordítani, hogy utána kapjunk egy olyan kontrát, amihez hozzá sem tudtunk szagolni. A Milan esetében évek óta probléma, hogy nem tudja lezárni a meccseket. Nos, vannak helyzetek, amikor az ellenfél láthatóan megzavarodott, és ezt ilyenkor ki lehetne használni, de nem sikerül. Itt most az Udinese esetében ezt nem annyira éreztem. Nem voltak annyira megfogva, ugyanakkor a meccs szépen csordogált abba az irányba, amikor nekik kellett volna kockáztatniuk. Ehhez képest mi sétáltunk bele a csapdájukba, felkínálva nekik a kontra lehetőségét.
Gattuso ténykedése egyre elkeserítőbb. A kijelentései kapcsán csak fogom a fejem, hogy mégis milyen elképzelései vannak erről a játékról, illetve, hogy miket tart fontosnak, miket kevésbé. Nem tudom, miket gyakoroltathat a csapattal, amelyet most már lassan másfél éve treníroz. Hiányoznak azok az elemek a játékunkból, amik elválasztják egymástól a jó és a gyenge csapatokat. Amit annak idején Sacchi belevert minden játékosa fejébe, hogy a mozgások mennyire fontosak (és hogy a játékos mozgása szempontjából három dolog fontos: a labda, az ellenfél, valamint a csapattárs helye a pályán), azt Gattuso Milanján nyomokban sem lehet felfedezni. Néha én is meglepődöm, amikor azt látom, hogy középről valaki kimozog, hogy helyet csináljon, szélről valaki befelé tör, kapja a labdát, majd 2-3 tervezettnek tűnő mozgás kirajzolódik. De az, hogy ez bizonyos meccseken egyáltalán ne jelenjen meg, botrány. Egy vízilabdás példa korábbról. Annak idején mindenki el volt ájulva a szerb Aleksandar Sapic teljesítményétől. Csapataiban rendre kapta a labdát, rádobta, vagy gól lett, vagy nem. Emberelőnyöknél ha hozzá került a labda, általában ott meg is állt a támadás, mert lőtt. Ennek kapcsán mondta azt Varga Tamás („Csuvi”), kétszeres olimpiai bajnokunk, hogy „ez minden, csak nem egy fór” (utalva arra, hogy a mi emberelőnyeink többnyire úgy néztek ki, hogy a lövés előtt volt legalább 6-7 passz). Ez jut eszembe arról, amit a Milan gólszerzési kényszerben próbál előadni a szélről belőtt labdákkal, hogy majd véletlenül beleér egy védő vagy megtalálja a támadónk fejét.
Fogalmam sincs, mi lesz ennek a szezonnak a vége. Abban lehetne bízni, hogy a Roma és a Lazio is bármikor képes betlizni, az Internek meg a legnehezebb a sorsolása. Viszont van 5 pont előnyük, ami soknak tűnik. Ráadásul ha a Juve ellen nullázik a Milan, ők meg nyernek, 8 pontot esélytelen lesz behozni. Onnantól marad ellenfélnek a Lazio, amelynek elvileg jóval könnyebb sorsolása van, mint a Milannak. A következő 9 napban mindenesetre 3 meccsük is lesz, míg mi egy hetet készülhetünk ellenük (az Inter ellen is hogy bejött ez…). A rangadóra simán érkezhetnek úgy, hogy 2 pontos előnyük van a Milannal szemben (mindkét meccsüket nyerik, mi meg nullázunk a Juve ellen – esélyes), ott meg egy győzelemmel búcsút vehetünk a BL-től.
Ne így legyen.
Már sok fórum társ hiányolta a hozzászólásaidat ,nagyon jól látod a dolgokat !
“Először fordult elő, hogy fizikailag szenvedtünk.”
Nem is tudtam, hogy van Rino-nak humorérzéke. Minden esetre én jót nevettem ezen a mondaton.