A La Gazzetta dello Sport szerint az utóbbi időben nyújtott teljesítménynek köszönhetően 140 millió euróval növekedett a Milan játékosainak piaci értéke.

Az elmúlt több mint két hónapban szárnyal a csapat és Gennaro Gattuso együttese 9 mérkőzés óta veretlen az olasz bajnokságban. A Milan a legutóbbi 8 bajnokijából 6-ot megnyert és megelőzve a városi rivális Intert a harmadik helyre lépett a tabellán.

A La Gazzetta dello Sport a mai számában arról ír, hogy jelentős mértékben nőtt a Milan egyes játékosainak piaci értéke. A legnagyobb mértékű növekedés Gianluigi Donnarumma esetében volt, akinek az értéke a lap szerint 30 millió euróról 60 millióra emelkedett. A 20 esztendős kapus hónapok óta fantasztikusan véd és jelentős szerepe van abban, hogy a Milan az elmúlt 15 tétmérkőzésén mindössze 5 gólt kapott.

Alessio Romagnoli értéke szintén elérte a 60 millió eurót. A lap Davide Calabria értékét 18, míg Mateo Musacchióét és Ricardo Rodriguezét 20-20 millió euróra taksálja.

Nem férhet kétség ahhoz, hogy a Milan nagyszerű vásárt csinált Lucas Paquetával. A 21 éves középpályás gyorsan beilleszkedett és a jó teljesítményének köszönhetően meghívót kapott a brazil válogatottba. Nem volt rossz befektetés, ha azt nézzük, hogy az értéke mára eléri az 50 milliót a 35 millió eurós átigazolási árához képest. Még ennél is nagyobb értéknövekedés figyelhető meg Krzysztof Piatek esetében, aki 29 tétmeccsen 26 gólnál jár ebben a szezonban. Az olasz lap szerint a 23 éves lengyel csatár értéke 60 millióra rúg.

Emellett a Gazzetta úgy látja, hogy Hakan Calhanoglu, Patrick Cutrone és Franck Kessié piaci értéke is nőtt a korábbihoz képest.

Davide CALABRIA (22 éves) –  8 millió € -> 18 millió €
Gianluigi DONNARUMMA (20 éves) –  30 millió € -> 60 millió €
Alessio ROMAGNOLI (24 éves) –  40 millió € -> 60 millió €
Mateo MUSACCHIO (28 éves) –  15 millió € -> 20 millió €
Ricardo RODRIGUEZ (26 éves) –  15 millió € -> 20 millió €
Hakan CALHANOGLU (25 éves) –  15 millió € -> 20 millió €
Patrick CUTRONE (21 éves) –  15 millió € -> 25 millió €
Franck KESSIÉ (22 éves) –  20 millió € -> 35 millió €
Lucas PAQUETÁ (21 éves) –  35 millió € -> 50 millió €
Krzysztof PIATEK (23 éves) –  35 millió € -> 60 millió €

14 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Érdekes, mennyire eltérően becsüli a Gazzetta és a Transfermarkt az értékeket. Gigiot, Romagnolit például kissé értékesebbre becsüli az olasz lap, (TM. szerint 50 millió euro mindkét játékos). De például a két téli szerzeményt nem kissé, hanem jócskán drágábbra becsülik. (A TM szerint mindössze 35 millió Paquetá és csupán 40 millió Piatek). Miközben Cutrone szerintük még a Gazetta értékelésétől is többet ér. (30 millió).

  2. Egy játékos értékének alakulása természetesen nem azt jelenti, hogy az illető egyénileg jobb lett vagy rosszabb. A legfontosabb tényezők között említendő – természetesen a játékos meglévő tehetsége, tudása mellett – az adott csapat teljesítménye és a világfutballban betöltött aktuális szerepe (ereje), az adott játékosért legutóbb kifizetett transzferösszeg, valamint tipikusan a kora.

    Csak 3 példa.

    Ousmane Dembelét 2017 augusztusában vette meg a Dortmundtól a Barcelona, de már korábban volt pletyka arról, hogy a katalánokhoz kerül. 2017 júniusában 33 millió eurót ért, fél évvel később már 80-at, jelenleg pedig 120 milliót.

    Vinicius Junior a Realnál töltött fél éve alatt mindjárt megduplázta az árát (35-ről 70 millióra nőtt az értéke).

    Frenkie De Jong 2018 júniusában 7 millió eurót ért, majd amikor elkezdtek erősödni a pletykák, hogy esetleg a Barcelonához kerülhet, gyorsan felment az ára, először 40 millió euróra. Jelenleg – nyilván annak is köszönhetően, hogy két hónapja megvették a katalánok – 60 milliót ér.

    A vonatkozó lapok, oldalak eléggé jól meg tudják határozni, hogy valaki tehetséges, és így értékes vagy sem. Hogy mennyire tehetséges, azaz mennyit ér, azt már nem annyira.

    Ha valaki egy kevésbé ismert és jó csapatból a jelen erősebb (és “sztárolt”) klubjaihoz szerződik, számíthat arra, hogy emelkedik az ára. Nem arról van szó, hogy az illetőnél bekalkulálják, hogy majd mennyit fog fejlődni az új helyen, egyszerűen a klubnak van egy értéke, ami megjelenik a játékosban. Ha a Real Madrid megvesz egy ismeretlen valakit, pusztán azon az alapon felmehet az ára, hogy “a Real nem nagyon szokott tévedni igazolások terén”.

    Nyilvánvaló, hogy De Jong nem fejlődött annyit ilyen rövid idő alatt, hogy majdnem megtízszerezze az értékét. Viszont mivel az Ajax csak az Ajax, a Barcelona meg az, ami, a játékos értékét is megdobja.

    Az is nyilvánvaló, hogy meghatározza a játékos értékét, hogy érte mennyit fizetett az új klubja. Ebből a szempontból viszont az oldalak (pl. a Transfermartk) a klubok után megy. Nevetséges lenne ugyanis egy 100 millióért vett játékost 20 millióra taksálni.

    A Milan szempontjából persze örülhetünk ezeknek az értéknövekedéseknek, de ez a Milan eredményeinek köszönhető, mert az ugyebár nonszensz, hogy pl. Paqueta 1 gólja és 2 gólpassza, egyébként meg nem annyira meggyőző játéka 2 hónap alatt 15 millió euróval növelte volna a brazil értékét. A nem több, mint jó iparos Calabria esetében is vicces a több mint kétszeres változás, és Cutrone esetében is legalábbis furcsa, hogy éppen akkor növekszik igen jelentősen az értéke, amikor Piatek érkezése miatt kikerült a kezdőből (2019-ben a tényleg kevés játékideje alatt szerzett 2 gólja és adott 1 gólpassza pedig ezt nehezen hinném, hogy kompenzálhatná).

    Kicsit olyan ez a “rendszer”, mint az idény végén összeállított “álomcsapatok” hitelessége. A támadóknál is nehéz a sorrend, de a sok szerzett gól alapján nyilván könnyebb rangsorolni. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a nulla francia ligát egy szintre sorolják a PL-lel vagy a PD-nal…
    Amíg viszont senki sem csodálkozik egy álomcsapatba bekerült olyan támadón, aki rengeteg gólt szerzett, a védőknél már megjelennek jelentős torzulások. Ez alapján kerülhetett be az álomcsapatokba a védekezési képességeit tekintve teljességgel középszerű Sergio Ramos, aki rengeteg hibával (amit legutóbb a Barca elleni meccsen Rakitic gólja előtt művelt, azért szerintem ifiben lezavarnák a pályáról), sokszor brutálisan játszva el lett könyvelve minden idők egyik legjobb védőjének. A védőknél tehát tipikusan a trófea számít, illetve a támadásban mutatott teljesítmény. Emiatt nem lehetett kihagyni az álomcsapatokból a tényleg szupertechnikás Marcelót vagy a sok gólpasszt adó Jordi Albát. És ezért nem volt esélye például Diego Godínnak, hogy ott legyen…

    • Én személy szerint értetlenül állok azelőtt h folyamatosan kritizálod Paquetat. Persze mindenki máshogy látja. Az 1 gól 2 gólpassz adat valóban nem kápráztató, de túlzás h nem meggyőző. Inkább az a kérdés h eddig miért csak 15 millió eurót ért…

      Calabriáról szintén vitatkoznék. Talán az összes játékos közül egy két kivétellel nála figyelhető meg a legnagyobb fejlődés. Korábban sokszor bizonytalan volt, sok gólt kaptunk róla, de ebben a szezonban tökre magabiztos és stabil a srác. Egy szavunk nem lehet rá. Persze vannak neki is gyengébb meccsei, mint mindenkinek. Nem több, mint jó iparos? Ez a kijelentés megmosolyogtató.

      • Ha Paquetával kapcsolatban túlzás, hogy nem meggyőző, akkor szerinted az, amit eddig itt nyújtott, az meggyőző… Nálam a meggyőző az Piatek teljesítménye, esetleg az utóbbi hónapokban egyre inkább az Bakayoko játéka.

        Egyébként most egyáltalán nem a kritikán volt a hangsúly Paqueta kapcsán, hanem az értékváltozás furcsasága. Senki sem várta azt a braziltól, hogy fél év alatt megváltja a világot, de most nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy a tényt, hogy 15 millióval többet ér, mint 2018 decemberében, hogyan értékeljük. Én ezt hülyeségnek tartom, te azt írod, hogy az a fura, hogy korábban csak annyit ért, amennyit.

        Amit Calabriával kapcsolatban írtam, az nem feltétlenül negatív. Conti például nem “iparos”: jóval ügyesebb és támadásban használhatóbb futballista, mint Calabria, de az, hogy “jó iparosként” a fiatalabb olasz fegyelmezettebb védekezésben, őt Conti elé helyezi Gattusónál. Continak nagyon tetszik a játéka, amit támadásban mutat, de ha nem tanulja meg, hogy elsősorban védekeznie kell, és ha ott nem mutat stabil és megbízható játékot, akkor nem sokáig lesz itt maradása.

        Megmosolyoghatod a Calabriával kapcsolatban írtakat, de ha kimosolyogtad magad, megkérdezném, te ugyan minek neveznéd őt? Klasszisnak? Calabra ellátja a feladatát, teszi, amit kell, bár azért több alkalommal gyengén olvassa a játékot, helyezkedési hibákat vét. Ahogyan szokták mondani, “még fejlődnie kell”. Egyelőre – persze még nagyon fiatal – nagyon nincs meg benne az a plusz, ami őt klasszissá emelné. Lehet, hogy nem is lesz meg benne, ettől persze még válhat belőle jó jobbhátvéd. Annak idején Abate is ilyen volt: rá lehetett bízni a jobb oldalt, tette a dolgát, nagyjából meg lehettünk vele elégedve, de megvoltak a korlátai, és ez elég gyorsan ki is derült.

  3. Az egyes jatekosok “erteknovekedese” jol hangzik, bennem viszont az elmult evek tortenesei a klub es annak jatekosai korul, ohatatlanul is az ugrik be, hogy klubtulajdonos vajon mit fog kezdeni ezekkel a jatekosokkal?
    Vajon megint megindul a jatekosok eladasa? Lasd Kaka, Thiago Silva, satobbi. Mar csak azert is, mert befektetoi szempontbol egyaltalan nem mindegy a kiadas/bevetel aranya.

    • Szombaton hajnali 6:53-kor ilyeneken gondolkodsz? 🙂

      Annak idején a Milan kommunikációja abból állt, hogy nem tudják megtartani a legjobbjaikat, mert nem tudnak versenyezni a leggazdagabb nyugati klubokkal. Kaká egyébként is menni akart, 2012-ben pedig már egyértelmű volt, hogy a Fininvest-ítélet miatt spórolni fog a klub. Akkoriban nemcsak kényszerhelyzetben volt a Milan, hanem rosszul is működött (igazolások, eladások, botrányos szerződések), fogalmuk sem volt a vezetőknek, hogy milyen úton induljanak el, ha meg úgy nézett ki, hogy kitalálták (Berlusconi nagy ötlete a fiatal olasz játékosokra épülő Milanról…), az első adandó alkalommal letértek róla.

      Én úgy látom, jelenleg nincs kényszerhelyzetben a Milan, legalábbis olyan értelemben nincs, hogy kötelező lenne eladnia játékosokat a felszínen maradáshoz. Az Elliott nyilván túl akar majd adni a Milanon, ezen nem fog meglepődni senki. A Tőzsdecápákban azt mondja Gordon Gekko, hogy ő nem hoz létre semmit, csak birtokol. Lényegében az Elliott is ilyen. Nem hozza létre a Milant, “csak” felturbózza (más kérdés, hogy a Berlusconi-éra végét követően gyakorlatilag nulláról kellett felépíteni a Milant). A szó szoros értelmében viszont csak birtokolja a klubot, amíg a lehető legnagyobb haszonnal el nem tudja adni. Úgy vannak vele: ha van rá esély, hogy 4-5 év múlva akár 1 milliárddal többért adhatnak túl a klubon, miért siessenek az eladásával?!

      A Berlusconi-féle tetszhalott állapotban lévő Milan nem igazán volt vonzó a komoly befektetőknek, mert látták, hogy mennyibe kerülne, és hogy milyen állapotban van. Nem véletlen, hogy akik jelentkeztek, azok azután bizonyították, hogy mennyire lehet őket komolyan venni. Lényegében az Elliott sem akarta annyira a Milant, de az ölébe pottyant. És ha már az ölébe pottyant, akkor ezt igyekezett kihasználni. Adott volt egy keret, amiben nem is voltak annyira kutyaütő játékosok, mert a kínai tulaj idején azért érkeztek jó focisták, jó kiindulópont volt ahhoz, hogy abból egy masszív BL-résztvevő csapatot lehessen kreálni.

      Azt az Elliott is tudja, hogy csak azért, mert egyszer valahogyan bejut a BL-be a Milan, még nem fogja tudni jó áron eladni a klubot. Stabillá kell tennie a csapatot, rendezni a klub ügyeit, így a logikus döntés mindenképpen az lenne, hogy olyan szintig erősítsék a csapatot, hogy a BL-ben egy negyed- vagy akár elődöntő elérése se legyen utópia. Rengeteg példa van arra, hogy egy csapat csak azzal, hogy néhány alkalommal a BL-be jutott, még nem vetette meg a lábát a legjobbak között, nem vált tényezővé. Ha a Milan odakerül, ott is kell ragadnia. Ahogy szokták mondani, nem megtartani valamit nehezebb, mint elérni. A Milannak – ha bejut a BL-be – az elitsorozatban maradás kell hogy legyen a célja. És természetesen ez az Elliott célja is, mert azzal növekszik a Milan mint termék értéke is. Egy stabil BL-résztvevő Milan meg egy hosszú idő után oda bejutó Milan között százmilliókban lehet mérni a különbséget. Éppen ezért az Elliott a kulcsjátékosokat nem fogja elengedni csak azért, hogy 5-10-15 millió eurókat nyerjen. Ők nagyban játszanak. Meg fogják tartani a legjobbakat, kivéve, ha még jobbakat tudnak szerezni, és azon lesznek, hogy a Milan ott maradjon a következő legalább fél évtizedben a BL-ben.

      Pár napja volt egy hír arról, hogy valami arab befektetési csoport érdeklődött a Milan iránt, és talán 30%-os részesedést vásárolt volna a klubban. Azt is el tudom képzelni, hogy az Elliott ezt a taktikát fogja alkalmazni: odaenged 1-2 ilyen csoportot, potenciális tulajt, és minél erősebb lesz a Milan, minél többet ér, annál jobb áron tudja majd eladni a tulajdonrészének X százalékát. Először 30-at ad, utána 29-et, majd pedig átadja a maradék 51-et. De nem fognak sietni, mert a Milan a jelenlegi állapotában is sokat ér, és nagy lehetőségek vannak benne. Úgyhogy én a helyedben nem idegeskednék. A legjobbakat meg fogják tartani, a selejtet meg kiszórják.