A Milan a hivatalos honlapján jelentette be, hogy másodszor is fellebbezést nyújt be a Sportdöntőbírósághoz (CAS).

Mint arról nemrég beszámoltunk, az UEFA újratárgyalta a Milan ügyét és a határozat alapján a klub nem kapja meg a 2018/19-es idény Európa Liga-szerepléséből származó 12 millió eurós bevételét. A szövetség további szankciókkal sújtotta a Milant, így a következő két szezonban 21 játékost lehet nevezni a nemzetközi porondra. Emellett a klubnak 2021 nyaráig eleget kell tennie a szabályoknak és egyensúlyt kell teremteni a költségvetésben.

Az Elliott Management ügyvédei az utóbbi időben mérlegelték a fellebbezés lehetőségét és ennek megfelelően a Milan bejelentette, hogy újra fellebbez a döntés ellen.

“A Milan csalódottan tudomásul vette az UEFA bizottságának döntését és bejelenti, hogy fellebbez a döntés ellen a lausanne-i Sportdöntőbíróságnál.” – olvasható a közlemény a Milan hivatalos honlapján.

A piros-feketék fél évvel ezelőtt már sikerrel jártak a CAS-nál, ugyanis visszavonták a Milan kizárását a nemzetközi porondról és elrendelték az ügy újratárgyalását annak érdekében, hogy az UEFA a szabályszegés mértékének megfelelő szankciót hozzon.

3 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Nem kellett volna BErltolaccikra elkölteni anno 25 milliókat… mert abból van a legnagyobb probléma, hogy akik nem válnak be Olaszországon belül max kölcsön-opcióval talána felért valaki elviszi, de inkább kölcsö, kölcsön és majd ingyen elmegy a klub meg bukott vagy 35 milliót a fizujával együtt egy játékoson aki kb 30 mérkőzésen szerepet 4 év alatt! Ezelre kellett volna és kellene oda figyelni, hogy kiket szerződtet a csapat, mert eladni egy formán kívüli játékost baromi nehéz…

  2. Eléggé érdekes a szankció, mert úgy tűnik, mintha az adott csapathoz, nem pedig az elkövetett szabályszegéshez igazították volna a büntetést. Ez olyan, mint ha valaki milliomosként csinál valami törvényszegést, és emiatt a bíróság csak azért 5 milliós pénzbüntetésre ítéli, mert az illető ki tudja fizetni, míg egy minimálbéresre ugyanezért csak 20.000-es tételt szab ki, mert neki lehet, hogy az is megterhelő…
    A Milan 12 millió eurónyi bevételt könyvelhetett el a csoportkör alapján. Nyilván ebben a pályán elért eredményeken kívül a közvetítési jogokból származó bevétel is benne volt. A Milant ennek az összegnek a visszatartása nyilván nem vágja földhöz.
    Nézetem szerint nem szerencsés a büntetéseket az adott csapatok financiális szintjéhez, tőkeerejéhez mérni, mert aránytalansághoz vezet(het). Ha a PSG elkölt mondjuk 300 millió eurót a piacon, és kimutatják, hogy ezzel 150 millióval túllépte a határt, akkor egy hasonló szankció azt jelentené, hogy a PSG-t megfosztják a csoportkörből származó bevételétől. Ez a “francia” klub esetében azt eredményezné, hogy mondjuk 20-25 millió eurótól esik el. Ezzel viszont még mindig jól jár! Sőt, még akkor is pluszban jönne ki a dologból, ha az egész idényben a BL-ben keresett pénzét tartaná vissza az UEFA, ami simán lehet egy 75-80 milliós tétel is akár (például 2012/2013-ban a Juve csekély 65 milliót keresett a BL-ben, pedig még az elődöntőbe sem jutott be). Ez tehát azt jelentené, hogy “megérné” trükközni a csapatoknak, mert a szankció jóval kisebb lenne, mint amekkora előnyhöz jutottak az ügyeskedéssel.
    Amennyiben nem egy tőkeerős klubot, hanem egy olyat veszünk, amely már a csoportkörben való részvétellel megkeresheti az éves bevétele jelentős részét, akkor megint aránytalan lenne a szankció. Ráadásul egy közép- vagy kelet-európai csapat nyilván nem tízmilliókkal lépné túl a keretét, mint egy nyugat-európai gigaklub, a szankcióval mégis jelentősen meggyengülne. Nem mindegy, hogy egy 10 milliós költségvetést terhelek meg 1 millióval, vagy egy 400 millióst 40-nel…
    A szankciónak arányosnak kellene lennie, ez a leglényegesebb. Emellett igazodnia kellene ahhoz, hogy mennyivel (összeg) vagy milyen arányban (százalék) lépte túl az adott klub a határt. Lehet, hogy problémázunk a 12 milliós büntetésen, de ha a Milan mondjuk 50 millióval lépte túl a határt, akkor jobban tennénk, ha befognánk a szánkat.
    Itt is be kellene vezetni a fokozatosságot, ami elsődlegesen figyelmeztetést jelentene, a következő alkalommal pénzbírságot, majd pedig kizárást, esetleg egy pénzbírság + kizárás csomagot, amit visszaeső klub esetén tovább lehetne szigorítani.
    A fenti aránytalanság “pozitíve” és “negatíve” is megjelenhet, ha egy nagyobb klubot nézünk. Csak azért, mert egy csapat “népszerű”, nézőcsalogató, miáltal nagyobb bevételre tesz szert (mellesleg ezzel az UEFA is jól jár…), akkor – amennyiben e klub mégis túllépné a “keretét” – etikátlannak tartanám, ha az UEFA az eladhatóságához igazodó szankciót szabna ki vele szemben. Ha mondjuk a Real Madrid, a Barcelona meg mondjuk a Roma is 5%-kal lépné túl a saját pénzügyi határát, akkor az előbbi kettő csak azért kapjon súlyosabb büntetést, mert jóval eladhatóbb, mint a “Farkasok”?! Nem igazán fair.

    Sajnos nem ismerjük az adatokat, hogy mi nem stimmelt, mennyivel lépte túl a Milan a limitet. A szankció pénzügyi tétele (12 millió €), valamint az, hogy 3 év alatt kell rendbe hozni a költségvetést, eltérő szigorra utal. 2021-ig, ha úgy vesszük, időt nyert a Milan, elképzelhető, hogy addig békén hagyják a klubot. Ennyi időnek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a költségvetés rendben legyen (bár az Elliott elvileg rendbe tette), amihez viszont elengedhetetlen a Bajnokok Ligája. Kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart a CAS döntésének meghozatala; ha esetleg nem enyhít az UEFA döntésén, akkor is jó lenne tudni, hogy a kötelezettségeket BL-indulóként vagy El-indulóként (vagy egyikként sem) kell-e teljesítenie a Milannak.