Megegyeztek a felek, Jack 2020-ig hosszabbít

Bevett gyakorlat, bár inkább a spanyol kluboknál, hogy még bőven ráérnének módosítani a szerződésen, de megteszik korábban. Ilyen esetben a módosítás általában nem terjeszti ki lényegesen az időtartamot, általában 1 évet tesznek hozzá a szerződéshez. Ez mindkét fél részéről a status quo rögzítése, gesztusértékkel bíró lépés.

Jelen esetben a Milannak három lehetősége volt a szerződésmódosítás kapcsán, úgy, hogy adva volt Bonaventura 2019-ig szóló szerződése.

1) Emelik Bonaventura fizetését, miközben a lejárat időpontját változatlanul hagyják.

2) Meghosszabbítják a kontraktust, miközben a fizetését változatlanul hagyják.

3) Az 1) és a 2) pont kombinációja.

ad 1 – A Milan szempontjából ennek a lépésnek nem sok haszna lett volna. Bonaventurában ugyan tudatosulhatott volna az, hogy a klub elégedett vele, de felvetődhetett volna benne a kérdés, hogy talán annyira mégsem, hogy a 2019-es lejáratot kitolja 1-2 évvel. Egy ilyen lépéssel a játékos és az ügynök is inkább gondolhatná azt, hogy a Milan „árulja” Bonaventurát, quasi felhív klubokat „ajánlattételre” (ami ilyen esetben azt jelentené, hogy nyilván magasabb összegű fizetéssel, de a lényeg, hogy hosszabb távú szerződéssel csábítanák a játékost).

ad 2 – Ez a verzió is előfordulhatott volna akár, de nem egy olyan játékos esetében, aki nagyon jó korban van, és húzóember a csapatban. A Milan ezt a módszert évekig alkalmazta, amikor nem volt pénze új játékosokat venni, a meglévőket eladni már nem nagyon tudta volna, így inkább 1-1 évvel hosszabbítgatta a szerződéseket brutális fizetésekért. Egy Bonaventura (pláne Raiola) ebbe nyilván nem ment volna bele, mert azért az ő teljesítménye nem annyi, mint amennyi az eredeti szerződésében rögzítésre került. Ebben az esetben lett volna a legnagyobb esély arra, hogy a játékos úgy érzi, nem becsüli meg eléggé a klub; ha a Milan egy ilyen ajánlatot dobott volna elé, Bonaventura gondolkodás nélkül elutasítja.

ad 3 – Ez a megoldás a jelen helyzetben a legoptimálisabb. Csak 1 évvel tolják ki a szerződés eredeti időpontját, de Bonaventura fizetése a következő 3 évre lesz több mint dupla annyi, mint amennyit eddig keresett. A lényegi elem természetesen a fizetésemelés, a plusz 1 év csak szimbolikus jelentőséggel bír.
___________

– Igaz, hogy 2 és fél év múlva jár(na) le az eredeti szerződése, de nagyon is elképzelhető, hogy a Milan jövőre valamelyik európai sorozatban elindulhat. Egy ottani jó teljesítmény pedig könnyen felsrófolhatja az árát. Ebből a szempontból tehát logikus, hogy ezt esetleg meg akarta előzni a Milan.

– Abból a szempontból is jó döntés most átírni a szerződést, hogy egy kínai hatalomátvétellel a játékosok akár azt is érezhetik, hogy ha már „pénz állt a házhoz”, akkor jutni fog arra is, hogy emeljék a fizetésüket.

– Lehetett olvasni a Chelsea érdeklődéséről…
a) A Milan számára ez a hosszabbítás egy gesztusértékkel bíró biztosíték, amellyel Bonaventura kifejezi, hogy elkötelezett a klub irányában.
b) A játékos számára is jó pozíciót jelent: további 1 évig szerződése van, 3 évig emelt fizetése, tehát egy esetleges kérőnek most már ezekhez a kondíciókhoz kell szabnia az ajánlatát.
c) A Chelsea számára ez az üzenet azonban értelmezhető elutasításként is, de újabb „ajánlattételi felhívásként” is. Mert valljuk be, egy évi 2.5 milliós fizetés a Chelsea-nek meg sem kottyan. És a mostani kontraktusa sem tartalmaz olyan elemeket, amelyeket a Chelsea – pláne az Oscar-transzfer után – ne tudna teljesíteni.

– Az 1 éves hosszabbítás azt is jelenti, hogy Bonaventura 30-31 évesen is a Milan játékosa lehet, ha úgy akarja.

A Thiago Silva- meg Ibra-féle szerződésmódosítások óta mindenki tart az ilyen lépésektől – joggal. Azt is le kell szögezni, hogy természetesen ez a módosítás sem vési kőbe, hogy Bonaventura akár már januárban nem teszi át Londonba a székhelyét. Az tény, hogy nem volt létkérdés a Milannak a szerződésmódosítás. Ugyanakkor jól tette, hogy reagált, mert az tovább bonyolíthatta volna a helyzetet, jöttek volna a pletykák („Bonaventura nem érzi jól magát a Milanban” címekkel), amivel a klub pozíciója gyengült volna.

Éppen ezért, ha ennek a lépésnek a legnagyobb nyereségét kellene megadnom, én azt mondanám, hogy az a Milan, mert jobb pozícióba került, mint amilyenben korábban volt. Nem rokkan bele az évi +1.5 milliós fizetésbe, ha akarja, akkor további 3 évig itt tarthatja Bonaventurát, miközben – vélhetően – nem kerültek bele olyan pontok a szerződésbe, amelyek elriaszthatnának egy esetleges vevőt. De tkp. mindenki nyert az új szerződéssel, és Conte még így sem sansztalan: ha a Chelsea annyira akarja, nem ez a szerződésmódosítás fogja meghiúsítani az üzletet…