Manuel Locatelli, a csapat 18 esztendős középpályása a La Gazzetta dello Sportnak nyilatkozott a vasárnapi Inter elleni derbi előtt. Az olasz játékost beszélt a családjáról, a céljairól és Silvio Berlusconi szavairól.
Hogyan sikerült két lábbal a földön maradni?
„Ez a családomnak köszönhető, ők azok, akik arra ösztönöznek, hogy maradjak szerény és alázatos. Édesapám bankban dolgozik, míg édesanyám háziasszony. Bátyám szintén futballista és az Inverunóban játszik a Serie D-ben. Gyerekként olyannyira elválaszthatatlanok voltunk, hogy ha nem ugyanabban a csapatban voltam vele, akkor nem játszottam. Van egy nővérem, aki Oroszországban diplomázik. Olyan szép üzeneteket küld nekem, hogy majdnem elsírom magam és mindig megismétli, hogy maradjak a földön.”
A közösségi oldalak hátrányairól:
„Fontos a mértékletesség. Óvatos vagyok, nem szabad túlzásba vinni, mert káros lehet.”
Locatelli a klub bentlakásos iskolájában él, ahol gyakran ad tanácsokat fiatalabb játékosoknak.
„Természetesen fotókat és tippeket kérnek. A bentlakásos iskola egy nagyszerű helyen van, remek kilátással a San Siróra. Amikor belépek a stadionba, még mindig nem fogom fel teljesen, hogy mi történik. A San Siro az álmok stadionja. Költözés saját házba? Nagyszerű a kapcsolatom a tanárokkal és mindannyiunknak saját szobája van. Fogalmazzunk úgy, ha egy napon felébredek és a kezemben lesz a jogosítvány, talán megteszem ezt a nagy lépést. Egy kicsit lusta vagyok.” – mondta mosolyogva.
A jövőbeli célokról, Montella bizalmáról és Berlusconiról:
„Személyes szinten szeretnék továbbra is fejlődni, a csapattal pedig elérni a nemzetközi porondot. Fizikailag és labdakezelésben még javulnom kell. Néha visszanézem a két gólomat és beleborzongok, mert még mindig nem hiszem el. Montella? Fontos volt a fokozatosság. Először néhány alkalommal csereként álltam be, majd Montolivo megsérült és felgyorsult a folyamat. Riccardo egy példakép, a másik pedig Pirlo.”
„Berlusconi? Nagyon meglepett. Amikor a Primavera csapatban voltam, egy napon Milanellóba jött és a következőket mondta: ‘Már hallottam rólad és azt mondták, hogy te nagyon jó vagy.’ Eleinte minden olyan volt, mint egy álom, de most kezdem felfogni a történéseket. Azt is tudom, hogy sokat hibázom. A Juventus ellen mindenki a gólomról beszélt, de többször is elveszítettem a labdát.”
Az Inter elleni vasárnapi derbiről:
„Korábban már szereztem gólt az Inter ellen, amikor az utánpótláscsapatban játszottam. Az Intert nagyon nehéz elemezni, mert edzőváltás történt. De valójában csak egy dologra kell koncentrálnunk, azaz a saját játékunkat kell játszanunk. Az olasz Milan a külföldi Inter ellen, ez lehet a szlogenje a derbinek.”
Kik azok a játékosok a Primavera csapatból, akiket érdemes figyelemmel követni?
„Vido, Cutrone, Zanellato és El Hilali. Donnarumma? Sok a közös bennünk. Gigio egy jelenség és nagyon jó barátok vagyunk. Sok közös van bennünk, de ez a zenére nem vonatkozik.”
Arról is kérdezték a fiatal középpályást, hogy milyen áldozatokat kellett hoznia.
„Amikor középiskolába mentem, az élet bonyolult volt. Gyakran a kocsiban ettem úton az edzésre és este hazaúton tanultam. Ha nem futballista lennék, akkor magánnyomozó, mert szenvedélyem a krimi.” – fejezte be.
[adrotate banner=”28″]
2 hozzászólás
Mindkét srác nagyszerű karakter. Mindig is a hozzájuk hasonló szimpatikus, szerény, intelligens, profi gondolkodású játékosok miatt volt vonzó csapat a Milan (Baresi, Maldini, Nesta, Costacurta, Donadoni, Kaká, Sheva, Cafú, Serginho, a teljesség igénye nélkül). A következő másfél évtized ikonjai lehetnek, ha így fejlődnek, ha szerencséjük lesz és nem szállnak el stb.
Az egyik legönkritikusabb, földhözragadtabb nyilatkozat amit valaha is olvastam. Remélem töretlenül folytatja tovább a fejlődést és velünk marad.