Bonaventura csodagólja csak egy pontra volt elég

Az első, ami a meccset nézve eszembe jutott, hogy végtelenül alacsony volt a színvonal. A pálya talaja sem volt az igazi (meg a Nap is pont rossz szögben sütött a pályára), de véleményem szerint a tegnapi meccs nem volt más, mint két középcsapat összecsapása gyengébbnél gyengébb egyéni teljesítménnyel. Néha az volt az érzésem, nem is profi csapatok játszanak, hanem a grundon focizgat néhány amatőr. A gólok szépek voltak, Bonaventura akár díjat is nyerhet ezzel az emelésével.

Abbiati lábbal tragikus, ezt eddig is tudtuk. Noha minden meccsen van legalább egy nagy védése, valahogy nem tudja magával ragadni a többieket. Azért szereztük meg Lopezt, hogy első kapus legyen. Akkor jó lenne végre elfelejteni Abbiatit.

De Sciglio újabb strigulát húzhat a „kapott gólok rólam” rubrikába. Sokaknak kedvence MDS, de szépen lassan fejlődik visszafelé. Sokan a jövő egyik nagy védőegyéniségének tartják őt. Még lehet az, de előrébb kellene már tartania. A nagy védőegyéniségek attól lettek azok, hogy keveset hibáztak. Nem egy meccsen hibáztak keveset, hanem egy hónapban vagy egy idényben… Mattia ebben az idényben gólt eredményező hibái már most közelítik az ötöt, pedig még az idény negyedénél sem vagyunk. Hogy mellette vannak szép mentései, az remek dolog, de ha róla kapjuk azt a gólt, ami miatt elveszítjük a meccset vagy a két pontot, akkor nem sokat ér. Azzal együtt, hogy nem az igazi posztján szerepel, a védelemben számomra ő a legnagyobb csalódás.

A középső védők összességében nem voltak rosszak, de Ibrabóval látványosan megszenvedtek. A védelem irányítása nem megoldott.

Abate esetében feltűnő volt, mennyire visszafogott támadásban. Az összesen 3 beadása (ebből kettő szar) kevés. Nem játszott rosszul, de ő is hibás abban, hogy a jobb oldali támadójátékunk nem működött.

A középpálya működésképtelen. Ezt még Berlusconi is észrevette, Inzaghi viszont várja a csodát a „Muntari-de Jong-valaki” triótól. Hogy támadásban nem sokra megyünk velük, az nem újdonság. Jellemző volt, amikor egy labdaszerzést követően lehetett volna indítani, de Muntari ahelyett, hogy átdobta volna Hondának vagy Abaténak a labdát, lepasszolta de Jongnak… Persze ezalatt az is visszaért védekezni, aki nem akart. Érdekes, hogy Inzaghi láthatóan próbál komoly hangsúlyt fektetni a kontrajátékra, miközben minden kezdőjében legalább két olyan játékos szerepel a középpályán, aki ebben a tekintetben fék. De Jong helye stabil. De elgondolkodhatna végre Inzaghi azon, hogy eddig mennyire vált be a védekező középpályásokkal túlbiztosított középpálya. Sorozatban kapjuk a gólokat velük is, minden meccsen összehoznak legalább 2-2 lapot Muntariék, és azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ezen a poszton Inzaghi „kedvencei” (Muntari, de Jong) már igencsak idősnek számítanak. A poszt tekintetében az elmúlt 15-20 évben azt lehetett látni, hogy ebben a korban (30. évüket elhagyva) még olyan kiválóságok, mint Rijkaard, Redondo, Vieira, Makelele vagy éppen Gattuso is kevésnek bizonyult ahhoz a melóhoz, amit el kellett végezni, vagyis felszántani a területet. Valami mást kellene kitalálni, mert egyszerűen nincsenek meg ehhez a fajta bulldog játékhoz az embereink.

A támadóknál is bajok vannak… El Shaarawynak úgy láttam, most már azzal is gondja van, ha át kell vennie a labdát, a cselei sem nagyon jönnek be. Ha nincs lendülete, használhatatlan, és ha van, akkor sem csinálja azért össze magát az ellenfél. De Sciglio mellett számomra a másik nagy csalódás az a nagysemmi, amit hetek óta mutat. Nagyon pozitív, hogy visszamegy védekezni, de neki nem ez lenne a dolga, hanem az, hogy veszélyt teremtsen az ellenfél kapuja előtt. Ez meg nem nagyon megy neki. Hogy lassan két éve nem lőtt gólt, az természetesen azért van, mert az elmúlt másfél évben Balotelli, most meg valószínűleg Fernando Torres nyomja el őt…

Torresről semmi nem jut eszembe. Vagyis de. Eugenie Bouchard.

Honda próbálkozott, de eléggé gyenge meccse volt. Nála ez most azért belefér, mert az eddigi góljaink több mint felében benne volt.

Most vagy az van, hogy eltűnt a lelkesedés, ami a csapatnál megvolt, amikor Inzaghival elkezdték a szezont, vagy csak annyi történt, hogy az ellenfelek kezdik kiismerni (vagy ki is ismerték) a csapat játékát. A meccsekbe látványosan nem tudunk színt vinni, reagálni bizonyos problémákra. Hetek óta látható, hogy a három emberből álló középpálya nem nyújt stabilitást a védekezéshez, és nem ad támogatást a támadásokhoz. A 4-3-3-ra az az alternatíva, hogy leveszünk egy támadót, és egy másikat hozunk be helyette. Nagyon ötletes.

A Serie A szintjét mutatja, hogy a Milan ezzel a teljesítménnyel a dobogón állhat. Furcsa látni a Milannál ezt a szervezetlenséget, ötlettelenséget. Illetve úgy néz ki, Berlusconinak, nem pedig Inzaghinak vannak ötletei.

Amíg élünk, remélünk. És legalább a Juventus kikapott. Ez is több, mint a semmi.