Andrea Poli, az új Milanista, aki többek közt Marotta és Mourinho elsimerését is kivívta. Róla készített a CanaleMilan egy kis összegzést.

Pirlóhoz hasonló regista, az új Montolivo, a jövő Volpija. Néhány definició amivel jellemezni lehet Andrea Polit, a Milan új szerzeményét, akiről ennél többet is lehet mondani.

Ő ugyanaz a játékos, aki egy pólóra kérne autogramot Steven Gerardtól vagy Fabregastól, ő az aki a TV-ben nézi Lampardot és Iniestát, nem megfeledkezve De Rossiról vagy Palombóról.

Univerzális középpályás. Középső-, jobb-, bal oldali középpályás vagy éppenséggel trequarista (kiskorában itt szerepelt) szerepkörben is képes játszani, azonban Ciro Ferrara alatt tudott a legjobban kiteljesedni a középpálya közepén. Kiskora óta Milan szimpatizáns, 2009-ben azonban nyíltan is kijelentette ezt: “Ezeknek a színeknek történelmük van, nagy történelmük.” Azonban az interes évek alatt mintha megrendülni látszott a hovatartozása. “Mindig külön figyelmet fordítottam a Nerazzurrira” – mondta. 2013-ban végre megérkezett a Milanhoz a Treviso akadémiáján (Del Piero, Longo és Donadel is innen került ki) nevelkedő játékos.

Már 2011-ben szóba hozták a Milannal, akkoriban 15 millió euróra taksálták az árát, azonban idén egy szinte jelentéktelen összegért és Salamon feléért tudtuk megszerezni.2007-ben jött az első áttörés. Pályára lépett a Treviso színeiben 4 alkalommal a Serie B-ben, ezután figyeltek fel rá. A nyáron átkerült a Trevisótól a Sampdoriához. A genovai csapat ajánlata legyőzte a Milan (450 ezer euro a feléért) és az Interét is, így a 18 éves Poli klubot váltott. Az Inter végül vissza is lépett a szerződtetésétől és inkább Bolzonit igazolta le.

Genovában hamar észrevették tehetségét, kemény munkával lépdelt előre, rá is ragasztották a “Jövő kapitánya” becenevet. Kétszer megnyerte a Sampdoriával (Pea edző kezei alatt) a Primavera bajnokságot és egyszer az utánpótlás Coppa Italiát. Készen állt a debütálásra a Serie A-ban.

November 4-én (Cagliari elleni 3-0) Montella tanácsára Mazzarri pár percnyi lehetőséget is adott Polinak. Sergio Volpit váltotta, azt a Volpit akit mindig is példaképének tekintett.A következő szezont a több játéklehetőség és a töretlen fejlődése érdekében a Sassuolo együttesében töltötte, kölcsönben. 32 meccsen 5 gólt szerzett. Ezután visszakerült a Sampdoriához, ahol hullámvölgyekkel teli szezon és csapatkapitányi karszalag várt rá.

A karrierje szempontjából döntőnek bizonyult a 2009. szeptember 26-i meccs az Inter ellen (1-0-ra nyertek Pazzini góljával, Poli még 20 éves se volt), ahol klasszis teljesítményt nyújtva kivette Maicont a játékból a Marassi közönségének legnagyobb meglepetésére. Ezzel a győzelemmel a Samp 5. győzelmét aratta 6 meccs alatt.

A meccs végén Garrone, a Samp elnöke csak ennyit mondott: “Nem akarok lemenni és beszélni velük, mert elérzékenyülnék.” Nemcsak Garrone, hanem Mourinho elismerését is kivívta a fiatal középpályás. A mérkőzés folyamán az Inter kispad előtt próbált eljátszani egy szabálytalanságot, amiért kapott hideget-meleget az Interesektől. A találkozó után odament Mourinhóhoz és elnézést kért: “Azért jött, hogy elnézést kérjen. Azt gondoltam utána, hogy ennek a srácnak van karaktere. Ha még kissrác lenne, akkor nem jött volna oda. Még az összetűzés előtt rájött, hogy hibázott és elnézést kért. Az élethez két dolog kell: karakter és tudás. Polinak megvan mindkettő, kedvelem.”

Ebben az időszakban kezdett Poli kibontakozni, komolyan számítottak rá a Sampdoriánál. Le is kellett mondania az egyiptomi U20-as Világbajnokságról, viszont pályafutása felfelé ívelt. Olaszország egyik legnagyobb tehetségének kiáltották ki, még a Manchester City érdeklődéséről is lehetett olvasni. Az új szezon viszont csalódástkeltően indult, Poli megsérült, összesen 20 percet játszott a Samp színeiben a Bajnokok Ligájában. A felépülése után nem igazán tudta visszaverekedni magát a kezdőbe. A szezon végén, augusztusban az Interhez szerződött, kölcsönbe 1 millióm euro ellenében. A Sampdoria kötelező opciót (6 millió euro) is belekötött a szerződésébe, ha elér egy bizonyos meccsszámot a szezonban. (A Milan szurkolóknak biztosan ismerős lehet ez a történet és megértik miért nem lett anno végleg Milan játékos Aquilani.) 20 lejátszott meccs és hitegetés után az Inter nem vásárolta ki a szerződéséből. Poli ennek ellenére pozitív szezont tudhatott maga mögött, de elégedetlen volt a helyzetével: “Azt mondták nekem, hogy 100%-osan meg fognak vásárolni, majd hirtelen meggondolták magukat, abszurd fordulatot vett az egész sztori. Egyes embereknek tiszteletet kellene tanulniuk.”

2012. augusztusában debütált a Squadra Azzurrában Anglia ellen, majd újra visszatért a Sampdoriához, amely feljutott a Serie A-ba. A szezon nem kezdődött rosszul a számára, a genovai derbin gólt szerzett, majd a következő fordulóban jött a korábbi csapattársával, Pazzinivel felálló Milan. “Ő egy fantasztikus srác, mindenkivel viccelődik, folyamatosan parodizál, néha már ki nem állhatom, de így is remek a kapcsolatunk.”

Poli jelenleg Milanellóban edz Allegri utasításait követve. Csendes, kedves, de komoly férfi. Szeret PlayStationözni illetve olvasni. Kedvenc könyve a Shadow of the Wind.  Galliani így mutatta be őt a Milan közönségének: “Nagy izgalommal töltött el Poli megszerzése, számomra ő Andrea Pirlo és Frank Rijkaard egyszemélyben. “

12 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. “Pirlóhoz hasonló regista, az új Montolivo, a jövő Volpija.”
    Kicsit erősnek érzem az összehasonlítást. Poli inkább egy technikás box-to-box, tud passzolni is, de nem kéne rá bízni egy csapat mozgatását. (Ahogyan Boatengre sem.)

      • Ez tipikusan az a szemlélet, amikor csak azt a játékost ismerjük el, aki látványos dolgokat csinál a pályán, százezer gólt lő, kétszázezer gólpasszt ad és minden róla szól…

        Na, általában az ilyenek azok, akik nézik a meccseket, de nem látják azt és fogalmuk sincs arról, hogy hogyan épül fel egy csapat játéka, kin mennek keresztül a labdák, ki az alfája és omegája egy támadásnak és persze a védekezésnek…

        Emberünk nyilván nem vette észre a szenvedést, mikor Montolivo hiányzott és persze azt sem, hogy meccsenként átlagban 30-40 passzal többet oszt ki, mint a többiek, a passzai 90 % körüli pontossággal találják meg a játékostársakat (és most ne jöjjön azzal senki, hogy 3-4 méteres passzok, mert azt is át kell tudni adni 3-4 védővel a nyakán, meg ilyenek…), és emellett meccsenként a legtöbb labdát szerezte és emellett tudott figyelni a támadás megindítására is. Sajnos De Jong kiesésével a középpályás védekezés szervezése is a nyakába szakadt és ezen feladat elvégzése mellett kurvára nem egyszerű még a támadásépítéssel foglalkozni, mivel mélységi labdaszerzés után rengeteg ellenfél veszi körül és okosan nem megy bele fölösleges cselekbe, hanem a legegyszerűbb és legjobb megoldást választja, a sokak által alibinek tartott 3-4 méteres passzt, ami a legbiztosabb módja a labda megtartásának és nem ész nélkül vágja előre vagy nem megy bele kockázatos passzokba (nem mondom azt, hogy tudatlanok vagy hozzá nem értők, mert ilyet nem mondhatok…)…

        Én ezt inkább intelligens játéknak és játékosnak nevezném, mintsem alibinek, de hát ki vagyok én, hogy minősítsek egy játékost… Mindenki döntse el maga!

        Én úgy gondolom, hogy ha Montolivo nem lenne, akkor a harmadik helynek csak integetnénk a hatodik helyről…

  2. A SerieA-ban főleg ott nagyon szeretnek olyan dolgokat belelátni bizonyos játékosokba ami nincs is meg benne.Csak ráerőszakolják h xy bizony ilyen.Pedig sem képességekben sem adottságokban még köszönő viszonyban sincsenek egymással.
    Andrea Poli 25éves.Könyörgöm nézzük már meg h hol volt 25évesen egy Pirlo egy Rijkaard stb.Detto ugyan ez a másik oldalon Govinco.25éves játékosokról nem kéne úgy beszélni mint azon elődjeikről akik már ennyi idősen berobbantak a világ élfutballjába.Poli 25éves jó játékos lehet de nem világklasszis ahogyan Giovinco sem lesz az már Del Piero bármennyire is ezt szerették volna beleszugerálni.

    • Poli 23 éves! Pirlo pedig szinte ugyanennyi idősen (Ő 22 volt) került a Milanhoz! Pirlo szintén nem alkotott nagyot az Interben, és akkor még finoman fogalmaztam! Kölcsön is adták a Brescia csapatának, és a Milan ezután igazolta le! A többi már történelem!
      Ezzel nyilván nem azt mondom, hogy Poli=Pirlo, de várjuk már meg, hogy mit fog produkálni a Milanban, és azután majd lehet minősíteni is! Pirloról ki gondolta volna akkoriban, hogy világklasszis játékossá válik a Milanban!