Salamon: Sok kis lépés kell a sikerhez

Bartosz Salamon interjút adott, miután bekerült a lengyel nemzeti csapatba.

– Mi segített abban, hogy a Milanhoz kerülhettél?

– A jó játék és a jó ügynök (nevet). Mino Raiola, természetesen.

– Mesélj Mino Raioláról.

– El kell ismernem, nem a legmegszokottabb módon indult a kapcsolatunk. Nagyjából 3 éve, mikor még a Foggiánál voltam, felvettem a telefont és ezt hallottam: „Mino Raiola vagyok és az ügynököd akarok lenni”. Elutasítottam a felkérését, mert akkor már volt menedzserem és elégedett voltam vele. És persze egyenes is szerettem volna lenni vele. Akkor úgy gondoltam, hogy egy nagy csapathoz elég ha jól játszok.

– Aztán mi történt?

– A Lega Próban játszottam, nem gondoltam, hogy nekem szuper ügynök kell. Miután a Serie B-ben kezdtem játszani rájöttem, hogy a teljesítmény önmagában nem elég. Kell valaki aki képviseli az érdekeidet. Mino ezt mondta: „Tedd oda magad edzésen és a bajnokságban és odaviszlek, amit megérdemelsz.” Fél évre rá leigazolt a Milan.

– Lényegében, a menedzseren múlik minden?

– Nem. A játékos is fontos, de ugyanannyira fontos egy olyan ember, aki képvisel téged. Ha nagy csapathoz akarsz kerülni, akkor egy olyan ember kell foglalkozzon veled, aki a legjobb a munkájában.

– Lengyelországban sokan azt hiszik, hogy Balotelli miatt kerültél a Milanba.

– Nem, nem volt kapcsolat. A Milan már régebb óta érdeklődött irántam, de nem tudtak leigazolni egészen addig, amíg Paloschi felét el nem adták a Chievónak. Ilyen a pénzügyi helyzet az olasz átigazolási piacon. Balotelli egyébként egy remek fickó. Teljesen más, mint ahogy a média leírja. Zseniális focista.

– Jársz discóba?

– Nem, úgy döntöttem, hogy az első pár hónapot kemény munkával és az új környezet megszokásával töltöm. A házam közel van Milanellóhoz. Néha bánom ezt, főleg amikor a barátnőm jön meglátogatni. Lakhatnék közelebb is a Dóm térhez (nevet). Mario? Ő teljesen máshogy éli az életét, sokkal szórakoztatóbb. 6 éve élek Olaszországban, itt máshogy értelmezik professzionalitást, mint Lengyelországban. Galliani maga mondta a helyi üzletek bezárnának, ha a játékosok nem járnának szórakozni. Nincs ezzel probléma, ha keményen dolgozol, akkor jár a szórakozás is.

– Találtál már új barátokat a Milannál?

– Még nem igazán, de Nocerinóval rengeteget beszélgetek. Imádja Lengyelországot. Az öltözőben nagyon sok dicséretet kapok a 2012-es lengyel EB miatt, főleg azért, ahogy az olaszokkal bántak Krakkóban. Nocerino sokat kérdez a válogatottról. Akitől a legjobban el vagyok ájulva, az Kevin-Prince Boateng, hihetetlenül profi. Ő az, aki elsőként érkezik edzésre, és utoljára távozik.

– Volt lehetőséged beszélni Silvio Berlusconival?

– Még nem, de már találkoztunk egy kézfogás erejéig. A találkozás vele jó móka volt. Befejeztük a kondizást, utána helikopterrel landolt az edzőközpontban, viccelődött, majd motivált minket az Inter elleni derbi előtt.

-Javultál a sebességedet tekintve?

– Először is: jobban érzem magam a védelem közepén. Itt szeretek játszani és azt hiszem a Milan is erre a posztra igazolt engem. Nem vagyok olyan gyors, mint Abate, a sebességet nehéz javítani, ez veleszületett tulajdonság. De mindig lehet valamiben fejlődni. Másrészt, soha nem volt problémám a gyors ellenfelekkel.

– Mi az oka annak, hogy nem játszol?

– A Milan jelentős összeget fordított rám, plusz öt éves kontraktust kötöttek velem. Úgy gondolom, hogy ez nem lehet véletlen. A projektjüket velem képzelik el. Az, hogy a következő héten, vagy a következő hónapban, vagy azután kezdek játszani nem változtat a klubnál betöltött pozíciómon. Hat éve tanulok Olaszországban, sok türelem és sok kicsi lépés a sikerhez vezető út. Nem vagyok hülye, ismerem a csapat helyzetét. Tisztában vagyok vele, hogy a következő szezonban sokkal több lehetőségem lesz bizonyítani.

– Lengyelországban sokan bíznak abban, hogy láthatnak a pályán.

– Megértem, de a futballban türelmesnek kell lenni. Ha forrófejű vagy, nem jutsz sehova. Frusztrált leszel és nem tudsz teljesen koncentrálni a feladatodra. Eljön majd az én időm, készen állok, hogy éljek vele. Mielőtt a San Siróba érkeztem volna, volt egy nagyon hosszú beszélgetésem Adriano Gallianival, aki beszélt a Milanról, a klub filozófiájáról és az ezzel járó nyomásról. Nem mindenki tudja ezt kezelni. Sok védő ékezett az utóbbi években a Milanhoz, akik nem hozták azt az áttörést, amit vártak tőlük. Emlékszem Galliani szavaira: „Ha további négy évig nálunk szeretnél maradni, akkor mentálisan nagyon erősnek kell lenned.”  Majd így folytatta: „Mi már nem veszünk nagy játékosokat,  gyártjuk őket!”