A Milan igazán fontos nemzetközi kupát utoljára 2007-ben nyert, amikor a döntőben a Boca Juniors csapatát legyőzve sikerült trófeát tenni a vitrinbe. Ugyanebben az idényben korábban Bajnokok Ligája és Európai Szuperkupa győzelmet is ünnepelhetett a klub. Azóta nemzetközi porondon jóval szerényebben teljesít a csapat, ennek oka nagy részben anyagiakban keresendő. A 2006-ban kirobbant Calciopoli alapjaiban rengette meg az olasz labdarúgást, majd az országban kiéleződő gazdasági nehézségek tovább rontottak az amúgy sem fényes anyagi helyzeten. Az Inter ugyan 2010-ben még Bajnokok Ligája címet ünnepelhetett, de azóta Moratti is meghúzta a nadrágszíjat, ami a csapat összetételén és minőségén is látszódik. A legjobb anyagi helyzetben az a Juventus áll, akik a legsúlyosabb büntetést kapták a bundabotrányban betöltött szerepük miatt, és akik először kényszerültek a modellváltásra. Az új irány kijelölése immáron a Milanban is megtörtént, és ezúttal Galliani és Berlusconi nem a levegőbe beszélt: a Milan valóban rálépett a generációváltás útjára.
Írásom első felében az idei évig folytatott átigazolási szezonunkat mutatom be, azok erősségeivel és gyengeségeivel egyetemben. Egészen a 2006/2007-es idényig nyúlok vissza, ahol a csapat némi meglepetésre Bajnokok Ligája győzelmet ünnepelhetett, a csapat történetében immáron hetedik alkalommal. Az óriási eufória közepette senkinek sem jutott eszébe komolyabban nézni az anyagi következményeket és a fenntarthatóságot. Sok bajnokkal hosszabbított a klub, akik természetesen megérdemelték az új kontraktust elévülhetetlen tetteik miatt, sajnos azonban a generációváltás nem történt meg. Ezekben az években tudatos átigazolási politikáról aligha beszélhetünk, de ne szaladjunk ennyire előre.
A nagy győzelem előtti Mercatóban látható, hogy már akkor is volt fiatalítási szándékunk. Távozott például a klubtól a rekordösszegért igazolt portugál, Rui Costa aki 5 évnyi szolgálat után igazolt ingyen a Benfica csapatába. Őt váltotta korosztályának talán legnagyobb ígérete a francia Yoann Gourcruff akit a sajtóban új-Zidane-ként emlegettek. 18 esztendős kora ellenére számos remek meccsel büszkélkedhetett a Rennes csapatában játszva. Egész szezonban összesen 6 gólt szerzett, emellett sikerült 4 gólpasszt is kiosztania. Megvásárlásában mindenki bombaüzletet látott. A fiatal tehetség mindösszesen 4,5 millió ellenében került az olasz klubhoz. Ebben az évben vásároltuk meg Daniele Bonerát aki szintén elég fiatal, csupán 25 éves volt akkoriban. Legnagyobb erényeként azt tartották számon, hogy több poszton bevethető, és tapasztalt védő. Emellett a védelembe egy másik ígéretes fiatal is érkezett Leandro Grimi személyében, aki 21 évesen érkezett 2,5 millió euró ellenében. A Primavera csapatban számos ígéretes játékos pallérozódott, köztük Di Gennaróval vagy épp Luca Antonellivel. Ebben a korosztályban szerepelt Ignazio Abate is, akit először küldött kölcsönbe a csapat. Davide Astori is a klub alkalmazásában állt még, de újabb kölcsönadás lett a sorsa.
CSAK BONERA
Az akkor vásárolt játékosok közül jelenleg csak Bonera tagja a Milan keretének, de egyáltalán nem állítható, hogy sikerült a kezdő közelében tartósan megmaradnia. Többnyire csereként számoltak vele. A legnagyobb karriert Gourcruff futotta be, de nem a Milanban. Kaká mögött nem sok lehetőséget kapott, és a csapat legendás sztárját Clarence Seedorfot sem sikerült kiszorítania. Így jobbára csak csereként lépett pályára. Túl azon, hogy nem igazán sikerült felvennie az olasz foci ritmusát még magatartásbéli gondok is akadtak vele. A Milan akkori vezetőedzője, Carlo Ancelotti legalábbis többször utalt arra, hogy nem elégedett a francia játékos által elvégzett munkával. 2008-ban adta kölcsön a Milan a Bordeaux csapatának, ahol ismét kiváló teljesítménnyel rukkolt elő. Év végén 13,5 millió euró ellenében meg is vásárolta a francia klub. 2010-ben 22 milliót fizetett érte a Lyon. Stabil teljesítményt azóta sem sikerült nyújtania, elég komoly mentális problémái vannak, rosszul bírja a nyomást. Grimi a Milan színeiben mindösszesen három bajnokin játszott, egyszer kezdőként majd kölcsönbe a Siena vitte el. Itt 13 találkozó jutott neki, majd szintén kölcsönbe a Sporting csapatában játszott. Ők már éltek az opciójukkal és 2,5 millió euróért távozott. Később megfordult a Genk és az argentin Godoy Cruz csapatában is, de alapjátékosá sehol sem vált. A fiataljaink közül Abate és Astori a válogatottig jutott. Előbbi jelenleg is a Milan játékosa, utóbbi a Cagliarit erősíti. Di Gennaro stabil kezdő Serie B-s csapatokban, jelenleg a Spezia játékosa. Luca Antonelli a Genoában számít stabil kezdőjátékosnak.
OLIVEIRA ÉS FAVALLI
A fiatalok mellett tapasztaltabb játékosok is érkeztek. A 26 esztendős Ricardo Oliveira a Betistől érkezett nyáron 15 millióért, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Favalli az Intertől érkezett ingyen, ekkor volt 34 éves. Érdemes megemlíteni még Brocchit aki a kölcsönből tért vissza. Télen Ronaldóval és Massimo Oddóval lett erősebb a Milan. Utóbbi játékos sokat segített a Bajnokok Ligájában is.
A Bajnokok Ligája győzelmet követő Mercattóban igazolta le a csapat Alexandre Patót aki szemtelenül fiatalon, 17 évesen váltott klubot. A Milan nem keveset fizetett érte, 22 millió euróba került a brazil. Szupertehetséges Kacsánk azonban különféle munkavállalásról szóló szabályok miatt csak fél évvel érkezése után debütálhatott a Milanban. A fiatalok között találkozhatunk még Matteo Darmian nevével is, aki saját nevelésű játékosként került fel a felnőttek közé. Tapasztalt játékosok között olyan névvel találkozhatunk, mint Émerson, aki a Real Madridot hagyta ott a Milan kedvéért és 5 millióért.
A fiatal játékosok közül tudjuk jól, hogy Pato remek karriert futott be, de a tehetségéhez mérten eddig még nem sikerült igazán nagyot robbantania. Sokáig feles gólátlag körül produkált a Milanban, de egyre krónikusabban jelentkező sérülései megakadályozták a kiteljesedésben. 15 millióért igazolt vissza hazájába hátha sikerül formába lendülnie a hazai rendezésű vb-re. A legújabb hírek szerint azonban ismét megsérült, így ez nagyon nehéz feladat lesz. Matteo Darmian három bajnokin lépett pályára Milan mezben, de így is hamar kölcsönbe került, először a másodosztályba, a Padovához. Később a Palermo és a Torino színeiben játszott, utóbbi jelenleg is az munkaadója.
VIUDEZ ÉS CARDACIO
A 2008/2009-es átigazolási szezonban is volt szándék a fiatalításra. A felnőtt kerethez két fiatal uruguayi játékos, Tabaré Viudez és Mathias Cardacio is csatlakozott. Sok lehetőséghez azonban nem jutottak a Milanban. Megvásároltuk Felipe Mattionit és Thiago Silvát is, utóbbit 10 millió euróért. Visszatért a csapathoz továbbá a saját nevelésű Luca Antonini is. A Primaverások közül két óriási talentum is a felnőttek közé került: Alberto Paloschi és Pierre-Emerick Aubemeyang. Tapasztalattal rendelkező, de semmiképpen sem idős játékosok között két ex-Arsenalos Mathieu Flamini és Philippe Senderos említendő. A fiatalokat azonban nem építettük be, helyettük inkább tapasztalt, sztárjátékosokba fektettük az összeget. Közéjük sorolandó Gianluca Zambrotta, Ronaldinho vagy épp David Beckham, igaz az angol középpályás csak pár hónapra jött a Milanba, és leginkább kölcsönbe. Régi klasszisunk Andriy Shechenko is újra magára ölthette piros-fekete mezét, de ő is csak kölcsönbe tért vissza.
A fiatalok közül Thiago Silva lett a legnagyobb sztár. Ami azt illeti hosszú idő után az első olyan játékos, aki a Milanban lett világsztár. Bár ebben az évben még nem debütálhatott, később a Milan alappilére lett, végül jókora összeg fejében került a PSG csapatához. Az uruguayi duó viszont leginkább kupameccsen léphetett pályára, de nem nyújtottak meggyőző teljesítményt. Egyik játékos sem töltött sok időt a klubnál, egy esztendő után kölcsönbe kerültek. Viudez jelenleg Törökországban játszik, míg Cardacio Chilében. Felipe Mattioni sem győzte meg a Milan vezetőit arról, hogy benne lenne a jövőnk, ezért fél év után távozott a Milanból. A spanyol élvonalban több csapatnál is szerepelt, így a Mallorcában és az Espanyolban, utóbbi jelenleg is a munkaadója. Antonini és Flamini jelenleg is a Milan keretének a tagja, de egyikőjük sem számít alapembernek. A Primaverások közül Paloschi kapta a legtöbb lehetőséget a Milanban, azonban góljai ellenére is kölcsönbe került. Megjárta már a Parma, Genoa és a Chievo csapatát is. Jelenleg is Veronában termeli a gólokat, egyre jobb hatékonysággal. Pierre-Emerick Aubemeyang óriási tehetségnek számított az ifik között, később azonban nem számítottak rá a felnőttek között. Számos francia csapathoz került kölcsönbe, végül a Saint-Etienne véglegesítette a szerződését. A 23 esztendős támadó idén is fantasztikusan hatékonysággal játszik 27 meccsen 16 gól és 12 gólpassz a mérlege.
ÉS JÖTT LEONARDO
Egy évvel később az egyik legnagyobb változást az jelentette, hogy a Milan kispadját nem Ancelotti, hanem a brazil Leonardo foglalta el. Mindösszesen azért nem írhattam azt, hogy a legnagyobb horderejú változás volt ez a klub életében, mert ekkor vált meg a csapat Kakától, 65 millió euróért cserébe. Érkezői oldalon jóval szűkösebben állt a klub. Klaas-Jan Huntelaar a Realtól érkezett, ekkor volt 25 éves. Egy évet töltött a Milanban, mivel nem tudott beilleszkedni, és Leonardo taktikájába sem illett bele. Télen a világbajnokságra való felkészülés jegyében visszatért ismét David Beckham, igaz ez nem sikerült annyira jól, mint az első. Egy csúnya sérülés miatt, még a vébéről is le kellett mondania. Télen nagy meglepetésre érkezett az Inter szélsője Mancini, aki nagyon távol került korábbi formájától. A játékos Leonardo kérésére érkezett, elsősorban azért, mert a szélre nem maradt épkézláb támadója. A fiatalok között olyan névvel találkozhatunk érkezői oldalon, mint például az U-20-as világbajnokság hőse és gólkirálya, a ghánai Dominic Adiyiah. Visszatért a csapathoz továbbá Abate, aki torinói kölcsönszereplése után került vissza a piros-feketék kötelékébe.
Az igazolások közül Mancini totális kudarc volt, semmivel sem került jobb formába, mint amit a másik milánói csapatban mutatott. Mindösszesen egy gólpasszt sikerült adnia, szögletből. Adiyiah egyáltalán nem kapott lehetőséget. A fiatal támadó többször is jelezte mennyire szeretne játszani, ennek hiányában továbblépett. Az olasz másodosztály és a török élvonalat követően igazolt Ukrajnába, ahol az Arsenal Kijev csapatát erősíti. Korosztályos válogatottban mutatott gólerősségétől távol van, de rendszeresen játszik. Abate Leonardo alatt fokozatosan épült be a Milanba, később olasz válogatott, sőt ezüstérmes lett az EB-n.
A Milan vezetősége érezte, hogy változásra van szükség. A bajnokságban elérte ugyan a csapat a 3. helyet, de a Bajnokok Ligájában csúnya vereségbe szaladt bele Leonardo gárdája a Manchester United ellen. Összességében a bajnoki 3. hely is bravúros teljesítménynek tekinthető. A szurkolói elégedetlenség kiküszöbölésére és a relatív sikertelenség miatt változásra volt szükség. Először is edzőt váltottak Gallianiék. Nem feltétlen Leonardo alkalmatlansága miatt hozták meg ezt a döntést, rebesgették, hogy a vezetőséggel való viszonya nem felhőtlen a brazil mesternek. Az új edző Allegri lett, aki szintén nem kapott szabad kezet a vásárlásnál, de Gallini nagyon kitett magáért. Ez a Mercatto alatt szerzett játékosok minőségében is meglátszik.
Kezdjük akkor a sztárokkal. A nyári-téli átigazolási szezon során sikerült megszerezni Robinho, Ibrahimovic, Cassano, Van Bommel és Urby Emanuelson játékjogát is (utóbbi talán nem sorolandó a sztárok közé). Mellettük érkezett-mint utóbb kiderült a kispadra-Marco Amelia és Mario Yepes is. Fiatalok közé sorolható a görög Szokratisz, a világbajnokságon Ghána színeiben remekül futballozó Kevin-Prince Boateng, a spanyol balbekk Dídac Vila és az azóta alighanem feledés homályába merült uruguayi Bruno Montelongo. Az ifik közül hosszú idő után lett egyből stabil kerettag Rodney Strasser és Alexander Merkel, mind a ketten kaptak lehetőséget a bizonyításra.
A fiatal játékosok közül Boateng valósággal berobbant a Milan kezdőjébe. Árát pillanatok alatt megsokszorozta harcias és lendületes játékával. A többiek ugyanakkor nem kaptak állandó lehetőséget. Montelongo egyszer sem került a Milan kezdőjébe, de később a Bolognában sem számítottak rá. Rövid úton került vissza hazájába. Dídac Vila az utolsó, tét nélküli bajnokin kapott lehetőséget, de a szezon nagy részében Zambrotta foglalta el a balhátvéd pozícióját. Szokratisz az első, gyengébbre sikeredett meccsei után kikerült Allegri bizalmi köréből, és mivel nem is került vissza áldását adta távozására. A játékos azóta is a Werder Bremen csapatát erősíti. Emanuelson esetében kiderült, hogy Allegri rendszerébe nem sok posztja akad. Végül minőségi csere vált belőle, jelenleg a Fulhamben szerepe kölcsönben. Merkel és Strasser a két fiatal kapott ugyan meccseket a bajnokságban, de egyértelmű volt, hogy nem számolt velük komolyan Allegri. Mind a ketten kölcsönbe kerültek.
EL SHAARAWY
A következő Mercatto alighanem nem úgy sikerült, ahogyan azt a szurkolók előre megálmodták. Ezen álmok kialakításában ugyan a vezetőség is részt vett, de nyár végére egyértelművé vált, hogy a Milan immáron nehezen tud igazi világsztárt vásárolni. Az érkezők között olyan nevek akadnak, mint Philippe Mexés, Taye Taiwo, Antonio Nocerino, Alberto Aquilani hozzájuk csatlakozott télen Djamel Mesbah, Maxi Lopez vagy épp Sulley Muntari. A legnagyobb költségű igazolása ebben az idényben egy fiatal tehetség volt, Stephen El Shaarawy. A játékost számos klub vitte volna, de végül a Milant választotta új kedvencünk. A Primaverából érkezett frissen Mattia De Sciglio.
A két átigazolási szezon összességében nem sikerült rosszul, mindösszesen az ígért sztár maradt el. A jó vételnek tűnő „akciós” játékosok közül is viszonylag kevesen váltak be. Kezdjük a pozitívumokkal: Antonio Nocerino olyan szezont futott, amit senki sem várt tőle. A házi góllövő listán a második helyen végzett. Muntari sokunk ellenérzését váltotta ki, de hamar kiderült, hogy interes formájánál sokkal több van benne. Aquilani remekül kezdett, de teljesítménye hamar visszaesett, végül pedig anyagi okok miatt sem játszott, legfeljebb csereként. El Shaarawy az első fél évében nem sűrűn lépett pályára, több oknál fogva is. Végül 28 meccsen sikerült 4 gólt szereznie, emellett 3 gólpassz fűződik a nevéhez. A saját nevelésű De Sciglio csak szezon végére kapott lehetőséget, de teljesítménye annyira meggyőző volt, hogy a kettes mezszám mellé még többé-kevésbé a kezdőbe is sikerült beverekednie magát. Philippe Mexés és különösen Taye Taiwo viszont csalódást keltő teljesítményt nyújtottak.
Ebből a szezonból több következtetést is sikerült levonnia a vezetőknek. Először is azt, hogy a Milan képtelen sztárokat vásárolni vagy épp eltartani. Ibrahimovic fizetése például jelentősen megterhelte a klub költségvetését, de úgy általában véve az egész klubra a túlköltekezés volt jellemző. Rendkívül fájdalmas volt végignézni a sztárok távozását. Az Milan azonban elindult egy új úton, amit Berlusconi több alkalommal is nyilatkozatával erősített meg. A jövő a fiatalokban rejlik.
Az eddigiekben azért mutattam be ennyire részletesen a Mercatókat, hogy lássuk: a fiatalításra való törekvés valamennyire megvolt eddig is a vezetőkben. Azonban csak a legkülönlegesebb esetekben fordulhatott elő, hogy egy fiatal játékos a kezdőben ragadt. Akadt olyan aki sérülések miatt került előtérbe, volt olyan akinek a játszatásában a magas ára is segített. Egy a lényeg: az edzői rétegből senki sem volt rákényszerítve fiatalok beépítésére, így sokan elkallódtak. Talán a játéktudásuk sem volt elegendő a Milanhoz, ezt nem tudhatjuk. Szóval világosan látszódik, hogy tudatos építkezés nem volt jellemző eddigiekben a csapatra. Az jött, akit meg tudott vásárolni a klub, ez a kategória pedig rendszerint olyan sztárjátékosra illett, aki az aktuális klubjánál vagy nem találta a helyét vagy formán kívül játszott. Ezzel elérték, hogy 1-2 szezon erejéig meghosszabbodjon a nagy csapatról szóló látszat. Azt hirdették az igazolások, hogy a Milan egy olyan klub, ami sztároktól hemzseg, a valóságban azonban ez már jóval kevesebb játékerőt jelentett. A két évvel ezelőtti Mercato alatt még megpróbálkoztak Gallianiék igazi nagy név, nemzetközi klasszis leigazolásával, ami kiváló döntés volt rövis távon. Ibrahimovic remek szezonjai mellett 2 újabb serleghez segítette hozzá a csapatot. Azonban maradtak olyan rések a csapaton belül melyeket nem lehetett pusztán tűzoltó igazolásokkal pótolni. Vagy sztárokra vagy pedig fiatal tehetségekre lett volna szükség. Akik viszont a potenciális klaszsisjelöltség terhével robbantak be a köztudatba rendszerint árban nem sokkal maradtak le az igazi sztárok mögött. Nem maradt más lehetőség, mint felépíteni egy olyan Milant, ami saját maga neveli ki a sztárokat. Ez azonban egy rendkívül hosszú folyamat, amibe nem fért be például Ibrahimovic vagy Silva. A vezetőségi kommunikációval nem tudok továbbra sem egyetérteni, amit az eladásuk kapcsán műveltek. Ha már a Mercatto elején is kimondják, hogy távozni fognak, és nem hitetik el a szurkolókkal, hogy maradnak azt hiszem sokkal nagyobb támogatást kaptak volna már a legelejétől. Így azonban sokan érezték magukat becsapva-joggal. Ugyanakkor a fiatalítási hullám szükségességét megértem, sőt támogatom. A projekt ráadásul megvalósulni látszik. Nagy reménységű fiatalok érkeztek a Milanhoz, akik közül egyre többen kapnak lehetőséget. Nézzük, hogy kik is ők pontosan.
Stephen El Shaarawy: A fiatal támadó 1992-es születésű. A Genoa neveléseként mutatkozott be az olasz élvonalban, de néhány meccset leszámítva nem kapott sok lehetőséget. Ezt követően adták kölcsön a Padova csapatához, ahol egy komolyabb sérülés ellenére is vezére volt a csapatának és végül a feljutásért küzdöttek-sikertelenül. 30 találkozó alatt így is szerzett 10 gólt. Teljesítményére több klub is felfigyelt, de végül a Milant választották. Első évében még szoktatták csak a közeghez, idén azonban berobbant a világ futballjába. Nevét a legnagyobb tehetségek között emlegetik. A jövő kétségkívül benne rejlik. A jövő Milanjának igazi motorja lehet. Megtartása éppen ezért lesz különösen nehéz.
Mattia De Sciglio: El Shaarawyhoz hasonlóan Ő is 1992-es születésű. A Milan saját nevelésű játékosaként került a figyelem középpontjába. Mindkét szélen bevethető, univerzális játékos. Később akár az sem kizárt, hogy középen is feltűnik majd, mert ezen a poszton is számított már rá Allegri-igaz kényszerből-és nem vallott kudarcot. A jövőnk egyértelműen benne rejlik.
M’Baye Niang: A Caen csapatától érkezett a játékos 3 millióért. A támadósorban számíthat rá majd a jövőben a Milan edzője, ott azonban mindenhol megállja a helyét. Kiemelkedő a gyorsasága, a fizikuma és az, hogy szélen játszva nagyon mélyen visszazár védekezni. Gólt még nem szerzett, de kis szerencsével erre sem kell már sokat várni. A kapufát már nagyon érzi… Kétségtelenül nagy tehetség a francia játékos, idővel Ő is a Milan alapját képezheti. Ehhez azonban nagyon sokat kell fejlődnie, többet, mint az előző két fiatalnak.
Mario Balotelli: Ő kicsit kilóg a sorból, hiszen nem a Milanban lett ismert játékos. Már az Interben is ismerték tehetségét, ezért is vitte el a Manchester City szép pénzért. Tavaly pedig az Európa Bajnokság egyik hőse volt olasz szempontból. Tehát Balotellit lehetne akár a sztárigazolás kategóriába sorolni. Mégis a jövőnek szóló igazolás volt, hiszen még mindig csak 22 éves. Az olasz válogatott is jól járhat ezzel az igazolással, mivel El Shaarawyval félelmetesen erős párost alkotnak már most is, az idő pedig nekik dolgozik. Eddig nagyon jó igazolásnak tűnik a ghánai származású tehetség: 5 meccsén 5 gólt lőtt.
Bryan Cristante: A Primavera csapat egyik nagy reménysége, jelenleg az olasz U-19-es válogatottnak is a tagja. Alapvetően szervező játékos, több poszton is bevethető. Fő posztjának a középső középpályás tekinthető, de mélyebben és előbbre tolva is megállja a helyét. Egyelőre rejtély, hogy mire képes a nagyoknál, de egyre biztosabbnak tűnik, hogy jövőre a felnőttek között játszik majd. Feltehetően jövőre kevesebb lehetőséget kap majd, célunk az lehet, hogy megszokja a Serie A ritmusát, de mindenképpen láthatjuk benne a klub jövőjét.
Ricardo Saponara: A 20 esztendős olasz támadó középpályást a téli Mercatto alatt vásárolta meg a Milan. Jelenleg az Empolit erősíti, és egészen kiváló statisztikákkal rendelkezik. 25 másodosztályú meccsen 9 gól és ugyanennyi gólpassz fűződik a nevéhez. Példaképének Kakát tartja, és sokak szerint a stílusa is hasonlít az eddigi utolsó aranylabdásunkhoz. Az olasz U-21-es válogatottban rendszeresen pályára lép, 17 meccsen 2 gólt szerzett. Esetében sem kétség, hogy nagyon tehetséges, nem kell már sokat várni és a Milanban is bemutatkozhat.
Bartosz Salamon: a lengyel játékos is a téli Mercatto egyik szerzeménye. Érdekes karrier az övé, mivel pályafutásának elején leginkább a középpályán számítottak rá, sokszor egészen támadó szerepkörben. Később szűrő lett belőle, majd még hátrébb húzódott és belső védőt faragtak belőle. Várhatóan ez utóbbi poszt lesz az, amiben számíthatunk majd rá. A fizikai adottságai megvannak a poszt betöltéséhez, 194 centiméter magas. Jelenleg a lengyel felnőtt válogatott tagja, igaz pályára még nem léphetett. Maga a játékos is elismerte, hogy sokat kell még fejlődnie ahhoz, hogy elérje a Serie A színvonalát, de ha alázatából indulunk ki, ez nem lehet akadály.
Gabriel: a brazil U-20-as csapattal világbajnoki címet nyert, majd az olimpián is tagja volt az ezüstérmes csapatnak. Címek tekintetében tehát már most remekül áll a fiatal brazil játékos. A 20 éves kapus még nem kapott lehetőséget a felnőttek között, a Primaverában már többször is megmutathatta képességeit.
Végszónak csak annyit írnék, hogy kialakulóban van egy szerethető, fiatal csapat. Nekünk nincs más dolgunk, mint támogatni ezeket a fiatalokat, és bízni abban, hogy sikerül egy jól működő gépezetet kovácsolni belőlük.
8 hozzászólás
Nagyon jó lett a cikk, jó így együtt olvasni a fiatalokról és pozitív mondanivalója hűen tükrözi azt amit már lassan látni a Milan-on is. Feláltunk a rossz szezon eleji kezdés után és újra van játék, szervezettség, hajtás…
Remélem ma a Barcelona elleni játékunk is legalább olyan jó lesz mint az itthoni volt. Forza Milan!!!
Pierre-Emerick Aubemeyang… nagy szívfájdalmam h elengedtük…igaz a kedvenc francia csapatomba ment uh nem akkora baj 🙂
Kiváló olvasmány, bravó!
Helyenként kíméletlenül őszinte de ugyanakkor reményre ad okot az igazolási politikánk.
Remek összefoglaló, elismerésem!
Szimpatikus ebben az elemzésben, hogy a döntő többsége objektív szempontok alapján készült. Ami ennél is jobban tetszett, hogy voltak benne önálló kritikai elemek is (pl: Berlusconi sztárok elengedésének kommunikációja), amivel azonosulni tudtam. Éles kritikával illetted a vezetőséget, ami teljesen jogos volt!
Remélem beválik a vezetőség terve, hiszen a koncepció jó, még akkor is, ha kényszerűségből léptek erre az ösvényre…
Még egyszer gratulálok!
Nagyon jól sikerült a cikk, BIG LIKE!
Szia nagyon jó cikk.
Köszi!!!
Gratulálok hozzá!
Összességében jól összeszedett cikk.. Egy részével viszont nem értek egyet.. Vagyis inkább mást gondolok.. Ezt írtad: „Klaas-Jan Huntelaar a Realtól érkezett, ekkor volt 25 éves. Egy évet töltött a Milanban, mivel nem tudott beilleszkedni, és Leonardo taktikájába sem illett bele.”
Véleményem szerint Huntelaar meg nem tartása az elmúlt pár év legnagyobb baklövése.. Nehéz Beilleszkedni egy játékosnak,ha csak 10-15perceket lép pályára,és hogy a taktikába nem illet bele? Egy Huntelaar szintű játékosra taktikát lehet építeni..Oltári nagy Marhaság volt,hogy a Milan túladott rajta.. Meg kell csak nézni,hogy mit művel a Holland Válogatottban vagy a Schalkeban..
Viszont kár még több szót fecsérelni rá..már nincs (sajnos) a Milannal..
Marad a (kényszer)fiatalítás,ami viszont úgy tűnik a nehéz indulás után eléri célját..
Egyetértünk abban, hogy Leonardónak több lehetőséget kellett volna adnia neki, hogy formába lendülhessen. Láthattuk, hogy mit művelt a németeknél. Ugyanakkor szerintem ebből kifolyólag mi egyet is értünk. Leonardo taktikájában nem volt helye-hiszen nála Borriello is előrébb volt a sorban-emiatt kevesebb játéklehetőséget kapott, így a beilleszkedés sem sikerült.