Érthető volt az öröm a Milan háza táját a szerda esti Milan-Barcelona mérkőzés után. A piros-feketék tökéletes játékkal 2-0-ra legyőték a katalán szupercsapatot, de Allegri mester már az Inter elleni városi derbire gondol.
„Hatalmas mérkőzést játszottunk, senki sem hitte volna, hogy nyerünk, csak én mondtam ezt korábban egyes-egyedül – mondta a mérkőzés lefújása után Massimiliano Allegri, a Milan edzője. – Tudtuk, hogy a Barca a labdabirtoklás szerelmese, de sohasem veszítettük el taktikai tartásunkat, zártságunkat, nem féltünk akkor sem tőlük, amikor ők támadtak többet. Az első félidőben akadtak gondjaink, amikor erősebbek voltak a széleken. Védelmünk remekelt, elöl pedig öt-hat olyan helyzetünk is akadt, amikor csak az utolsó passzt rontottuk el. Az első gólnál volt egy kis szerencsénk, de a sikert megérdemeltük ezen az estén, a klubbal és elnökünkkel együtt.”
„Most már az Inter elleni derbire koncentrálunk, ez fontos teszt lesz számunkra. Három nap áll rendelkezésünkre, hogy feltöltsük az elemeket. A Barcelona elleni visszavágó kemény dió lesz, meg kell próbálnunk ott is gólt lőni, és egy kicsit élesebbnek kell lennünk. Jó lett volna még egy gólt vágni, de lehet, ez már túlzás lett volna… Lionel Messit levettük a pályáról, kapusunk alig ért a labdához. Nem jutottunk még tovább, de sokkal inkább él a remény, mint korábban. Nem várok majd akkor sem mást a Barcától, mint amit most nyújtott, játékosait távol kell tartanunk a tizenhatosunktól. Ma ez sikerült, nem is volt kapura lövésük.”
„Csapatként játszottunk, hallgattunk edzőnkre, aki fantasztikus munkát végzett, mielőtt kiküldött minket a pályára – nyilatkozta a második gólt szerző Sulley Muntari. – Fegyelmezetten, szorosan védekeztünk, nem leptek meg minket. A Camp Nouban nem lesz könnyű dolgunk, ez így lenne még akkor is, ha most öt góllal nyertünk volna.”
„Megmondom őszintén, a Barca többet mutatott a fociból, mint mi, főleg az első félidőben, többet volt ekkor nála a labda – ismerte el a Milan csapatkapitánya, Massimo Ambrosini. – Igazi helyzete viszont nem akadt, nekünk viszont igen, már az első félidőben betalálhattunk volna. Eksztázisban játszottunk, próbáltuk elkerülni, hogy gólt kapjunk. A vége fantasztikusra sikeredett, de a visszavágón óvatosnak kell lennünk, ez a párharc száznyolcvan percig tart. Simán ki is kaphatunk három nullára Barcelonában.”
„Nyilvánvaló, hogy nem a legszebb arcunkat mutattuk, akadtak nehézségeink – ismerte el a lefújást követően a Barcelona segédedzője, a beteg Tito Vilanovát helyettesítő Jordi Roura. – Az eredmény azonban így is eltúlzott. Két lehetőségük volt az olaszoknak, az egyik egy szerencsés helyzetnél, a másik egy kontra során, mindkettő bement, és mindkettőnél hibáztunk. A mérkőzést mi irányítottuk, de nehéz volt, mert rengetegen voltak az ellenfél középpályáján, és mi kiegyensúlyozatlanok voltunk. Kaptunk két gólt, de abszolúte bízom a továbbjutásunkban, bízok ezekben a játékosokban. A visszavágó másik történet, nem lesz könnyű, de alighanem továbbjutunk.”
„Rossz eredmény született, de meg kell próbálnunk megfordítani a Camp Nouban. Hogy kezezés volt-e az első Milan-gól előtt? Nyilvánvaló, de ezzel most nem szabad foglalkoznunk, el kell felejtenünk az esetet, amilyen gyorsan csak lehet. A játékvezetők olykor hibáznak, de nem foghatjuk rájuk a vereséget – mondta Gerard Piqué. – A Milan stadionjában nehéz játszani, a csapat remek, nem szabad kifogásokat keresnünk. Mi vagyunk az FC Barcelona, meg tudjuk fordítani a párharcot a visszavágón.”
27 hozzászólás
Ugyis Tovabb Jutunk 100% !!!
Addig kiabáltok, míg a Nou-ban kapunk egy 5-öst,
a labda gömölyű és forog, szurkoljunk, mintsem elkiabáljuk a dolgokat!
Nehéz lesz, de meg lehet csinálni.
FORZA MILAN!
Roura csak engem idegesít? hihetetlen nagyképű nyilatkozat, még egy ilyen meccs után is. Olyan mintha egy divatszurkoló véleményét hallottam volna…Meglepő, hogy ilyen ember ül a Barca padján, még akkor is, ha csak helyettesít…
Engem is rettenetesen bosszant…már mikor olvastam a nyilatkozatát ki voltam akadva…megértem hogy nem azt nyilatkozta h elbasztuk stb…de ez azért túlzás szerintem.
Jordi Roura azt mondta, hogy az olaszoknak csak 2 helyzete volt? Ez szegénységi bizonyítvány saját magáról. Bár én is csak azt láttam de inkább meg kéne néznie újra az összefoglalót. és a lassítást a „kezezésről”.
A Barcanak volt 2 na jó 3 helyzete ! Mi akár 4-0 meccsel is zárhattuk volna a szerda estét !
Ibrahimovic12? De most Barcás vagy ? Vagy Milanos?
Jogos a kérdés kevinprince! 😀
Nem tudom Jordi Roura melyik meccset nézte? Csak az első félidőben 3 helyzetünk volt. Igaz, a harmadik nem volt igazi helyzet. Ott azt hiszem Sári maradt le centikkel a kapu előtt egy éles beadásról. A második félidőben az első gólt ne számoljuk helyzetnek, de a másodikat mindenképp! Ezeken kívül még volt néhány apróbb helyzetünk/lehetőségünk!
Kevibprince te antonini vagy???
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de azért ne igyunk annyira előre…
A Camp Nou-ban teljesen más lesz a légkör, mint a San Siroban. Sajnos, most biztos vagyok benne, hogy nemcsak a szurkolók, de a játékosok is elbízzák magukat, ki hogyan. Pedig nem szabadna. A Camp Nou a Barca szentélye. Ott még a meccs előtt elkezdik majd az indulót, és a meccs végéig zengeni fogják. Látjátok a nyilatkozatokat is: A Barcelona nemhogy megtört volna, még nagyobb önbizalomra tett szert, véleményem szerint a barcások nagyképűsége jött elő, azonban ez a beképzeltség őket olyan erővel fogja elönteni, ami félelmetes. Senki nem mondhatja még azt, hogy továbbjutunk: a Barcelonának elég két gól, és akkor már kiegyenlítettek. Ekkor 11-es párbaj következne, amit szerintem (ez az egy, amiben nem vagyok optimista) ők nyernének. Még a legutóbbi játékunkon szerzett eredmény a Nou Campban is jó lenne: a 3-1 el továbbjutnánk. Azonban most már számítani fognak ránk, tudni fogják, hogy az ellentámadások, a hirtelen kirohanások a reményünk. Ilyen „sok,, gólt nem fogunk szerezni, mint most a San Siro-ban. Ebben nem bízhatunk. A védelemben kell bíznunk, pedig ha ránézek a névsorra, kisebbfajta szédülés fogna el, ha nem tudnám, hogy előző meccsen milyen szépen védtek. Az fantasztikus volt, de nem tudom, meg tudják-e ismételni. Reméljük.
Még valami. Most volt akkora szerencsénk, hogy volt egy kezes (fejes) gólunk. Igazából fejes volt, de a Nou Campban az ilyet a bíró olyan kezezésnek fogja látni, hogy még ki is állítja az illetőt. A mostani meccsen a spori olyan volt amilyen; de számolni kell azzal is, hogy a Barca stadionjába nemigen látni olyan bírót, aki egy ilyet megadott volna a katalánoknak. Be se engedik oda az ilyet. Ha pedig elkezdenek még rájátszani is, nem tudom, hogy Busquets feldobása miatt kapjuk majd az első pirosat, vagy mert az egyik játékosunk ezen olyan ideges lesz, hogy ő fogja feldobni a levegőbe akármelyik barcást. A patyolat tiszta játékra nagyon oda kell majd figyelnünk…
Mindezt csak azért írtam le, hogy ne írja mindenki, hogy továbbjutottunk. Közel sem.
És olyan válaszokat se kérnék, hogy milyen pesszimista vagyok: Én voltam az, aki a legközelebbi barcás ismerősével fogadott, hogy a Milan nyer, és a legközelebbi Arsenal drukker jó barátomnak pedig kifejtettem, hogy 2:0 lesz a meccs végeredménye. Én abszolút bízom a játékosainkban, inkább az idegenbeli rangadótól félek…
Bár megfogadtam, hogy nem írok, mivel azonban nincsenek elveim, így mégsem tudom megállni. 🙂
A katalánok nyilatkozataiban azt érzem, hogy próbálnak magabiztosságot magukra erőltetni. Ez nem feltétlenül rossz, csak éppen komikus, ugyanis nemcsak a 0:2 miatt nem kellene nagyzolni („alighanem továbbjutunk”), hanem azért sem, mert eléggé sokan látták, hogy a pályán mit mutatott ez a magabiztos csapat.
A Barcelona került már párszor hátrányba a történelme folyamán, és a 2 gólos vereség sem lenne számukra annyira nyomasztó, hiszen a Camp Nouban bármely csapatnak képesek 2-3-4-5 gólt lőni. Ami miatt mégis aggódhatnak, az a mutatott teljesítményük. Itt nem arról volt szó, mint 3 éve az Inter vagy tavaly a Chelsea ellen, hogy kapufákat lőttek vagy bravúrok sorozatát mutatták be ellenük az ihletett formában játszó ellenfelek. Erről tegnap szó sem volt.
A Milan harcmodorát kb. a meccs 15. percére felfoghatták. Tisztában lehettek azzal, hogy a Milan hogyan (jól…) szervezte meg a védekezését. Volt rá majdnem másfél órájuk (a szünettel együtt), hogy rájöjjenek, hogy amit addig játszottak, az nem nagyon fog működni. Változtattak? Nem igazán. A cserék nem változtatásokat jelentettek: „A” helyett nem „B” jött be, hanem „A variáns”. Bár izgultunk a meccs végén, hogy marad-e gól nélkül a Barcelona, utólag azt kell mondanom, hogy nem volt miért. A sztárok maguktól nem tudtak semmiféle váratlant húzni, az edzőjük pedig ebben „partner” volt: semmiféle befolyással nem tudott lenni a meccs alakulására. És itt mutatkozik meg az, hogy taktikailag mennyire középszerű ez a Barcelona. A meccseik 95%-át az alaptaktikájuk segítségével (labdabirtoklás, ritmusváltás, letámadás, egyéni zsenialitás) hozni tudják. Hogy ez a rendszer milyen hatásos, azt nem kell bizonygatnom. Ha azonban az ellenfél védekezésében megvan az a bizonyos fonal, akkor az az egyébként remekül funkcionáló passzrendszer összeomlik, illetve hatástalanná lesz. Ezt láthattuk – nagyjából – megvalósulni anno az Inter ellen, és ezt láthattuk tavaly a Chelsea ellen is.
A tegnap látott Milan azonban egyáltalán nem izzadt vért védekezésben a Barcelona ellen. A meccsen nem kellett attól rettegni, hogy „na, majd a következő ilyenből majd jön a gólhelyzet”. Sok esetben az volt az ember érzése, hogy a Milan kottából olvassa a Barcelona játékát. Innentől pedig régen rossz volt a katalánok helyzete. Allegri a cseréivel nem is annyira Roura cseréire reagált, mert nem is kellett.
A Barcelona számára a tegnapi mérkőzés több pofonnal ér fel.
Egyrészt eléggé simán kaptak ki, ami nyilván nem szívderítő.
Másrészt, egy olyan Milantól kaptak ki, amely még messze nincs készen, amely minden meccsén összeszerencsétlenkedik legalább egy gólt, és amelyet igen kevesen tartottak esélyesnek a Barcelona ellen.
Harmadszor, ez még csak a nyolcaddöntő, és máris búcsúzhatnak – legnagyobb esélyesként.
Negyedszer, a Milan a tegnapi mérkőzésen nem szerencsével nyert, hanem szinte esélyt sem adott a Barcelonának.
Ötödször, és ez lehet a legnagyobb gondjuk a katalánoknak, a tegnapi mérkőzést több tucat edző fogja elemezni.
– Az Inter 2010-es továbbjutására rá lehetett fogni, hogy ott remek (védő)játékosok tökéletes eleggyé összegyúrva, pszichikai többlettel (Mourinho utolsó meccse, az Inter 45 éve nem nyert…) és némi mázlival állították meg a Barcelonát, ráadásul Mourinhóval a fedélzeten. Éppenséggel meg lehetett próbálni utánozni azt a társaságot, de mégsem volt ajánlott.
– A Chelsea tavalyi csodavédekezésére sem lehetett alapozni, annál is inkább, mivel ott igen sokszor csak hatalmas szerencsével sikerült megóvni a kaput a góltól. Azt, amit a Chelsea csinált, megint nem lett volna célszerű utánozni, mert arra alapozni a taktikát, hogy „majd Messiék kapufára rúgják a labdákat”, őrültség.
Arra, amit a Milan tegnap védekezésben leművelt, egy rossz szót nem lehet szólniuk azoknak sem, akik a katalánoknak drukkoltak. Az elején Messi kapott párat a surranókkal, de az esetek zömében odaléptünk, elakadtak a labdák, elsodortuk az ellenfelet, kikényszerítettük a rossz átadást. Tökéletes volt.
Visszatérve, a Barcelonára nézve a tegnapi meccs képe azért (lehet) veszélyes, mert olyasmi dolog történt, mintha valaki leleplezte volna, hogyan ment át David Copperfield a Kínai Nagy Falon (szerintem sehogy, egyszerűen megkerülte). A Milan nem is kifejezetten zsenikből álló védelmi falat húzott fel, nem ösztönből tették a dolgukat, hanem meg volt tervezve a védekezés. Ráadásul úgy, hogy ezt bizony más csapatok is meg tudják valósítani.
Azt gondolom, a tegnapi meccs után kijelenthető, hogy a Milan valamiben megint első lett…
lansky szerinted ha megvan a recept akkor a visszavágón is tökéletesre főzik a vacsorát?
közben már írtad oldalt úgyhogy ezt vegyük figyelmen kívül 🙂
Így van! A Milan valamiben megint első lett. A Rijkaard-érától kezdve ez volt az első mérkőzésük, ahol csütörtököt mondott a „tiki-taka”. Én is úgy vélem, hogy az Inter 2010-es milánói produkciója már-már földönkívüli volt. A Chelsea is megmutatta, hogy miként lehet legyőzni a Barcelonát, szerdán pedig a Milan prezentálta ország-világ előtt, milyen taktika kell ahhoz, hogy a Barcelona játékát lenullázzák!
De ezt a 3 mérkőzést nem szabad összehasonlítani. Miért gondolom így?
1) Ahogy te is írtad, arra nem szabad alapozni, hogy Messi vagy Xavi 2-3 kapufát lő, kihagynak egy tizenegyest, az utolsó pillanatban odaér Terry vagy Ivanovic becsúszó lába, legvégső esetben Cech véd egy akkorát, hogy a katalánok sem hisznek a szemüknek. Ez nem követendő út, hiszen nem lehet úgy végigjátszani 180 percet, hogy „csupán a szerencsére” játszunk (persze tett érte a Chelsea is, hogy továbbjusson, hiszen lőtt 3 gólt, de azért még sem az a legjobb módszer a katalánok játéka ellen).
2) Az Inter elleni meccs már inkább lehet követendő példa. Egy kvázi nyíltsisakos mérkőzésen oda-vissza történt adok-kapok. Tökéletesen működött az Inter támadójátéka, talán egy csapatnak sem adatott meg annyi gólszerzési lehetősége, mint azon az ominózus milánói mérkőzésen. Szerintem nem túlzás azt mondani, hogy 5 helyzete is volt a kék-feketéknek, amiből gól születhetett volna. De mégsem ez lenne az etalon, ha meg kell neveznem egy taktikát, hiszen ott szerencséje is volt az Internek. Csupán a rossz koncentráció miatt nem tudtak 1-nél több gólt lőni. Nem egyszer, nem is kétszer, hanem sokkal többször adódott lehetőségük, de egyet kivéve elpuskázták azokat.
3) A szerdai Milan elleni mérkőzés. Úgy vélem, hogy ez lesz a „mintataktika”, ami bekerülhet a futball nagykönyvébe. Nagyképűség és túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a Milan megette a Barcelonát! A katalánok támadójátéka egyenlő volt a nullával. Az ég világon semmit sem mutattak. Helyzetet sem tudtak kialakítani, egyetlen egyet sem. Két veszélyesnek mondható szituáció adódott előttük: az egyik, amikor Xavi 30 méterről tüzelt, amit Abbiati könnyűszerrel hatástalanított; a másik pedig Iniesta lövése volt, ami jócskán a 16-oson kívülről érkezett (szerintem, ha kapura megy, azt is fogta volna Abbiati).
Összességében kijelenthetjük, hogy ezt a mérkőzést a sokunk által szidott Allegri zseniális taktikája miatt nyertük meg. Persze kellettek ehhez a milanos srácok is, akik Allegri taktikai utasításait maradéktalanul be tudták tartani. De az, hogy ez a zseniálisan megszervezett védő nyolcas mennyire együtt élt a játékkal, az számomra hihetetlen volt. Nem hittem volna, hogy ezt a precíziós gépezetet le lehet védekezni. Hogy is mondta Churchill? „Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.” Még csak azt sem mondhatjuk, hogy annyira „megizzadtunk” volna. Persze kőkemény csata volt, biztos, hogy rengeteget kivett a játékosainkból. De ez nem látszott a mérkőzésen. Olyan érzésem volt, mintha tudták volna Muntariék, hogy hova megy a labda, mikor kell belépni a passzsávba, mikor kell teljesen leszűkíteni a területet. Olyan zseniálisan működött a védelmi rendszerünk, hogy a világ jelenlegi (talán a valaha volt) legjobb támadó alakulatának fikarcnyi esélye sem volt gólt szerezni, egy-két kivételtől eltekintve „akár csak” bejutni a 16-oson belülre.
Nem biztos, hogy a legjobb példa, de talán az NFL-ben a New York Giants Patriots elleni, 2008-as Super Bowlon mutatott teljesítményével egyenértékű a szerdai hőstettünk. A liga legjobb támadósora alulmaradt a liga nem is a legjobb védelmi tizenegyével szemben. Brady csak szenvedett a blitzekkel szemben, talán Messi is így szenvedett, csak éppen nem így hívják a futballban…
Ahogy leírtad, s szerintem a legfájóbb a Barcelona számára az, hogy a védelmi guruk megkapták Allegri titkos receptjét, miként lehet hatástalanítani a spanyolok játékát. Persze az is elképzelhető, hogy ez egyszeri és megismételhetetlen cselekedet volt. De ezt a tegnapi fiaskót már nem tudják semmissé tenni. És abban az esetben, ha még ezeknél a játékosoknál is képzettebb, fegyelmezettebb (bár nem tudom, hogy lehet-e) labdarúgók kerülnek egy kiváló edző kezei alá, úgy gondolom, hogy megvan az ellenszer ellenük. Így ők is kénytelenek lesznek változtatni az alap játékukon!
A visszavágó? Nagyon nehéz lesz.
1, A Camp Nou nagyobb az átlagnál, ami előny nekik (hátrány az ellenfélnek), hiszen nagyobb a területük, sokkal nehezebb szűkíteni a területet.
2, A gyepet úgy nyírják le, ami a még gyorsabb passzolásnak kedvez.
3, Sokkal motiváltabbak lesznek, ráadásul közel 100 ezer ember buzdítása sem elhanyagolható tényező.
4, Nem akarok vészmadár lenni, de van egy olyan érzésem, hogy a bíróküldés is azt a célt fogja szolgálni, hogy a katalánoknak kell továbbmenniük. Tehát nem számítok korrekt játékvezetésre.
5, Szinte biztos, hogy még egyszer, ennyire jól, fegyelmezetten nem fogunk tudni játszani. És egy apró megingás is elég lesz ahhoz, hogy büntessenek.
Hajrá fiúk, hajrá Allegri! Meg kell hogy legyen a továbbjutás!
Az a bizonyos XLII. Super Bowl nem igazán hasonlítható szerintem a mostani mérkőzéshez.
Az NFL-ben is él a közhely, hogy minden meccs más, de ott valóban bármi megtörténhet, mindenki megverhet mindenkit, és nem akkora meglepetés, ha egy elvileg gyengébb gárda legyőzi a favoritot.
A Pats a 2007-es idényben – bár minden idők talán legjobb Offense-ével rendelkezett, egy csomó rekordot állított fel – többször állt közel a vereséghez, mind az alapszakaszban, mind a rájátszásban. Nemcsak az ellenfelekkel küzdöttek, hanem a történelemmel is. Ezzel szemben a Giants teljesen ellentétes utat járt be. Míg a bostoniak már november végén megnyerték a csoportjukat, a Giants éppen bejutott a PO-ba. A Giants akkor játszott jól, amikor a leginkább kellett, a Patriots meg pont a 19. mérkőzésére nem tudott megújulni… Nyilvánvalóan meglepetés volt az a meccs (főleg a Patriotstól a mindössze 2 pontszerzés), de mégsem érzem akkora dolognak – főleg, hogy tudjuk, az a Giants-védelem nem állt rossz nevekből…
A Milan-Barcelona meccsen pont az volt a meglepő, hogy egy szárnyaló Barcelona találkozott egy ugyan egészen jó formában lévő, de messze nem meggyőző (az öngólokkal, büntetőkkel kínkeservesen elért 2:1-es sikerek a bajnokságban ugyebár…), világklasszisok nélküli Milannal, amely kulturált futballt bemutatva SIMA győzelmet aratott.
Az utóbbi pár év arról szólt a világ klubfutballjában, hogy minden idény elején feltették a kérdést a szakértők, hogy vajon ki állíthatja meg a Barcelonát. Idén erre képesnek tartották a Real Madridot, a Manchester Unitedet és a Chelsea-t, valamint a Bayern Münchent (én még az egyre jobb Juventust is alkalmasnak tartottam erre). Nem sokan számítottak azonban arra, hogy pont az a Milan állítja majd meg a Barcelonát, amely a nyáron a klubfutball történetének egyik legnagyobb átalakítását hajtotta végre, amelynek a védelme pár héttel vagy nappal korábban is a frászt hozta ránk, pedig csak a Cagliari vagy a Parma volt az ellenfél…
És nem is a megállítás volt itt a lényeg, hanem, hogy azt miként tette a Milan: az utóbbi majdnem fél évtizedben ilyen kifinomult védekezést szerintem senki sem mutatott be a katalánok ellen. (Összesen 2 sárga lappal hoztuk le a meccset, ebből Traoré lapja a komédia kategóriája volt…) Láttunk már sokféle taktikát a Barcelona ellen. Mourinho évek óta kísérletezik, bevetett ellenük már mindent: a brutalitást és a „pszichikai terrort” sem nélkülöző védekezést, a (le)támadva védekezést, a catenaccióra hasonlító védekezést, az extra védővel megerősített középpályás védekezést… Sir Alex Ferguson Manchestere két BL-döntőben nem tudott mit kezdeni a katalánokkal.
Érdemes volt megfigyelni, hogy a különböző, a meccsel foglalkozó fórumokon mi volt a fő téma a mérkőzés után. Elsősorban az, hogy történt-e kezezés az első gólnál. Hogy Messi csak lézengett a pályán, hogy Iniesta vagy Xavi tanácstalan volt, arról – főleg a Barcelona drukkerei – nem is nagyon beszéltek. Vagyis nem arról ment a vita, hogy hány gól lett volna a különbség a Barcelona javára, ha Boateng gólja előtt fúj valamit a bíró, mert reális esélyük nem is volt gólt szerezni Messiéknek. Így tehát belekapaszkodnak a Milan „furcsa” első góljába, hogy ezzel saját gyengeségüket tompítsák…
Még egy dolog. A katalánok szurkolói gyakran hivatkoznak arra, hogy a Barcelona mennyire tiszteli az ellenfelét (hogy mondjuk egy 7:0 vagy egy 8:0 ezt mennyire mutatja, abba most ne menjünk bele). Ennek ellenére a többség onnan közelíti meg a mérkőzést, hogy MESSIÉKNÉL nem stimmelt valami, a vereség MIATTUK, és nem a Milan miatt történt. Kevés helyen látni azt, hogy itt bizony a Milan erőltette rá az akaratát a Barcelonára. A tisztelet ráadásul a Barcelona nyilatkozataiból ezúttal nem igazán érezhető. Az „alighanem továbbjutunk” ugyanis egy normális edző szájából nem hangozhat el egy ilyen meccs után. Hangsúlyozom: nem arról szólt a meccs, hogy Messiék minden második támadásukból legalább a kapufát eltalálták. De ha még ez is történt volna, 2:0 után még akkor is pofátlanság, és az ellenfél érdemeinek kisebbítésére utal egy ilyen megjegyzés, ha tudjuk, hogy a Camp Nouban a Barcelona életveszély. Azt gondolom, hogy Roura csak látta, de nem értette meg a meccset…
Először is annyit szeretnék, hogy leég a pofámról a bőr amiért nem hittem a csapatunk sikerességében… :S
Másrészt viszont nem tudom ki emlékszik még rá,hogy anno azt irtam egy Milan-Barca meccs előtt, hogy Mexes-Nesta középső párossal játszatnám a csapatot és van Bommel mellé szűrni feltolnám T. Silvát és ezzel a tizenhatos előtere abszolut kontrolálva lenne és nem tudnának olyan simán szervezni Xavi-ék. És tessék nagyjából ennyi kellett a nagy Szarcelona megfékezéséhez.
A visszavágó meg sajnos eléggé kérdőjeles úgy gondolom, de ha ezt a játékot meg lehet ismételni, akkor úgy érzem nem nagyon lehet gond. Max ha Villanova gondolkodik is a mérkőzés alatt, ami Roura esetében nem volt látható.
És a végül: tényleg el kell ismerni Allegri tökéletes munkáját taktikailag ( bár én még mindig szívesebben látnék más edzőt a padon ).
„Az eredmény azonban így is eltúlzott. Két lehetőségük volt az olaszoknak, az egyik egy szerencsés helyzetnél, a másik egy kontra során, mindkettő bement, és mindkettőnél hibáztunk”
És nekik hány helyzetünk, sőt hány kapura lövésük volt? Ez hülye ez a pali, elvan tévedve de nagyon.
Csodálatos, ami történt, de a tovbbjutás még messze van. A fiúk messze felül múlták magukat, a Barca szájából pedig a média kiénekelte sajtot. Barcelonában más lesz. Nagyon félek attól, hogy ott nagyobb és főleg szélesebb a pálya, nehezebb lesz kereszetben elosztani az embereket, nagyobb rések lesznek a lukra futtatásokra. Továbbá a Barca most már nem úgy lép pályára, hogy na itt vagyunk majd úgyis összejönnnek a gólok. Egy újabb csodára lesz szükség !!!
Allegri nyilatkozatában a legjobban tetsző mondat: Most már az Inter elleni derbire koncentrálunk. Tele van már a micsodám azzal, hogy mindig megvernek bennünket, méghozzá kb azzal a törmörülő + kontra taktikával, amivel mi a Barcát. Jó lenne ezen változtani, mert a 3. hely nagyon kell és el is érhető !!!
Ezt a „Barcelonában szélesebb a pálya” dolgot nem értem. Gondolom van valami a pályák méretére vonatkozó szabály.
http://en.wikipedia.org/wiki/San_Siro
http://en.wikipedia.org/wiki/Camp_Nou
Ezek szerint a két pálya mérete azonos.
‘ gólt rúgnunk kell!!
A spanyol sajtó kezezésről ír, az olasz pedig csodás győzelemről!
A spanyol majmoknak üzenem, nézzék meg a visszajátszást! (fogadják csak el hogy kikapcsoltuk a kis törpét,sőt,az egész agyon sztárolt média csapatot!
Az olaszoknak pedig FORZA MILAN! <3 🙂
Bizony, én is azt mondom, hogy lesz még itt egy visszavágó, amin még bármi megtörténhet. Jusson eszünkbe a tavalyi Arsenal elleni londoni meccs, ahol majdnem sikerült 4 gólos előnyünk ellenére elhasalnunk, márpedig az Arsenal nem a Barcelona.. Vért kell innunk a meccs előtt és utánna vért kell hugyoznunk a meccs alatt, ha tovább akarunk jutni! Nagyon sok minden dönthet itt még a továbbjutásról, pl nem mindegy, hogy a Barca az első félórában betalál e, vagy, hogy mi szerzünk e gólt (én úgy érzem a továbbjutáshoz gólt kell szereznünk idegenben is) Szóval száz szónak is egy a vége, gratulálok a varázslatért, örüljünk a győzelemnek, de itt még közel sincs meg a továbbjutás!
a tavalyi arsenal elleni meccs visszavágóját leszarták azért lett annyi az eredmény. a barcelonát most nem fogják. nagyon kíváncsi vagyok mi lesz. ennyire nem vártam meccset a 2007es döntő óta
Ezt a sok passzos és látványos futballt Barcelonában J.Cruyff „honosította” meg. Ő nyerte az első BEK/BL-t 1992-ben a Barcának. 1994-ben Athénban is ők voltak az esélyesek a fináléban. Ne feledjük azért Zubizzareta, R.Koeman, Bakero, Guardiola, Sergi, Sztoicskov és Romário nevét az akkori csapatból.Nos nálunk Capello megtalálta az „ellenszert” és legendás 4-0 lett a vége a javunkra úgy,hogy a labdabirtoklás 62-38% volt a Barca javára,ám mi egyszerűen átgázoltunk rajtuk és talán még helyzetük sem volt. Mi kellet ehhez akkor? Az,hogy amikor a Barcánál volt a labda még a két csatárunk is (Massaro és Szavicsevics) „hátvédet” játszottak a felező vonalnál. Teljesen leszűkítettük,lezártuk a területet és ezzel valamint az életveszélyes kontráinkkal nem tudtak mit kezdeni…Pedig még a két belső védőnk (Baresi és Costacurta) is hiányzott akkor és fel volt forgatva a védősorunk.
Noha azóta 19 év telt el azt hiszem most valami hasonló hihetetlen fegyelmezett taktikai hadrenddel értük el ezt a szép eredményt. A „dupla falas” betömörülés nem nagyon tetszett nekik. Ráadásul az,hogy helyzetük sem igazán akadt az az igazi fegyvertény,mert tavaly a Chelsea úgy jutott tovább,hogy 9 kapura lövésből lőttek 3-at, míg a Barca majd 50-et lőtt kapura a két meccsen és ebből lett 2 gól!!! A továbbjutás kulcsa abban van,hogy a Camp Nouban meg tudjuk-e ismételni ugyanezt a taktikát,minimális hibaszázalékkal? A Barca fel fogja turbózni magát és ilyen gyengén nem fog játszani,mint most az biztos. Gólt kell szereznünk minél hamarabb akkor nem lehet baj. Bízom a csapatban!!! Forza Milan!!!
Eltelt tiki-takával a meccs, gólt nem tudtak lőni. Végig ezt erőltették, mert ezt tudják játszani. Nem kellett mást megtanulniuk. Távoli lövésre kényszerítették őket, amit Barcelónától nem igen látni. 🙂 A visszavágón gólt kell rúgni, kontrázni a futógépeinkkel. Abate erre jó volt!
amúgy milyen kézről is beszélünk???
http://www.nemzetisport.hu/bajnokok_ligaja/allegri-levettuk-messit-a-palyarol-2219755