Milan-Sampdoria 0-1 (0-0)

Nem olvastam végig a kommenteket, de ígérem, majd megteszem.
Mélységesen csalódott vagyok. Tegnap óta erőlködöm, hogy valami pozitívumot találjak a játékunkban, de az istennek sem sikerült ilyesmit találnom. A Roma kivételével az összes BL-helyre pályázó csapat nyerni tudott, de a fővárosiak legalább szereztek egy pontot. Hogy az idénykezdeteket rendre elrontjuk, az lényegtelen. Voltak olyan első meccseink, amelyek miatt ugyan szentségelhettünk, de joggal bízhattunk abban, hogy lesz az még jobb is, csak arra volt szükség, hogy azt a (néhány) meccset elfelejtsük, és kész. Tegnap viszont nem volt olyan játékelem (talán egy-két bedobást kivéve), amit ki lehetne emelni pozitívumként, talán De Sciglio igen jó teljesítményét. 50 napja készülünk az idényre. Felmerül a kérdés, mi a francot csináltunk eddig. Lehetne azzal magyarázni a dolgokat, hogy sokan szünetet kaptak az olimpia vagy az EB miatt, de a tegnapi kezdőnkből csak Montolivo és Nocerino nem készült július 9. óta a Milannal. Volt pár újonnan érkező, de csak Constant és Pazzini (főleg utóbbi) mondhatja el magáról, hogy még nem teljesen ismeri a rendszerünket. Amit tegnap leműveltünk, az alapján joggal vetődik fel a számonkérés igénye: milyen szintű munka folyt nálunk majdnem két hónapig?! Ez most tipikusan az az eset, hogy a játékosokat nem is nagyon lehet hibáztatni, mert egyébként nem rossz képességűek. Mert ebben az esetben mit mondjunk a Sampdoriára, amelynek legértékesebb játékosa a hajrára beengedett Maxi Lopez volt?… Ez egy olyan vereség volt, ami döntő részben Allegri hibájának, hibáinak tudható be. Nem pusztán azért, mert erre a mérkőzésre mondjuk nem jó taktikát választott, hanem azért, mert konstatálta, hogy meggyengült a csapat (mindenki tudja, kikről van szó). Ha egy edző észreveszi, hogy a keret meggyengült és kicserélődött, akkor valamin változtat. Nincs Ibrahimovic, aki meg tudná tartani a fellőtt labdákat? Akkor kialakítok egy olyan rendszert, amelyben a játékosok el tudják juttatni többféle módon a labdát a csatárokig. Nincs rendes utolsó passzos játékosunk (Boateng)? Akkor megpróbálom megosztatni a feladatait, hogy eljusson a labda az ékekig. Nincs magas emberünk csatárposzton? Akkor „kicsiben” kell megoldani, lehetőleg a földön vezetett támadásokkal a játékunkat. És még sorolhatnám. Allegri foggal-körömmel ragaszkodik a taktikájához, amit most már minden csapat ismer, és ami annyira védjegyévé vált a Milannak, mint a Barcelona 4-3-3-a. Azzal a különbséggel, hogy a 4-3-1-2 egyre kevesebb alkalommal válik be, míg a 4-3-3 továbbra is működik a katalánoknál. Nyilván nem ilyen egyszerű a kérdés, és nem is szép összehasonlítani a jelenlegi Milant meg a Barcelonát, de addig el kellett volna jutnia a csapata kulcsemberei elveszítése miatt picsogó Allegrinek, hogy valamit változtat. Nem tud változtatni? Úgy érzi, hogy becsapták? Mindenre van megoldás. Minden edzőnek két lehetősége van, ha egy csapatnál dolgozik: vagy az általa kitalált taktikához igazítva vásárol játékosokat (pl. Lippi annak idején így igazolt – „posztra” – játékosokat), vagy megnézi a felhozatalt, és a meglévő játékosokhoz alakítja a felállást, a taktikát. Amikor Ibrahimovicot eladtuk, azonnal változtatni kellett volna, mert a svédhez hasonló technikájú és erejű játékos nem hogy a jelenlegi mezőnyben nincs, de talán a focitörténelemben sem volt. Amikor távozott, nem is az volt a kérdés, tudjuk-e pótolni, hanem az, hogy mit kellene a korábbi – Ibrára épülő – játék helyett kitalálni. Erre Allegrinek volt legalább 1 hónapja. Kb. másfél éve nyilvánvaló, hogy Boateng nem tud abban a pozícióban játszani, amiben Allegri erőlteti.
Általában megvédem Allegrit, és a vezetőség felelőssége – akármilyen indokkal kényszerültek arra, hogy azokat a bizonyos lépéseket megtegyék – is természetesen megkerülhetetlen a most előállt helyzetben, de azt kell mondanom, lassan eljutok oda, hogy kell megkérdőjeleznem Allegri hozzáértését. Hogy nem rugalmas edző, az már az elmúlt két évben kiderült, de a tegnapi produkciója alapján visszaküldeném edzőképzésre.
A problémák már a csapatösszeállítással kezdődtek. Mivel vélelmezem, hogy mindenki egészséges volt, aki a keretben szerepelt, ezért nem tudom arra fogni Allegri döntését a kezdő összeállításánál, hogy valakiket azért hagyott ki, mert sérültek voltak. Ennek fényében több érthetetlen húzása is volt. Az Abbiati vagy Amelia kérdés valószínűleg eldöntetlen marad, amíg mindketten itt lesznek. Én mindenképpen Ameliának szavaztam volna bizalmat, de ez nem létkérdés. De Sciglio – az első félidőben szigorúan „Deszkílió” – Abate sérülése miatt adta magát. Mattia nagyon jó kis játékos, tegnap sem vallott szégyent. Remélem, nem csak akkor fog szerepet kapni, ha Abate nem bevethető, mert 4 ún. kulcspassza volt a meccsen, ami döbbenetesen sok, pláne ahhoz képest, hogy védőről van szó (Sneijdernek vagy Pirlonak volt ennyi az első fordulóban)… A középső védelem a meccsen nem teljesített rosszul, ugyanakkor nem értem, hogy a Juventus ellen jól teljesítő Zapata hogy nem kerülhetett be a kezdőbe. Kiszorítja egy tíz évvel idősebb Yepes, aki tavaly is csak kiegészítő ember volt? Bonera is valószínűsíthető volt a kezdőben, ez nem volt meglepetés. Antonini helyett szívesebben láttam volna Emanuelsont, de valószínűleg erre megint nem kerül majd sor… A középpályán Nocerino és Montolivo logikus választásnak tűnt, Flamini helye viszont nem. Bekerülhetett volna Constant, Emanuelson (ha már esélye sincs a balhátvéd posztra) vagy Traoré. Hogy négyük közül Flamini lett volna a legjobb választás? Erősen megkérdőjelezhető. Boateng újfent bizonyította, hogy képtelen ellátni a feladatát a csatárok mögött. Kis túlzással még Emanuelson is hatékonyabb lett volna a csatárok mögött. A csatársorban Robinho és El Shaarawy kezdett, ami lényegében logikus is volt, mert Pazzinit nem kellett volna bedobni a mély vízbe (bár, mint kiderült, lehet, hogy nem lett volna hátrány kezdetni a fiatal olasz helyett). Ez volt tehát a kezdő, amiben így legalább 3 poszt logikátlannak tűnik…
A mérkőzés egyébként kezdetben igazolni látszott azt, amit Allegri eltervezett – legalábbis védekezésben. A Sampdoria úgy lépett pályára, hogy jó az 1 pont is. Majd amikor testközelből látták, mi velünk a helyzet, egyre bátrabbak lettek. Bár Bonera később gyönyörűen szerelt, előtte Eder úgy futotta körül, hogy rossz volt nézni. Ettől eltekintve nem volt olyan nagy baj a védelemmel, bár a Samp nem is nagyon tesztelte a hátsó alakzatot. A második félidőben ugyanazt a nagysemmit csináltuk, amit addig, bár a térfélcsere után aktívabbak lettünk. Ekkor benne volt a játékban a Milan-gól. Ez nem akart összejönni, így Allegri változtatott. De – kérem én – változtatásnak tekinthető-e egy olyan csere, amelynél egy papíron agilis csatárt (El Shaarawy) egy nem annyira mozgékonyra (Pazzini) cserélnek? Bár nyilván kockázatosabb lett volna, miért zárta ki Allegri a későbbi lehetőségét is annak, hogy három csatárral is rohamozzunk? Azzal, hogy Allegri csatárt cserélt csatárra, Ferrarát semmiféle változtatásra nem kényszerítette, nyugodtan maradhatott az alaptaktikájánál. Allegrit és a Milant a buta csere után két perccel máris büntette a Samp. Nem lehetett várni az újabb cserével. És akkor mit lépett Allegri? Robinho helyett Emanuelson. Teljesen mindegy, hogy Emanuelsonnak mi a posztja a Milanban (Vágónál egyébként ez simán lehetett volna egy 10 milliós kérdés), a holland nem csatár. Nem is feltétlenül volt gond Urby behozatala, de Robinho levétele túlmegy minden határon. A brazil ugyanis próbálkozott, ügyeskedett. Bár nem biztos, hogy betalált volna, mégis egy csatárról van szó, aki nyilván több zavart tudott volna okozni. Miből állt volna, ha – az elbaltázott El Shaarawy-Pazzini csere után – felküldjük Emanuelsont, de nem Robinho, hanem az alibipasszokat termelő Flamini helyett? Nem csodálom, hogy Robinhonak nem tetszett, hogy lecserélték… Innentől kezdve volt egy csatárunk és két támadó középpályásunk (ha Urbyt annak veszem), miközben 0-1 volt az állás, és már két csatárunk ült lecserélve a padon… Az utolsó csere már nem osztott, nem szorzott sajnos. A végén mentünk előre, de ez már a veszett fejsze nyele volt.
Összességében megérdemelten kaptunk ki. Megvoltak a helyzeteink, de ezek semmit sem érnek, ha a kapuba nem találunk be. Mindent elmond a csapatról, hogy Yepes és De Sciglio volt a két legjobb emberünk. Boateng annyira nem tudta, hogy mit kezdjen ezzel a poszttal, hogy inkább volt csatár, mint támadó középpályás, El Shaarawy meg pont fordítva. Montolivonak összejött ugyan a 100-nál több passz, de amíg nincs normális csapatjáték, addig ez nem elég.
Van egy hete Allegrinek, hogy kitaláljon valamit, mert ha ilyen teljesítményt nyújt a csapata, akkor már októberben nem ő fog ülni a kispadon. A vezetőség pedig valószínűleg látta a problémákat. Ennek fényében igenis kell erősíteni. A tegnapi játék ugyanis legfeljebb az EL-helyek egyikére lehet elegendő. Örülhetünk a spórolásnak, de ennek akkor lesz értelme, ha a BL-be be tudunk jutni. Mint már korábban írtam, 40 millió eurót kaptunk az előző idény BL-szerepléséért. Ez az összeg (illetve ennek az összeg meg nem szerzésének réme) lebegjen a vezetőség feje fölött, amikor erősítésekben és tervekben gondolkodik. Még van néhány napunk, lépni kell.