Berlusconi: „A jó öreg milanos szívem…”

Olvasd el pontosan a Bosman-szabály előzményeit és a bíróság ítéletét Bosman ügyben. A szabály bevezetése előtt pont a játékosok voltak sarokba szorítva.

A szerződés típusokról annyi, hogy egy határozatlan idejű szerződés esetében szabályozva van a szerződés felbontásának lehetőségei és módja. Ez a legtöbb esetben egyedi, szerződése válogatja, de a lényeg a felek akarata, mely alakítja a dokumentum tartalmát, de ez esetben pont az a lényeg, hogy közös megegyezéssel felbontható, úgy, hogy a felek nem szenvednek károkat. Ha egyoldalú a felmondás és tartalmaz bizonyos záradékokat ilyen esetekre vonatkozó kártérítésre, akkor az lép hatályba.

A határozott idejű szerződések ellenben sokkal szigorúbbak. Alap esetben nem bontható fel egyik fél részéről sem.

Egyébként mindenkinek a saját döntése, hogy mit ír alá. Ketté is lehet tépni azt a szerződést, amit eléd tolnak, vagy esetleg segget is lehet vele törölni, ha nem akarja aláírni! A Te példád a főnököddel ott hibadzik, hogy csak úgy nem rúgnak ki senkit, csak ha megszegi a szerződés tartalmát, akkor azonnali hatállyal, indoklás nélkül elküldhet. Ha jogtalanul rúg ki, akkor ott a munkaügyi bíróság és lehet hozzájuk fordulni. A másik meg, hogy Te is biztos nagyon örülnél, ha a főnököd úgy dönt, hogy eladja a munkaszerződésedet egy szibériai cégnek!

Egy 4-5 éves határozott idejű szerződés esetben a klub befektet 4-5 évre egy játékosba. A befektetés célja, hogy a klub a játékos közreműködésével több szurkolót tudjon bevonzani a stadionba, ezáltal több jegyet adjon el, több szponzort csábítson a klubhoz, ezáltal több szponzorpénzt szedjen be, több, az klub címerével díszített mezt adjon el a sportszergyártója, aki ezáltal több pénzt fog visszaosztani, több ember üljön le a TV elé mmegnézni a meccset, ezáltal értékesebbek lesznek a közvetítési jogok, nem beszélve a klub által birtokolt franchise jogokról, melyek értékesítésével gyárthatják különböző cégek a játékos képével és a klub címerével ellátott ajándéktárgyakat. Arra persze nincs garancia, hogy minden játékos milliókat hoz a klubnak, mert az azt jelentené, hogy mindenki boldog lenne és egy brutálisan jól működő gazdaság venné körül az egész világot.

A tanár, orvos, utcaseprő példáidat azért tartom hülyeségnek, mert mutass nekem egy tanárt, orvost, utcaseprőt, akit vagy akiket világszerte emberek milliói imádnak, hordják a nevével ellátott mezeket, eufórikus állapotban skandálják a nevét és újabb ember milliókat ültetnek le a TV elé! Ennek fényében gondold újra azt, amit leírtál és azt is vedd figyelembe, hogy az általad felsorolt szakmák esetében az ember keresi a munkát és nem tud úgy alakítani a feltételeken, hogy azok neki jobban kedvezzenek. A focisták esetében a munka keresi az embert és a klubok próbálják magukhoz édesgetni a játékosokat, erre pedig a pénz a legjobb módszer. Ez persze nem jelenti azt, hogy kötelező ennyit fizetni, lehet azt is mondani a játékosnak, hogy menjél te a picsába a Mahacskalába ennyi pénzért és nem kényszerítenek senkit arra, hogy számára kedvezőtlen szerződést íron alá. A fizetés és a szerződési feltételek mindkét fél akaratával válnak véglegessé és lépnek hatályba. A klubokat senki nem kötelezi arra, hogy irreális fizetéseket adjon, lehet kinevelni is játékosokat, felfuttatni és jó pénzért eladni.

Sajnos egy olyan világban élünk, amit a pénz mozgat!

Egyébként vannak a világban nagyon gazdag tanárok, professzorok és orvosok is, utcaseprő aligha, illetve a focisták között is vannak olyanok, akik nem keresnek csillagászati összegeket, de nekik is van egy úgymond szakszervezetük, mely az alkalmazottak jogait védik, ugyanúgy, mint a focisták, mint alkalmazottak, jogait védik.

Amit Te szeretnél, az úgy nevezték régen, hogy rabszolgatartás, manapság pedig úgy, hogy emberkereskedelem.

Nem azt mondom, hogy tökéletes a rendszer, de sajnos így működik!

Ez a sérülés dolog lehetne jogos is, de Te ugyanúgy nem mész be dolgozni, ha beteg vagy, vagy megsérülsz és az otthon töltött napok után jön a táppénz, de betegség vagy sérülés miatt nem fognak kirúgni, legalább is nem megfelelő munkavégzés címen! A másik meg, hogy szerintem mindkettőnknek hiányosak az információi azzal, hogy Olaszországban a profi focisták kapnak-e táppénzt. Az biztos, hogy profi sport nem létezik sérülések nélkül, úgyhogy a sérüléseket felhozni, mint nem megfelelő munkavégzést, szerintem nincs értelme. Ez olyan esemény, amiről egyik félnek sem felróható!

Egyébként mindketten ott követtük el a hibát, hogy párhuzamot vontunk egy „mezei” alkalmazott és egy profi futballista között.

Az, hogy a játékos szabad idejében mit csinál, milyen reklámokban szerepel, mit adnak el a nevével, az az ő magánügye. Most megint a hülye példa: neked sem tilthatja meg a főnököd, hogy szabadidődben keress egy kis mellékest, vagy a mellékes egy részét add le a főnöködnek, mert neki dolgozol hétfőtől péntekig. Ugyanúgy, ahogy a hollywoodi producer sem szabja, szabhatja meg a színésznek, hogy mialatt ezt a filmet forgatja és mellette reklámokban szerepel, akkor adja a producernek, mert jelenleg tőle kapja a fizetését…. vagy tévedek?

A játékosokat általában azért nem a klub csapata mezében látjuk, mert akkor a klub felé jogdíjakat kellene fizetni. Ez sem teljesen igaz, hogy a klub teszi lehetővé, hogy a játékosnak reklámértéke legyen, hiszen kettőn áll a vásár. Ha szar a játékos, akkor nincs reklámértéke hiába játszik a Milanban. Erre szerintem jó példa Antonini, Bonera, Mesbah…
Ez inkább fordítva van, hiszen (ha csak a marketing szempontokat vesszük figyelembe) azért vásárol meg egy magas reklámértékkel bíró klasszist, hogy a megszerzésével megdobja a klub reklámértékét és a bevételt is és ezért is hajlandóak akár horribilis összegeket áldozni a klubok.

Nos, a válogatott szereplés tényleg nagy dilemma, de ha megfigyelted, akkor láthattad, hogy a téttel bíró válogatott meccsek, selejtezők általában úgy vannak megoldva, hogy azon a hétvégén vagy hétköznapon nincsenek meccsek, de ha pár napon belül fontos mérkőzése van a klubnak, akkor dönthet úgy, hogy nem engedi el a játékosát. A sérülések itt megint csak olyan esetek, hogy lehet egymásra mutogatni, de ne egy játékost tegyünk már felelősnek azért, mert megsérül a pályán. Ha mattrészegen belerúg egy oszlopba, miután megnézett egy Chuck Norris filmet, akkor igenis vegyék elő.

Egyébként közvetve a klub is profitál abból, hogy a játékosa jól teljesít a válogatottban, hiszen egy válogatott meccset olyan közönség is megnézhet, akik egy Milan meccset nem fognak, több rajongót szerezhet, több klub érdeklődését keltheti fel és egy esetleges eladás alkalmával ez megmutatkozik az árában is. De egy profi sportolót nem foszthatsz meg attól, hogy magára húzza hazájának válogatott mezét! Ezért vannak nyáron a VB-k és EB-k.

Jómagam nem a focisták emberi jogait féltem, ezt egy szóval nem mondtam, van nekik jó ügyvédjük meg szakszervezetük, nem is aggódom miattuk, csupán csak felvázoltam neked, hogy mi volt a szezon eleji sztrájk tárgya.

A Bridges sztori ott hibádzik, hogy ő az egyik első volt a nagyobb nevek közül, akiket elcsábított a City és ígértek neki fűt-fát és hogy ő a City jövőjének alapja, de ahogy érkeztek a nagyobbnál nagyobb nevek, az ígéretek elfelejtődtek és nem játszatták. Ha velem basznak ki, akkor én sem teszek másképp. Erre szokták mondani, hogy amilyen a mosdó, olyan a törölköző.

Nagyon Sajnálom a Rangerst, de ebben az esetben adócsalásról van szó és kíváncsi lennék, hogy hová tűnt az a sok millió fontnyi be nem fizetett adó.

itt egy cikk hozzá: http://nol.hu/lap/sport/glasgow_rangers__csodbe_huzva