A Novara elleni 2-1-es győzelemmel véget ért a Milan 2011/2012-es idénye. A bajnokságban nem tudtuk megvédeni a címünket, be kell érnünk egy ezüstéremmel. Az alábbi cikkben összefoglaljuk a 2011/2012-es olasz bajnoki szezont.
BAJNOKSÁG:
A bajnokságot tehát a Juventus csapata nyerte meg, 38 mérkőzésből 23-mat megnyertek és 15 alkalommal döntetleneztek, amelyeken 68 gólt lőttek, és 20 gólt kaptak. Érdekesség, hogy a „Zebrák” veretlenül zárták az idényt, amely korábban a Milannak sikerült még 1992-ben. A piros-feketék 24 győzelemmel, 8 döntetlennel és 6 vereséggel zárták a bajnokságot, 74 lőtt, 33 kapott góllal. A harmadik helyen az Udinese végzett 64 ponttal, 18 győzelemmel, 10 döntetlennel és 10 vereséggel. A negyedik helyen amely már Európa-ligát ér a Lazio végzett 62 ponttal, 18 győzelemmel 8 döntetlennel és 12 vereséggel. Az ötödik pedig a Napoli lett. Lemaradt an emzetközi porondról az Inter és a Roma is.
A három kieső csapat a Cesena 22, a Novara 32 és a Lecce 36 ponttal. Ők a következő szezont a Serie-B-ben kezdik meg.
A végeredmény:
1. Juventus 38 68:20 84 pont
2. AC Milan 38 74:33 80
3. Udinese Calcio 38 52:35 64
4. Lazio 38 56:47 62
5. SSC Napoli 38 66:46 61
6. Internazionale 38 58:55 58
7. AS Roma 38 60:54 56
8. FC Parma 38 54:53 56
9. FC Bologna 38 41:43 51
10. Chievo Verona 38 35:45 49
11. Calcio Catania 38 47:52 48
12. Atalanta Bergamo 38 41:43 46
13. AC Fiorentina 38 37:43 46
14. AC Siena 38 45:45 44
15. Cagliari Calcio 38 37:46 43
16. US Palermo 38 52:62 43
17. CFC Genoa 38 50:69 42
18. US Lecce 38 40:56 36 – kiesett
19. Novara Calcio 38 35:65 32 – kiesett
20. AC Cesena 38 24:60 22 – kiesett
A legtöbb alkalommal a Milan győzött, összesen 24-szer, a legtöbbször 15-15 akalaommal a Catania és a Juventus döntetlenezett, míg a legtöbb vereség a Cesenát érte, 23-szor. A legtöbb gólt a Milan szerezte (74 találat), a Novara kapta a legtöbbet (65 találat), míg a Juventus a legkevesebbet (20 találat).
Az UEFA korábban létrehozott új szabálya szeirnt a 2012/13-mas idényben eggyel kevesebb olasz csapat indulhat a Bajnokok Ligájában, így tehát az első két helyezett automatikusan, a 3. helyezet pedig a selejtezőbe kvalifikálja magát. A 4. és az 5. helyezett automatikusan az Európa liga csoportkörébe kerül.
Zlatan Ibrahimovic lett a Serie-A 2011/2012-es idényének gólkirálya, miután a bajnokságban 28 gólt szerzett. Ibrahimovic két év alatt másodjára is a csapat házi gólkirálya lett, miután idén a bajnokságban 28, a Bl-ben 6, az Olasz kupában pedig 1 találatot szerzett.
ÍME A SORREND:
1. ZLATAN IBRAHIMOVIC – 28 GÓL/10 BÜNTETŐ
2. DIEGO MILITO – 24 GÓL/8 BÜNTETŐ
3. EDISON CAVANI – 23 GÓL/3 BÜNTETŐ és DI NATALE – 23 GÓL/4 BÜNTETŐ
BAJNOKOK LIGÁJA:
A Milan a BL idényt automatikusan a csoportkörben kezdte, ahol a Barcelonával, a Viktoria Plzennel és a BATE Borisovval került egy csoportba. A rossonerik végül a második helyen végzett 2 győzelemmel, 3 döntetlennel és 1 vereséggel, az első helyen pedig a Barcelona 5 győzelemmel és 1 döntetlennel. A Kiesési szakaszban a Nyolcaddöntőben az Arsenal volt az ellenfél, amellyel 4-3 arányban továbbjutottak. Az első mérkőzést fölényesen nyerte a Milan 4-0-ra, a visszavágón viszont az Ágyúsok kis híján kiegyenlítettek. A negyeddöntőben a Barcelona volt az ellenfél, az első mérkőzésen gólnélküli döntetlen született, a visszavágót azonban a katalánok 3-1-re hozták, így továbbjutottak.
OLASZ KUPA:
Az Olasz kupában a Milan a nyolcaddöntőben csatlakozott a többi csapathoz, ahol a Novara volt az ellenfél. A piros-feketék hosszabbítás után 2-1-es győzelemmel jutottak tovább a negyeddöntőbe. A Lazio csapatát 3-1-gyel búcsúztatták, az elődöntőben viszont a Milan a Juventusszal került szembe. Az első meccsen 2-1-es Juve győzelem született, a második találkozón pedig hosszabbítás után 2-2 lett az eredmény, így a csapat búcsúzott az Olasz kupából.
29 hozzászólás
Csalódás a szezon..De persze Gratula Ibrának!
Ha a bajnokság elejétől bukdácsoltunk volna és a végén feljövünk a 3. helyre akkor talán a vége nem is olyan csalódás :).
De így,hogy a kezünkben volt…..:(
Miért nem sikerült a címvédés? Szerintem ezek az okok játszottak közre.
1, Idénykezdet:
Borzalmas szezonkezdés, ráadásul szerencsétlen sorsolásunk volt (Lazio, Juve, Napoli, Udinese rögtön az elején). Az alapozás nem sikerült „fényesen”. Az első 5 mérkőzésből egyet tudtunk megnyerni, 2 döntetlent értünk el, kétszer kikaptunk. A megszerezhető 15 pontból csupán 5-öt kaparintottunk meg. Ezzel ellentétben a Juventus 11 pontot gyűjtött (már 6 pont fórja volt).
(Csak zárójelben: ha csupán az utána következő 33 mérkőzést nézzük, akkor 23 győzelem, 6 döntetlen, 4 vereség, 69:25-ös gólarány, 75 pont; a Juventus 73 pontot szerzett).
2, Allegri hibái:
A rendelkezésre álló játékosokból nem mindig a megfelelő játékosokat kezdette. Néhány játékosnak nem találta meg az igazi posztját. A játék sokszor dadogott; néha lassan, körülményesen, fantázia nélkül játszottunk (ez nem biztos, hogy csupán az ő hibája volt, ezt aláírom, de azért ő is hibás). A rangadókra nem megfelelő taktikát dolgozott ki (bár ez nem bizonyítja, de a rangadók című pontban látszik, hogy mennyi pontot „szórtunk” el, amiben az edzőnek is van felelőssége).
3, Kulcsjátékosok:
Kissé rapszodikus volt a teljesítményük. Ez alól talán kivételt képezhet Ibrahimovic, Nocerino és Thiago Silva. Erre a trióra egy rossz szavunk sem lehet. A többi kulcsemberről sem állíthatjuk, hogy rosszul játszottak volna. Viszont az a kicsi plusz, ami az előbb említettekben megvolt, belőlük hiányzott. Pl: olyan zseniális megoldásokra gondolok, mint Pato vagy Boateng gólja a Barcelona ellen…
4, Sérülések:
Európában teljesen egyedülálló módon „szovjet katonasági kórházat megtöltő” sérült nehezítette a csapat, s Allegri munkáját. Az általa legjobbnak vélt kezdő 11-et nehéz lenne kitalálni. Talán soha nem sikerült abban a felállásban kezdetnie csapatát, amit megálmodott, hiszen annyi sérült volt.
30 mérkőzés fölött csupán 3 ember játszott: Ibra 32, Abbiati 31, Nocerino 35. Közel 30-at játszott Abate és T.Silva (29, 27). Van Bommel csupán 22, Mexes 13, Boateng 15, Muntari 13, Robinho 21, Nesta 16, Gattuso 4, Cassano 11, Pato mindössze 7 alkalommal volt kezdő. Az első 5 játékos mérkőzésszáma elfogadható, a többieké nagyon alacsony. Az európai elit csapatok – még a legtöbbet foglalkoztatott játékosainknál is – jóval magasabb számmal büszkélkedhetnek.
Csak érdekességképp: Barcelona és Real Madrid, a különbség nagy, már-már „nevetséges”.
Real: Ronaldo 38, Xabi Alonso 36, Özil és Higuain 35, S. Ramos és Benzema 34, Marcelo 32, Pepe 29, Khedira 28, Kaká 27, Di Maria 22 mérkőzésen szerepelt.
A „sérülékenynek” mondott Barcelonából Messi 37, Valdes 35, Alves 33, Mascherano, Xavi és Busquets 31, Pedro 29, Fabregas 28, Iniesta 27, Puyol 26, Sanchez 25 mérkőzésen szerepelt.
Szerintem nem kell kommentálni, a számok magukért beszélnek!
5, Bírói „tévedés” vagy „csalás”:
Nem akarok ezzel sokat foglalkozni, sajnos hozzátartozik a játékhoz. Azért egy megjegyzés: pár pontot elvettek tőlünk, nem is „kicsi” elnézésekkel (pl: a Juventus elleni meccsen Muntari fejese. Hogy lehetett azt elnézni??? A Fiorentina, a Catania és a Bologna elleni meccs is ide sorolható).
6, Rangadók:
A nagy mérkőzéseken – kár szépíteni – pocsék teljesítményt nyújtott a csapat. Az első 6 helyezett (akiknek reális esélyük volt legalább a BL helyek valamelyikét elérni) 10 mérkőzést játszott oda-vissza egymással. Egy „minitabella” (ha csupán ezeket a mérkőzéseket vesszük) jól mutatja, hogy mennyire fontos lett volna ezeken a mérkőzéseken több pontot szerezni. Azt mondják, hogy a kiscsapatok elleni meccseken dől el a bajnokság: ez most sajnos nem igazolódott be!
Így fest a minitabella: 1. Juventus 24 pont, 2. Napoli 16 pont, 3. Lazio és Inter 12-12 pont, 5. Udinese 10 pont, 6. Milan 7 pont! (- 17 pont a Juventushoz képest!!!)
Finoman szólva is kritikán aluli ez a teljesítmény, ezen muszáj javítani jövőre. Még inkább szembetűnő, ha a tavalyi eredményeket nézzük: a 2. Intert oda-vissza megvertük, erre a sorsra jutott a 3. Napoli is, a BL-selejtezős helyet elérő Udinese ellen pedig kétszer ikszeltünk.
A maradék 28 mérkőzést nagyon jó arányban hozták Ibrahimovicék. Ami tavaly gondot okozott – a kiscsapatok elleni mérkőzések – az idén parádésan sikerült. 23 győzelem, 4 döntetlen, csupán 1 vereség, 65 rúgott és 16 kapott gól, 73 pont a megszerezhető 84-ből. Szerintem ez briliáns teljesítmény. Ezzel ellentétben a Juventus csupán 60 pontot gyűjtött. Az így megszerzett 13 pont előnyünkre jobban kellett volna vigyázni, de sajnos a rangadókon „elherdáltuk”.
7, Sorozatterhelés, a középpálya gyengélkedése:
Nem bírták a játékosok azt, hogy 3 fronton – majdnem a végsőkig – harcolniuk kellett. Talán ennek oka lehetett, hogy a sok korosodó játékos nem volt képes 3 naponta regenerálódni. Ráadásul akkor voltak a sérülések is, amikor nagy szükség lett volna a pihenésre.
A neuralgikus pontunk egyértelműen a középpálya volt. Sokszor 3 védekező középpályás volt egyszerre a pályán, teljesen „üres” volt a pálya közepe. Nem volt olyan kreatív trió vagy duó középen, akik fel tudtak volna építeni támadásokat. Ennek elemzéséhez nem érthetünk, ez legyen a szakértők dolga.
8, A nyári és téli átigazolási szezon kudarca:
Ha csupán 1 sztárjátékost leigazolnak Gallianiék (legyen az irányító vagy támadó középpályás), megnyerhettük volna a bajnokságot! – Az a bizonyos Mr. X milyen jó lett volna?!
A nagy baklövés egyértelműen Mesbah és Taiwo volt (a kritikus poszt). Nem azért, mert drágák voltak. Hanem azért, mert teljesen „lyukas” maradt az a poszt. Jóval nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra az oldalra, s ezáltal a többi csapatrészről is jókora terhet vennének le.
Összességében pont a „kis plusz” miatt – ami nagyon hiányzott – érzem úgy, hogy rosszul sikerült az átigazolási szezon. Különben le a kalappal Gallianiék előtt, hogy ilyen minimális összegből, ilyen ütőképes csapatot tudtak összehozni, természetesen nem kisebbítve Allegri érdemeit! Egyes döntéseit kritizálom, kritizáljuk. Szkeptikus vagyok vele kapcsolatban. Azt nem állítom, hogy rossz edző lenne, mert nem az. Így visszatekintve ő biztos, hogy tudja, mit rontott el, min kell változtatni. Lehet szeretni vagy utálni, de azt senki sem veheti el tőle, hogy visszavezette Európa elitjébe a Milant. Ez nem lehet csupán a véletlen műve! Nagy edző lehet még belőle!
Reménykedjünk benne, hogy jövőre másképp alakulnak majd a dolgok, s újra bajnokok leszünk, a Bl-ben pedig a négy közé jutás is sikerül.
A bírói tévedésekkel kapcsolatosan én még egy dolgot leírtam volna:
És furcsa módon itt a fórumon nem említették(vagy nem vettem észre).
Az Inter elleni meccset is odavenném.
Amikor tizenegyest kaptunk Boateng buktatásáért,Julio Cesar ugye kapott egy sárgát.
Mielőtt ibrahimovic elrúgta volna,Cesar odament hozzá és el kezdte provokálni(ezzel együtt az időt is húzni)ami egyértelmű sárga lap.
És mivel már kapott egyet így piros!2-1 ide és emberhátrányban az ellenfél.
Bírói baki volt nem kicsit….
Most én is úgy érzem, hogy nem nekünk fújtak a bírók.
Vagy csak elvakultak vagyunk és nem figyeljük, hogy hányszor segítenek nekünk???… nem tudom.
Ha a szabálykönyvet vesszük elő, akkor teljesen igazad van. Csak az a probléma, hogy az Inter elleni meccs sajnos már nem osztott, nem szorzott.
Készülök egy hosszabb írással a szezonról. A hétvégére tudom ígérni. Kérem a szerkesztők véleményét, hogy a dolgozat hosszabb 5-6 oldalas terjedelmére való tekintettel adjanak tanácsot, ide illesszem-e be, vagy inkább valamelyik fórumba. Köszönöm!
sulci13 írására reagálva: szerintem összetettebb a kérdés annál, hogy el lehessen intézni egy „csalódás”-sal… Ha azt nézzük, hogy csak a szuperkupát sikerült megnyernünk, akkor persze az. Azt gondolom azonban, hogy a körülmények ismeretében ez egy olyan szezon volt, amit nem feltétlenül kell kidobnunk az ablakon. Valahol azt hiszem, már írtam, hogy a Milan ANNAK ELLENÉRE tudott sokáig versenyben maradni mindkét lényeges sorozatban (bajnokság és BL), hogy ennyi sérültje és igen kevés jó teljesítményt felmutatni képes játékosa volt. A racionális megközelítés persze az, amit fentebb írtam, hogy végül sem a BL, sem a bajnokság nem sikerült. Ha sikerül teljesíteni azokat a célkitűzéseket, amiket Allegri is felvázolt (kisebb, de nyilvánvalóan – szép magyar megfogalmazással – „minőségibb” keret; kevesebb sérülés; kulcsemberek megtartása, de pihentetésük megoldása; variációs lehetőségek bővítése stb.), akkor ez alapján az idény alapján jövőre egy nagyon szép idényünk lehet.
Az elmúlt két évben kicserélődött a keret. Két éve eléggé megváltozott, egy éve alig változott, most nyáron pedig drasztikusan meg fog változni a játékosállomány. Szeptemberre olyan keretünk lehet, amikor valószínűleg nem kell tartanunk attól, hogy kiesik egy kulcsember, és „úristen, csak ezzel vagy azzal tudjuk pótolni”. Ha ebben az idényben kiesett Van Bommel, már sokan fogták a fejünket, hogy Ambrosininek kell őt pótolnia. Ha kiesett Silva, akkor „csak egy Bonera vagy egy Yepes helyettesítette”, Boatenget meg „csak” Seedorf.
A szezont záró keret 29,1 éves volt. De 27,1 év az átlagéletkor akkor, ha elvesszük a távozókat, és hozzáadjuk a jelenlegi két érkezőt (Traoré, Montolivo). Ez azért már komoly előrelépés…
Természetesen összetettebb…Bár sajnos igaz..
Készültem is egy hosszabb írással de ugyanazokat írtam volna mint : forzamilan1983….Csak én nem tudtam volna ilyen jól megfogalmazni.
Egy véleményen vagyok vele!
Várom írásod(én örülnék ha itt jelenne meg és nem valamelyik fórumon)
Forza Milan
GY_F így mondaná:- jól elqrtuk….nem kicsit! Nagyon……Ibra legtöbb rúgott gólja mindent elárul a csapat taktikájáról és játékáról és aki ért a focihoz és látta a Milan mérkőzéseit tudja miről beszélek…..Ez az „Ibrát” keresem..majd oda löbbölöm a lasztit aztán majd Ibra berúgja….szóval az idén kb. ez amit a csapat játszott és ez könnyedén olvasható az ellenfeleken….Ezzel nem Ibrát akarom bántani!!!
A Milan Ibra függő.Ha őt kikapcsolják a játékból már baj van.Ha rossz napja van vagy éppen duzzog vagy valami más bánata van a Milan szenved.Erre van kitalálva a taktika is amit egy jól szervezett csapat egy taktikus edzővel olvasni tud.Nem tudja a csapat meglépni olykor a váratlant vagy csak nagyon alacsony %-ban.Ezen kéne változtatni minél előbb mert így nagyon egysíkú a dolog.
Nagy igazság van abban, hogy az idei játékunk Ibra-függő volt. Viszont volt pár olyan mérkőzés, amikor Ibra nem játszott, és akkor sokkal gyorsabb, technikásabb, szebb játékot mutattunk (nem mellesleg eredményesség szempontjából sem voltunk rosszabbak)
Na, de nem erről szeretnék írni…
Sokkal inkább arról, hogy Ibra játéka sokat változott nálunk. Mint tudjuk, ő egy igazi center, viszont nálunk sokszor még a védelemhez is visszament labdáért, amit sokszor nagyon hasznos volt. És itt jöttek be a középpályások (elsősorban Nocerino, de Boa és Muntari is), akik középen érkezve sok gólt szereztek.
Én Allegrit nem igazán kedveltem, sőt, még mindig nem tartom olyan nagyra, de azért elég jól kitalálta. És ha végre, megadják neki, amire szüksége lenne (egy tökéletes irányító), szerintem a következő szezonban eredményes csapatunk lehet!!!
Ezek szerint nem csak én láttam jól ezt az Ibrás dolgot….nagyon de nagyon egysíkú foci amit játszunk ha Ibra a pályán van….sajnos..!Ezért lenne szüksége a csapatnak egy teljesen más kiismerhetetlen arculatra illetve olyan labdarúgókra akik akár egy mérkőzés folyamán pillanatok alatt képesek másik taktikai feladatokat élményszámban menő dolgokkal végrehajtani!Még1x leszögezvén nem Ibrát bántom ezzel hanem ez az idei csapat ahogy voltunk nem is tudott volna más taktikával eredményesebben focizni!!
Itt pár emberrel nem értek egyet, hogy azzal magyarázzák a második helyet, hogy nem adtak meg itt gólt, ott gólt, 11-est…. stb…..
De bekell ismerni, hogy mi se éppen 1 vagy 2 ajándék 11 est kaptunk…..
Szóval itt nem ezzel kéne magyarázni. Én is sajnálom hogy nem nyertünk de hát ilyen a futball. Másrészről meg a csapat cseszte el, hogy amikor vezettünk 1 góllal, egyből visszaáll védekezni….. nem értem…. tudom hogy ez olaszország de akkor is. Legalább kettőt begyötörni és akkor havaj van.
A másik meg, hogy ha nincs ibra akkor örülünk ha elérjük az európa ligát!!! Ő volt az egyetlen csatárunk aki képes volt gólt lőni. Robinho nulla, pato nulla, el shaarawy mi fiatal, de remélem jövőre többet fog szerepelni. Sajnos Cass sérült volt, ki tudja mi lett volna ha egészséges egész szezonban….. Ide nem center kell mert arra ott van ibra aki folyamatosan játszik, hanem szélső befutó emberek. Pl Hulk, akit már sokszor emlegettem. Gyors, erős, nem sérülékeny, gólerős…kell ennél több?
esetleg én taktikát is választanék, 4 védő három kp, bal és jobb szélső és egy center.
Én a jövő szezonra 1 ilyen csapatot szeretnék(bár megvalósulna)
Abbiati
Abate-Mexes-Silva-Emmanuelson
Nocerino-Montolivo-Boateng
Hulk-El Shaarawy(bal és jobb szélső)
Ibra
Cserepad:Amelia, Antonini, Yepes, Aquilani, Cassano, Robinho, Pato, Merkel, Muntari
Természetesen kapus és védő posztra lennének sokkal jobb ötleteim, de ez már bőven elég lenne
Abate helyett is kéne valaki, így Abate a padon lehetne
Legszívesebben elküldeném a csapatból, mert egy normális beadása nincs és helyére lehetne hozni van der wielt vagy dani alvest 😀
Két ember írt itt a bírókról.
Én és forzamilan1983.De szerintem nem olvastad át rendesen az előtted lévő kommenteket.Senki nem azzal magyarázta a második helyet:hogy nem nekünk fújtak a bírók.Forzamilan1983 egy 8 pontos hozzászólást írt amiben benne vannak a bírói hibák is,és én hozzá írtam még egyet amit szerintem kihagyott.Ennyi…
De egyikünk sem azzal magyarázza….
Szerintem ne is foglalkozz az ilyen hozzászólásokkal. Ha jól értelmezem, ezt neked és nekem címezte:)
Ha valakinek 85 sorból az a 2 és mondat szemet szúr, lelke legyen rajta. Szerintem én abszolút nem azzal foglalkoztam – ha jól emlékszem – le is írtam. Úgy rémlik, hogy neked is csupán egy észrevételed volt…. Leírtad, s ennyivel le is rendezted!
Nem elemzést készítettem a szezonról, nem is a taktikába akartam mélyen belemenni. Remélem azt nálam hozzáértőbbek megteszik. (Én is várom Lansky elemzését).
Csupán a körülményeket szerettem volna felvázolni, hogy milyen okok vezethettek ahhoz, hogy a címünket nem tudtuk megvédeni. Megpróbáltam a tényekre szorítkozni, viszonylag kevés személyes, szubjektív véleményt megfogalmazni.
itt a hiba hogy pato izmosabb mint silva
Az én álom kezdőm ez lenne:Loris
Lahm-Silva-Mexes-Urby
Nocerino-Montolivo-Boa
Hulk-Ibra-Neymar
Bocsánat, csak egy megjegyzés: a Genoa 69 gólt kapott, így ő kapta a legtöbbet, nem a Novara…
Elnézést, de statisztika vizsgára készülök, és csak számokat látok mindenhol 🙂
Nezzetek a sok negativum ellenere, amit most mindenki levazolt!!!!!!!!!!!! Szerintem nem rossz eredmenyt ertünk el! A csapat kicserelödese, megkezdödött! Nagyon szeretnem ha jövöre, a MILAN;;; meghatarozo szerephez jutna minden fronton!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Senki nem emliti Flamini nevet a jobb oldalon Abate helyett????Csak en emlekszem amikor Carlo betette jobbra annyit futott mint azzz akkori kozeppalyasaink osszesen,es vedekezni is jol tud….nem ertem miert nem probaljak ki,vagy o nem akar ott jatszani????de szerintem neki mind1 lenne csak jatszon…Nocerino,Flamini jobb oldal ,meccsenkent atlag 22-25 km!!!!!!!
Szerintem a második helyhez nagyban hozzá segített minket a „kiváló játékvezetés”!
Sorozatos tévedések, meg nem adott gólok, stb…!
Az igazi törést a Juve ellen szenvedte a csapat(Muntari meg nem adott gólja).
Attól a meccstől úgy éreztem, akármit csinálunk csak is másodikok lehetünk.
De hát ilyen a foci.Lásd MU., Bayern.Nekik legalább annyira, ha nem jobban keserű a szőlő.
Majd az új csapat le tarol mindenkit.
FORZA MILAN!!!
A Milan 2011/2012-es szezonja
A bajnokság megnyerése után a Milan vezetőinek terve az volt, hogy a BL-re is ütőképes csapatot bocsátanak Allegri rendelkezésére. Volt néhány játékos, akinek a távozásáról lehetett hallani, mint például Seedorf, akiért a Botafogo elnöke is megjelent Milánóban, de a holland végül egy évvel meghosszabbította a szerződését. A Milan döntése szerint a 30 évesnél idősebb játékosokkal csak egy évre szóló szerződéshosszabbításról lehetett szó. Ezt Seedorf, Ambrosini, Nesta, Van Bommel és Inzaghi is elfogadta. Pirlo viszont nem írta alá új szerződését. (Utóbb ezt és a távozását Andrea azzal indokolta, hogy megváltozott volna a helye a csapatban, több évre szóló szerződést szeretett volna, valamint hogy Allegri nem feltétlenül alapemberként számolt volna vele.) Pirlón kívül a nyár jelentősebb távozói között kell megemlíteni Papastathopoulost, aki annak idején 7 millióért érkezett, de nem váltotta be a reményeinket (3 milliót buktunk rajta). Sokratishoz hasonlóan a Genoához távozott Merkel is, szintén 4 millió euroért. A Romának adtuk el Borriellot (10 millió euroért), aki jókor került jó helyre: bajnokként távozott a Milanból, a 2011/12-es idény végére pedig ismét bajnoki címet ünnepelhetett, de már a Juventus csapatával (a Roma télen passzolta le a Juvénak félmillió euroért). Strasser és Oddo a Lecce csapatánál kötött ki, míg Marek Jankulovski visszavonult.
A Milan még májusban szerződést hosszabbított Thiago Silvával (2016 közepéig kötöttük le a brazil klasszist, és emeltünk a fizetésén is) és Van Bommellel. Május végén pedig az orvosi stábban történt változás. A szezon azonban azt bizonyította, hogy ez nem volt jó döntés.
Egy futballcsapat életében minden nyár arról szól, hogy kik maradnak és kik érkeznek ‒ akár trófeahalmozó, akár gyenge idényt produkáló csapatról van szó. A Milan vezetősége hónapokon keresztül szajkózta, hogy érkezni fog „Mr. X”. Allegri kezdte a hülyéskedést azzal, hogy kijelentette, a kiszemeltnek van EU-s útlevele, majd Galliani közölte, hogy a kiszemelt augusztus 29-én ír alá. De megtudhattunk adatokat a játékos magasságáról és a szeme színéről is. Hogy kik kerültek szóba mint lehetséges sztárigazolások? Többek között Gareth Bale, Ganso, Lucas, Fabregas, Pastore, Lamela, Witsel, Eriksen, Nasri, Casemiro, Hulk, Hamsík, Montolivo, Essien, Kaká, Sandro, Asamoah, Ribéry, Schweinsteiger, Van der Vaart… Ennek a nagy „tülekedésnek” a vége az lett, hogy a következő idényre öt új, erősítést jelentő (vagy előzetesen annak tűnő) játékost igazolt a Milan: Mexést, Taiwot, El Shaarawyt, Aquilanit és Nocerinot. A francia közép-, illetve a nigériai balhátvéd ingyen érkezett, Stephan El Shaarawyért (pontosabban játékjoga feléért) 10 millió eurót fizettünk. Aquilani kölcsönszerződéssel csatlakozott a csapathoz, míg Nocerinoért 500 ezer eurot fizettünk. Ez ugyan igencsak szerény költekezésre utal, de magyarázatként két dologra érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy Amelia, Boateng, illetve Ibrahimovic játékjogának véglegesítéséért a Milan további 35 millió eurót költött. Ezzel pedig a játékosvásárlásra szánt összeg 45 millió eurót tett ki (a sokat szidott Galliani zsenialitását mutatja, hogy a részben vagy egészben megszerzett játékosok piaci értéke akkor 102 millió euro volt). A másik ok, ami vélhetően beleszólt az igazolási politikánkba, az a Fininvest ügye volt. A cégcsoportra mintegy fél milliárd eurós büntetést szabott ki a bíróság, s az ítélethirdetést követően Galliani kijelentette, fel kell készülni arra, hogy a büntetés kihat(hat) a Milan egészére is…
A Milan tehát az új idényt olyan csapattal (kerettel) kezdte meg, amely karakterében nem sokban tért el a tavalyitól. A két új védő érkezése azt vetítette előre, hogy Allegri nem kívánja feladni a „hátul legyünk minél stabilabbak, elöl meg majd a csatárok úgyis kitalálnak valamit” taktikát. Ha csak a neveket nézzük (Silva, Nesta, Ibrahimovic, Cassano, Pato, Robinho, Boateng Mexés, Van Bommel, az akkor nagy erősítésnek tűnő Taiwo és Aquilani, a tehetséges El Shaarawy), akkor azt kell mondanunk, ez egy igen erős keret volt, amellyel a bajnoki cím megvédése reális célkitűzésnek tűnt.
A nyári mercato ‒ mint az a nevekből is látható volt ‒ szinte teljesen érintetlenül hagyta a középpályát. Mármint azon részét, amely a támadásokért lett volna felelős. Hatalmas baklövés volt a vezetőség részéről, hogy nem igazolt olyan embert, aki kreativitást tudott volna csempészni a csapat játékába. A két új középpályás utolsó pillanatokban történő megszerzése pedig arra utalt, hogy augusztus utolsó napjaiban a vészforgatókönyvet vették elő Gallianiék… Történt ez annak ellenére, hogy a Milan megszerezte a hatalmas tehetségnek kikiáltott Stephan El Shaarawyt, illetve az ő játékjogának felét. A „Fáraót” azonban Allegri nem mint játékszervezőt, hanem mint csatárt képzelte el beépíteni a csapatba. Még a nyár utolsó heteiben is lehetett hallani olyan híreket, miszerint Boatengnek Allegri azt üzente, hogy hátrébb kell majd játszania. Nos, ebből semmi sem valósult meg. Prince ugyanis be volt betonozva a két támadó mögé, és alternatívájaként az az Emanuelson kapott szerepet, aki eredetileg balhátvéd volt az Ajaxban, és a holland válogatottban Marwijk is ilyen szerepkörben játszatta…
A Milan végül a Serie A legbővebb és legmasszívabb keretével vágott bele a 2011/12-es idénybe. Az alapkoncepció nyilván az volt, hogy a szenátorok a tehermentesítésben vállalnak szerepet. Az idény azonban arról szólt, hogy próbáltuk magunkat utolérni a rengeteg sérülés miatt, az idősebbek többet játszottak mint kellett volna, a kulcsemberek közül pedig szinte mindig sérült volt valaki.
Az idény elején már volt egy nagy hiányzója a Milannak: a Malmö elleni bulimeccsen megsérült Ibrahimovic bokája, aki így több hetet kénytelen volt kihagyni a felkészülésből. Majd Flamini esett ki, és előreláthatóan 5 hónapot volt kénytelen kihagyni (ebből több lett). Tetézte a bajokat, hogy Taiwo is megsérült, míg Mexést eleve sérülten igazoltuk le. (Valószínűleg Flamini pótlására érkezett a mercato utolsó napjaiban Nocerino és Aquilani, bár utóbbi inkább Pirlo pótlását volt hivatott megoldani.) És akkor még nem szóltam arról, hogy a Copa América küzdelmei miatt a braziljaink (és Yepes) jó néhány hetes késéssel kezdték meg a felkészülést…
Közben sorsoltak a BL csoportküzdelmeire is. A Milan a Barcelonát, a BATE Boriszovot és a Viktoria Plzent kapta. Jónak tűnő sorsolás, nem lehettünk elégedetlenek, a csoportból való továbblépés nem okozhatott gondot. Az első felhördülést az jelentette ‒ persze „Mr. X” elmaradása után ‒, amikor Allegri nem nevezte Filippo Inzaghit a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeire. Való igaz, a 25 fős keretben felesleges lett volna a papíron bivalyerősnek tűnő Ibrahimovic-Cassano-Pato-Robinho négyes mellé. Az idény viszont másképpen alakult, és bizonyosan szükség lett volna Pippora, de ezt Allegri nem tudhatta…
Közben megéltük a bajnokság első fordulójának elhalasztását is, így a pontvadászat csak szeptember 9-én startolt el. A szezont Ibra pesti kiruccanása „vezette fel”, a Taci Oil személyében új szponzorra lelt a klub. Minden szépnek és jónak tűnt ekkor…
SZEPTEMBER → A szezon voltaképpen nem is a Lazio elleni bajnokival, hanem az Inter elleni szuperkupadöntővel kezdődött a Milan számára, amelyen 1:0-s hátrányból sikerült 2:1-re megnyerni. Hogy az lesz az utolsó „igazi” rangadó, amelyet a Milan olasz csapattal szemben megnyer, akkor még senki sem gondolta…
A bajnokságot tehát a Milan a Lazio elleni 2:2-es döntetlennel nyitotta. Bár 2:0-ra égtünk a San Siroban, sikerült kicsikarni a döntetlent, de mindjárt az első meccsen két gólt kaptunk, ami nem sok jót sejtetett a folytatásra. Ráadásul a mérkőzésen megsérült Gennaro Gattuso, aki Nestával ütközött, és hónapokra harcképtelenné vált, sőt, egy ideig az is kérdéses volt, látása károsodott-e annyira, hogy valaha újra teljes értékű harcos lehessen. Ezt követően került sor arra a mérkőzésre, amelyen nagyon sokan féltették a Milant: a Barcelona elleni Camp Nou-beli meccsre. Pato góljával a Milan villámrajtot vett, de a Barcelona Pedro és Villa góljaival fordítani tudott. Nocerino harciassága és Silva súlypontemelkedése azonban 1 pontot ért a Milannak. Mindez Ibra hiányában, Boateng idő előtti lecserélésével remek eredménynek számított.
Innentől azonban elindult egy olyan folyamat, amelyet azután az egész szezonban képtelenek voltunk kontrollálni. Természetesen a sérülésekre gondolok. Ambrosini kiesésével kezdődött minden; a kapitány egy hónapra dőlt ki. Közben a sorsolás szeszélye folytán a Milannak újabb rangadón volt jelenése, méghozzá a ‒ legalábbis a szezon elején ‒ mindig mindenkire veszélyes Napoli otthonában. A meccsen a Milan szerezte meg a vezetést, de Cavani bombaformája és 3 gólja azt eredményezte, hogy a Milan védelme az első 2 fordulóban 5 gólt kapott. Nem erre számítottunk…
Újabb rangadóra készülhetett a Milan, és ezúttal sem tudott nyerni. A San Siroban csak 1 pontot sikerült szereznünk, miután 1:1-re végeztünk az Udinese ellen. Ha az Inter elleni kupadöntőt nem számítjuk, akkor 3 bajnoki és 1 BL-találkozó után a Milan még mindig győzelem nélkül állt. Már ekkor lehetett hallani olyan hangokat, melyek szerint Allegri alatt inog a kispad, de a szakvezető maradt. (Milánó pirosabb felén türelmesebb a vezetőség…) Ha az Udinese elleni x nem lett volna elég, még Pato is megsérült (az első előrejelzések 1 hónapos kihagyást jósoltak), így továbbra sem volt miért örülnünk a szezonban. (Mindeközben a bajnoki táblázat igencsak csúnyán festett: a csapat a 16. helyig csúszott a tabellán, miközben a Juventus megnyugtató előnyt dolgozott össze magának.) Az egyedüli „örömünk” az lehetett, hogy az Inter még bennünket is alulmúlt…
A Cesena ellen azután megszerezte a Milan az első győzelmét a szezonban, egy fölényes 1:0-s sikerrel, Seedorf 5. percben született igen szép góljával. Közben Pato sérülése miatt már az is felmerült a Milannál, hogy egy újabb támadó érkezik a brazil helyére… Szeptember utolsó meccsén a Milan 2:0-ra legyőzte a Viktoria Plzen együttesét Ibrahimovic és Cassano góljaival. Olyan nagyon nem nyugtatott meg senkit ez a kötelező győzelem, de minden sikerélményre szükségünk volt ekkor. Szeptember 29-én így győzelemmel ünnepelhette a Milan család Silvio Berlusconi 75. születésnapját.
OKTÓBER → Ez a hónap sem indult túl jól a Milan számára. A csapat simán kikapott a Juventustól, azaz 5 fordulót követően 5 pontunk és -3-as gólkülönbségünk volt a pontvadászatban. Siralmas teljesítmény, még akkor is, ha ezen 5 forduló során 4 rangadót is játszottunk… Mindeközben nyugtalanító hírek érkeztek. Ibrahimovic nyilatkozata, mely szerint már nem jelent számára akkora örömöt a futball, majd a Barcelona kopogtatása Thiago Silváért (ez egyébként végigkísérte az egész szezont; a katalánok nagyon mérgesek lehettek a brazilra, amiért kiegyenlített a Camp Nouban, mert szinte minden hónapban meg akarták szerezni az ebben a szezonban is kiválóan teljesítő hátvédet)… Az sem volt nyugtató a csapat számára, hogy Filippo Inzaghi kijelentette, megérdemli, hogy többet játsszon. Hogy ezért a nyilatkozatáért vagy „csak úgy”, de tény, hogy ezt követően Pippo még a padtól is messzire került…
Mindeközben a Juventus ‒ Pirlo vezérletével ‒ szárnyalt. Egyre inkább nyilvánvalóvá kezdett válni, hogy ez a Juventus nem az, amelyen tavaly meg az előtt csak mosolyogni lehetett… A Milan a szünetet követően az idény legjobb teljesítményét nyújtotta a Palermo elleni hazai meccsen. A vége sima 3:0 lett, pedig jóval nehezebb 90 percre számítottunk.
A BL csoportküzdelmei is folytatódtak. A Milan 2:0-ra nyert a San Siroban a BATE Boriszov ellen, azaz tartotta a lépést a gólokat ipari mennyiségben termelő Barcelonával. Kellett is tartani, hiszen a csoportelsőségről ‒ pontegyenlőség esetén ‒ nem a gólkülönbség, hanem az egymás elleni eredmény döntött. A Milannak tehát a célkitűzése az volt, hogy a kötelező meccseket nyerni kell, a Barcelona elleni „visszavágón” pedig ne érjen el rosszabb eredményt, mint a „kinti” 2:2.
Október 23-án talán az év leglátványosabb mérkőzését játszotta a Milan Leccében. Borzalmas első félidőt követően (0:3) Boateng vezérletével 4 gólt rámoltunk be a kiscsapatnak, és elhoztuk a 3 pontot. Ami viszont aggasztó lehetett, hogy bebizonyosodott: a tavalyi szinte áthatolhatatlan Milan-védelem (tavaly csak 24 gólt kapott a csapat a bajnokságban) a múlté. 3 nappal később ismét jelenése volt a Milannak, a Parma csapatát fogadtuk a San Siroban. A meccset Nocerino mesterhármasával(!) és Ibrahimovic góljával 4:1-re nyerte a Milan, és megszerezte 14. pontját, 2 egységnyire megközelítve az élen álló Juventust. Október utolsó meccsén 3:2-re vertük a Roma csapatát. Értékes sikernek tűnt, mivel az idény elején sokkal jobb csapatnak tűnt első ránézésre a fővárosi gárda, mint ahogyan azt a tabella az év végén mutatta. Bár nevében rangadó volt, mint az később kiderült, mégsem nevezhettük annak…
Ha valaki a szezon kezdete óta szorgalmasan döfködte a milanos vudu-babáját, akkor sajnos megint „jó” munkát végzett. Közvetlenül a Roma elleni meccs után rosszul lett Antonio Cassano. Az első pár napban az orvosok azt sem zárták ki, hogy Antonionak be kell fejeznie a pályafutását. Sokkoló hír volt ez az egész futballvilág számára. A Real Madrid megható gesztusa (Forza Cassano! feliratú pólóban futottak ki a soros meccsükre, így üzentek a királyi gárdát is megjáró Antonionak) minden milanos tiszteletét kiváltotta, Galliani pedig megígérte Cassanonak, hogy fenntartanak neki egy helyet a következő szezonra is, ha addig nem térne vissza. A hónap végén a magyar futball gyászolt: október utolsó napján elhunyt az egyetlen aranylabdás játékosunk, Albert Flórián.
NOVEMBER → A Milan máris elkönyvelhetett egy kisebb sikert. A Bajnokok Ligájában a BATE elleni idegenbeli döntetlennel (1:1) a csapat ugyan bebiztosította a továbbjutását a csoportból, de nehezebbé is tette a helyzetét, hiszen így most már nyernie kellett (volna) a Barcelona ellen a San Siroban a csoport első helyéért… A bajnoki menetelés is folytatódott. A Milan 4:0-ra intézte el a Cataniát, amely semmiféle ellenállást nem fejtett ki a meccsen. Ez volt a csapat sorozatban ötödik győzelme. Úgy tűnt, a pocsék szezonkezdet után feltámadtunk. Közben Zlatan Ibrahimovic is kiadta második könyvét, amely szerényen az „Én, Zlatan Ibrahimovic” címet kapta, és hatalmas felzúdulást keltett szókimondó nyelvezete miatt, valamint különösen azért, ahogyan és amit Ibra barcelonai évéről mesélt… Változás történt az olasz politikai életben is: a Milan első embere, Silvio Berlusconi lemondott kormányfői posztjáról, és kijelentette, hogy vissza kíván térni a Milan élére.
A Milan játékosaival kapcsolatos pletykák folyamatos találgatásokra adtak okot: a Santos Robinhora vetett szemet, a Manchester City Thiago Silvára, Inzaghi kijelentette, hogy csak akkor szeretne maradni, ha számítanak rá, azaz volt téma bőven akkor is, ha nem is volt mecscse a Milannak… November közepén a Milan 0:0-s döntetlent játszott Firenzében. A mérkőzésről sokaknak Seedorf (meg nem adott) gólja jut eszébe, a lényeg viszont az, hogy kissé megtört a csapat lendülete.
November közepén indult el egy olyan pletyka, amiről még most sem igazán lehet tudni, mennyi igazságtartalma volt. A Milan állítólag bejelentkezett a Manchester City csatárklasszisáért, Carlos Tévezért, aki összeveszett Mancinivel, és akit ezért száműzött a keretből az olasz edző. Állítólag megállapodtunk vele, állítólag már csak az aláírása kell a szerződésre, állítólag… Ez a saga gyakorlatilag végigkísérte az egész téli mercatot, és messze a legnagyobb érdeklődés övezte az összes igazolási pletyka közül. (Erről még később szó lesz.)
A Milan pedig készült ‒ immáron Ibrahimoviccsal a soraiban, de Pato és Cassano nélkül ‒ a Barcelona elleni rangadóra. A mérkőzés kifejezetten jó játékot hozott. A Barcelona szerezte meg a vezetést egy igen (les)gyanús góllal, majd Ibrahimovic egyenlített egy remek támadás végén. Megint a Barcánál volt azonban az előny, miután egy véleményes 11-est ítélt meg a bíró a katalánok javára. (Itt említsük azért meg, hogy amennyiben a bíró tudja, milyen rendezvényen van, akkor emberhátrányba is kerülhettünk volna…) Ezután azonban egy olyan gólt szerzett Boateng, ami nyugodtan nevezhető az év góljának is. Prince akrobatikus mozdulattal vett le egy labdát a 16-os előtt, majd zseniális mozdulattal szöktette magát (és csapta be Abidalt), végül a rövid sarokba bombázott Valdes lába mellett. A döntő és a Milan vereségét jelentő találatot azonban egy remek Messi-passz után Xavi szerezte. 3:2-re nyert a jól játszó Milan ellen a Barcelona, így a katalánok nyerték a csoportot, a Milan pedig maradt a második helyen. A mérkőzésen újabb nagy név dőlt ki, méghozzá a Milannál slágersérülésnek számító izomhúzódás miatt: Alessandro Nesta.
A bajnokságban azért továbbra is jól teljesített a csapat. A Chievo elleni 4:0-val feljött a Juve mögé a második helyre. Ibrahimovic duplázott, de betalált Pato és Thiago Silva is. Közben naponta jelentek meg az újabb hírek Tévez leigazolásáról. Hogy az orvosi stábnak legyen dolga, arról ezúttal Abbiati gondoskodott: a Milan kapusa két hétre dőlt ki.
DECEMBER → A Milan számára a gép a Novarát dobta az Olasz Kupában, míg bejelentették, hogy Allegri 2 évvel meghosszabbítja a szerződését a csapatnál. A Milan eközben készült legfőbb üzleti partnere, a Genoa elleni bajnokira. Az idegenbeli 2:0-s győzelem azt jelentette, hogy a Milan a tabella élére állt. Közeledett a téli mercato, így újra szállingózni kezdtek a hírek. A Blackburn állítólag Inzaghira vetett szemet, míg egy pletyka szerint a Chelsea 50 milliós ajánlatot tett volna Patoért… Szó volt még arról is, hogy Kaká visszatérne a San Siroba. A hónap elején Adriano Galliani és Arrigo Sacchi hatalmas megtiszteltetésben részesült: mindkettejüket beválasztották az olasz futball hírességeinek csarnokába. Gallianit nem kell bemutatni, Sacchi eredményeit viszont érdemes felidézni: kétszeres BEK- Európai Szuperkupa-, illetve Világkupa-győztes (mind a hat trófea 1989-ben és 1990-ben), 1-szeres olasz bajnok (1988), illetve Olasz Szuperkupagyőztes (1988) a Milannal. Emellett 1994-ben vb-ezüstöt szerzett az olasz válogatottal.
December 6-án a Plzen ellen lejátszotta a Milan utolsó BL-csoportmeccsét. Sokáig vezettünk 2:0-ra, de az utolsó percekben kiharcolta a hazai csapat a döntetlent. Nagyfokú dekoncentráltság jeleit mutattuk a meccs hajrájában; ezt azért nem szoktuk meg.
A bajnokságban a Bologna elleni 2:2-vel folytattuk, a csapatot érintő sérüléseknek pedig nem akart vége szakadni. Yepest műteni kellett, Nesta továbbra sem állhatott Allegri rendelkezésére, Nocerinot pedig még a Plzen elleni BL-meccsen kellett lecserélni. December közepén azután kiderült, ki lesz az ellenfelünk a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében. A sorsolás következtében a Milan az Arsenallal küzdhetett meg a negyeddöntőért. Silva hűségesküjén kívül még két érdemleges eseményt tartogatott a december a meccseket tekintve. 2:0-ra nyertünk mind a Siena, mind a Cagliari ellen.
Az igazolási és egyéb hírek között említést érdemelnek a következők: „Tévezzel már megállapodtunk” ‒ idézte több forrás is Gallianit. Közben ismét felmerült, hogy a Real Madridban mellőzött Kaká esetleg visszatérne Milánóba. Pippoért a Lazio jelentkezett be, és állítólag csak a játékoson múlott, hogy miként dönt. Még decemberben vetődött fel a barcelonai Keita megszerzése, akinek ‒ tán nem is kell hangsúlyozni ‒ lejár a szerződése júniusban. Patoért közben befutott egy 23 millió fontos Arsenal-ajánlat. A fiatal brazil egy friss nyilatkozatában kritikával illette Allegrit, amiért az edző nem igazán segíti a fejlődését, ellentétben Ancelottival és Leonardoval. El Shaarawy Torinóba igazolásáról is volt hír, de végül ez is kacsának bizonyult. Amolyan utó-karácsonyi ajándékként megszellőztették, hogy Gattusót is tiltott szerencsejátékkal vádolhatják, Buffonnal és Fabio Cannavaróval együtt. Az ügyből azonban nem lett semmi. Közben Thiago Silvát választották a legjobb Európában játszó brazil játékosnak, Inzaghi eldöntötte, hogy marad a csapatnál, Ibrahimovic meg azt, hogy kipróbálja magát egyszer edzőként is…
JANUÁR → A 2012-es évet a Milan az Atalanta elleni mérkőzéssel kezdte meg. A meccset 2:0-ra megnyertük (idegenben), és továbbra is az élen álltunk. Közben igen mozgalmas napokat éltünk meg. Galliani megegyezett Tévezzel, de a Manchester Cityvel nem. A PSG bejelentkezett Patoért, és úgy nézett ki, a brazil átteszi székhelyét Párizsba. Az utolsó pillanatban azonban egyik üzletből sem lett semmi. A Pato-transzfert állítólag maga Berlusconi (mármint Silvio…) fújta le, bár később Ancelotti is nyilatkozott, mondván, Pato gondolta meg magát. Tévezzel kapcsolatban már szinte mindenféle variációt lehetett olvasni, de az elsődleges terv az volt, hogy az argentint csak kölcsönvennénk, és a szezon végén vásárolnánk meg. Később még nyitottunk egy offenzívát Tévezért, de a City hajthatatlan maradt. Az angolok ragaszkodtak ahhoz, hogy a Milan végleg vásárolja meg az „Apacs” játékjogát. A Milan és a City ajánlata azonban most nem találkozott. És az idény hátralévő részét tekintve ebből az üzletből a City jött ki sokkal jobban. A Milannak megmaradt Pato, aki szinte semmit sem tudott hozzátenni a csapat eredményeihez, nem érkezett viszont Tévez, aki valószínűsíthetően tudott volna segíteni a bajnokságban. A City pedig visszafogadta az argentint, aki később jelentősen hozzájárult az újgazdag klub bajnoki címéhez. Hogy javultak-e az esélyeink Tévez nyári megszerzésére? Kétlem.
A sérülések között Aquilani és a PSG elleni felkészülési meccsen már visszatérő Gattuso újabb kiesése érdemel említést. Sokkal jobb hír jött viszont Cassanoról, aki újra elkezdhette az edzéseket. Ugyanakkor Strasser a bokáját törte, a Milan pedig remek érzékkel leszerződtette a fiatal védekező középpályást…
A Milan ilyen előjelekkel készült a derbire. Az Intert a legjobb időszakában érte a rangadó, jó formába kerültek, mi viszont szintén bízhattunk a jó eredményben. Érdekes meccsre volt tehát kilátás. A január 15-én sorra kerülő mérkőzésen hiába dominált a Milan, az Inter már-már mourinhói hatékonysággal állta útját a Milan rohamainak, a középső védőik remekül játszottak. A 3 pont sorsáról azután egy Abate-hiba és egy Milito-villanás döntött ‒ oda. Ami az elveszített rangadón túl még kellemetlenebb, hogy jobbhátvédünk egyértelmű formahanyatlása ezzel a meccsel vette kezdetét, és az egész tavaszi idényben gyenge teljesítményt mutatott. Ezt a mutatványát látva később azt írtam, annak függvényében kell elgondolkodnunk azon, kell-e jobbhátvédet (is) igazolnunk, hogy Ignazio milyen teljesítményt nyújt tavasszal. Nos, azt gondolom, igenis nézelődnünk kell. (Hozzáteszem, amennyiben egy remek tavaszt tett volna le az asztalra Abate, akkor is így kellett volna tennünk, hiszen Abate „helyettese” az a Bonera, aki szintén nem életbiztosítás a jobb oldalon…) Az újabb vereség rávilágított arra, ami voltaképpen az egész idényben jellemző volt a Milanra: a felállt védelem ellen általában szenvedünk, nagyjából hasonló játékerőt felvonultató csapat ellen pedig még jobban. Ami tavaly jellemző volt a Milanra, hogy a rangadókon jól teljesített, miközben a kisebb csapatokkal relatíve könnyedén elbánt, az most eltűnt.
A derbi után jött a hír, hogy Merkel hazatérhet a Milanba. Közben hetekre kiesett a szinte egyetlen csatárok mögött játszatható focistánk, Boateng. Ez nagyon nem jött jókor, hiszen közeledett az Arsenal elleni BL-nyolcaddöntő… Mivel még tartott a mercato, a Milan lépett. Érkezett az algériai Mesbah a Leccétől, aki igen jól mutatkozott be, de az idény végére ‒ mint arról meggyőződhettünk ‒ még azt sem mondhattuk, hogy tűrhető igazolás volt. Érkezése előrevetítette Taiwo távozását. A hónap közepén a Milan is bekapcsolódott az Olasz Kupa küzdelmeibe, méghozzá a Novara ellen. A továbbjutás végül Pato góljával dőlt el a hosszabbításban. Ezen a meccsen lépett pályára először a visszatérő Merkel. Az igencsak felforgatott csapat (Abbiati, Silva, Ibra, Boateng nélkül) tehát továbbjutott, de az a plusz 30 perc nagyon nem kellett volna… Ráadásul ismét megsérült Pato, de ennek lassan már nem is volt hírértéke.
Közben Paolo Maldini is hallatott magáról. A Milan ikonja egy igen érdekes nyilatkozatot tett, melyben sérelmezte, hogy a Milan nélkülözi a szolgálatait.
Ahogyan az Mesbah érkezésekor sejthető volt, Taiwo kölcsönbe Angliába (QPR) került, ahol jó (de legalábbis jobb) fél idényt futott, mint nálunk. A Milannak a bajnokságban a Novara volt a következő ellenfele. 3:0-ra nyertünk, igencsak meggyőző játékkal. Miután a Tévez-saga elakadni látszott, a Milan körülnézett Olaszországban, hogy csatárgondjain enyhítsen. A kiszemelt a Catania argentin csatára, Maxi Lopez lett, ezzel Crespo óta először érkezett Ganxsta Zolee kedvencei közül játékos. Jó lépésnek tűnt a kölcsönvétele, hiszen a BL-ben is bevethető volt a támadó.
Közben megválasztották az előző idény legjobbjait is. A Milan tarolt. Ibrahimovic lett a legjobb játékos, így természetesen a legjobb külföldi is, Thiago Silva lett a legjobb védő, El Shaarawy a Serie B legjobbja, míg Allegrit választották a legjobb edzőnek. Emellett Fabio Capello is díjban részesült. Nesta, Silva, Boateng és Ibrahimovic bekerült az idény csapatába is.
Az Olasz Kupában a Milan következő ellenfele a Lazio volt. A Milan jó játékkal 3:1-re nyert a rómaiak ellen, és bejutott az elődöntőbe, ahol a Juventus várt rá. A meccsen bemutatkozott a Milan legújabb szerzeménye, Djamel Mesbah, és igen jó teljesítményt nyújtott. A régi-új szerzemény, Merkel viszont megsérült a mérkőzésen. Az előzetes hírek szerint „csak” 30-40 napos kihagyással kellett számolnia a játékosnak, ehhez képest ebben az idényben már nem lépett pályára… És még mindig a Lazio. Állítólag a római csapat érdeklődött Inzaghi iránt, ám a hír kacsának bizonyult. Pippo maradt. A hónap végére vált hivatalossá Maxi Lopez érkezése is, valamint az, hogy Tévez nem lesz a miénk.
A Milan folytatta bajnoki menetelését egy könnyed 3:0-s sikerrel, és most már tényleg olyan teljesítményt nyújtott, ami elvárható a bajnoktól. A hónap utolsó napján eldőlt, hogy az interes Muntari is csatlakozik a csapathoz. Ő Allegri kérésére érkezett, és bár sokan szkeptikusak voltak vele kapcsolatban, a tavasza remekül sikerült. Fontos gólokat szerzett, rengeteget robotolt a középpályánkon, és sikeresen illeszkedett be a csapatba. Mint az az idény végére kiderült, nagyon jó igazolás volt.
FEBRUÁR → Mint később kiderült, ez a hónap volt az egész szezon talán legpechesebb, leggyengébb időszaka a Milan számára. Egy Lazio elleni 2:0-val kezdtünk. Újabb rangadó, amit nem tudtunk megnyerni… Közben le kellett adni a neveket a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszára. A lista igencsak érdekesre sikeredett. Nem szerepelt rajta Inzaghi, Muntari… (Úgy gondolom, ha Inzaghi nem is, de Muntari talán kaphatott volna helyet a keretben, és elegendő lett volna 10 helyett 7-8 védőt felírni.) Hogy a rengeteg sérülés (február elején Nesta is „beállt a sorba”) vagy csak a bírálatok miatt, de Milanelloban „fűtesztelés” kezdődött. Ami a bajnokságot illeti, a Milanra újabb rangadó várt. A Napoli elleni hazai meccs azonban ismét csalódást keltő volt. A 0:0-s végeredmény mellett történtek érdekes dolgok is a 90 perc alatt. Ibrahimovic kiállítása miatt a második félidő nagy részét emberhátrányban játszottuk végig. A svédet egy „suhintás” miatt zavarták le a pályáról. A játékvezető azonban az esetnél egyáltalán nem volt következetes. A felvételek alapján az ellenfél játékosa, Aronica Nocerino nyakát fogta, amikor Ibrahimovic ‒ Antonio jobb válla felett ‒ lekevert neki egy taslit. Mindezt a játékvezető asszisztense jelezte a bírónak, aki tette, amit tett. Allegri ugyanakkor jogosnak tartotta a kiállítást. Ezzel azonban az ügy nem ért véget, mert Ibrahimovicot 3 mérkőzésről is eltiltották.
Az Olasz Kupában következett a Juventus elleni elődöntő első felvonása. A mérkőzést a Juve nyerte 2:1-re, így a visszavágón legalább két gólt kellett volna rúgnunk ahhoz, hogy esélyünk legyen a továbbjutásra. A meccs hőse a Juventus új szerzeménye, Martin Caceres volt két góljával, míg a Milanból El Shaarawy volt eredményes. Még ki sem tudtuk heverni a vereséget, 3 nappal később máris jött az újabb rangadó. A kiváló hazai mérleggel rendelkező Udinese volt az ellenfelünk. A meccsen ezúttal nem az történt a pályán, amit mi akartunk. Az Udinese szerzett vezetést, míg a Milanban egyáltalán nem volt benne a gól. A fordulópontot Maxi Lopez pályára lépése eredményezte. Először jókor volt jó helyen, majd remek labdát adott a fiatal El Shaarawynak, aki szép gólt lőtt. A teljesen kilátástalannak tűnő meccset végül a Milan nyerte. Szó sem volt tudásbeli különbségről. A Milan a játékosok szívének köszönhette a 3 pontot.
Február közepén következett az idény addigi talán legfontosabb meccse, a Milan-Arsenal BL-nyolcaddöntő. Megint angol csapattal szemben (a BL-ben sorrendben: Arsenal-Manchester United-Tottenham-Arsenal). Az utóbbi három BL-párharc (nyolcaddöntőkről van szó) során a Milan mindhárom(!) hazai meccsét elbukta. Az előjelek tehát nem voltak túl jók. Bízhattunk azonban abban, hogy többen felépültek a meccsre (Boateng, Nesta, Pato), hogy az „angoloknál” voltaképpen egy emberre kellett csak odafigyelni, a korrekt játékvezetésben pedig azért, mert Kassai Viktort jelölték a mérkőzés levezénylésére. (Neki először volt jelenése Milan-meccsen.) Közben Taiwo is hallatott magáról. Egy interjúban szépen elmesélte, hogy mit kellene tennie az Arsenalnak a Milan ellen. Nem örültünk neki ‒ a meccs előtt… A mérkőzésen ugyanis lefociztuk az ellenfelet. Az Arsenalnak ugyan voltak nagy helyzetei, de Abbiati ihletett formában védett, Robinho megtalálta a góllövésre alkalmas cipőjét, Ibrahimovic pedig megállíthatatlan volt. A visszatérő Boateng adta meg az alaphangot egy olyan bombagóllal, ami mindenre rápattant, amire csak lehet, kivéve a hálót. Majd Ibra adott egy remek labdát Robinhonak, aki fejjel(!) volt eredményes. Majd ismét Ibra, és ismét Robinho. Hogy Ibrahimovicnak is legyen sikerélménye, rúghatott egy büntetőt. 4:0-ra vertük az Arsenalt, és még rúghattunk volna további gólokat is. Akkor azt hittük, belefér. 3 héttel később viszont bebizonyosodott, hogy nem lett volna hátrány, ha még 1-2 gól összejön… Wenger szidta egy kicsit a San Siro gyepét, a világelső teniszező, „mellesleg” Milan-drukker Novak Djokovic tapsolhatott a győzelem miatt, Kassai pedig fogadhatta a gratulációkat, mert igen jól vezette a mérkőzést. Az egyedüli szépséghibája a győzelemnek Boateng sérülése volt.
Közben Thiago Silva újabb díjat vehetett át: őt választották a legjobb Európában játszó brazilnak a barcelonai Dani Alves és a portói Hulk előtt. A bajnokság a Milan számára a Cesena elleni meccsel folytatódott. Bemutatkozott Muntari, nem is akárhogyan! Ő szerezte meg a vezetést egy lesipuskás góllal! A vége 3:1 lett. Újabb idegenbeli meccshez húzhattuk be a 3 pontot.
Következett a bajnoki döntő. A Juventust fogadtuk a San Siroban. A meccs előtt Boateng és Ibra játéka is kérdéses volt. Ibra eltiltását megpróbáltuk 2 meccsesre kibulizni, hogy játszhasson a Juve ellen, de ez nem sikerült. Az ítészek egy jogilag igencsak furcsa döntést hoztak: nem egyértelmű bizonyítékok ellenére hagyták helyben a korábbi büntetést Ibra, illetve nem alkalmaztak szankciót Aronica esetében. A Juve elleni keretből tehát kimaradt Ibrahimovic eltiltás, míg további 9 játékos sérülés miatt… Nem voltak éppen kedvezőek az előjelek. A meccs nagyobb részén egyértelműen dominált a Milan. Egy eladott labda után Nocerino szerezte meg a vezetést, majd jött talán az egész 2011/12-es fociidény legegyértelműbb bírói tévedése. Muntari fejesét Buffon legalább fél méterrel a gólvonal mögül „szedte ki”. A partjelző vonalban állt, azaz látnia kellett, hogy a labda célterületre ért. Ennek ellenére a bíró továbbot intett. A Milan két góllal vezethetett volna a 20. perc környékén… A második gólunk azonban nem akart megszületni. Conte taktikát váltott, ami sajnos eredményesnek bizonyult, mert a Juve kiegyenlített. A rangadó így pontosztozkodással zárult. Hogy teljes legyen az „örömünk”, Mexést utólag tiltották el 3 meccsre, mert a Juve ellen Borriellot nem éppen baráti módon „üdvözölte”. A hónap utolsó napjára azért maradt egy jó hír is: Gattuso végre teljes értékű edzésmunkát végzett.
MÁRCIUS → A hónapot a Milan a Palermo elleni meccsel kezdte meg. A szicíliaiak odahaza a legveszélyesebb ellenfelek közé tartoznak, így volt mitől tartania a csapatnak. Ezen a meccsen tért vissza a csapatba Ibrahimovic, és ha már visszatért, ezt emlékezetessé tette. Negyed óra alatt klasszikus mesterhármassal jelentkezett, és már az első félidőben eldőlt a meccs. A meccsen végül még Thiago Silva is betalált, így a Milan igen magabiztosan 4:0-ra nyert a szinte semmit sem mutató Palermo ellen.
A Milan viszont fél szemmel már az Arsenal elleni visszavágóra figyelt. Remek helyzetből várhattuk a londoni meccset, amely viszont katasztrofális első félidőt hozott a Milan szemszögéből. Az Arsenal már az első félidőben 3 gólt rúgott. Ennek ellenére a második félidőben már inkább az történt a pályán, amit a Milan akart. Nagyon fontos lett volna a gól, hiszen egyetlen találat is azt jelentette volna, hogy az angoloknak hetet kellett volna berámolniuk (összesen), hogy továbbmenjenek. Jó helyzetben rontott El Shaarawy, majd Ibra sem találta el a szinte üres kaput, így igencsak izgalmas meccset játszottunk. A Milan a 0:3 ellenére megérdemelten jutott tovább, mivel a két meccs alapján jobb volt, mint az Arsenal. A San Siroban az egész meccset, a visszavágón pedig a második félidőt uralta. Kevin Prince Boateng így végül felszabadultan ünnepelhette 25. születésnapját. A csapat tehát 2007 óta először bejutott az elitsorozat legjobb 8 csapata közé. Volt is ok ünneplésre meg nem is…
Pár nappal később Gattusot egészségesnek nyilvánították, így elhárult az akadály az elől, hogy újra játszhasson a Milan legendája. A bajnoki menetelésünk is folytatódott, ezúttal a Lecce volt a szenvedő alany. A meccs ugyan nem volt olyan látványos és fordulatos, mint az őszi 4:3, de duplán is örülhettünk, sőt, triplán. Nyertünk, ráadásul 2:0-ra, ráadásul a Juventusszal szemben 4 pontra nőtt az előnyünk. Úgy tűnt, a csapatot már nem lehet megállítani ‒ legalábbis a bajnokságban nem… Közben Robinho is megsérült, de szerencsére nem komolyabban.
Néhány nappal később sorsoltak a Bajnokok Ligájában is. A Milan a csoportellenfelet, a címvédő Barcelonát kapta. Az túlzás, hogy örömtüzek gyúltak volna Milánóban… Közben az újgazdag Paris Saint-Germain azzal a mókás ötlettel állt elő, miszerint nemcsak Patót, hanem Mexést és Ibrahimovicot is vinné… Az ügyből ‒ lévén, március közepét írtuk ‒ természetesen nem lett semmi, de előrevetítette, hogy nyáron lesz dolga a vezetőségnek, ha a PSG továbbra is költekezni akar… A bajnokság folytatódott. A kényelmes előnyünk a Parma elleni meccs után is megmaradt. 2:0-ra nyertünk, tehát ismét nem kaptunk gólt, és ez jót jelentett a Barcelona elleni BL-negyeddöntő előtt. Még akkor is, ha tudtuk, a „sonkások” más kávéház, mint a katalán gárda. A Barcelona elleni meccs előtt azonban még volt egy komoly fellépésünk. A Juventus otthonában kellett volna kiharcolnunk a továbbjutást az Olasz Kupában. Ez végül nem sikerült. Del Piero juttatta előnyhöz a zebrákat, azonban a Milan a meccsen borzasztóan játszó Mesbah találatával egyenlített, Maxi Lopez pedig nagyon nagy gólt rúgott. 2:1-re „nyertük” a 90 percet, de mivel ugyanennyire buktuk az otthoni meccset, következhetett a hosszabbítás. Talán ez volt a legrosszabb forgatókönyv. Vucinic bombagóljával 2:2-re alakította a meccset, ez pedig a Milan búcsúját jelentette a kupasorozatból. Olyan nagyon nem szomorkodtunk, hiszen a még két sorozatban állt a csapat, bár a bajnoki versenyfutás szempontjából nem lett volna rossz, ha megtörjük a Juve jó sorozatát (ekkor még mindig veretlenek voltak Contéék). A meccsen megsérült a Milan egyik ikonja, Inzaghi is, aki a Novara elleni idényzáróig már nem is lépett pályára a csapatban. Március 20-át írtunk. Közben újabb jó hírek érkeztek a csapat háza tájáról. Bár reménykedtünk benne, nem gondoltuk volna, hogy Cassano felépülése ilyen gyorsan halad. A hírek szerint Antonio visszatérése áprilisra volt várható!
Március 24-én a Roma jött szembe a bajnokságban. Bár a meccset Ibrahimovic (ki más?) duplájával 2:1-re megnyertük, talán az egész szezonunkat befolyásoló sérülés történt. A 10. percben Thiago Silva cserét kért, és mint később kiderült, több mint egy hónapot kellett kihagynia. Végül az egy hónapból az lett, hogy Thiago Silva ezen a meccsen játszott utoljára a szezonban… A csapat másik brazilja, Pato ezalatt Amerikába utazott, hogy egy kinti specialistákból álló stáb megvizsgálja. A kiruccanás után Pato úgy térhetett haza, hogy az amerikaiak szerint is minden rendben van vele…
Március 28-án a világ legjobbja, a Barcelona látogatott a San Siroba. A Milannak több ziccere is volt, de a Barcelona uralta a mérkőzést. A Milan remekül szűkítette a területeket, a nagy öregek, Ambrosini, Seedorf remekül helytálltak, így a katalánok fölénye inkább csak a labdabirtoklásban mutatkozott meg. A vége igazságos 0:0 lett, ami miatt egyik csapat sem lehetett annyira szomorú. A Barcelona kaphatott volna büntetőt Sanchez ‒ Abbiati általi ‒ elütése miatt, de a bíró ezúttal nem a katalánok javára ítélt. (A hangsúly természetesen az ezúttal szón van…) Említést érdemel az az egyébként helytálló kritika a katalánok részéről, hogy a San Siro gyepszőnyege szörnyű állapotban volt. Azt viszont már én tenném hozzá, hogy az őszi 3:2-es sikerük után nem voltak ennyire kritikusak a talajjal kapcsolatban…
Szicíliában kezdtük, ott is fejeztük be a hónapot. Méghozzá a Catania ellen. A mérkőzésen több játékvezetői hiba is történt, így a Milan 1:1-re végzett. Úgy gondolta mindenki, egy a Barcelona elleni megterhelő BL-meccs után ez még belefér. Rosszul gondoltuk…
ÁPRILIS → A hónap elején jött a hír (majd a megerősítés is), hogy Pato egészséges. Majd az újabb, miszerint Cassano újra játszhat. Ezeknek a híreknek azért jobban örültünk, mint annak, hogy Berlusconi elérkezettnek látta az időt, hogy film készüljön róla… Következett a Barcelona elleni visszavágó. A BL-sorozat lebonyolításának érdekessége (bár inkább hülyesége), hogy míg a nyolcaddöntők meccsei között három hét a „lyuk”, addig a negyeddöntők első meccse és visszavágója között 6 (illetve 8) napot hagynak csak a csapatoknak. Arról már nem is beszélve, hogy az elődöntőknél ugyanez a rendszer. Mindenesetre április 3-án a Camp Nouban volt jelenésünk. Ahogyan az várható volt, a Barcelona most is fölényben játszott, de a mérkőzés mégsem erről maradt emlékezetes. A Barcelona egy hatalmas védelmi hibából (Mexés szórta el a labdát a félpályánknál, a segíteni próbáló Antonini pedig összehozott egy büntetőt) szerzett vezetést. Ezt követően azonban a Milan egy fantasztikus támadás végén egyenlített. Ibrahimovic passzából Nocerino talált be. Ezzel a Milan állt továbbjutásra! Az egyenlítést követően a Barcelona ugyan folytatta szokásos játékát, de mintha a Milan vette volna át a meccs irányítását. A katalánok nem kerültek helyzetbe, fölényük meddő volt. Ami viszont ezt követően történt, az tragikomédiába illő. A 40. percben szöglethez jutott a Barcelona. A 16-oson belül ment a szokásos mezráncigálás, ami szinte a játék velejárója. Nestát azonban szabálytalannak ítélte a játékvezető. A két hete a 36. születésnapját ünneplő Sandro csak azt tette, mint amit egy szögletnél mindig minden védő tesz vagy tenne: helyezkedett, és közben húzta-vonta az ellenfelét. A remek színészi képességekkel is megáldott Busquets azonban a földre került, a „bíró” pedig ‒ azt gondolom, mindenféle „játékvezetői szokásjoggal” szembehelyezkedve ‒ büntetőt ítélt. A 11-est Messi értékesítette. Ugyan „csak” egy gólos volt a hátrányunk, de ott és akkor eldőlt a mérkőzés. Hiába jött a szünet, a játékosaink fejében egyértelművé válhatott, hogy mi a helyzet. A 3:1-es végeredményt Iniesta állította be egy újabb védelmi hiba révén. A Barcelona sokat tett a győzelemért, többet volt nála a labda, többször próbálkozott, de a Milan nem érdemelte meg, hogy így búcsúzzon a BL-től. A Milan egész idénye sűrűsödött össze e 90 perc alatt: idősebb játékosokat volt kénytelen szerepeltetni Allegri a középpályánkon (akiket egy héttel korábban is), volt mérkőzést befolyásoló bírói furcsaság, és volt sérülés is: Pato negyed órát sem tudott a pályán tölteni, így számára is befejeződött az idény.
A kiesés után azonban még volt egy versenyfutásunk. A csapatot azonban joggal félthettük, mivel nem voltunk benne biztosak, hogy pszichésen hogyan viselik majd a BL-búcsút. Nos, félelmünk beigazolódott: a bajnokságban a Milan kikapott hazai pályán a több emberét nélkülöző Fiorentinától, így a csapat visszaesett a második helyre a tabellán. Az egyetlen örömteli eseményt Cassano visszatérése jelentette. A következő ellenfél a Chievo csapata volt. Botrányosan gyenge játékkal szereztük meg a három pontot, de legalább megszereztük. Az viszont teljesen egyértelmű volt, hogy javulnunk kell, mert ez nem lesz elég a közben a rangadóit sorozatban nyerő Juventusszal szemben.
Következett a Genoa elleni mérkőzés, illetve következett volna. Április 14-én a másodosztályú Pescara-Livorno meccs 31. percében összeesett Piermario Morosini, akinek életét nem tudták megmenteni. Mindössze 25 éves volt. Az Olasz Labdarúgó Szövetség úgy döntött, hogy az egész fordulót elhalasztják, és a 33. játékhét meccseit a 34. forduló után rendezik meg.
Közben már szállingózni kezdtek az igazolási pletykák. Montolivo érkezése nyílt titok volt korábban is, de újabb játékos érkezéséről értesülhettünk. A kiszemelt Bakaye Traoré volt, a Nancy középpályása. Érkeztek hírek arról is, hogy hány szenátor maradhat az idény után, illetve arról is, hogy a kölcsönjátékosaink közül ki maradhat, illetve kit bocsátunk el. Taiwo a kölcsönadása után minden egyes alkalommal kinyilvánította, hogy nem akar visszatérni a Milanba. A szenátorokon kívül kérdéses volt még Muntari, Maxi Lopez és Aquilani sorsa is. Utóbbi helyzetét bonyolította, hogy a Milan egy olyan megállapodást kötött a Liverpoolal, mely szerint Aquilaninak 25 meccsen kell pályára lépnie ahhoz, hogy a Milannak kötelező legyen őt megvásárolnia. Kell-e mondanunk, hogy Aquilani ‒ közeledvén ezen meccsszámhoz ‒ rendre „kifelejtődött” a csapatból?… A Milan számára a bajnokság a fentebb leírt okok miatt a Bologna elleni meccsel folytatódott. Ismételten elfelejtettek megadni egy szabályos Milan-gólt, a vége pedig 1:1 lett. Nem lehetett fogni semmire a pontvesztést, mert majdnem két hetet pihenhetett a csapat. A Juventus közben letudta az utolsó rangadóját is, melyen földbe döngölte a Roma csapatát. Mi az utóbbi 4 fordulóban 7 pontot veszítettünk, a Juventus pedig 3 pontra növelte az előnyét (pontegyenlőség esetén azonban a torinóiak lettek volna jobb helyzetben, így ez a 3 pont lényegében 4 pontos előny volt számukra). Ez volt az a pillanat, amikor a Milan elbukta a bajnokságot.
Április végén robbant a bomba: olyan hírek keltek szárnyra, hogy Fabio Capello visszatérne a Milanhoz. Esetleges pozíciójával kapcsolatban azonban konkrétumot nem lehetett tudni. Az azonban bizonyosnak tűnt, hogy Allegri alatt elkezdett inogni a kispad… A Milan közben kínkeservesen megverte a Genoa csapatát, de a Juventushoz nem tudott közelebb kerülni. 4 nappal később 4:1-re vertük a Siena csapatát idegenben, elsősorban a Cassano-Ibra páros remek játékának köszönhetően. A mérkőzés egyértelműen bizonyította, nagyon sokba került a Milannak az, hogy Cassano nem lehetett a csapattal az idény felében.
MÁJUS → A hónap elején megerősítették a posztján Allegrit. Ezt előbb maga az edző, 3 nappal később pedig Berlusconi nyilatkozta. A Chievo tehetséges középhátvédjére, Francesco Acerbire közben szemet vetett a Milan. Ezzel már körvonalazódni látszott, kik lehetnek a nyári távozók. A csapat egyik alapembere, Mark Van Bommel is bejelentette, hogy távozik, és bár a vezetőség egy újabb ajánlattal kínálta meg, a holland végül elhagyta a Milan hajóját.
A Milan számára közben újabb esély kínálkozott a bajnokságban. Sikerült 2 pontot faragnunk a hátrányunkból, köszönhetően az Atalanta elleni 2:0-s győzelemnek, valamint annak, hogy a Juventus botlott a Lecce ellen. Következhetett a derbi (Inter-Milan), mely igazán látványos meccset, és persze bírói hibákat is hozott. No meg sima Milan-vereséget. Milito volt a mérkőzés hőse a mesterhármasával, az Inter brazil jobbhátvédje, Maicon viszont az egész idény egyik legnagyobb gólját rúgta. 4:2-re nyert az Inter a meccsen csak pillanatokra domináló Milan ellen. (Arra már ne is gondoljunk, mi lett volna, ha Boateng esése miatt a bíró nem ítél meg számunkra egy teljesen jogtalan 11-est, továbbá, ha megadja azt a gólt, ami…) Miután a Juventus győzelemmel tudta le soros bajnokiját, a Milan elbukta a bajnokságot.
Gyakorlatilag elkezdhettünk készülni a következő idényre. Hátravolt azonban még egy meccs, amelyen azonban nem a pontok, hanem a játékosok voltak fontosak. A Novara elleni meccsen a mostani tudásunk szerint elbúcsúztak a szurkolóktól a következő Milan-játékosok: Alessandro Nesta (ő már pár nappal korábban megerősítette, hogy távozik), Gianluca Zambrotta, Gennaro Gattuso és Filippo Inzaghi, valamint a meccsen pályára nem lépő Mark Van Bommel. Clarence Seedorf jövője a mai napig kérdéses. A valószínűbb, hogy távozni fog, de dönthet úgy, hogy elfogadja a Milan ajánlatát. Aquilani valószínűsíthetően szintén elhagyja a Milant, Flamini pedig Seedorfhoz hasonló helyzetben van. A mérkőzés végül igazi happy enddel zárult. Seedorf remek labdáját a leshatárról (honnan máshonnak…) induló Inzaghi vette át, és nagyon szép góllal tette emlékezetessé búcsúját.
Ez volt a Milan 2011/2012-es idénye. Bár trófeát nem nyertünk, egyértelmű csalódásnak nem lehetne nevezni az idényt. A Juventusnak egy veretlen szezonra, egy nemzetközi porondtól mentes idényre és abnormálisan kevés sérülésre volt szüksége a bajnoki címhez. No meg egy Milanra, amely a bajnokságnak legfeljebb a harmadában játszott úgy, ahogyan tud, és amely egyszer sem tudott kiállni a legerősebb csapatával a rengeteg sérülés miatt. A Bajnokok Ligájában egy lépcsőfokkal megint feljebb léptünk, így a következő idényben már legalább az elődöntőt kell elérnünk, hogy azt mondhassuk: fejlődtünk. Nem nyertünk trófeákat. Ennek ellenére ez egy olyan szezon volt, amire egyértelműen lehet építenünk. A csapat erejét az mutatja, hogy a bírói tévedések, sérülések ellenére is nagyon sokáig versenyben volt mindhárom fronton. Amennyiben a nyáron sikerül ügyesen pótolni a hiányzókat, a sérülések pedig mérséklődnek, akkor ez a csapat sokra viheti. Kritikaként kell azonban megemlíteni, hogy a csapat rendkívül egysíkúan játszik. Allegri ragaszkodása a mérkőzések 80%-ában az alaptaktikához több esetben vezetett rossz eredményhez. Sokkal rugalmasabbnak kell lennie e téren. Az alapelgondolása nem rossz, hogy a fizikális játékra épít, az sem rossz. De meg kell tanulnunk mást is játszani. Ehhez pedig új játékosok kellenek. Montolivo már a miénk, így egy újabb olasz válogatott érkezett a csapatba. Traoréval érkezett egy fizikális, de az átlagosnál jóval technikásabb középpályás is. Lesz azonban még teendőnk.
– Nem megoldott a szélsőhátvédek problémája. Igazolnunk kellene mindkét oldalra. Abate kapcsán inkább szkeptikus vagyok, és úgy gondolom, a 2010/2011-es szezonja volt túlságosan jó, míg a mostaniban csak nem sokkal volt gyengébb magához képest. Bonera pedig nem lehet alternatíva. Hogy ő ott is tud játszani, az lehet, de más kérdés, hogyan.
– A balhátvéd poszt évek óta nem megoldott. Jelenleg itt be lehet vetni Antoninit, Mesbahot, Taiwot, Didac Vilát, valamint Emanuelsont. Ez öt ember. Közülük mindenképpen eladnám az algériait, a spanyolt és a nigériait, és az értük kapott pénzből próbálnék hozni valakit. Emanuelsontól nagyon sokat várok, Antonini pedig mindenképpen jó lehet helyettesnek.
– A középső védők tekintetében nem tartok attól, hogy nem fogjuk tudni pótolni Nestát. (Reméljük, Silvát nem kell…) Ide kellene érkeznie egy játékosnak, de ha kettő is jönne, az sem lenne baj.
– A középpályán Montolivo nagy erősítést jelent. A csatárok mögé viszont mindenképpen kellene egy játékszervező. Ebben az esetben Boateng is hátrébb kerülhet, így pedig tovább nőnének Allegri variációs lehetőségei. Erről már tavaly is szó volt, reméljük, idén végre meg is valósul. Traoré jó igazolás lehet, de még jó lenne legalább egy embert szerezni (talán Strootmant), aki Montolivohoz hasonlóan amolyan mindenes szerepkörbe érkezne.
– A csatárok… Ibrahimovic mellett Cassanót mindenképpen jó lenne, ha megtartanánk. El Shaarawyt szintén. A két brazil helyzetét érzem a leginstabilabbnak. Patoét elsősorban a sérülései, Robinhóét pedig a formaingadozása és a katasztrofális helyzetkihasználása miatt. 5 csatár mindenképpen kellene a csapatba. Azt gondolom, érkezni fog valaki valamelyik brazil helyére. (Bár az is elképzelhetőnek tartom, hogy mindkét brazil távozik; Pato helyére érkezhet egy csatárklasszis, Robinho helyett pedig Ganso.)
A nyár biztosan rengeteg kacsát szolgáltat majd. De nem tartok attól, hogy a következő idénynek úgy futunk neki, hogy a Milan gyengébb lesz, mint az elmúlt szezonban. Hogy más lesz, az viszont szinte biztos. Sokkal gyorsabb csapatunk lesz, mint ebben az idényben volt. Ha pedig a sérülések is elkerülnek bennünket, akkor a Milantól elvárható nemcsak a 19. bajnoki cím, hanem a BL-ben is legalább az elődöntő.
Forza Milan 2012/13-ban is!
Lansky
Nagyon jó elemzés…
Ehhez csak gratulálni tudok Lansky!!!!!!!!!!!!!
Korrekt!!!!!!
Remek összefoglalót készítettél, le a kalappal előtte! Érdemes volt ennyit készülni vele.
Erről még Suchowljansky is elismerően nyilatkozott volna:)
Koszi Lansky , hoztad a formadat , remek osszefoglalas…
Sepre Milan !!!!
Elolvastam. Összefoglaltad az egész szezont, nagyon jól, reálisan látod a dolgokat Lansky. A végén az összefoglalással is egyetértek, külön tetszett, hogy optimistán látod a dolgokat, és ebben a trófea nélküli idényben is megtaláltad a biztató, jó jeleket. Jövőre is tartsd meg jó szokásod, és szolgáltass nekünk ilyen „rövid” cikkeket! 😀
ezt hány ezer évig írtad?:D