Michelangelo Albertazzi a hétvégén a Nocerina ellen debütálhatott a Varese felnőtt csapatában, a Serie B-ben. Remek teljesítménye után kapta őt mikrofon végre a TMW riportere. Schmidt Patrik fordítása.
– Michelangelo, hogy kezdődött a szenvedélyed a futball iránt?
– Calderara di Renoban (Bologna tartományban) kezdtem focizni 7 és fél évesen a nálam idősebb srácokkal, de sosem látszott a különbség.
1 évvel később kerültem kapcsolatba a város csapatával, a 89-esek és a 91-esek között játszottam. Csatárként kezdtem, de az edző folyamatosan hátrébb tolt. Sokoldalú lettem, megtanultam alkalmazkodni a posztokhoz. 9 és fél évesen kerültem a Bologna utánpótlásához, ahol 1 évvel idősebbek között játszottam. 2 évig dolgoztam Luigi Pasettivel, aki mindig a szívemben marad, egy remek edző. A kezei alatt rengeteget fejlődtem. 15 évesen felkerültem a Primaverába, majd Arrigoni mester a felnőtt csapatnál, a Serie B-ben a padra is leültetett. Hivatalos meccsen sosem játszottam, leginkább barátságos meccseken kaptam szerepet.
Nem álltam még készen.
– Bologna után jött a Milan.
– Amíg Bolognában voltam, meghívót kaptam az U16-os válogatottba. Új csapatot kerestem, de jól éreztem magam Bolognában, hiszen közel volt az otthonomhoz. Aztán jött a Milan és le akartak igazolni a Primaverába. A megállapodás úgy hangzott, hogy közös tulajdonba kerülök és 2007. augusztásaban csatlakozom a Milanhoz.
– A Viareggio Kupán szerepeltél, ugye?
– Igen, a Milannal. Megoldották a közös tulajdon dolgot, előbb csatlakoztam a Milanhoz. A Primaverához csatlakoztam de Ancelotti a barátságos meccseken az első csapathoz is meghívott. De a legszebb emlékem a Kupagyőzelem a Primaverával, Stroppa irányítása alatt.
– Tavaly azonban úgy döntöttél, hogy a Getaféhoz szerződsz.
– Igen. Úgy gondoltam, hogy a 2009-es Mediterrán játékokon és az U20-as VB-n szerzett tapasztalatomat használni tudom a fejlődésem érdekében.
– Az érettségi sikeres letétele után, az átigazolási időszak 2. napján kezdődhetett a spanyol kaland.
– Jól kezdtem a Getafénél, kb. 20 barátságos meccset játszottunk és csak egyet hagytam ki, aztán megsérültem egy hónapra. Az egy hónapos kihagyás ellenére az edző elhívott a Bernabeuba. Elképesztő érzés volt, az első perctől a pályán lenni. Az edző rendületlenül bízott bennem, ami nagyon jól esett, hiszen nem voltam a legjobb fizikai állapotban. Két és fél hónapig szenvedtem bakteriális fertőzéstől amit város nem túl tiszta vízéből szedtem össze. Legyengítette a testem. Edzettem, de továbbra is lázas voltam. Ez a baktérium volt a fő oka amiért befejeződött a spanyol kalandom. Az egyetlen lehetőségem az volt, hogy hazatérek Olaszországba, így hát beszéltem a menedzseremmel és elfogadtuk a Varese ajánlatát.
– Hogyan élted meg a téli váltást a Varesehez?
– Boldog voltam. Először is azért, mert egy jó körülményekkel, jó helyezéssel rendelkező klub tett értem ajánlatot. Csupa jó dolgot hallottam róluk. Másrészt közel lehettem az otthonomhoz, a családomhoz és Milánóhoz. Örömmel váltottam és azóta is boldog vagyok amiért itt lehetek. Jól érzem magam, jól kijövök az edzővel és a csapattársakkal is, nagyon jó társaság és klub ez.
– Három hónap kemény munka után készen álltál a nagycsapatra. Nagyszerű teljesítményt nyújtottál a pályán, Mr. Maran is csupa jókat mondott rólad.
– Én is hallottam, hogy Maran elismerően nyilatkozott rólam. Nagyon boldog vagyok, ez önbizalmat ad nekem. Természetesen köszönöm a csapattársaimnak is, hiszen az egész meccs alatt rengeteget segítettek. 9 hónapot vártam arra, hogy igazán éles meccsen pályára léphessek. A nagycsapat előtt a Varese Primaverában
szerepeltem Mr. Tomasoni irányátsa alatt. Jól ment a játék és gólt is lőttem! Tudtam, hogy nem lesz könnyű bekerülni a felnőtt csapatba, tudtam, hogy egy jól megszervezett és kész csapathoz igazoltam ahol jó játékosok játszanak a posztomon. Örülök a debütálásomnak és remélem még több lehetőséget kapok.
– Korábban említetted, hogy csatárként is játszottál. Úgy gondolod, hogy ezen alkalmazkodó képességed segítségével könnyebben játszol középső védőt, balvédőt vagy középpályást? Ki inspirál téged?
– Játszottam középpályást is, de védő vagyok. Mindig is Maldinire szerettem volna hasonlítani, mint emberre és mint játékosra is felnézek. Volt szerencsém edzeni vele, egészen elképesztő ember. A jelenleg aktív játékosok közül Thiago Silva nyűgöz le: fiatal, elegáns, támadásban is kiváló, gyors és erőteljes. A tökéletes játékos.
– A Milanra visszatérve, kik azok akiktől a legtöbb tanácsot kaptad?
– Mindenkitől kaptam valamit. Talán Ancelottitól és Seedorftól. Seedorf rengeteg tanáccsal látott el akkoriban, a pályán és azon kívül is. Pirloval rengeteget nevettünk, de jó kapcsolatom volt mindenkivel. A Primaverából Strasserrel jöttem ki a legjobban, Mr. Stroppával, az edzővel is remek kapcsolatom volt. 25 év után meg tudtuk nyeri a Primavera Coppa Italiat. Mr. Braidáról sem szabad elfeledkeznem, vele is jó a kapcsolatom, a napokban beszéltem vele telefonon.
– Még mindig a Milan játékosa vagy. Mire számítasz a szezon után?
– Nem akarok arra gondolni még, a jelenre akarok koncentrálni. Fejlődnöm kell és a feljutásért akarok harcolni a csapattal. Ez a fő célom, illetve az, hogy
bebizonyítsam azt, hogy mennyit érek illetve azt, hogy készen állok a feladatra. Nem tagadom, az az álmom, hogy a Milan mezét viseljem, de szerintem ez normális. Nem könnyű arra a posztra bekerülni, de fiatal vagyok és folyamatosan fejlődök és fejlesztem a képességeimet.
– Mi lenne ha jövőre is a Varesenél töltenéd a szezont?
– Örülnék. Jól megy a munka, teljesen jól érzem itt magam, a technikai személyzet is remek munkát végez. Kedden pár szurkoló fel is hívott telefonon és bátorítottak. A szurkolók mindig mögöttünk állnak és támogatnak. Mindenhol jelen vannak, a stadionban és a közösségi oldalakon is. Nagyon lelkesek.
Ha a maradást javasolnák nekem büszke lennék, Mr. Maran lehetőséget adott, hogy bizonyítsak egy fontos meccsen. Remélem ezt az érzést továbbra is érezni fogom és hozzá járulhatok a klub sikereihez.
– Albertazzi, úgy tudom a foci mellett a repülés a másik szenvedélyed. A Milannal volt egy beceneved is: Top Gun.
– Csak civil pilóta vagyok. Van egy repüléstechnikai végzettségem. Az elmúlt évben választanom kellett: pilóta vagy repülés vezérlő leszek, az utóbbi mellett döntöttem. A szenvedélyem a repülés iránt mindig meg fog maradni, ezért is kezdtem el ezt tanulni. A futball utáni időkre is gondolni kell. Ha jól mennek a dolgaid, akkor akár 35 éves korodig vagy azon is túl tudsz játszani, mint pl. Maldini, de amikor abbahagyod az azutáni életedre is gondolnod kell. Ezért választottam ezt, mert utána akár pilóta is lehetek egy légitársaságnál. Különleges érzés számomra a repülés.
– A repülés mellett a harcművészet is érdekel.
– Igen. Barna öves karatés vagyok 16 éves korom óta. A fegyelem amit tanultam sokat segített abban, hogy uralni tudjam a testem. Ez a tudomány megtanította, hogyan fejlesszem a reakciómat, a mozgásom sebességét, a türelmemet illetve az ösztöneimet. Amikor megtalálod a legmagasabb koncentrációt az magabiztosságot ad ami egyben békét is.
– A végére egy kis kíváncsiság: Amikor Leonardo a Milannál volt, nála is szerepeltél a nagycsapat cserepadján. Nézeteltéréseket említett közted és közte. Mi történt?
– Rögtön leszögezném, hogy egyetlen egy összetűzésünk volt, méghozzá edzés után. A padra nevezett a Palermo, a Sampdoria, a Fiorentina és a Genoa ellen is.
Mr. Galliani tette szóvá , hogy mindig a tapasztaltabb játékosokat választja, amikor engem is bevethetett volna.
5 hozzászólás
Egyrészt pont ezért kellene alkalmazni Seedorfot, mert segít a fiataloknak… Nem feltétlenül játékosként alkalmaznám… Mondjuk ha ő játszani szeretne, azt is meg tudom érteni, akkor vezessen le valahol, aztán jöjjön vissza…
Galliani értékelte volna, ha a fiatalok játszanak a csapatban a szenátorok helyett… Ez a törekvés egyébként egyre jobban látszik a Milan játékospolitikáján, még akkor is, ha most hosszabbított pár kövülettel… de csak egy évre! Ezek az emberek adják a tapasztalt tanácsaikat a fiatalabbaknak. Kellenek a csapatközösségnek. Nem a játéktudásuk kell. Sajnos ebben az idényben nagyon sokat kellett játszaniuk. Reméljük legközelebb nem így lesz…
Egyébként szimpatikus gyerek ez az Albertazzi. Tudatosan építi a karrierjét, minden lehetőségnek örül és próbálja kihasználni! Remélem lesz még piros feketében!
Pontosan így van! Mindenki az öregeket szidja, de ezt a clubot épp ezért szerettem meg már nagyon-nagyon rég! Itt vannak hagyományok, kötődés és csapatszellem. Ez köszön vissza minden új és fiatal játékos szájából. Ezért szelídülnek meg a „rosszfiúk”. Attól nem félek,h a 3 szerződés hosszabbító játékos közül egynek folyamatosan pályán kellene lenni….Nem lesz ilyen, ha csak nincs újra ekkora sérülés hullám.
Szerintem őt mindenképp meg kellene tartani a nyáron, fontos kiegészítő ember lenne, és sokat tanulhat. Nem mindig értem a kölcsön adásokat. Szerintem egy MILAN közegben edzésen is többet tanul, mint egy Seria B-s csapatnál. Majd menjen fél-1évet kölcsönbe Seria A-s csapathoz tapasztalatot szerezni és szinte kész is a játékos.
Jöhet is , legalább lesz Ibrának egy bunyós, rugkapálós cimbije. 😀
Jöhet, fiatal és nem is játszik rosszul, itt tökéletesen tudná magát fejleszteni. Még ha a padon is ülne, akkor is ennyi sérült mellett annyit játszana, hogy már pihenőt kérne 😀
Én is megnézném a Milan színeiben. Karizmatikus, határozott személyiségnek látom tele ambicióval. Én kíváncsi lennék a játékára.