Comi: Ha jó vagy, akkor menj és játssz!

A TMW magazin legújabb számában a Milan Primavera gólzsákjával, Gianmario Comival készítettek egy interjút. Schmidt Patrik fordítása.

– Hogyan és miért kezdtél el futballozni?
– Chieriben kezdtem el focizni, mégpedig akkor amikor én végezhettem el a kezdőrúgást. Édesapám volt a klub igazgatója. 1 évre rá édesapám Torinóba ment, aztán mint később rájöttem azért, mert a Juventus szeretett volna leigazolni. Nem mondott nekem semmit, mert ragaszkodott hozzám és a Chierihez, hiszen akkoriban erősek voltunk, másrészt meg a mi régiónkban mindenki a Toronak szurkolt.

– Emlékszel valamire azokból a korai időkből?
– Azt hiszem 9 éves voltam, felemelő érzés volt felvenni a mezt.

– Mondhatjuk azt, hogy amióta eszedet tudod rivalizáltok a Juventusszal?
– Szurkolónak lenni egy dolog, egy profi klub alkalmazottjának lenni szintén egy másik dolog, viszont igen, vannak olyan meccsek amik többet jelentenek egy-egy játékosnak. Torino szurkolóként a Juventus a fő rivális, de természetesen mindegyik meccsen a 100 százalékot kell kiadnod magadból.

– Van valami különleges emléked a karriered során?
– Rengeteg van, főleg az Allievi Nazionali-s (U16) időszakból, harmadikak lettünk a bajnokságban. Nagyon jó csapat voltunk, barátok is. Amíg élek addig emlékezni fogok azokra a remek időkre, főleg a közeg és a kapcsolatok miatt amik igazi csapattá tettek minket.

– Mit jelent a számodra Antonino Asta?
– 4 évig az edzőm volt, nagyon sokat fejlődtem a kezei alatt. Nagyra értékelem azt amit értem tett, de őszintén megvallva, minden edzőmtől tanultam valamit. Asta minden tekintetben kiváló edző, nagyon jó taktikai tanácsokkal látott el minket, minden nap.

– 2 évvel ezelőtt már találkoztál a Milannal a Viareggio Kupán.
– Bizony, furcsa az élet. Emlékszem arra a meccsre. A Milanban Strasser, Oudamadi és Zigoni is ott volt. A mérkőzés nagyon feszült és ideges volt, de az utolsó 5 percben sikerült megnyernünk a meccset egy Taraschi góllal. Szép emlék számomra, hiszen fiatalok voltunk és nagyon meg szerettük volna nyerni azt a meccset, sikerült is.

– Nyáron érkeztél a Milanhoz, de mégis hogyan?
– El kellett igazolnom, akárhova. Tapasztalatot kellett szereznem, nem maradhattam tovább Torinóban. 2-3 napig tárgyaltunk. Csodás volt az a tudat, hogy a Milan bejelentkezett értem és abban a pillanatban tudtam, hogy jól döntöttem.

– Milyen volt megszokni  Milánót?
– Két nagyon hasonló város, Milánó kicsit nagyobb és a forgalom is (nevet). Komolyra fordítva, szerencsésnek mondhatom magam hiszen könnyen fel tudom venni a ritmust bárhová is megyek. A nagypapám Brianzából (Lombardia) származik, szóval nem ismeretlen a hely.

– Mi az, amit fiatal korodban megtanultál?
– Ha nem vagy elég jó a futballhoz, az normális dolog. Viszont ha a pályán megmutatod az ellenkezőjét, akkor senki nem tud beléd kötni. Amikor Torinóban játszottam rengeteg irigy emberrel találkoztam, akik szerint csak azért játszhattam ott, mert édesapám a klub alkalmazottja volt korábban. Igazság szerint azért játszottam mindig, mert keményen edzettem és bebizonyítottam, hogy nem miatta kerültem a csapathoz.

– Mondhatjuk azt, hogy senki nem adott semmit?
– Abszolút. Senki nem adott nekem semmit. Sőt, amikor kicsi voltam apám azt szerette volna ha a Torohoz megyek, focizok és élvezem az életet a barátaimmal. Természetesen azt se szerette volna, ha mások rosszat mondanak rólam, hiszen mégis csak én vagyok a fia.

– Van valami vicces történeted, ami édesapádhoz kapcsolódik?
– Chieriben volt, édesapámnak az edzés végén, fél 6-ra el kellett volna jönnie értem, de ő elfelejtette, otthon meg édesanyám vacsoránál kérdezte tőle, hogy „Hol van Gianmario?”. Utána jutottam csak eszébe, de végül eljött értem. (nevet)

– Idén Simone Andrea Ganz a csatártársad, akivel nagyon jó duót alkottok. Úgy érzed, hogy ő is el akarja feledtetni a ‘… fia’ tabut?
– Összesen 40 gólt (25 Comi, 15 Ganz) rúgtunk ebben a bajnokságban, nem számolva az egyéb kupákat. Fölösleges minket még összehasonlítani az elődökkel, hiszen még nem vagyunk azon a szinten. Ha jó vagy, akkor menj a pályára és játssz! Úgy gondolom, hogy ez az edzőknek se a legjobb, hiszen ha nem úgy jönnek össze a dolgok, akkor ők is kapják a kritikát.

– Ha a Torino és a Milan egymás ellen játszana és gólt lőnél, mit tennél?

– Profi futballista vagyok és az a célom, hogy ezt fenn is tartsam. Szeretem a Torot, hiszen édesapám is a klub játékosa volt, édesanyám és a családja is értük rajong, de ha olyan csapat ellen játszol amit szeretsz, akkor is profinak kell maradnod.