Antonini is százados lett

Akkor kb. ugyanakkor kezdtük imádni a Milant!

Taktikával kapcsolatban valamit szerintem rosszul értelmeztél, mert én azt írtam, hogy: „taktikánk és játékunk elég komoly része épül, ami nem más, mint a szélső védők felfutása létszámfölényes szituáció kialakításához”. Ezt lehet, hogy nem fejtettem ki elég részletesen. Sajnos nagyon hosszú lenne részletezni a két szélső védő szerepkörét, feladatait, de azért pár fő jellemzőt kiragadnék, mert szerintem nem látom rosszul, csak a létszámfölényes szituáció kialakítása talán nem a legmegfelelőbb kifejezés részemről.

Kezdjük! Az gondolom számodra is nyilvánvaló, hogy a támadásaink túlnyomó részét 40-45 %-át középen vezetjük, 30-35 %-át a bal oldalon, a többit a jobbon. Ezek statisztikák, nézz utána. A 40-45 %-os középen vezetett támadások nagy része a védőktől vagy védekező középpályástól Ibrahimovicra felívelt labda (sajnos). A bal oldali támadási fölény a jobbhoz képest annak köszönhető, hogy Allegri 4-3-1-2-ben a bal oldali kp.-snak adja több támadó feladatot, aki egyik esetben a bal szélre megy ki. Ilyenkor a bal kp.-s veszi át a bal bekk szerepét és neki kell vagy egy vissza passzal a második hullámban érkezőt kell kiszolgálnia vagy beadással kell megteremtenie a gólhelyzetet. (leginkább akkor, ha nem jön fel a támadással a balhátvéd. A bal csatár, aki vagy Robinho vagy Cassano pedig befelé, a kapu felé húzódik, így vele lehet kényszerítőzni, a támadó középpályás pedig jobbra amolyan harmadik csatárként lép fel).. Ennél a szitunál a balhátvéd a bal kp.- s pozíciójában biztosít és esetleg besegít, ha megáll a tudomány, ami mostanában sokszor előfordul és inkább hátra passzolunk, mint befelé. A másik esetben felfut a balhátvéd szélre, Robinho vagy Cassano kíséri és kényszerítőznek, eközben a bal kp.-s felzárkózik a csatárok mögé, hogy második hullámban kapura lőhessen, vagy fogadja a passzt és gólhelyzetet teremtsen. (Seedorf és Nocerino pontosan ezekben a szituációkban lövöldözték a góljaik nagy részét, mint érkező emberek. Mostanában Noce inkább jobb oldalon játszik és nem is lő annyi gólt, mivel ott több védekező feladata van.) Ennél a szituációnál a Támadó kp.-s jobbra húzódik (Boatneg így vagy második hullámban érkezőként rúgdosta a góljai jelentős részét), a védekező kp.-s pedig kimegy biztosítani a bal oldalra, hogy a kinyíló védelemben megállítsa a kontrákat, a jobb kp.-s pedig a pálya közepe felé húzódik, illetve az egész védelem tolódik balra. Egy ilyen szitu után kaptuk a gólt a Bologna ellen. Elöl Antonini-Robinho összjáték, vissza passz Bommelnek, Antonini sehol, Bommel elrontja, a középről kicsit balra kihúzódó Bonera (aki egyébként jobb belső védőt játszott) tök egyedül maradt két támadóra, Nesta lassú volt, Abate meg túl messziről indult. A felfutó védőknek fontos szerepe lenne az, hogy ne egy kapura veszélyes csatárnak kelljen kimenni szélre így csökkentve a kapu előtti támadók számát és ennek köszönhetően egy beadással nagyobb eséllyel találják meg a támadókat. Erre jó példa Emanuelson. Miután beállt a Bologna ellen, sokkal jobban megvalósult a bal szélen a kombinatív, dinamikus játék Robinhoval és Cassanoval, mint amikor Antonini volt fent és a gólt is a balhátvéd beadása eredményezte, akit (ahogy írtam) Robinho kísért és kihúzódott vele, mögöttük pedig Aquilani biztosított, aki Bommel helyére állt be a védekező kp.-s posztra. A jobb bekk esete kicsit más, mert Abate meg tud verni sok ellenfelet egy az egybe egy labda megtolással és a sebességével, ezért a jobb kp.-s nem kíséri, hanem inkább biztosít és ilyenkor a támadó kp.-s megy ki segíteni, akinek helyére (mint írtam) vagy a bal kp.-s zárkózik fel. Azért is kiemelten fontos a szélső védők szerepe nálunk, mert szinte minden támadást Ibrahimovicra akarunk kijátszani és ezt túlnyomó részt felívelésekkel és beadásokkal akarjuk kivitelezni.

Amint említettem, rengeteg összetevője van a taktikánknak, mint pl. amiket leírtam, de az, hogy Te nem ezeket veszed észre a meccseken, hanem mást, az nem azt jelenti, hogy amit én leírtam az nem igaz és nem része a taktikánknak és, hogy rosszul értelmezném úgy általában a látottakat meccsről meccsre. Biztosan van olyan része a taktikának, amit Te jobban látsz, de ezért én nem gondolom azt, hogy Te rosszul értelmeznéd a dolgokat. Egyébként kíváncsi lennék a Te észrevételedre is.

A Milan játékának, taktikájának mindig is fontos része volt a szélső védők játéka, ez már szinte tradíció. Ha már 20 éve figyeled a Milan meccseit, akkor biztosan meg van a Maldini-Costacurta-Baresi-Tasotti négyes és annak játéka. Sajnálom, de nekem Maldini és persze Cafu az etalon, de szerintem Serginho is klasszisokkal jobb volt, mint Antonini és ha Te is a 90-es évek Milanján nőttél fel, akkor emlékszel, hogy akkoriban, de még 2004-2005 környékén is minden poszton kiemelkedő klasszisok játszottak. A 90.-es években gyakorlatilag mi adtuk az olasz válogatott komplett kezdő védelmét, meg mellé be voltunk biztosítva 3 Európa bajnok Holland Tulipánnal…

Lehet, hogy tényleg velem van a baj, de én akkor sem ehhez szoktam hozzá, hanem ahhoz, hogy retteg tőlünk Európa és mindenhol esélyesként jegyeznek minket, de Antonini neve hallatán nem sok ellenfélben fagy meg a sz@r! Viszont amikor Maldini nevét hallották a csatárok, az első dolguk (kis túlzással 😀 ) az volt, hogy meghajoltak előtte.