Egy magyar edzőzseni Európa élén

Ma van 50 éve annak, hogy az egyetlen magyarországi születésű edző BEK-et nyert. Guttmann Béla Benficája 1961-ben ért először a csúcsra – micsoda véletlen aktualitás -, éppen a Barcelona ellenében. Írásunkkal a minden idők 8. legjobb edzőjének választott legendás mester kapcsán magyarországi Milan-szurkolóként duplán is fejet hajtunk.

Az 1961-es, minden idők „legmagyarabb” BEK-döntőjének érdekessége, hogy sem előtte, sem azóta nem szerepelt három magyar focista a legjelentősebb európai kupadöntőben. Akkor három fantasztikus magyar játékos játszott a Barcelona csapatában: 7-es mezben Kubala László, a 8-asban minden idők egyik legcsodálatosabb középcsatára, Kocsis Sándor, míg a 11-esben Czibor Zoltán szaladt ki a gyepre. Apropó gyep! Igen, arra a gyepre futottak ki ikonjaink, ahol 7 évvel korábban a magyar labdarúgás nagy álma odaveszett. A BEK-döntő helyszíne megegyezett a világbajnoki döntő helyszínével, a berni Wankdorf-stadionnal. Sőt, Kocsis és Czibor a meccs előtt ugyanazzal a svájci úrral fogott kezet, akivel 7 évvel korábban. Ezt a meccset is Gottfried Diensttel, egy kiváló svájci úriember vezette.

A találkozón a Barcelona szerezte meg a vezetést Kocsis góljával. Az első félidő vége felé fordított a Benfica, majd a második játékrész 10. percében 3-1-re növelte előnyét. A hajrá a Barcelonáé volt, s a BEK-döntők történetének talán legszebb góljával Czibor szépített: 25-ről, félfordulatból varázsolt a mi zsenink. A fordítás azonban nem sikerül már: 3 magyar szomorú az egyik oldalon, a portugáloknál viszont akad egy örömittas honfitársunk.  Guttmann Béla.

Az edzőzseni korábban az Újpestet vezette bajnoki címre, még 1939-ben. 1945-ben rövid ideig a Vasasnál dolgozott, majd megkezdte nagy vándorlását. Edzője volt egy-egy kisebb román és argentin csapatnak, az Újpestnek, a Kispestnek, néhány olasz együttesnek, a ciprusi Apóelnek, majd a Milannál vállalt munkát, és olasz bajnoki címet szerzett.

Egy kisebb kitérő után a brazil Sao Paolóhoz került, ahol egy szezon alatt bajnoki címet szerzett. Itt vezette be a csapatnál a 4-2-4-es játékrendszert, amit átvett tőle az 1958-as brazil válogatott – sikeresen, világbajnoki címmel.

Sikerei ellenére Guttmann ismét továbbállt, ezúttal az FC Portóhoz. Itt szintén bajnok lett az első szezonjában, és innen is távozott az idény végén, méghozzá a nagy rivális Benfica kispadját foglalta el. Ezzel a csapattal is azonnal aranyérmes lett – ráadásul felfedezte Eusébiót –, majd még nagyobb sikerek következtek. Az 1960-61-es szezonban megvédték bajnoki címüket, és megnyerték a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is – legyőzték a fantasztikus játékosokkal, köztük legendás magyarokkal felálló Barcelonát.

Guttmann kivételes módon a harmadik idényét is elkezdte ugyanannál a csapatnál, és ezúttal is sikeresnek bizonyult. A bajnokságot ugyan nem nyerték meg, de a BEK döntőjébe ezúttal is bejutottak, ahol a Puskás-féle Real Madrid volt az ellenfél. Guttmannék 0-2 és 2-3 arányban is vesztésre álltak, de végül 5-3-ra fordítottak, és megvédték nemzetközi címüket.

Micsoda elképesztő évek voltak ezek! Két éven belül kétszer nyerte magyar edző csapata a legrangosabb európai klubtrófeát, a két döntő vesztesének összesen öt gólját pedig kivétel nélkül honfitársunk szerezte!

Az edző számára azonban ez újabb búcsút jelentett, mivel a vezetőkkel nem tudott megegyezni a fizetéséről. Távozásakor  kijelentette, hogy a Benfica még 100 évig nem fog európai kupát nyerni.  S milyen a sors! A portugál csapat azóta öt BEK-döntőt játszhatott, és mindet elvesztette. Annak ellenére, hogy az 1990-es Milan elleni finálé előtt Eusébio meglátogatta egykori mestere sírhelyét, hogy kikönyörögje a megbocsátását.

Guttmann azonban nem engedett. Holtában is ugyanolyan szigorú és következetes maradt, mint fantasztikus eredményekkel teli életében!