Miután a Milan nem kapott ki Genovában, a Sampdoria otthonában kiderült: a novembert veretlenül zárta Allegri együttese. Persze, szomorkodásra semmi ok: a Milan novemberben átvette a vezetést a Serie A-ban, és egy fordulóval a csoportküzdelmek zárása előtt már továbbjutott a Bajnokok Ligája egyenes kieséses, tavaszi szakaszába. Az alábbi összeállításban a csapat novemberi produkcióját vesszük górcső alá.
A Milan novemberben hét tétmérkőzést játszott veretlenül. A csapat az október végi, hazai, Juventus elleni vereség után 2 döntetlennel és 5 győzelemmel zárta a hónapot. November harmadikán a San Siróban a Real Madrid volt az ellenfél, és a Milan 2-2-es döntetlent ért el Mourinho együttese ellen. A mérkőzés hőse az örökifjú Inzaghi volt, aki két gólt szerzett a második félidőben, és szinte egymaga fordította meg a találkozót. A mérkőzésen inkább a vendégcsapat örült a döntetlennek, hiszen Pedro Leon a 94. percben egalizált – egy védelmi hibát követően.
Pár nappal később Bariban vendégeskedett csapatunk, ahol 3-2-re nyertünk. Gólszerzőink Ambrosini, Flamini és Pato voltak. Három nappal később újabb bajnoki mérkőzés következett, ezúttal a Palermót fogadták Gattusóék. A csapatot sokan féltették, mondván az utóbbi időben a Palermo sok borsot tört a rossoneri orra alá. Hál’ Istennek ezúttal egyértelmű volt a találkozó kimenetele, hiszen a Milan Pato, Ibraihimovic és Robinho góljaival 3-1-re győzött.
Négy nappal később következett az év egyik legfontosabb mérkőzése, az Inter elleni városi derbi. Az előjelek sok szempontból kifejezetten kedvezőtlenek voltak, hiszen Allegri eddig a meccsig nem nyert tétmérkőzést TOP-csapat ellen a Milan kispadján. Az átok azonban megtört: a Milan hősies játékkal, 10 emberrel, Ibrahimovic korai góljával nyerni tudott a bajnoki címvédő, BL-győztes otthonában. A bravúrral megváltozott a csapatról megjelenő cikkek hangulata: immár nem a Juventus elleni vereséggel, a kihagyott lehetőségekkel voltak a szakírók elfoglalva, hanem egyre több olyan cikk, vélemény látott napvilágot, amely azt taglalta, hogy a Milan a scudetto egyik, ha nem éppen a legfőbb esélyese.
Hat nappal később Allegri csapata újabb nehéz erőpróba előtt állt: a bajnokságot nem túl jól kezdő, ám a keretét tekintve még mindig nagyon erős Fiorentina látogatott a San Siróba. A Milan Ibrahimovic remek találatának köszönhetően azonban 1-0-ra győzött és “stabilan a Serie A élére focizta magát”.
Persze, még messze nem volt vége a novembernek, sőt! Három nappal később a BL-ben, az Auxerre ellen kellett a csapatnak a továbbjutásért fociznia. Ibra és a csereként beállt Ronaldinho révén azonban a Milan magabiztos, 2-0-s győzelmet aratott és a többi mérkőzés kedvező alakulása miatt, már egy fordulóval a csoportmeccsek zárása előtt bebiztosította továbbjutását. Allegri fellélegezhetett: innentől kezdve már “csak” az év hátralévő négy bajnoki mérkőzésére kell koncentrálnia csapatának (az Ajax elleni hazai BL-meccsnek már csak pénzügyi értelemben van tétje, a Milan az eredménytől függetlenül, a Real Madrid mögött a csoport második helyén zár).
A hónap utolsó bajnoki mérkőzése, a Sampdoria elleni szép keretbe zárta a csapat novemberi teljesítményét. Akárcsak az első novemberi meccsen, ezen is döntetlen született, és akárcsak a Real ellen, most is a Milan engedte ki a kezéből a győzelmet. Az 1-1-re végződött találkozón a Milan gólját Robinho szerezte.
Összességében a november Allegri mester legerősebb hónapja volt a Milan kispadján. A hét mérkőzésből elért 5 győzelem és két döntetlen remek, a vártnál sokkal jobb teljesítmény. A csapat vezet a bajnokságban és már továbbjutott a BL-ben, pont úgy, ahogy tavaly: az idén is a Real Madrid mögött, a második helyen.
A Milan mérlege hónapokra lebontva az Allegri-korszakban:
szeptember: 6 mérkőzés – 2 győzelem, 1 vereség, 3 döntetlen;
október: 5 mérkőzés – 3 győzelem, 2 vereség;
november: 7 mérkőzés – 5 győzelem, 2 döntetlen.
A csapat novemberben 12 gólt szerzett és hatot kapott. Külön öröm, hogy a keret valamennyi csatára tudott gólt szerezni, a legeredményesebb Ibrahimovic volt.
A Milanra ebben az évben még négy mérkőzés vár. Az Ajax elleni – már említett – tét nélküli BL-mérkőzésen kívül, három alkalommal lépnek pályára Abbiatiék. December negyedikén a Brescia látogat a San Siróba, és akárcsak az Ajax elleni december 8-i mérkőzés, ez is este 3/4 9-kor kezdődik. Az idei év utolsó idegenbeli fellépése a Milan számára december 12-én Bolognában lesz (délután fél 1-kor kezdődik a találkozó). Allegri csapata a 2010-es évet odahaza fejezi be, egy nagyszerű rangadóval. A Roma elleni összecsapás remek idényzáró lehet egy fárasztó, de tisztességes ősz után.
Kedves szaloky, a Lejáró szerződések nyara topicban feltett kérdésedre válaszolva azt tudom mondani, hogy azért írogatok ide mert a klubfutbal egyik legpatinássab, és legsikeresebb csapatának az Ac Milan- nak elkötelezett híve és rajongója vagyok, de mikor egy ilyen züllött, öntelet labdarúgóról mint R80 (tény hogy a psg-nél és barca-s első 1-2 évében volt mire beképzeltnek lennie de ez most nagyon nem így van) van szó nem tudok jó dolgokat írni. Pippo és a többiek bár mikor még toppon voltak az én általam imádott klubbért tettek valamit ellenben R80-nal.
Egyébként gratulálok a csapatnak a novemberi sikereihez amit többségében R80 nélkül értek el, remélem ez így folytatódik és mi nyerjük a scudettot. FORZA MILAN!!!!!!!!!!
Attól, mert kulturáltan elmondjuk a véleményünket, kritikánkat a csapatról, vagy annak játékosairól nem lesz rosszabb napunk. Vagyis, amikor Te az egyik játékosunkra “a rühelli” kifejezést használtad, akkor az én ízlésem, értékrendem szerint átlépted a kulturált véleményírás határát.
Ami nagyobb baj, hogy nem értem: mi változik, ha Ronaldinhóról, vagy a saját játékosainkról ilyen stílusban írogatunk?
Azt sem értem, hogy miért kell összehasonlítani játékosainkat a rühelled, nem rühelled vonulat mentén. Sajnos attól nem lesz jobb formában pl. Robinho, hogy kórusban rühelljük R80-t – ráadásul, ha jól értem nem a játéka, hanem az életmódja miatt.
Ha elfogadsz egy baráti tanácsot: érdemes minden játékosunkat azért becsülni, kedvelni, ami jót tesz, tett a csapatért. Ronaldinho tavaly nagyon sok jót tett a Milanért, gyönyörű pillanatokat hozott a játékával. Én erre emlékszem most is, és reménykedem, hogy hátha még látjuk varázsolni, miközben én is azok közé tartozom, akik szerint erre a posztra lehetne hozni talán olyan játékost, aki hasznosabb és talán “színezni” is tud… A gyalázkodás itt és most sem visz előre!
Nagyon jó hónap volt sajnos nem láttam a Samp elleni meccset talán ezért vesztettünk 😀 :D.
De hiszen nem is vesztettünk. 🙂
Legfeljebb csak pontokat…
Szép volt skacok. Csak így tovább, hogy aztán majd Májusba mi örüljünk minden téren.FORZA MILAN!!!:)
Kár, hogy nem Allergri, hanem Leonardo képe van kint:D de attól függetlenül jó kis cikk!
Kép kicserélve. Köszönet.