Mario Pasalic, az Atalanta középpályása elmondta, hogy jó érzéssel gondol korábbi csapatára, a Milanra és hozzátette, hogy a klubnak köszönhetően sokat fejlődött játékosként és emberként egyaránt.

Pasalicot a 2016/2017-es szezonban egy évre vette kölcsön a Milan a Chelsea-től és 27 mérkőzésen 5 gólt szerzett. A kölcsönszerződés lejárta után a fiatal középpályás visszatért a Chelsea-hez, ahol nem számoltak vele, így ismét kölcsönadták – előbb a Szpartak Moszkvának, majd az Atalantának.

A 23 éves középpályás eddig állandó szereplő a bergamói együttesben, hiszen 8 tétmeccsen lépett pályára, ezeken 2 gólt és 3 gólpasszt jegyzett. Pasalic számára különleges lesz a vasárnapi meccs, hiszen ellenfélként visszatér a San Siróba és az Atalanta játékosaként a Milan ellen fog játszani.

“Az Olasz szuperkupa megnyerése után úgy döntöttem, hogy maradok a Milanban. Ez az egyetlen trófeám, amit megnyertem a horvát kupát leszámítva. Ezt követően új tulajdonosa lett a klubnak és megváltozott a sorsom. Amint a milanellói edzőközpontban sétáltam és a falon láttam az összes legendás játékos képét, ezt gondoltam magamban: Kár, mert ez lett volna számomra a megfelelő klub.” – mondta Pasalic a Gazzettának.

“Túl sok városban jártam, túl sok csapatban játszottam és ez nagy küzdelem, amikor mindig kölcsönben vagy. Szeretnék egy klubot, ahol legalább két vagy három évig maradhatnék. Meglátjuk, hogy mit tehetek. Ha ez nem a Chelsea lesz, akkor remélem, hogy az Atalanta. A versengés egészséges, hiszen emlékezetet arra, hogy ha nem adsz bele mindent, akkor könnyedén kikerülhetsz a kezdőcsapatból. Úgy gondolom, hogy az Atalantában ez az új poszt számomra több lehetőséget kínál arra, hogy gólokat és gólpasszokat szerezzek.”

“A sokoldalúság nem mindig jó, hiszen felmerül az a kérdés, hogy nem lenne-e jobb egyetlen szerepkörre összpontosítani, de ekkor rájössz, hogy a sokoldalúság által több lehetőséged van játszani. Soha nem dolgoztam olyan keményen, mint Gian Piero Gasperinivel. Jó fizikai állapotban érzem magam és nagyszerű formában vagyok.”

“A Milan megértette velem, hogy milyen érzés nyomás alatt játszani egy hatalmas stadionban, de egyben megtanított jobb játékosnak és jobb embernek lenni. Világbajnokság? Hazudnék, ha nem mondanák azt, hogy fájdalmas érzés volt kimaradni a horvát válogatott vb keretéből.”

2016-ban az Olasz szuperkupa döntőjében a Milan a Juventusszal találkozott és a tizenegyespárbaj során Pasalic végezte el az utolsó, sorsdöntő büntetőt. A horvát középpályás magabiztosan értékesítette a tizenegyest, ezzel pedig a Milan megnyerte a szuperkupát.

“Montella megkérdezte, hogy ki vállalja a harmadik büntetőt. Kucka jelentkezett, mivel általában mindig ő szokta rúgni a harmadikat. Aztán az ötödik tizenegyesrúgó kiválasztásánál csend lett. Megszólaltam és azt mondtam: Készen állok, én megyek. Mielőtt Buffonra néztem már eldöntöttem, hogy hova és hogyan fogom rúgni a labdát. Ez volt az első és eddig egyetlen trófeám, amelyet megnyertem a horvát kupán kívül.” – fejezte be.

4 hozzászólás a bejegyzéshez

  1. Érdekes faszi ez a Pasalic. Itt emlékszem mindenki utálta, én is, de 8 meccs alatt 2 gól 3 gólpassz. Nálunk 24 meccs alatt rúgott 5 gólt. Mi alapján ítélünk meg játékosokat? Hakan tavaly 31 meccs alatt lőtt 6 gólt. Pasalic ha jól emlékszem szuperkupa győztes a Milannal, Hakan nem nyert semmit.
    Statisztika alapján, Pasalic jobb, mint Hakan 😀 Azért durva, na:D