David Beckham, a korábbi angol válogatott középpályás örömmel emlékezik vissza a piros-feketéknél töltött időszakára és elmondása szerint hiányzik neki Olaszország és a Milan. Beckham beszélt az emlékeiről, a csapat jelenlegi helyzetéről és a pályafutásáról.
„Nagyon sok szép emlékem van arról az időszakról. Nagyon különleges volt. A klub, a szurkolók és a város tárt karokkal üdvözölt. Szerettem Milánóban és Olaszországban játszani. Hiányzik a Milan és az ország. Olyan volt, mintha egy nagy családhoz tartoznék. A Milan nagy történelemmel rendelkező klub és ez minden alkalommal tudatosul benned, amikor a városba mész vagy a San Siróban vagy. Imádtam az embereket, az ételeket és az ott élő barátaimat.” – mondta Beckham az újságíróknak.
„Annak ellenére, hogy nagyon tisztelem a régi vezetőséget, azt kell mondanom, hogy izgatottság és nagy remények vannak az új tulajdonosok miatt. Remélem, hogy a Milan visszatér és újra nagy célokért fog harcolni. A Milan nehéz éveken van túl a nagy változások miatt: új játékosok, új vezetők és a tulajdonosváltás. Ez normális egy átmeneti időszakban. Egy évet töltöttem a Milanban, de ez egy gyönyörű és különleges időszak volt számomra. Fantasztikus volt a csapat részének lenni és úgy éreztem, mintha 20 évig játszottam volna ott. Még mindig a Serie A a világ egyik legversenyképesebb és legszenvedélyesebb bajnoksága?”
„Mindent megnyertem, amit csak tudtam. A világ legjobb csapataiban játszottam és megtapasztaltam különböző kultúrákat. Több mint 100 alkalommal képviseltem Angliát és ezek felén csapatkapitány voltam. Boldog vagyok, jó pályafutásom volt. Miért szeretem a labdarúgást? Mert ez a legcsodálatosabb játék a világon.” – tette hozzá.
Beckham 2009-ben és 2010-ben is fél évet töltött a Milanban kölcsönben, amíg az észak-amerikai bajnokság (MLS) szünetelt. Az angol középpályás 33 tétmérkőzésen 2 gólt és 7 gólpasszt jegyzett piros-fekete mezben.
[adrotate banner=”28″]
8 hozzászólás
Zseniális játékos volt, imádtam nézni ahogy játszik.
Beckham, Pirlo, Ronaldinho…3 zseni egyszerre a pályán! 🙂
Beckham egy nagyon érdekes figurája volt a világ labdarúgásának. Én – ellentétben Cardenorral vagy Petermannel – sosem tartottam őt (Pirlóhoz vagy Ronaldinhóhoz hasonló ) zseninek vagy világklasszisnak, volt viszont egy kiváló jobb lába, amivel bárhová oda tudta varázsolni a labdát: a 60 méterre lévő társhoz, a 3 ember között felugró csatár fejére vagy a kapu jobb felső sarkába. Ebben a tekintetben talán nem is volt nála jobb. Én azonban ettől még nem emelném őt a világklasszis kategóriájába.
Bár hülyére kereste magát, és a marketinget tekintve talán sosem volt nála „felkapottabb” futballista, sosem éreztem vele kapcsolatban C. Ronaldo-féle direkt magamutogatást és önimádatot vagy Neymar-féle primadonnáskodást. Nem rémlenek aljasságai vagy sportszerűtlenségei sem. Egy szimpatikus, alázatos, a futballt imádó játékos volt. Ha a mostaniak közül kellene valakihez hasonlítani a mentalitását nézve, talán Iniestát mondanám.
Beckham Milanhoz „hozzáadott teljesítménye” nem igazán említésre méltó. De Beckham is az a kategória a Milan szempontjából, mint például Ronaldo, Redondo vagy Rivaldo. Sokat nem tettek hozzá az összképhez, de azért örülök neki, hogy itt voltak.
Szándékosan nem hasonlítottam pl Ronaldinho-hoz. Akartam de aztán rájöttem hogy inkabb nosztalgia mistt lett volna nem pedig a valós tudása miatt.
Számomra igazából a zsenialitása az általad is említett passzjátéka (kvázi jobb láb) illetve a pályán mutatott viselkedése miatt.
Arról meg, hogy milyen jól tudta magát menedzselni anélkül, hogy ripacskodásba fulladt volna az egész az megint érdemel egy kalapemelést (ez csak mellékvágány, de engem ez szintén lenyűgözött).
Számomra ami benne örömteli volt, hogy látszott rajta hogy minden pedrcet élvezte a pályán. Ezét szerettem sokkal jobban a régieket (gerard, dinho, stb) és ezért nem tudok mást csinálni csak hasonlítgatni a mostaniakat a régiekhez. Fura dolog ez, valszeg a nosztalgia is nagyban hozzájárul, de nem tudok mit tenni. 🙂
Sose szurkoltam az MUTD-nek, de Beckham mindig különleges volt. Hihetetlen játékinteligenciával rendelkezett. Az az ember azt csinált a labdával, amit akart.
Sok jó szabadrúgáslövő van a mai focivilágban is, de hogy az ő szabadrúgásait védeni kellett az hótziher. Nem láttam statisztikát sose arról mennyit hibázott, de valószínűleg nem sokat.
A másik meg pontosan az, amit írsz. Egy intelligens, elegáns, 110%-ot belead, nem játssza el a hattyúk halálát, nem reklamál feleslegesen – féle játékos, akit én inkább Maldini-hez hasonlítanék Iniesta helyett.
Iniesta-t addig bírtam tisztelni, amíg el nem játszotta ő is a hattyúk halálát a 16-osunk ellőtt a Bajnokok ligájában. Azóta már nincs Barcelona játékos, akit szívesen látnék MILAN mezben.
A mostani nagy sztárok legtöbbje rinyagép. Ronaldo is döntheti a rekordokat, rúghatja gólok százait, egyszerűen nem tudom szeretni.
A Brazil Ronaldo sokkal jobb volt nála (sérüléséig) mégis tudott viselkedni. Ő ember volt.
Most meg Suarezek, Neymar-ok, Robben-ek… grr….
Egyetértek. Lehet hogy a mostaniak sokkal jobb játékosok de a régiek aokkal szimpatikusabbak
(Érdekes az időzítés egyébként. Beckham 2009 elején éppen egy Roma elleni bajnokin debütált a Milanban.)
Amikor a Milanba jött, sokan fanyalogtak, lehurrogták. De mindenkire rácáfolt, mert nagyon keményen hajtott, rakkolt- amellett, hogy a zseniális passzokat is szállította. A Rijeka ellen pont ez a szív hiányzott.