Tamás Krisztián megérkezett új klubjához, az olasz másodosztályú Vareséhez, ahol kölcsönben szerepel, és aláírta szerződését. A fiatal balhátvéd már az orvosi vizsgálatokon is átesett.
Új klubja honlapján elmondta, hogy hiányzik a családja, még akkor is, ha ezt már megszokta, hiszen 13 éves kora óta egyedül él.
– Sok másodosztályú csapat szerette volna kölcsönvenni, miért döntött a Varese mellett?
– Úgy érzem, a Varese olyan csapat, amely lehetővé teszi számomra, hogy nagyot fejlődjek szakmailag és emberileg is. Biztos vagyok benne, hogy ez a megfelelő választás, szeretném megköszönni az elnöknek és a sportigazgatónak, az AC Milannak és az ügynökömnek is – kezdte Tamás Krisztián.
– Mit vár első felnőtt idényétől?
– Komoly kaland kezdődik számomra, mert ez a szint sokkal magasabb, újabb az ifjúsági mezőnynél. Motivált és boldog vagyok, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, és száz százalékot fogok nyújtani.
– Három éves Olaszországban él, nincs honvágya?
– Szeretem Olaszországot, az embereket és a focit. Magyarországról kétségtelenül hiányzik a családom, még akkor is, ha ezt már megszoktam, hiszen tizenhárom éves korom óta egyedül élek. Amikor Milánóba kerültem tizenhat évesen, eleinte nehéz volt, mert tényleg egyedül voltam és nem ismertem a nyelvet. Minden más volt, a foci, a mindennapi élet és a szokások. De az elmúlt két évben sokat fejlődtem mind a pályán, és mindenekelőtt emberileg. Az elmúlt szezonom kiválóan sikerült, ötven meccset játszottam, tavasszal minden találkozón pályára léptem, Inzaghi volt az edzőm, és válogatott lehettem. Itt, Varesében megpróbálok egy lakást találni a központban. A legnagyobb problémám a közlekedés lesz, mert még nincs jogosítványom, de a csapattársak biztosan segíteni fognak.
– Nemrég játszott az U19-es Európa-bajnokságon, milyen tapasztalatokat szerzett?
– Nem volt jó a csapatunk, mert az első két meccset elvesztettük, de mivel később legyőztük Izraelt, jogosultak vagyunk a világbajnoki részvételre jövőre. Ami engem illet, nagyon boldog vagyok mindig alkalommal, amikor az országomat képviselhetem.
– Melyek az erősségei a pályán, és ki a kedvenc labdarúgója?
– Szeretek felfutni a szélen, és szeretem beadni a labdákat. Gyakran rúgok tizenegyest és szögletet. Ha meg kellene neveznem a kedvenc játékosomat, természetesen Cristiano Ronaldót választanám, akit gyerekkorom óta figyelek.
5 hozzászólás
Fura helyzet ez. Igazából tavaly meccsen nem figelhettem meg, de végig azt láttam, hogy stabil kezdő a srác a fiataloknál, és örültem is, hogy bekerült a nagyokhoz. Az hogy nem adtuk el, vagy egyből kölcsön, még reményre is adott okot, hogy végre egy fiatal magyar tehetség a Milanban. Aztán láttam az U19-es meccseket, és vegyes érzéseim voltak, mert véleményem szerint nagyon harmatosan teljesített.
Így talán valóban a kölcsön most a legmegfelelőbb opció. Persze nem biztos, hogy a Varese tényleg a legmegfelelőbb klub erre, de ez más kérdés. Remélhetőleg ott stabil kezdő lehet. Végtére is fiatal még, és a remény adott, hogy egyszer a Milanban is stabil kezdőként a csúcson lássuk. Az más kérdés, hogy a jelenlegi állapotok, és az eddigi fiatalítási projektünk talán aláássa kissé ezt a reményt…
„A legnagyobb problémám a közlekedés lesz, mert még nincs jogosítványom…”
Ez a jelentéktelen körülmény annak idején például Niangot egyáltalán nem zavarta…
Bár Tamás Krisztiánról nehezebb lesz elhinni, ha ő is Muntarinak adja ki magát 😀
Traorénak.
Köszi a pontosítást. El is felejtettem, hogy ő is Milan játékos volt 😀 Ha rasszista lennék, azt mondanám, nekem egy kutya, ugyanúgy néznek ki, nem tudom őket megkülönböztetni. 🙂