A diavoli.hu internetes portál újabb írást tett közzé egy korábbi Milan játékos politikai tevékenységéről, amit változtatás nélkül közlünk.
Aki Sevcsenkóról, a futballistáról szeretne olvasni, az rossz helyen jár. Ez a poszt Andrij Sevcsenkóról, a politikusról szól. Nem mindegy, hogy melyikről. Tudniillik ez a családnév igen gyakori Ukrajnában, így számon tartunk költőt (Tarasz), újságírót (Maxim), vallási vezetőt (Alexander), jégkorongozót (Alexander), színészt (Dmitrij) ezzel a névvel, és még folytathatnánk a sort. Andrijból, politikusból, ’76-os születésűből kettő is volt, csak, hogy ne legyen egyszerű. Azért csak volt, mert a mienk már visszavonult – innen is. Még mindenképpen le akarom írni a bevezetőben, hogy, ha tudom, mi sül ki a poszt végére, hát inkább meg sem írom. Ez bizony egy csúnya történet, legalábbis én csak így tudom összerakni magamnak a dolgokat. Hajtás után nincs sok köszönet.
Sevcsenko az ‘Új gazdaság, új állam’ terv bemutatóján Melitopolban (2012. október 12.)
Kezdjük ott, hogy felvillantok 5 momentumot a modern kori ukrán történelemből, hogy valamilyen sejtésünk legyen arról, mégis milyen közegbe akart integrálódni Sheva. Azért nem megyek bele nagyon a részletekbe, mert, ahogyan azt majd látni fogjuk, Andrijnak semmilyen hatása nem volt az ukrán politikára.
1. A Kucsmagate. 2000. november 28-án Olekszandr Moroz parlamenti képviselő megvádolta Leonyid Kucsma elnököt a független újságíró, Georgij Gongadze meggyilkolásában való bűnrészességgel. Az évekkel későbbi bírósági tárgyaláson elégségesnek el nem fogadott bizonyíték: az elnök egyik testőre, Mikola Melnyicsenko éveken keresztül titokban hangfelvételeket készített az elnöki irodában. Egy csomó más bűncselekményről való beszélgetést is felvett a diktafon, de kiderült az is, hogy Ukrajna titokban védelmi berendezéseket adott el Huszein Irakjának.
2. A mérgezési ügy. 2004 szeptemberében, az elnökválasztási kampány kellős közepén a nyugatbarát jelölt, Viktor Juscsenko Bécsbe utazik gyógykezelésre. Nem sokkal később bejelentik, hogy Juscsenko szervezetében 1000-szer annyi dioxint találtak, mint amennyi normális esetben elvárható lenne. A világsajtót pedig bejárják a drámaian eltorzult arcú elnökjelölt fotói. Elmondása szerint az Ukrán Biztonsági Hivatal vezetőjének dácsájában mérgezték meg, az indíték nyilvánvaló. Biztosat viszont máig sem tudunk, ellentétes információk keringenek azóta is az esetről.
3. Janukovics előélete. 2010. február 25-én az a Viktor Janukovics foglalhatta el Ukrajna elnöki székét, akit korábban több ízben ítéltek el köztörvényes bűncselekmények elkövetéséért. Még 1967-ben 3 évet kapott rablásért és testi sértésért (18 hónapot ült le belőle), majd 1970-ben újra testi sértésért kapott két évet.
4. Timosenko bebörtönzése. 2011. október 11-én hétéves börtönbüntetésre ítélték Julia Timosenko volt miniszterelnököt, Janukovics elnök legfőbb politikai riválisát. Az ok: túllépte a hatáskörét, amikor előnytelennek minősített gázszerződéseket kötött az oroszokkal.
5. Ukrajna és a state capture. Utóbbiról akkor beszélünk, ha egy bizonyos érdekcsoport megszállja az államot, éket vernek a demokráciába, a politikai döntésekben pedig nem a közérdek, hanem egyéni érdekek jelennek meg. A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzéséből kiderül, hogy Ukrajnát nem a pártok, hanem az oligarchák irányítják.
+1. Minden, ami most van.
Ezeket a dolgokat csak azért írtam le, hogy lássuk, ezek az ügyek határozzák meg az ukrán politikát. Nem az volt a célom, hogy állást foglaljak bizonyos vitás kérdésekben, a lényeg az, ami ennek az egésznek az üzenete. Az, hogy milyen lehet itt politizálni. És akkor illesszük be ebbe a közegbe a mi volt játékosunkat!
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=QihJYbMxrow
Petro Porosenko, az egyik legnagyobb oligarcha a BBC HARDtalk vendége volt még tavaly decemberben
Akkor épp itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjünk Sevcsenko politikai pályafutásával. Biztosan tudjátok, hogy a Dinamo Kijev játékosa volt egészen 1999-ig. De mi köze ennek a politikához? Épp csak annyi, hogy a klub tulajdonosa az a Hrihorij Szurkisz volt már akkor is, aki az Egyesült Ukrán Szociáldemokrata Párt (SPDU(u)) egyik vezetője is volt egyben. Meg még annyi minden. Az egyik legfontosabb oligarcha. Ha már volt pártja is, meg focicsapata is, akkor, kihasználva a szinergiákat, megkérte játékosait, hogy ugyan álljanak ki nyilvánosan az SPDU(u) mellett. Ez az erő egyébként úgy támogatta a Kucsma-rezsimet, hogy közben nacionalista, nyugatbarát húrokon is játszott, azt is mondhatnánk, hogy felosztották a piacot.
Szurkisz az UEFA egyik alelnöke is egyben
Talán nem meglepő, hogy a 2004-es elnökválasztási kampányban Janukovicsot, a távozó Kucsma ‘örökösét’ támogatta Seva, ami azonban tényleg nagyot szólt, az csak 2012-ben következett be. Már a hazai rendezésű EB alatt felröppent a hír a médiában, hogy be akar szállni a politikába, ekkor azonban még határozottan cáfolta ezt, sőt , kijelentette, hogy egyáltalán nincsenek ilyen tervei. Aztán július végén jött a nagy bejelentés, hogy mégis.
Natalja Korolevszkajával, az ‘Ukrajna, Előre’ párt vezetőjével
Na most, ez így első blikkre még szimpatikus is lehetne, pedig ennek óriási bukéja volt már akkor is. Azóta meg… Hiszen mit látunk? Sevcsenko kezet fog egy mosolygós fiatal hölggyel, nem pedig valami idült alkoholistával pózol. Csakhogy. Korolevszkaja, ha utánanézünk egy kicsit a dolgainak, rögtön nem lesz ilyen szimpatikus. Keletről származik, Luganszkból, innen adott egy kis orosz orientáció, szokás is a ‘luganszkiak’ (klán) közé kötni. Az érdekes azonban az, hogy Julia Timosenko oldalán kezdett el politizálni, gyakorlatilag ő vezette be az országos politikába. Egészen 2012 márciusáig ‘Haza’-nevű pártszövetség soraiban láthattuk, amely a Timosenko-barát erők gyűjtőszervezete. A korábban megismert SPDU(u) elnöke is volt, de ennek egy darabig túl sok jelentősége nem volt, hiszen a választásokon rendre együtt mérették meg magukat a szövetségesek. (Fontos megemlíteni, hogy 1999-ben még a másik oldalon volt a párt.) 2012 márciusában azonban kizárják a ‘Hazából’, arra hivatkozva, hogy titokban Janukovicsékkal kollaborál. Szerintem ez gyomorforgató. Na, persze visszautasítja a vádakat, pártja kongresszusán pedig bejelentik, hogy nevet változtatnak, (Ukraina Vpered, a Forza Italia mintájára), és indulnak az októberi választásokon.
‘Azt akarom, hogy ismerjék és tiszteljék Ukrajnát az egész világon’
Ami a programjukat illeti, nem spóroltak a szociális demagógiával (300 eurós átlagnyugdíj helyett elérhető lenne az 500 is), és kézenfekvő volt az is, hogy ‘újdonságukra’ építettek, mondván, a régiek ideje lejárt. Emellett technokrata imázst is kölcsönzött nekik Korolevszkaja menedzseri-üzletasszonyi karrierje (még könyvet is írt), mondván, ha valakik tudnák modernizálni az ukrán gazdaságot, akkor azok ők lennének. Korolevszkaja lett a listavezető, Sheva a 2., a lista 3. helyét pedig a színész, Ostap Stupka foglalta el.
Egy választások előtt frissen alapított pártról azt gondolná az ember, hogy ellenzéki, és ők ezt is állították magukról. Ami baromi érdekes, hogy ömlött a pénz a pártba, egyes becslések szerint 150 millió dollárt költöttek, amivel ők verték el az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb összeget. De miből?
A középen látható úriember Rinat Ahmetov, a legnagyobb ukrán oligarcha, korábban donyecki maffiózó, persze ez nem hivatalos
Állítólag ő finanszírozta a hatalmas költekezést. Személyében ezer szállal kötődik Janukovicshoz. De miért? Két verziót tudok elképzelni.
1. Egyszerűen meg akarták osztani a protesztszavazókat egy kamupárt létrehozásával. Az amúgy is megosztott ellenzék így még nehezebb helyzetbe kerül.
2. Ahmetov korábban bent ült az ukrán parlamentben, Janukovics pártjának (Régiók Pártja) színeiben, az új választásokon azonban nem indult. Na most, Janukovics a megválasztása óta azon dolgozott gőzerővel, hogy kiépítse a saját gazdasági hátországát, oligarchát csinált a fiából. Lehetséges, hogy Ahmetov úgy gondolta, jobb lenne, ha nem Janukovics pártját pénzelné tovább, hanem “saját képviselete” lenne a Verkhovna Radában.
Azt hiszem, nagyjából érthető, miért facsarja az orromat a sztori.
De akkor nézzük, hogyan indokolta Sevcsenko a szerepvállalását. Nem túl meggyőzően. Elmondta, korábban is vezető volt (a válogatott kapitánya), nagyon sok tapasztalatot szerzett külföldön, és kész tenni a hazájáért. Mint volt sportoló, úgy látja, az egészség a legfontosabb, politikusként azt szeretné elérni, hogy minél több gyerek sportolhasson, megfelelő körülmények között. Ép testben ép lélek, és ehhez hasonlók. Hogy miért nem Klicsko pártjához csatlakozott? Mert két ekkora sportoló sok lenne egy pártba. De akkor miért Korolevszkaja? Mert magával ragadta a személyisége, őszinte, okos, és mindig betartja a szavát.
Becsületükre mondva, keményen végigtolták a kampányt, 588 posztjukat bogarásztam át a Vkontaktén, nagyrészük valamilyen országjáró körútról készült összefoglaló vagy tévés interjú. És közben ezerrel nyomták a plakátjaikat országszerte, a kampányfilmecskéiket a kormányközeli tévékben.
Csak fél perc, megéri megnézni
Azt gondolom, ebből a videóból is átjött, mennyire karakteres személyiség Korolevszkaja, és hozzá képest mennyire nincs kisugárzása Sevcsenkónak. Jellemző például, hogy mindketten vendégei voltak egy beszélgetős tv-műsornak, míg azonban Korolevszkajától egy másfél órás interjút tettek fel a Vkontaktéra, Andrijtól csak egy 42 másodperces szösszenetet, az is az volt, hogy elszavalt egy Tarasz Sevcsenko-verset. Egyetlen hosszabb interjúját láttam csak, bevallom, nem sok mindent tudok kezdeni a beszélt ukránnal, de annyi azért lejött, hogy folyamatosan ugyanazokat a paneleket emlegeti minden kérdésre, valamint zavarban van végig. Tájidegen a közegben. És hiteltelen. Jellemző, hogy az előbb említett interjú posztjánál az egyik kommentelő megkérdezte, “Berúgtál, Seva?”. Ez persze még a legkisebb baj lett volna.
Gyerekek és labda mindenhol, ahol Seva megfordult
Mint mondtam, végigroadshow-zták ők hárman (Korolevszkaja, Sevcsenko és Sztupka) az egész országot Harkovtól Ungvárig, voltak kézműves vásárban, kórházban, varrodában, bányában, kikötőben, mindenhol. Mégis, nem voltak vevők rájuk a népek. Folyamatosan nagyon gyenge eredményeket mértek nekik a közvéleménykutatók (bőven az 5 százalékos küszöb alatt), ami miatt beperelték a közvéleménykutatókat, mondván, szándékosan lefelé torzítják az eredményeiket. Sevának volt egyébként egy érdekes húzása, vitára hívta ki Vitalij Klicskót a sportügyekről, az exbokszoló azonban nagyon könnyen lepattintotta. Külön ki kell emelnünk, hogy nem sokkal a választások előtt felelősségre vonással fenyegette meg Korolevszkaja Janukovics elnököt.
Megjegyzendő, hogy arra is figyeltek, hogy orosz és ukrán kiejtés szerint is készítsenek propagandafilmeket.
Furcsa volt nézni már a voksolás után, de még a hivatalos eredmények kihirdetése előtti pártgyűlésről készült videót, azon belül is Korolevszkaja beszédét. Már biztosan tudatában volt a tragikus exit polloknak, mégis, úgy vonult be, mint egy győztes, többször is elnevette magát beszéd közben. Pont úgy, mint aki egy fárasztó munka után már látja maga előtt a jutalmat, és nem úgy, mint aki egy orbitálisat bukott a pártjával. Mert hatalmas fiaskóba szaladtak bele, kevesebb, mint 2%-ot kaptak, ami meglehetősen szánalmas eredmény, ha figyelembe vesszük a felhasznált erőforrásokat.
A hogyan továbbról mindhárom vezető nyilatkozatot adott ki, amelyben megköszönték a támogatást, és a munka folytatását vállalták. Így írt Seva:
“… Maradok a politikában és a pártban. Vállaljuk a politikai felelősséget, és harcolni fogunk az emberekért parlamenti képviselet nélkül is. A fő győzelmünk még mindig előttünk van…“
A csattanó most jön: Korolevszkaja megkapta a szociális minisztérium vezetését a választásokon győztes Janukovics-párt kormányában!
A párt Vkontakte-oldala 2012 óta nem is frissült, nem kicsi a csalódottság. Az egyik kommentelő átverve érzi magát, vajon miért…
És akkor térjünk rá a legfontosabb kérdésre, vajon hogyan értékelhető ez az egész morális szempontból?
Itt már mindenki azt hisz, amit akar.
Az a kisebbik rossz verzió, ha Seva egyszerűen balek volt, és rászedték.
A másik az, hogy megvették kilóra.
Korolevszkaja erkölcseiről sok vita nem lehet, csak annyit tennék hozzá, hogy találtam egy cikket ‘A tolvaj szarka ‘ címmel, amely azt taglalja, hogyan-miképp nyúlja le a Szociális Minisztériumot.
Ami Sevát illeti, az igencsak elgondolkodtató, hogy hiába nézem a twitterét, facebookját, egy árva szó nincs arról, mit gondol a mostani politikai helyzetről, pedig ahhoz nem kell politikusnak lenne, hogy megszólaljon akkor, amikor hazája a felbomlás szélén táncol.
Vagy nagyon hülye vagy gerinctelen.
Fontosabb linkek: gazeta.ru, kyivpost.com, Vkontakte, ukraina-vpered.com, ua3.info, argumentua.com.
6 hozzászólás
meleg
mióta elment csak kallódik….(még azzal együtt is, hogy vissza jött)
amennyi pénze van ennél jobb elfoglaltságot is találhatna
jó focista volt….de buta
Egyik sem az eszéből él.
Gazdag,híres,kedvenc focistám,mindene megvolt,de ö politikusnak ált,vagy hülye,vagy az a mafia úriember vette rá:-P