A legtöbb csapat számára 9 forduló van hátra a Serie A 2012/2013-as idényéből. (A Sampdoriának és az Internek még le kell játszania az elhalasztott 29. fordulós mérkőzését.) A bajnokság tehát ahhoz a szakaszához érkezett, amikor az erőviszonyok már nagyjából letisztultak ‒ ismert az európai szereplésért küzdők kiléte, és eldőlni látszik, mely csapatok küzdenek majd a Serie A-ban maradás jogáért ‒, de a konkrét helyezések még persze változhatnak. Az írásban három kérdéskörrel foglalkozom. Először a bajnoki címért küzdő csapatok esélyeit, majd a nemzetközi szereplésre hajtók helyzetét tekintem át, végül szó lesz a kiesőkről.
I. A BAJNOKI CÍMRE (MÉG) ESÉLYES CSAPATOK
„Melyik csapat nyeri a bajnokságot?” Ez az a kérdés, amellyel Európa négy legerősebb pontvadászata kapcsán talán a legkevesebben foglalkoznak mostanság, a bajnokok kiléte ugyanis valószínűleg már mindenhol eldőlt. A Bundesliga egyenesen komolytalanná vált: a Bayern München 20 pontos előnnyel áll az élen, a Premier League-ben sem kell nagy változásokra számítani, tekintve, hogy a Manchester United 15 pontos különbséget épített ki a városi riválissal szemben, Spanyolországban pedig a Barcelona vezet 13 pontos előnnyel a Real Madrid előtt, az ottani erőviszonyok alapján ez tehát egyet jelent a katalánok bajnoki címével.
Olaszországban Juventus és a Napoli között ugyan „csak” 9 pontos a differencia, véleményem szerint azonban a Serie A-ban a torinói csapat lesz a befutó; minimális esélyt látok arra, hogy vagy a Napoli vagy a Milan meg tudja előzni a zebrákat. 9 forduló alatt a Fiorentina biztosan nem fog 15 ponttal többet szerezni, mint a Juventus, így már a pillanatnyilag 4. helyezett lilák esélyeiről is kár beszélni. Matematikailag persze még van esélye néhány csapatnak, de hogy a bajnok a Juventus-Napoli-Milan trióból kerül ki, az nem lehet kérdés.
1) A Juventus legfőbb esélyeshez méltó módon nyeri meg a bajnokságot. Ez ugyan merész kijelentésnek tűnhet ‒ különösen 9 fordulóval a vége előtt ‒, de tényleg nagyon kevés dolog szól Conte csapata ellen. Hullámvölgyük lényegében az egész idény során nem volt. Egymást követő két forduló alatt a legtöbb pont, amennyit veszítettek, 5 volt, egyébként nem találunk olyan időszakot, amikor a három forduló alatt gyűjthető 9 pontból legalább 4-et ne szereztek volna meg. A sorsolásuk sem tűnik annyira vészesnek ‒ már ami a bajnokságot illeti. Ami kissé komplikálttá teszi a programjukat, az a Bayern München elleni BL-negyeddöntő két meccsének beékelődése a bajnoki találkozóik közé, amelynek következtében a Juventus erőltetett menete így fest március végétől április 21-ig: Internazionale idegenben, Bayern München idegenben, Pescara otthon, Bayern München otthon, Lazio idegenben, Milan otthon. Mindezt 3 hét alatt kell teljesíteniük. Bárhogyan is alakuljon a BL-szereplésük, az utolsó 5 bajnoki mérkőzésüket félgőzzel is hozniuk kell (Torino, Palermo, Atalanta, Cagliari, Sampdoria). A legerősebb, legbővebb kerettel indultak neki az idénynek, az egész szezon során magabiztosak voltak, sérülések sem nagyon hátráltatták őket, a kiesőket jól pótolták, a riválisok rossz idénykezdetét, hullámzó vagy egyenesen pocsék teljesítményét jól használták ki. És magabiztos előnyükhöz még arra sem volt szükségük, hogy a rangadókon jól szerepeljenek: a Napoli, a Milan, a Fiorentina, a Lazio, a Roma és az Inter ellen az eddig megszerezhető 27 pontból mindössze 12(!) egységet gyűjtöttek be. Ha megnyerik, akkor meg is érdemlik a scudettót. Ha pedig 9 pontos előnyről bukják el a bajnoki címet, akkor ezért csak magukat okolhatják.
2) A Napoli több okból kifolyólag nem fogja megnyerni a bajnokságot. Egyrészt azért nem, mert a kerete ehhez (és a kettős terheléshez) nem elég erős. Másrészt azért nem, mert sokszor képtelen volt kihasználni a Juventus ‒ igaz, nem túl gyakori ‒ botlásait. Annak a csapatnak, amelyik bajnok szeretne lenni, úgy kell rajtolnia, ahogyan azt a Napoli tette: az első 7 meccsen 6 győzelem, 1 döntetlen. Kiváló teljesítmény, ezt kellett volna folytatni, de legalább megközelíteni. A következő négy fordulóban (8-11.) azonban a megszerezhető pontok kétharmadát elszórták… December első felében előbb két vereség, majd ezt követően egy tíz mérkőzésből álló veretlenségi sorozat következett. A széria szépséghibája, hogy az említett tíz veretlen meccsen mindössze 20 pontot szereztek, tehát a jó teljesítményük mégsem volt annyira jó… A Juventus annak köszönhetően (is) vezet most utcahosszal előttük, hogy a Napoli 2013. február 9‒március 17. között nem tudott meccset nyerni. Ez pedig nem fér bele, még akkor sem, ha nem törték össze magukat azért, hogy továbbjussanak a Plzen ellen az Európa Ligában ‒ tették ezt nyilván azért, hogy a bajnokságra koncentrálhassanak. Nem jött be a „trükk”, mert a Napoli semmit sem nyert azzal, hogy megszűnt számára a kettős terhelés, ráadásul jelenleg ‒ a formákat tekintve és a Milan igen kemény sorsolása ellenére is ‒ esélyesebbnek tűnik a második helyre a Milan, mint a Napoli. Valószínűleg már a Juventus elleni 1:1 után lélekben feladták a bajnoki címért való küzdelmet, és fontosabbá vált számukra, hogy a 2. helyüket megtartsák.
3) A Milan igen hosszú utat tett meg, amíg eljutott 2012/13-as idénye csúcspontjára, amikor a San Siróban 2 góllal megverte a Barcelonát a BL nyolcaddöntőjének első mérkőzésén…
Jelenleg a bajnoki tabellát nézve a Milan ott van, ahol lennie kell, illetve, ahol a bajnokság kezdete óta lennie kellett volna: a dobogón. Bár az idényt tragikusan kezdte a csapat (8 mérkőzésen 5 vereség, mindössze 7 szerzett ponttal), véleményem szerint ez a keret messze nem volt annyira rossz, mint amilyen eredményeket akkor produkált. Allegrit sokan megvédték a gyenge eredmények és a még gyengébb játék ellenére, mondván, ettől a kerettől csodát nem lehet várni, a kialakult helyzetért pedig kizárólag a vezetőséget terheli a felelősség. Bár a Berlusconi-Galliani tandem ‒ mondjuk így ‒ nem könnyítette meg Allegri helyzetét, úgy gondolom, ha csodát nem is, de tűrhető eredményeket és játékot teljes joggal el lehetett volna várni még ettől az épülőben lévő csapattól is. Ne feledjük, gyakorlatilag ugyanez a társaság (sőt, egy alapember, De Jong nélkül!) kapaszkodott fel a tabella 5. helyére, majd Balotelli érkeztével jutott még feljebb. Nem annyira a kerettel volt tehát baj, hanem azzal, hogy július elejétől november második feléig majdnem 5 hónapra volt szüksége Allegrinek ahhoz, hogy csapattá formálja a Milant. Hogy ez az idő sok vagy kevés, azt mindenki döntse el maga… Ennek az írásnak nem célja az okok vizsgálata, ezért rögzítsünk csak annyit: a Milannak most azért van csak minimális esélye a scudettóra, mert az idény első két és fél hónapjában Allegri még nem igazán találta a csapatát. Most már nagyon egyben van a gárda, jönnek az eredmények, de a szeptemberi-októberi meccseket már nem lehet újra lejátszani. A rangadók majd eldöntik, mire lesz elég az egyre jobb védelem, a csatárok jó formája, valamint a szerencse. Most úgy tűnik, inkább az a valószínűbb, hogy a Milan még feljebb lép a dobogón, nem pedig lecsúszik onnan. Bár Allegriék 2 ponttal távolabb vannak az éllovastól, mint a Napoli, esélyüket a bajnoki címre jobbnak érzem, mint Mazzarri csapatáét.
Alighanem a bajnokság rajtjánál a legtöbben ezt a három csapatot tippelték a dobogóra. Az érdekesség nem is a csapatok „személyében” van, hanem abban, hogy míg a Juventus a második forduló óta nem mozdult el az élről, a Napoli pedig huszonhárom fordulót töltött a második helyen (legrosszabb pozíciója a 4. hely volt), addig a Milan csak november végén, a Juventus legyőzése után jutott be az első tízbe a tabellán, miközben megjárta a 15. helyet is… Jelenlegi pozícióját (a 3. helyet) február közepén már egyszer elérte, majd a Lazio legyőzése után foglalta el ismét, és ezt tartja azóta is.
II. HARC A NEMZETKÖZI SZEREPLÉSÉRT ‒ 6 CSAPAT 4 HELYÉRT
Nem túlzás azt állítani, hogy az érdekesebb küzdelem az európai szereplésért, különösen a Bajnokok Ligáját jelentő dobogóért, pontosabban annak második és harmadik fokáért zajlik majd. A jelenlegi 2. és 3. helyezett, a Napoli és a Milan tehát jobban teszi, ha nem annyira előre, inkább hátrafelé tekintget. A pillanatnyi dobogósokról már esett szó, nézzük a többieket.
- A Fiorentina a Lazióval szembeni 5 pontos hátrányából 4 pontos előnyt varázsolt, ráadásul mindezt a legutóbbi 3 forduló alatt! Nem nehéz kitalálni, hogy ehhez az kellett, hogy a firenzeiek ezen időszakban 9, a rómaiak pedig 0 pontot szerezzenek. A Fiorentina jó pozícióban van, az egyik legnagyobb esélyese a dobogónak.
- Még a Laziót sem tartom teljesen esélytelennek a második vagy a harmadik helyre, de inkább azt tartom reálisnak, hogy a fővárosiak a 4-5. helyért lesznek majd versenyben. Hernanesék 7 pontra vannak a dobogótól, és bár mostanában botrány, amit művelnek (a legutóbbi 5 meccsükből 4-et vereséggel zártak), elképzelhető, hogy a szünetben magukra találnak. A valószínűbb viszont az, hogy az európai szereplésük a kupadöntő kimenetelén múlik. Az olasz csapatok közül a Juventus mellett a Lazio van még versenyben Európában, ez semmiképpen sem növeli az esélyeiket a bajnokságban…
- Az Internazionale csapatának még van az a bizonyos elmaradt mérkőzése (a Sampdoria ellen), amelynek megnyerése esetén 4 pontra kerülne a dobogótól. Teljesen rapszodikus teljesítményt nyújtanak azonban Stramaccioniék: utóbbi meccseiken sorrendben 1, 0, 3, 0, 1, 3 és 1 pontot szereztek. Ezen a formán mindenképpen javítaniuk kell, különben veszélybe kerülhet a nemzetközi szereplésük.
- A Roma a 2013-as évben egészen február közepéig katasztrofális teljesítményt nyújtott: az új évben az első hat meccsükön 2 pontot szereztek. Különösen a Bologna-Cagliari-Sampdoria elleni meccseken gyűjtött egyetlen pont volt botrányos. A fővárosiak azonban a Sampdoria elleni 3:1-es vereség után megverték a Juventust, azóta pedig remekelnek: legutóbbi 5 meccsükön 2 pontot veszítettek csak, teljesítményük pedig még akkor is kiválónak mondható, ha igazán nehéz ellenfelük ezen időszakban nem volt. Egy jó Tottival, koncentrált játékkal, és a többi eredmény számukra szerencsés alakulása esetén odaérhetnek akár a dobogó legalsó fokára is.
III. MENETRENDEK
Fentebb már volt szó a Juventus hátralévő mérkőzéseiről, így a továbbiakban csak 6 csapat: a Napoli, a Milan, a Fiorentina, a Roma, az Internazionale és a Lazio „feladatait” veszem sorra; közöttük várható ugyanis a következő 9 fordulóban a nagyobb küzdelem a minél jobb helyezésekért.
‒ A Napoli igen jó sorsolással indul neki a hajrának. A Milan elleni rangadó előtt Hamsikéknak még lesz két „felhozó” meccsük a Torino és a Genoa ellen. Meglepetés lenne, ha nem szereznének 6 pontot a kiesőjelöltek ellen. A Milan elleni meccsükön bármi lehetséges, de azt gondolom, a piros-feketék otthon tartják a 3 pontot. A Cagliari és a Pescara nem okozhat gondot a Napolinak, az Inter viszont jó lehet legalább 1 pontra a San Paolóban is, és a Bologna is otthon tarthat 1 egységet ellenük, főleg úgy, hogy az „odavágón” Nápolyból 3 ponttal távoztak. A Siena elleni hazai meccsük „sima ügy”, a Roma azonban a fővárosban valószínűleg győzelemre lesz ítélve ellenük. Ennek következtében 17 pontot tippelek számukra: 5 győzelem és 2 döntetlen formájában. → Tipp: 73 pont, 4. hely.
‒ A Milan sorsolása az élcsapatok közül az egyik legnehezebb. A Chievo, a Torino, a Pescara és a Siena ellen alighanem mindenki 3-3 ponttal számol, és ezt a 12 pontot valószínűleg meg is szerzi a Milan. A Chievo elleni meccs után jön a neheze: a Milan megküzd a Serie A három legjobbjával, ráadásul egymást követő meccseken: Fiorentina, Napoli, Juventus a sorrend. Ebből ráadásul csak a Napoli ellen játszik a Milan a San Siróban. Ha 6-7 pontot e három rangadón szerezni tudna a Milan, akkor szinte biztosan a dobogón végez. Azt gondolom, a Fiorentina ellen sikerül nyerni, a Napoli ellen szintén, a Juventus azonban legalább 1 pontot otthon tart ellenünk. Ezt követi a Catania elleni hazai mérkőzés, amelyen szintén fontos lenne a győzelem, amely véleményem szerint meg is lesz, de ha nagyon jól jönne ki a Milan az előző 4 meccséből (legalább 10 ponttal), akkor a szicíliaiak ellen akár a döntetlennel is elégedett lehetnének a piros-feketék (persze a San Siróban csak a győzelem az elfogadható…). A Catania után két könnyebb meccs következik (bár kiesőjelöltek ellen sosem kellemes játszani), majd jön a szerencsés esetben nem sok kérdésről döntő Roma elleni hazai mérkőzés (Tottiék ellen sosem könnyű, így lehet, hogy elvisznek 1 pontot a San Siróból), hogy egy Siena elleni idegenbeli találkozóval zárja a Milan a 2012/13-as pontvadászatot. A 27 pontból 23-at remélek: az 5 komolyabb ellenfél közül a Fiorentina, a Napoli és a Catania ellen győzni kellene, a többiek ellen (Juventus, Roma) elegendő lehet a döntetlen is, a könnyebb ellenfelekkel szemben pedig 3-3 ponttal kalkulálok. Nem lesz egyszerű, de messze nem lehetetlen a küldetés. Érzésem szerint a Milan eléri a célját. → Tipp: 77 pont, 2. hely.
‒ A Fiorentina sorsolása tűnik a legkönnyebbnek az élcsapatokat tekintve, ez pedig a Milan (meg a többi élcsapat) számára nem igazán jó hír. Az sem túl örömteli, hogy bár a lilák játszanak a Milannal és a Romával is (mindkét csapattal Firenzében), de a többi hét ellenfelük közül a táblázaton a Sampdoria áll a legelőkelőbb helyen… A Cagliarit illik verniük, a remek formába lendült Milan ellen viszont nem számítok arra, hogy pontot szereznek. Az Atalanta, a Torino és a Sampdoria ‒ ha Joveticék komolyan gondolják a dobogót ‒ nem jelenthet akadályt, a Romát azonban képesnek tartom arra, hogy elhozzon legalább 1 pontot az Artemio Franchiból. A sorsolás szeszélye folytán pedig a Fiorentina az utolsó három fordulóban végigjárja (és valószínűleg végig is veri) a Serie A-tól valószínűleg búcsúzó Pescarát, Palermót és Sienát. Ennek következtében a Fiorentina egy igen jó hajrával megelőzheti a Napolit is, így az általam kalkulált 22 pont (7 győzelem, 1 döntetlen) dobogót érhet. → Tipp: 73 pont, 3. hely.
‒ A Roma sorsolása hasonló a Milanéhoz. A hajrában 7 közös ellenfelük lesz, a „maradék” két csapat pedig a Milannál a Juventus és a Catania, a Roma esetében pedig a Lazio és a Palermo. A Roma nagyon belelendült az utóbbi hetekben, így arra számítok, hogy igen jól szerepel az utolsó másfél hónapban is. A Palermo, a Torino, a Pescara, a Siena és a Chievo ellen „kötelező” lenne a győzelem számukra. A Lazio elleni meccsben azonban benne van a pontvesztés, a Fiorentina ellen 1 pontra számítok tőlük, a Milan ellen pedig legfeljebb 1 pontra lehetnek jók. A bajnokság végén, ha még lesz tétje a Napoli elleni mérkőzésüknek, szerintem otthon tartják majd a 3 pontot. Ez így összesen 21 pontot jelentene az utolsó 9 meccsükön (6 győzelemmel, 3 döntetlennel), ami a dobogóhoz nem lesz elég, de Európa Ligát érhet. → Tipp: 68 pont, 5. hely.
‒ Az Internazionale csapatának még tíz mérkőzése van hátra. Ebből 3-ra lehet azt mondani, hogy akár vereség is lehet a végkifejlet, de 6-7 meccset hozhatnak a milánóiak. A Sampdoria (elmaradt mérkőzés) ellen csak a győzelem lehet az elfogadható számukra, és ez áll az Atalanta, a Cagliari, a Parma, a Palermo és a Genoa elleni meccsekre is. A Juventus ellen nem hiszem, hogy sok esélyük lenne, bár az a csapat, amelyik 3:1-re verte Pirlóékat Torinóban, miért ne lenne jó 1 pontra a Giuseppe Meazzában? Ennek ellenére úgy vélem, a Juventus elhozza Milánóból a 3 pontot. A Napoli és a Lazio ellen 1-1 pontot várok az Intertől, és azt gondolom, az Udinese is pontot rabol tőlük. Ez 21 pont lenne, amivel a dobogó biztosan nem lesz meg, de még az EL is veszélybe kerülhet. → Tipp: 68 pont, 6. hely.
‒ A Lazio borzasztó formában indul neki a hajrának, fáradni látszanak, ráadásul a sorsolás (meg az Európa Ligában való szereplésük) sem segíti őket. A következő 4 mérkőzésük igen nehéz lesz (Catania, Roma, Juventus, Udinese). Ha ezeken a meccseken nem szereznek legalább 7 pontot, akkor elfelejthetik a dobogót. Márpedig nem hiszem, hogy ez a forgatókönyv valósul meg. A Catania ellen összejöhet a győzelem, a Romát azonban most jobbnak érzem, így legfeljebb 1 pontot tippelek Hernaneséknek. A Juventus ellen már az 1 pontnak is örülniük kell, az Udinesét viszont a Friuliban nem hiszem, hogy el tudják kapni: legfeljebb 1 pontra lehetnek jók. A Parma, a Bologna, a Sampdoria és a Cagliari ellen 3-3 pont kell(ene), az Inter ellen azonban legfeljebb 1 pontot tudok elképzelni. Ez így 19 pontot jelent, ami még az Európa Ligához sem lesz elegendő, kivéve, ha megnyerik az Olasz Kupát. → Tipp: 66 pont, 7. hely.
A következő 9 fordulóban tehát bármi lehetséges. Izgalmakban nem lesz hiány, ez garantálható: a csapatok többségének legalább közepes erősségű sorsolása van, több gárda igen rapszodikusan szerepel, az idény pedig a végéhez közeledik, tehát a játékosok is egyre inkább fáradnak. A tét azonban nem kicsi. A bajnok és még 1 csapat biztosan, 1 további pedig valószínűleg a Bajnokok Ligájában szerepelhet ősszel, további kettő gárda pedig „alanyi jogon” az Európa Ligában bizonyíthat. 2 gárda számára azonban haszontalan lesz a következő kb. másfél hónap. A Lazio, az Inter vagy a Roma számára még van egy mentőöv, mégpedig az Olasz Kupa. Amelyik csapat ugyanis ezt megnyeri, az Európa Liga rájátszásában indulhat ‒ amennyiben a bajnokságban nem végez a legalább BL-selejtezőt érő harmadik helyen (ez esetben a BL-ben indulhat), avagy nem végez a pontvadászat 4-5. helyén (mert ekkor automatikusan jogot szerez az EL-ben indulásra).
IV. HARC A KIESÉS ELLEN
A kiesés elkerüléséért voltaképpen 4 csapat küzd meg egymással, a Palermo, a Pescara, a Siena és a Genoa. Közülük valószínűleg csak egyikük örülhet az idény végén.
‒ A Genoa szisztematikusan építi le saját csapatát. A 2008/2009-es bajnokságban még az 5. helyen végzett a gárda, 2010-ben a 9. volt, 2011-ben a 10., a tavalyi szezont viszont már a 17. helyen fejezte be. Most megint csak 1 pontra van a kiesőzónától. A sorsolása könnyűnek tűnik, a következő 9 meccséből a Napoli és az Inter elleni az, amelynél benne van a pakliban a 0 pont, de ha a Genoa kiesik, ők biztosan nem panaszkodhatnak a sorsolásra: az említetteken kívül a többi 7 ellenfelük kivétel nélkül a táblázat második felében tanyázik (Siena, Sampdoria, Atalanta, Chievo, Pescara, Torino, Bologna). Illene meghosszabbítaniuk Serie A-s tagságukat.
‒ A Siena tavaly került fel a Serie B-ből, ehhez képest rögtön vissza is térhet oda. Bár az utóbbi hetekben több szép eredményt elértek (az Inter és a Lazio elleni győzelem), kérdés, hogy ezek a kiugrott eredmények elegendőek lesznek-e. A csapat sorsa a következő 4 meccsen valószínűleg el fog dőlni, ekkor jönnek ugyanis a könnyebben megoldható meccsek, a Genoa, a Parma, a Pescara és a Chievo ellen. Az utolsó 5 mérkőzésüket viszont senkinek nem kívánnám: Roma idegenben, Catania idegenben, Fiorentina otthon, Napoli idegenben, Milan otthon… Az utolsó 5 meccsen 3-4 pont már elég lehet nekik, de ha az első 4 mérkőzésen nem szereznek legalább 7-8 pontot, akkor ebből Serie B lesz.
‒ A Pescara szinte biztosan ki fog esni. Ugyan mindössze 5 pontra vannak a még bent maradó Genoától, de mind a formájuk (5 vereség zsinórban), mind a sorsolásuk (3 könnyebb meccsük lesz a Parma, a Siena és a Genoa ellen, miközben találkoznak a Juventusszal, a Romával, a Napolival, a Milannal, a Cataniával és a Fiorentinával) alapján azt kell mondanom, hogy a Serie A-s tagságuk meghosszabbítására nagyjából akkora esély van, mint a Fiorentina bajnoki címére.
‒ A Palermo ugyan próbál menekülni az utolsó helyről, de nem igazán meggyőzően: ha a Pescara-Chievo-Genoa-Torino négyesből senkit sem tudnak megverni, miközben kikapnak a Sienától, akkor nincs miről beszélni velük kapcsolatban. A sorsolásuk nagyon erősnek mondható, a keményebb ellenfelek között a Roma, a Catania, az Inter, a Juventus és a Fiorentina említendő, a többi 4 meccsen (Sampdoria, Bologna, Udinese, Parma) viszont gyűjteniük kell a pontokat.
Véleményem szerint azon csapatok fognak kiesni, amelyek most is a 18-20. helyen állnak. A Pescara lesz az utolsó, a Palermo a 19., a Siena pedig „megtartja” a 18. helyét.
14 hozzászólás
Sajnos munka közben még csak a „ránk” vonatkozó felét olvastam a cikknek (a többi annyira nem is érdekes, küzdjenek csak a csontokért), tehát első 3 hely!
Nagyon szépen megírt, átgondolt cikk! Azt hiszem kevesen voltunk aki szeptember-október környékén is azt hangoztattuk: Akár bajnok esélyes is lehet ez a keret!
Most pont ott tartunk, hogy reális esély lett volna rá! Nagyon szépen összefoglaltad! Nekem végig hatalmas kérdőjel volt Zapata mellőzése. Úgy emlékszem épp veled is beszélgettünk a Juve elleni barátságos meccs után,hogy meg van a védelem alapembere, talán igazi vezére. A taktikai felállás is érdekes. Jó lenne megkeresni azt a Juve meccs előtti cikket, ami arról szólt: Az elnök úr meglátogatta a csapatot az edző központban és ha jól emléxem közölte Allegrivel, hogy 4-3-3 felállást szeretne látni a pályán. Azóta ezen talán 1x változtattunk.
Természetesen tartom, h ezek a játékosok 4-3-2-1 vagy 4-3-1-2 felállásban lennének igazán veszélyesek. Előzőre már elég sok példa volt, mivel a 4-3-3 felállásból a 2 szélső egyre gyakrabban húzódik be a „center” mögé.
Bízom a sikeres folytatásban.
Sajnálom, hogy Sárit pár meccsen nem pihentette a mester. Robi vagy Bojan azon a poszton veszélyes lehetne 1-1 meccsre beszállva. 20 éves gyerek ritkán bír el ekkora sorozat terhelést.
Remek összefoglalás, nem lennék meglepve ha a tippjeid is jönnének a végkimenetelt illetően.
Véleményem szerint azért annyira nem jó az összefoglalás. Ez a Milan egy nagyon nehéz időszakon van túl. Anyagi gondok, rengeteg játékost eladtak, fiatalítás. Szinte egy teljesen új csapatot építettek. Akkoriban itt mindenki a vezetőség fejét követelte. Most dobogón a csapat, és még nincs vége a bajnokságnak. És tessék, most meg vissza mutogatunk hogy lehetett volna ezt jobban is csinálni.
Szerintem tökéletes munkát végzett a vezetőség és biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is !!!
Bár néhány mondat erejéig erre is kitértem, az írás témája nem a Milan szezonjának értékelése volt, hanem a következő 9 forduló lehetséges végkimenetele.
Nem hinném,h a szerző azt írt volna bármi rosszat a vezetésre. Inkább az a kérdés, hogy miért nem elég 2-3 hónap egy csapat összeállításához. Profi, kiforrott játékosokról beszélünk, akiket a helyükre kellett tenni: Pazzo, Zapata,Montolivo, De Jong
Bízom a jó folytatásban! Szerintem jól megírt és átgondolt cikk!
Az én véleményem hasonló a Lansky-éhoz. A keretünk messze nem volt annyira rossz, hogy 8 meccsből 5-öt elveszítsünk. Komoly edzői és taktikai hiányosságokra utal és láthattuk, már aki nézte azokat a meccseket, hogy mennyit hibázott az edzőnk. Rossz helyre rakott mindenkit akit lehetett, változtatni nem tudott, a csapat pedig megszívta.
Én csak akkor tudtam örülni annak, hogy Allegri az edző, amikor éppen valamit nem rontott el. Véleményem szerint edző nélkül is ott lennénk ahol most vagyunk, mert akár Ambrosini is képes lett volna – talán hamarább is – rájönni, hogyan lehet ezt a csapatot hatékonyan összerakni.
Én nem fogom sajnálni, ha távozik. Ennek a csapatnak egy igazi stratégára van szüksége.
A csapatnak pedig hozni kell minden egyes meccset a 9 fordulóban és nem elég a kis csapatok ellen begyűjteni a 3 pontokat. A Juve-n most eléggé nagy a nyomás, fáradhatnak, hibázhatnak és ezt nekünk ki kell használni. Akár még bajnokok is lehetünk, de a 2. hely a minimum.
Szép munka! 🙂
A lényeg, hogy másodikok legyünk. Ezt én teljesen esélyesnek tartom és, ha jövőre nem kezdünk ilyen rosszul akkor a Scudetto-ért vívott harc legnagyobb esélyese leszünk. A sorsolásunk viszont idén egyenesen tragikus, bár a Juventus-nak se olyan jó a Bayern miatt. Viszont nekünk nem a Juvéval, hanem a Napolival kell törődnünk és az nem túl jó, mert nenkik nem rossz a sorsolásuk. Mindenesetre Forza Milan!
Hát ez a második vagy rossz esetben 3.hely nem a vezetőség érdeme. Jó zsebükbe nyúltak Balotelliért, de ez a minimum a nyári mercato után. Szerintem ezt a 2v3.helyett inkább Allegrinek köszönjük meg, mivel ő az aki sztem a legtöbbet tudott a csapathoz tenni, sok érdeme volt és még mindig azt mondom ha a nyáron nem lett volna megkötve a keze akkor talán nem a 2.helyért kellene harcolnunk, de ez történt és ezen nem tudunk már változtatni.
Számomra pozitív csalódás, hogy kikerültek az alibi játékosok és helyükre fiatal játékosok érkeztek. Bár még nincs kész a csapat, de lehet látni az alagút végét, és ez már egy jó hír.
Plusz hozzátenném remélem Allegrivel hosszabítunk és Abbiati+Ambrosinivel is, vagy legalább tudjuk majd őket úgy búcsúztatni mint tavaly Pippo,Nesta, See,Gattuso, Zambrottát…
Szép hosszú írás,elég jól összefoglalod a várható „eseményeket”,de szerintem ez nem több szimpla találgatásnál..
Azért az egy kicsit túlzás,hogy bizonyos csapatok mérkőzéseit egyértelműen az esélyesnek adod..
Akár a Juve,akár a Milan (de sorolhatnám az első 6 csapatot végig) Papírforma meccsei lehetnek a legnehezebbek,főleg a Bajnokság utolsó szakaszában..
Oké ezeket a meccseket az esélyeseknek simán nyerni kéne,de mint tudjuk mindig borulhat a papírforma..
Óriási hiba lenne a jelenleg kieső helyen levő csapatokat csak úgy leírni a Fiorentína,vagy a Juve ellen.. Mert igenis hajtani fognak,és mindent meg fognak tenni a kiesés elkerüléséért..
Szóval nem lesz ez olyan egyértelmű sétagalopp egy csapatnak sem..
Ami a Milant illeti 99%-ot adok arra,hogy meglesz a 2. hely.. És nem az ellenfelek,hanem a Napoli formája miatt.. Az igazi ellenfél a Fiorentína lesz.. és szintén nem az ellenfelek,hanem a formájuk miatt..
Ez az írás nem akart több lenni annál, ami: találgatás, de nem „vakon”.
Természetesen nem lehet abból kiindulni, hogy pl. a Juve hazai pályán biztosan nyer x vagy y ellen. Ha ez így lenne, és mindig az esélyesek nyernének, akkor hetente több tízezren nyernének a totón… Amikor az összeállítást készítettem, nem kizárólag abból indultam ki, hogy melyik csapat hol helyezkedik el a tabellán, melyik gárda játszik odahaza és hasonlók. Igyekeztem figyelni a legutóbbi időszakukat, az összképet, hogy milyen motivációjuk lehet, hasonló erejű csapatok ellen hogyan teljesítenek, a játékerőt, amikre lehet alapozni…
Ettől függetlenül ez valóban csak egy „tipplavina”. Meg kell azonban védenem magam annyiban, hogy ez a dolgozat nem véletlenül csak másfél hónappal (9 meccsel) a bajnokság zárása előtt készült. [ Érvelhetnék azzal, hogy azért készült, mert szaloky megkért erre, de inkább nem… 🙂 ]
Az idény elején mindenki ellövöldözheti a tippjeit, hogy ki lesz a bajnok, kik lesznek a dobogósok, a kiesők a Serie A-ban, a Premier League-ben, ki nyeri a Super Bowlt, ki győzi le Nadalt salakon, ki nyeri az Aranylabdát (erre már nem is tippelnek) stb. Ez minden sorozatnál így van. Mert ez is egy játék, és az ember szeret játszani, próbál a jövőbe látni, és földöntúli boldogságot jelent számára, ha utóbb elmondhatja: „én előre megjósoltam, hogy így lesz”.
A bajnokság rajtjánál, amikor minden csapat tiszta lappal indul, és – papíron – a Pescarának is ugyanannyi esélye van scudettót nyerni, mint a Juventusnak, a BL-t pedig a sorozat indulása előtt sokaknál „megnyerheti” a Nordsjaelland is, még csak a „szerintem” játszik, igazából nincsenek, mert nem is lehetnek támpontok (ha a futballt nézzük, akkor talán a keretekből lehet kiindulni augusztus elején, de ez alapján pl. a Manchester Cityvel sokan melléfoghattak)… Gondolom, ezért nem került szóba pl. augusztus közepén, hogy legyen egy ilyen jellegű írás ezen az oldalon, hiszen ott és akkor tényleg csak a sötétben tapogatózás ment volna.
Ennek a dolgozatnak – ilyen jellegűnek és ebben az időszakban – tehát éppen azért lehet létjogosultsága, mert – mint a cikk bevezetőjében írtam – mostanra letisztultak az erőviszonyok, most már nem teljesen vaktában tippelgetünk, hanem észérvekkel próbáljuk – amennyire lehet – alátámasztani a feltevéseinket. Az év elején nem biztos, hogy sokan neveztek volna igen komoly meccsnek egy Catania vagy akár egy Fiorentina elleni ütközetet, míg lehet, hogy sok Atalanta-szurkoló remegő térdekkel ült le megnézni a Milan elleni meccset az idény elején. Mi meg – Milan-szurkolókként – hónapokig el sem hittük, amit láttunk, hogy a Milan nem tud gólokat lőni, és a San Siróba nyerni járnak a kiscsapatok…
Március végére tehát változott a helyzet: a csapatok 90%-a csak a bajnokságra koncentrál; a bajnokság háromnegyede lement; fél tucat csapat a nemzetközi szereplés lehetőségéért küzd; vannak cél nélküli csapatok, amelyeknek már mindegy, hol végeznek, mert sem kiesni nem fognak, sem Európába nem jutnak ki, és sorolhatnám.
Igen, ez egy játék, mindenki eltöpreng a jövőn, kalkulál, oszt, szoroz, összead, kivon. Szerintem ez is a szurkoláshoz tartozik Sőt! Egy szurkoló számára csapata jövője a leglényegesebb. Mi nem ezt csináljuk? Hogy mi lesz a Chievo ellen, hol végez a csapat, marad-e Allegri, Ambrosini, mikor nyerjük meg a nyolcadik BL-trófeát és így tovább.
De ez csak az én személyes véleményem…
Jó kis cikk, le a kalappal!
Az én tippem: Juventus, Milan, Napoli, tehát a firenzeiek nem érnek a 3. helyre. Talán jobb is lenne így, a Napolinak több esélyt adnék a ki-ki meccsen a BL-selejtezőben (elsősorban Mazzarri miatt), mint a Fiorentinának.
Nem szeretnék még egy olyan évet, amikor csak 2 csapatot ad a Serie A a legjobb 32-be. Még jobban eshet az olasz bajnokság „tetszési indexe”. Ezen oknál fogva szurkolok a Lazio csapatának is, hogy minél tovább meneteljen az Európa Ligában, gyűjtse csak a pontokat…:)
Dióhéjban összefoglaltad:D Jó cikk,gratulálok!
Nah!!!
A tegnap forduló után kiderült,hogy nem derült ki semmi..
Talán annyi mégis,hogy lehet találgatni,de semmi értelme..
Tegnap azt mondta Lansky (persze viccesen),hogy le fogják venni ezt a cikket,mert annyi hülyeség van benne.. Én is kinevettem,és hozzátettem,az én hozzászólásom maradhat..
Kicsit jobban végiggondoltam,és rájöttem az én hozzászólásom (is) marhaság..
Ugyanis a Napoli nyert,a Fiorentina bukott… Aminek én ugye az ellenkezőjét állítottam..
Ez is azt mutatja,hogy milyen is ez az Olasz bajnokság így 8 fordulóval a vége előtt..
Találgatunk tippelgetünk,esélyeket latolgatunk..aztán mindennek az ellenkezője vagy annak is az ellenkezője vagy még az se jön be…
Tudom Lansky nem szorulsz rá a védelmemre,a cikked jó volt,az elemzések jók voltak.. az,hogy nem jött be 100%-ra,arról nem Te tehetsz 🙂
Nagyon alapos munka, elismerésem!