Andriy Shevchenko, a csapat korábbi világklasszis csatára az Amazon Prime Video műsorának vendége volt és felidézte a Milanba igazolásának történetét, a 2003-as EuroDerbyt, a manchesteri Bajnokok Ligája-döntőt, valamint arról is beszélt, hogy a Real Madrid 2002-ben és 2003-ban is megkereste őt.
A MILANBA IGAZOLÁSÁRÓL
“Ez volt az életem egyik fontos lépése. A Milan hosszú ideig figyelt engem egy grúz játékosmegfigyelő révén, akit Braida és Galliani bízott meg azzal, hogy megfigyelje a játékomat. Elmondok egy történetet. Amikor a Dinamo Kijev ificsapatában játszottam, egyszer eljöttünk Milánóba egy tornára és ellátogattunk a San Siróba. Amikor először megláttam a stadiont az az érzésem támadt, hogy egy napon még vissza fogok térni ide. Attól a pillanattól figyelni kezdtem a Milant.” – nyilatkozta Sheva.
A TÁRGYALÁSOKRÓL
“Braida eljött hozzám egy Milan-mezzel a kezében, amelyen a nevem és a 10-es szám szerepelt. Azt mondta, hogy ha Aranylabdát akarok nyerni, akkor a Milanban kell játszanom. Számomra már az Aranylabda gondolata is utópisztikus volt, de előttem két ukrán futballista is volt, aki megnyerte ezt a díjat.”
A 7-ES MEZSZÁMRÓL
“A 10-est Boban viselte. Nem mehettem csak úgy oda hozzá, hogy elkérjem a mezszámát…” – mondta nevetve. “Amikor megérkeztem a Milanhoz és választanom kellett egy mezszámot, Ibrahim Ba odajött hozzám és azt mondta, hogy válasszam az ő számát, mert szerencsét hoz. Elfogadtam, mert egyébként is tetszett a 7-es szám. Néhány nappal később egy izraeli barátom felhívott és azt mondta, hogy a 7-es szám jelentése héberül »Seva«, az én becenevem pedig mindig is »Sheva« volt.”
A MALDINIVEL VALÓ TALÁLKOZÁSÁRÓL
“Hihetetlen volt. Paolóval Szardínián találkoztam először és fantasztikus volt. Nagyon izgatott voltam. Egy rendkívül nyitott, elegáns és értékes embert ismertem meg benne. Soha nem éreztem magam kellemetlenül mellette, amikor találkoztunk. Mindig kedvességet, barátságot és kötődést éreztem, nagyon megkedveltem őt. Ott volt Costacurta és Albertini is, akik Szardínián nyaraltak és meghívtak vacsorázni, majd fél napot együtt töltöttünk egy hajón, pedig egy szót sem beszéltem olaszul. Nagyon kedvesek voltak velem és azonnal megtaláltuk a közös hangot.”
A 2003-AS INTER ELLENI BAJNOKOK LIGÁJA-DERBIRŐL
“Különleges feszültség volt a levegőben a mérkőzések előtt. Nem is tudom elmagyarázni. Amikor megérkeztem a Milanhoz azonnal tudatosult bennem, hogy a milánói derbi túlmutat a futballon és másképpen láttad a várost. Milánói derbit játszani a Bajnokok Ligájában nyilvánvalóan más, mint egy bajnokin és már az edzésen is érezhető volt a különleges hangulat, mert a játékosok feszültek voltak. Emlékszem, hogy reggel arra ébredtem, hogy mindenki ideges volt, főleg Inzaghi, de Gattuso, Brocchi és Abbiati is. Aztán ott volt Maldini és Costacurta, akik nyugodtak és nagyon komolyak voltak. Ancelotti zseniálisan kezelte a helyzetet, fantasztikus volt. Nagyon bízott a játékosaiban és mivel ő is futballozott, ezért pontosan tudja, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket és bízott bennünk. Egyébként is nagyon jól felkészített minket a mérkőzésre. Abbiati védése Martins lövésénél? Helyzetekből élünk. Ami történt, megtörtént és számunkra kedvezően alakult, de a befejezés már egy másik történet.”
A 6-0-S MILÁNÓI DERBIRŐL, AMELYEN CESARE MALDINI VOLT AZ EDZŐ
“Ő egy igazi úriember volt. Fantasztikus volt időt tölteni vele az öltözőben. Cesare mindig is olyan volt számunkra, mint egy apa. Szerettem, amikor beszélt, mert mindig nagyon nyugodtan és különleges céllal beszélt. Az edzéseken is higgadt volt. Látszott, hogy Paolo ideges és bizonyítani akart és azt a milánói derbit érte játszottuk.”
A JUVENTUS ELLENI BL-DÖNTŐN LŐTT TIZENEGYESÉRŐL
“Minden egyes megtett lépéssel Buffon egyre nagyobbnak tűnt, miközben a kapu egyre kisebb lett. Ahogy közeledtem a büntetőponthoz, azt mondtam magamnak, hogy nem szabad változtatnom a döntésemen. Tudtam, hogyan fogom elrúgni a labdát, csak meg kellett várnom, hogy a kapus elmozduljon. Elemeztem néhány korábbi tizenegyest, amit Buffon ellen rúgtak és láttam, hogy ilyen mozdulatokat tesz. Kinéztem oldalra, mert a játékvezető sípszavára vártam. Ránéztem Buffonra, majd a bíróra. Belefújt a sípba, de nem hallottam, ezért nézegettem balra, mintha azt kérdezném, hogy indulhatok-e vagy sem. Szerintem ez segített egy kis időt nyerni és megnyugodni. Aztán bumm, minden jól alakult számunkra, de nagyon tisztelem a Juventust és a csapatot, ahogyan azon a napon játszottak. Tisztelem Buffont is, akinek nagyszerű pályafutása volt.”
A DÖNTŐT MEGELŐZŐ NAPOKRÓL
“Már játszottunk a Juventus ellen a bajnokságban és tudtuk, hogy erős csapat. A mérkőzés előtt volt némi idegesség: Pippo nem tudott aludni, Rino pedig némi felfordulást okozott. A végén érezni lehetett a hatalmas nyomást. A mérkőzés nem volt látványos, részben azért, mert egy igazi csata volt. A győzelem mindent megváltoztatott. Történelmet írtunk a Milannal a Bajnokok Ligája megnyerésével. A Milan-szurkolók sikereket akarnak és tudják, hogy mit jelent győzni, így magasak az elvárások. Lehetsz bármilyen nagyszerű játékos, de ha nem nyersz, akkor az semmit sem ér.”
AZ ÜNNEPLÉSRŐL
“Amikor beléptem az öltözőbe, teljesen üresnek éreztem magam. Kipurcantam, mindent kiadtam magamból a pályán. De utána… Visszamentünk a szállodába és ünnepeltünk. Ott volt a családom, az édesapám és az édesanyám is.”
A JUVENTUS ELLENI GÓLOD VOLT A LEGSZEBB A PÁLYAFUTÁSOD ALATT?
“Fogalmazzunk úgy, hogy egy nagyon nehéz pozícióból szereztem a gólt, de nem volt más választásom. Felnéztem és láttam, hogy a kapus középen áll. Döntenem kellett, ellőttem a labdát és bement a kapuba. Azt mondanám, hogy abból a szögből kicsi az esély a gólszerzésre, de nem volt más lehetőségem. A tizenhatoson belül ott volt Pippo, de nem volt más opció. Az egy fontos mérkőzés volt, mert ezzel a góllal sikerült megtörnöm a gólcsendet. Nem jelenthetem ki azt, hogy ez volt a legszebb gólom, mert sok nagyszerű gólt szereztem. Például lőttem egy fantasztikus gólt a Chelsea színeiben a Tottenham ellen vagy a Milanban a Roma ellen a Scudetto-győztes szezonban.”
A REAL MADRID ELLENI GÓLJÁRÓL
“Kezdőként léptem pályára és az egyik csapattársam megsérült, ezért Carlo változtatott a felálláson, hogy alkalmazkodni tudjon a csapat. A Milan akkoriban egymás után nyerte a mérkőzéseket, a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában is, a csapat jól teljesített, én pedig éppen a sérülésemből épültem fel. Egy ponton bekopogtam Ancelotti irodájába, beszélgettünk és elmagyarázta, hogy most nincs helyem a kezdőcsapatban, de maradjak készen, mert amikor eljön az idő, akkor készen kell állnom. És az a pillanat elérkezett. Különleges gól volt a Real Madrid ellen egy nehéz időszakban.”
A CHELSEA UTÁNI MEGKERESÉSEKRŐL
“A Roma volt az a klub, amely meg akart szerezni. Akkor hívtak, amikor Spalletti ült a kispadon és ő egy igazi úriember volt. Felhívott és mindenről beszélgettünk egymással. Sokat gondolkodtam rajta, különösen a vele kialakított kapcsolatom miatt. Mindent átbeszéltünk és néhány nap múlva Berlusconi felhívott és azt kérte, hogy térjek vissza a Milanhoz. Számomra az Olaszországba való visszatérés csak a Milanhoz történhetett.”
A REAL MADRID ELUTASÍTÁSÁRÓL
“2002-ben és 2003-ban megkerestek engem, de megnyugtattam Berlusconit és azt mondtam, hogy még semmit sem tettem a Milanért. Az volt a célom, hogy nyerjek és mindent beleadjak a Milanban. A Chelsea-hez igazolás kihívás volt. Abban az időben az angol futball kezdte elérni a mai szintet. Emlékszem, hogy egy Milan-Roma meccset a szurkolókkal együtt néztem a lelátón és az egész stadion a nevemet skandálta és arra kértek, hogy maradjak. Velük együtt sírtam. Nehéz döntés volt, de ki akartam próbálni egy új kihívást. A csapattársaim nagyon közel álltak hozzám. A következő szezonban a Milan megnyerte a Bajnokok Ligáját, de nincs bennem megbánás. Tudom, hogy a lelkemet is kitettem a Milanért.”
AZ ISZTAMBULI BL-DÖNTŐRŐL
“Véleményem szerint az volt a legerősebb csapat, amelyben valaha játszottam. Crespo volt az egyik legintelligensebb csapattársam valaha és kiválóan olvasta a játékot. Fantasztikus első félidőt produkáltunk és minden tökéletesnek tűnt: Maldini gólja, Crespo duplája és az én – les miatt – érvénytelenített gólom, ami nem is volt les. Összességében nagyszerű első félidőt játszottunk. Bementünk az öltözőbe és Ancelotti beszédet mondott, egymással is beszélgettünk. Teljesen butaság, hogy ünnepeltünk volna, ilyesmi egy csapatnál soha nem történik meg. A második félidőben valami megváltozott, de ilyen a futball. Még ha választ próbálsz keresni, akkor sem találsz. Rögtön a második játékrész elején volt két helyzetem, hogy 4-0 legyen az állás, de Dudek kétszer is védett, aztán jött az a hatperces rövidzárlat és kaptunk három gólt. Utána sikerült rendeznünk a sorainkat, de érezni lehetett a levegőben, hogy valami megváltozott.”
DUDEK BRAVÚRJÁRÓL
“A mai napig nem értem, hogyan védte ki, ennél jobban nem tudtam volna meglőni, a labda könnyedén bemehetett volna. Három-négy hónapig nem tudtam aludni. Óriási csapás volt.”
A KIHAGYOTT TIZENEGYESRŐL
“Az első BL-döntőmön azt mondtam magamnak, hogy nem változtatom meg a döntésemet. Itt viszont az utolsó másodpercben meggondoltam magam, amikor láttam, hogy a kapus jobbra mozdul. Nem akartam túlságosan szélre lőni, így középre lőttem és kivédte. Ösztönösen változtattam meg a döntésemet, egyszerűen jön egy ilyen érzés és abban a pillanatban változtatsz, onnan pedig már nem lehet korrigálni. Nehéz időszak volt, nem sokat beszéltünk róla, mert nagyon el voltunk keseredve.”