A Milan vezetősége elbizonytalanodott Granit Xhaka szerződtetése ügyében, ugyanis a Bayer Leverkusen által kért összeget túl magasnak tartja.
A klub már megállapodott a 32 esztendős középpályással egy 3 évre szóló szerződésről és évi 4 millió eurós fizetésről, melyhez további bónuszok társulnak. Jelenleg a Milan a Leverkusen vezetőségével tárgyal a megegyezés érdekében.
Gianluca Di Marzio, a Sky Sport Italia átigazolási guruja szerint a Milan mérlegeli, hogy szerződtesse-e Xhakát vagy sem, ugyanis jelenleg a Leverkusen pénzügyi követelései az átigazolási árra vonatkozóan túl magasak a Rossoneri számára.
A Milan vezetősége nem szeretne ekkora összeget költeni egy 30 év feletti játékosra – írja Di Marzio, aki pontos összegről nem számolt be. Xhaka szeptemberben fogja betölteni a 33. életévét, így a milánóiak alaposan átgondolják, hogy a svájci válogatott játékosra essen-e a választásuk a középpályára. A következő időszakban további fejlemények várhatóak a Rossoneri döntését illetően.
18 hozzászólás
Szerintem ezen nem kellett, hogy meglepődjenek, mivel hiába van pénze a Leverkusennek a játékos eladásokból, kevés alapemberük maradt és nem akarnának olcsón megválni egy alapembertől. A másik meg, hogy annyit kérhetnek a játékosért, amennyit ők éreznek, hogy annyit ér.
Előbb szerintem a csapatot kellett volna megkérdezni, mert utána a játékossal könnyebb megállapodni, mert ebből most egy ígérgetés lesz és végül nem hozzák, amikor már megállapodtak.
Gondolom, az volt a terv, hogy ha megállapodnak a játékossal, azzal nyomást helyeznek a Leverkusenre. Csak nem jött be. Ugyanez volt Maignan-nal.
A másik meg az, hogy hiába állapodik meg a 2 csapat, ha a játékos nem akar idejönni.
Ez is egy opció, de többnyire nem szokott bejönni, mert tudják, hogy ő egy kiöregedő játékos, aki annak ellenére, hogy alap ember a csapatban, nem tud már akkora nyomást gyakorolni a vezetőségre, meg a szerződése még kitart. Akkor tudna nyomást helyezni a játékos a csapatra, ha minden áron menne, meg fiatal és annyira nélkülözhetetlen.
Abban igazad van, hogy a másik verzió is egy valós lehetőség, de egyszerűbb a játékossal megállapodni, mint a klubbal. Akkor ha fordítva csinálod, akkor a játékosnak teszel egy ígéretet, ami ha nem jön be, akkor már elmegy a kedve.
A csapatnál érdemesebb mindig kopogtatni, hogy legalább felmérd a hajlandóságot, ha fű alatt beszélsz a játékosával, akkor meg már csak a jóindulatod miatt is magasabb árat fog kérni a klub. Én személy szerint azt az utat látom életképesebbnek, hogy a klubbal beszélsz, megérdeklődöd a játékost, utána beszélsz vele és ha hajlandó jönni, elkezdődik az egyeztetés. A piszkos húzásokat máshol is ugyanúgy díjazzák.
Hát igen, de mégis amúgy mit vártak? Odaadják 3 millióért? 33 éves lesz, gondolom ezt elég nehéz volt kideríteni okoséknak, mielőtt megkeresték volna a játékost. Majd valaki szóljon már ezeknek a homályoknak, hogy ha a Premier Ligában két egyeneset rugó one season wonderekért nem sajnálnak 60 millió fontokat kidobálni, akkor egy német klub sem fog lemondani az egyik alapjátékosukról pár milliókért… Ha 33 lesz, ha nem. Ilyen árak vannak sajnos.
Vagya ez, vagy nem volt bekalkulálva Theo pénze, így belefér egy drágább is?
Ez egy koncepciótlan társaság, ahogy az igazolások alakulnak az tragikus. Ha felmerül egy normális név azt aznnal elviszi más, mi meg 30 feletti járékosokat hajkurászunk, csak pénzt ne kelljen kiadni. Néhány milliót szerintem egyébként az is megérne, hogy ne az átigazolási időszak utolsó napján igazoljanak, hanem mondjuk a felkészülési időszak elején.
Itt egy újabb példa hogy itt nem tudatos igazolás van, nem konkrét játékos jön, olyat aki konkrétan kér az edző, hanem próbálnak kapirgálni valami féle típusú játékost a lom piacon hátha valami jobb kacat olcsó pénzért kiakad…..
Ha az edzőnek, a csapatba egy Xhaka kell akkor esetleg jó lenne kicsit belenyúlni a zsebbe mert szerintem nem olyan orbitális összeget kérnek érte…
Pont arról beszélnek három éve, hogy nem konkrét nevekre, hanem játékosprofilokra építenek, és ezek közül választanak a lehetőségek és a piac függvényében. Valószínűleg nem csak Xhaka van a listán, hanem több hasonló típusú játékos is. Egyelőre annyi derült ki, hogy vele kapcsolatban már tárgyalás is zajlik.
Szigorúan véve, jól beszélsz 😂
Pont ezért tartunk ott ahol….nem játékosokat keresnek hanem olcsó profilokat…..
Lehet, hogy én ülök fordítva a lovon, de ez az áigazolásosdi nem úgy szokott menni, hogy először megegyezek a klubbal, aztán a játékossal a béréről? Nyilván valami módon ki kell deríteni, hogy a játékos nyitott-e a váltásra, de ez komikus, hogy mi minden játékossal szóbeli megállapodást kötünk, aztán meglepődünk, hogy a klubja nem akarja fillérekért elengedni.
Nem ülsz fordítva a lovon, mert normális esetben a klubok egymással egyeztetnek először, hogy az adott játékos eladó e vagy sem. Akkor ha szeretnéd leigazolni a játékost, a klubbal kell először egyeztetni, utána vele. Ha fű alatt elkezd egyezkedni a klub a játékossal, a másik klub beleegyezése nélkül, azt a legtöbb helyen nem veszik jó néven. Ez is rátesz arra, hogy a játékosért még több pénzt fognak akkor elkérni, mert nem szeretik sehol sem az ilyen jellegű dolgokat. Ők az eladók, nekik van egy élő szerződés a játékosukkal, ami még 2 évig tart, nincsenek kényszerben hogy eladják. Karizma és némi diplomácia kell ilyenkor, hogy a csapatok először felmérjék a lehetőségeket, de ezek szerint egyik vezetőnek sincs annyi karizmája, hogy először leüljön a klubokkal tárgyalni.
Nekem ez úgy tűnik, mintha ők nem értenének az üzletkötéshez, ezért először megkerülik az eladó klubot és a játékossal egyezkednek, hogy aztán ő gyakoroljon nyomást a klubjára.
Nagyjából ilyesmit akarnak elérni, de ez az esetek többségében nem működik.
Az a baj, hogy sajnos mindketten fordítva ültok a lovon. Bár papíron nem ez a hivatalos eljárási sorrend, a valóságban nagyon gyakori és szinte normálisnak számít, hogy előbb a játékossal egyeznek meg. Nézzük logikusan, a klubok nem akarnak időt és pénzt pazarolni hosszadalmas tárgyalásokra egymással, ha a játékos végül nem akar odaigazolni vagy irreális fizetési igényei vannak. „Puha” egyeztetés az ügynökkel, vagy akár közvetlenül a játékossal, hogy van-e érdeklődés, mennyi lenne a fizetési igény stb. Egyszerű… Ha a játékos nem akar menni, hiába egyezik meg a két klub. Ha viszont már megvan a megegyezés vele, az anyaklub nyomás alá kerül, hogy megállapodjon a vevőklubbal, különben elégedetlen játékost kap visszam. Az ügynökök gyakran aktívan ajánlják a játékosokat kluboknak, és már előre megpróbálják felmérni, hogy az adott játékos milyen feltételekkel szerződne. Ez a gyakorlat előrehozza a személyes megegyezést. Pre-agreement = nyomásgyakorlás. Amikor a vevőklub „megállapodik” a játékossal, az gyakran tárgyalási eszközként is szolgál a jelenlegi klubbal szemben: „a játékos velünk akar játszani, úgyhogy inkább egyezzünk meg.”
Valójában mennyire gyakori ez? Az ilyen előzetes megegyezések gyakran nem hivatalosak, viszont az átigazolások döntő többsége ma már így indul. Top 5 európai bajnokságban kb. 70–80% az az eset, amikor előbb a játékossal születik elvi megegyezés, és csak utána kezdődik meg a klubok közötti tárgyalás. Igazából a kisebb bajnokságokban vagy játékoseladásra szakosodott kluboknál gyakran a klub kezdeményez, de még itt is elterjedt a „player-first” megközelítés.
Elolvasva az írásod, továbbra sem tartom korrektnek, de azért reagálnék rá.
A játékossal egyszerűbb a megegyezés valóban és sok csapatnál aktívan élnek ezzel a módszerrel, de ha valamiért nem sikerül megállapodni, akkor a játékos elégedetlen lesz, függetlenül attól hogy profi a játékos vagy sem.
A csapattal való egyeztetés nem vesz annyira sok időt, mert csupán pár lényeges dolgot kell csinálni, felmérni az igényeket és utána a játékossal beszélni, hogy van e rá igény. Ez lényegében egy elküldött emailen lerendezhető dolog, amiben az illetékesek megküldik a választ. Pár levelezés után akár elkezdődhet egy tárgyalás, vagy abba is maradhat és igazából nem költöttek rá érdemben semmit.
A játékossal való megegyezés másik hátránya, ha a klub tudomást szerez a dologról, vagy pedig nekik más a prioritásuk, akkor azzal nehezebb helyzetbe hozod a klubot, mert nekik más elképzelésük volt. Ekkor már csak az marad az „eladó” klubnál, hogy akkor fizesd meg a játékos árát, de akkor többé nem veszel tőlem.
Kapcsolati tőke szempontjából hasznosabb egyeztetni a klubbal, mert az üzleti megítélésed is jobb és hosszabb távon jobb kapcsolatot ápolsz az adott klubbal, így a későbbiekben a szerződések kötésénél lehet játszani azzal is, hogy bizonyos feltételekkel elsőbbséget élvezhetsz más klubokkal szemben. Természetesen itt is fontos a játékos akarata, de egyszerűbb játékosokat mozgatni úgy, hogy jobb a kapcsolat, mintha felégetsz hidakat.
Nem vagyok üzlet ember sem vállalkozó, de ezt korrektebbnek veszem, még ha az üzleti életben több opció is van.
Reagálva részletekben is arra amit írtál.
„Bár papíron nem ez a hivatalos eljárási sorrend, a valóságban nagyon gyakori és szinte normálisnak számít, hogy előbb a játékossal egyeznek meg. Nézzük logikusan, a klubok nem akarnak időt és pénzt pazarolni hosszadalmas tárgyalásokra egymással, ha a játékos végül nem akar odaigazolni vagy irreális fizetési igényei vannak. „Puha” egyeztetés az ügynökkel, vagy akár közvetlenül a játékossal, hogy van-e érdeklődés, mennyi lenne a fizetési igény stb. Egyszerű… Ha a játékos nem akar menni, hiába egyezik meg a két klub. Ha viszont már megvan a megegyezés vele, az anyaklub nyomás alá kerül, hogy megállapodjon a vevőklubbal, különben elégedetlen játékost kap vissza. ”
A klubok érthetően nem akarnak időt és pénzt pazarolni, de ma már sokkal több lehetőség van a játékosok keresésére és leigazolására, nem feltétlen kell sok pénzt felemésztő tárgyalásba kezdeni, csak egy érdeklődő levelet vagy emailt megfogalmazni (olcsó), esetleg „futárt” küldesz a kérésekkel (ez valóban picivel drágább).
A klubok ugyanakkor egy szint fölött olyanok, mint egy család és a családi dolgokat a kapcsolati tőkével tudják rendezni. Az Ajax többnyire kinevelő klub, sok csapatnak jó kapcsolatuk van velük, tudják nagyjából milyen minőséget tudnak felmutatni, ezért velük a tárgyalások viszonylag egyszerűbbek, de elkérik a játékosokért a kemény pénzeket.
Nagyobb kluboknál meg a kapcsolat és a jó viszony, ami segíthet egy egy üzletnél, meg ha a csapatnak megvan a presztízs értéke.
A játékossal egyszerűbb felvenni a kapcsolatot, de ennek meg több kimenetele lehet, például hogy megsérted a klubot, hogy egy játékosát csábítod, ezért „dühből” többet fog érte kérni, másfelől a játékos könnyen két pad közé eshet, ha erőteljesen neki áll nyomást gyakorolni. Ezt leginkább a fiatal és nagyon tehetséges játékosok tudják megcsinálni, mert ők tudják, hogy a klubjaiknak sokkal fontosabbak.
Másik része, amit fentebb is írtam, hogy elvághatsz egy lehetséges kapcsolatot az adott csapattal, hogy tőlük akkor nem veszel többet.
” Az ügynökök gyakran aktívan ajánlják a játékosokat kluboknak, és már előre megpróbálják felmérni, hogy az adott játékos milyen feltételekkel szerződne. Ez a gyakorlat előre hozza a személyes megegyezést. Pre-agreement (elő egyezmény) = nyomásgyakorlás. Amikor a vevőklub „megállapodik” a játékossal, az gyakran tárgyalási eszközként is szolgál a jelenlegi klubbal szemben: „a játékos velünk akar játszani, úgyhogy inkább egyezzünk meg.” ”
Az ügynökök gyakran szoktak játékosokat ajánlani, mert nekik ebben van a pénz, meg jutalékokat kapnak azért. Többé kevésbé olyan játékosokat próbálnak ajánlani, akinek nincs csapata, van csapata de már nem akar ott lenni, érdeklődést mutatnak a játékos iránt, értékes játékos és nagyobb valószínűséggel vinnék el.
Nyomás gyakorlásra csak akkor van szükség, ha érdemben már más diplomáciai lehetőség kiesik. Az üzletben is szerintem van olyan, hogy tisztességesség.
A játékossal való előszerződés valóban tárgyalási eszköz is lehet, de ezzel a további üzleti lehetőséget vágod el az adott klubnál, legközelebb meg másnak fogja eladni a játékost, vagy sokkal drágábban kapod meg. Ezt eljátszhatod egy kis csapatnál, ahol sok lehetőségük nincs a játékos megtartására, feltéve ha a játékos ténylegesen annyira jó. Első és még másod osztályú csapatoknál a kapcsolati tőke sokat számít abban, hogy játékosokat tudj igazolni, kölcsön adni és később visszahozni.
Riválisnak nem, vagy csak drágábban adsz el játékost, mert magadat nem akarod gyengíteni.
” Valójában mennyire gyakori ez? Az ilyen előzetes megegyezések gyakran nem hivatalosak, viszont az átigazolások döntő többsége ma már így indul. Top 5 európai bajnokságban kb. 70–80% az az eset, amikor előbb a játékossal születik elvi megegyezés, és csak utána kezdődik meg a klubok közötti tárgyalás. Igazából a kisebb bajnokságokban vagy játékoseladásra szakosodott kluboknál gyakran a klub kezdeményez, de még itt is elterjedt a „player-first” megközelítés. ”
Többnyire valóban nem hivatalos és ezt szokták általában alkalmazni, példaként a City érdeklődése és Reijnders eladása. Ők is a háttérben puhatolóztak, hogy elhozható e a játékos, de mivel a játékos is mérlegelt és nem annyira lojális a csapathoz, ezért őt el tudtuk adni. Ők viszont hivatalosan a csapatot keresték meg vele és fordítottak erőforrást arra, hogy leigazolják a játékosunk. Az hogy a háttérben mennyire ez megy, ez egy dolog, de a hivatalos út korrektebb, mert ezzel a kapcsolati tőkét alkalmazod és későbbiekben esélyt kapsz jobb üzletekre.
Elvi megegyezés lehet, de egyszerűbb mindkét felet felkeresni, ma már a technológia miatt könnyebb, plusz ha nemleges válasz érkezik, akkor gyorsabban tovább mész. Hivatalosan mindig a klubot keresed és érdeklődsz.
Korrekt, ahogy kifejtetted, és teljesen érthető, ha te inkább az etikusabb, hivatalosabb utat tartod helyesnek. A gond csak az, hogy ez a megközelítés sokszor egyszerűen nem működik a mai focibiznisz tempójában. Az átigazolások ma nem a papírszerinti ideál mentén zajlanak, hanem a realitás szerint: informálisan előbb a játékossal (vagy az ügynökével) puhatolóznak, mert ha ő nem akar jönni vagy irreális igényei vannak, akkor felesleges a klubbal időt pazarolni. Ez nem feltétlenül erkölcsi döntés, hanem gyakorlati racionalitás.
Persze jó lenne mindig a klubbal kezdeni, diplomatikusan építeni a kapcsolatot, de amikor minden klub száz játékost néz egy posztra, és minden nap érkeznek új nevek, akkor egyszerűen nem fogsz mindenkivel hivatalos levelezésbe kezdeni. Egy ügynökkel való beszélgetés, egy elvi megegyezés, egy gyors reakció dönthet el egy igazolást ez a valóság, és nem az „ideális forgatókönyv” szerint zajlik.
Ami a klubok megsértését illeti: ez inkább akkor probléma, ha nyíltan vagy pofátlanul megy az egyezkedés a hátuk mögött. De az iparág íratlan szabályai ezt a fajta előkészítést már rég normalizálták, és szinte minden klub él is vele igen! még azok is, akik kifelé mást kommunikálnak.
Szóval értem, hogy te etikailag tisztábban és hosszabb távra gondolkodsz és egyébként nem is vitatom, hogy ez sokszor bölcs megközelítés. De azt is látni kell, hogy a futballpiac realitása nem az, amit a FIFA szabálykönyvben leírnak, hanem amit a topklubok napi szinten csinálnak. És ott ez van: előbb játékos, aztán klub. Ez nem mesevilág, ez a gyakorlat.
Nem túl értékes játékosok kiárusítása lehetőleg túlárazva, igazolni lehetőleg garasokért. A kis zsiványak, micsoda ördögi taktika, biztosan senkinek se fog szemet szúrni, ezek született profik.
Mogyinak
– Az etikus megközelítés a legtöbb csapatnál működik, viszont az is igaz, hogy van amikor nem feltétlen ezt csinálják a csapatok. Az ilyen jellegű igazolásnál félig meddig lehet sejteni a háttér dolgokat, valószínűleg ezért sem adnák el olcsóbban most nekünk Xhakat.
Nem tartom lassúnak az etikusabb megkeresést, mert a legtöbb nagy csapat lényegében egy saját liga / családban van, vannak összeköttetések és sok esetben a csapatok tudnak arról, amit a másik készül tenni.
Az ügynököknek ugye van listájuk az ügyfeleikről és sok esetben évekig megmarad egy egy kontakt, a figyelőknél szintén sokáig megmarad egy egy játékosról a kontakt, meg hogy későbbiekben hova igazol. Nagy csapatoknál szerintem nem különb a dolog, mert a nagy csapatoknak már kis túlzással van saját stúdiója, saját irodai stáb, aki ezzel foglalkozik, hogy kezelje a kéréseket, megfogalmazzon leveleket és listákat készítsen. A legtöbb csapatnak van online elérhetősége, mivel ez a mai világban már a legtöbb helyen eljárás. Egészen kis csapatoknak is lehet már saját honlapja vagy más elérhetősége, igaz hogy ott egy vagy max két ember kezeli a dolgokat. Egy Milan és Leverkusennél meg akár 100 ember is foglalkozhat ilyesmivel. Ahogy a csapatoknak is rengeteg ügyvédjük lehet a bajos esetek orvoslására.
Egy telefont megejteni vagy emailt írni mind a játékosnak, mind az ügyvédnek és a klubnak nem nehéz, lehet puhatolózni mindkét félnél, aztán később hivatalos formában megtenni egy ajánlatot, vagy pedig személyesen elküldik a sportigazgatót vagy más személyt tárgyalni. Az hogy nem tartják be csapatok ezeket a szabályokat, attól nem lesz a dolog etikus, csak ugye kiskapuk minden területen vannak és az üzletben sok olyan dolog van, ami messze van a szabályos eljárástól. Azt hozzá teszem, hogy maga a FIFA és UEFA sem szentek, de ha hoznak bizonyos szabályokat, amik még jók is, akkor azokat érthetően érdemes betartani.
A megsértést picit átvitt értelemben értem, mert természetesen nem lesznek álmatlan éjszakáik, ha a hátuk mögött próbálkozol, de akkor az várható, hogy megkérik a játékos árát. Fofana erre jó példa, mert megvolt a kívánalom, megvolt vele a megállapodás, részmegállapodás volt azzal, aki menedzselte az igazolást, viszont az elnőkkel nem volt semmi féle egyeztetés és erre berágott. Aztán szépen ment fel a játékos ára, végül annyiért vettük meg, amennyit ők kértek +-10%.
A bürokrácia sok esetben adott, de az átigazolási ablakokat nagyjából tisztában tartják a csapatok és akkor tudják, hogy nézni kell a levelezést, hívásokat, ügynöki megkeresést és a csapatok figyelik ezeket a legtöbb esetben. Nekik is érdekük, ha már vásárolni akarsz tőlük, hogy megvizsgálják milyen ajánlatot készülsz nekik tenni.
Azt meg azért nem tartom jó megoldásnak, hogy a játékost elkezdik hülyíteni, hogy később nyomást gyakoroljon a jelenlegi csapatára, mert ez a beosztott – főnök viszonyt kikezdi és a munkaadó (jelen esetben a klub) dönthet a játékos felől, akár büntetést is kiszabhat, vagy ír róla egy jelentést, ami alapján elmeszelhetik.
Kitérő 1 – Most például Gudmondsonnak van egy ilyen szexuális jellegű esete, még ha ártatlan is a történetben, akkor is bekerül a jelentésekbe és később a csapatok nem szívesen igazolják le. A sportolók zömmel tisztában vannak azzal, hogy mit lehet és mit nem, mert a karrierjüket kockáztatják, ha egy etikai eljárás után bűnösnek találják őket x y váddal.
Kitérő 2 – Originál nem tudom milyen jellegű a szerződés, hogy vele nem bontották föl, mert szerintem még a pénz vesztéssel is sokkal jobban jártak volna, minthogy ott legyen (papíron) egy játékos, aki bérfeszültséget gerjeszt azáltal, hogy a semmire kap pénzt. Egy játékos szerződésénél nem lehet olyat belevenni, ami alapján a játékos zsarolhatja a klubot.
Kicsit elrugaszkodtam, ezért elnézést kérek:
– Visszatérve ha a játékos és a klubok nem tudnak megegyezni, akkor a játékos a jelenlegi csapatánál elássa magát és a másikba nem kerül. Ezt ahogy írtad, valóban a háttérben lehetőség szerint titokban próbálják meg a legtöbben csinálni, de ez sem feltétlen etikus. Én azt vallom, hogy függetlenül milyenre lőtték be a piacot, sokkal jobb korrektnek lenni és a legális úton elkezdeni dolgozni. Ettől még lehet tévedek és az adott szituációban ez hátrányt jelent, de hosszabb távon a lelkiismereted tiszta marad, a jó viszony megmarad a csapattal és a játékossal is. Az üzleti partnerekkel érdemes jó viszonyt ápolni, még ha bürokratikus is néha az eljárás.