Franco Baresi, a Milan tiszteletbeli alelnöke szerint a tehetség önmagában nem elegendő egy futballista számára, hanem alázatra és szerencsére is szükség van. A klubikon úgy véli, hogy mindig az emberi oldal a legfontosabb és csak utána jön a sportolói én, továbbá az interjúban beszélt a Milanról, a San Siróról, a csapatkapitánnyá válásáról és Silvio Berlusconiról is.
A PÁLYAFUTÁSÁRÓL
„Kétségtelen, hogy szükség van szerencsére is, a tehetség önmagában nem elegendő. Fontos, hogy soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél és kik támogattak az utadon. Nehéz gyerekkorom volt, de sérült a fájdalmat és a haragot elszántsággá és makacssággá alakítanom. Természetesen szerencsém is volt, hogy a megfelelő emberekkel találkoztam a megfelelő időben. Olyanokkal, akik fontos értékeket adtak át nekem, mint például a tanulás és a tisztelet fontossága.” – nyilatkozta Baresi.
A MILANRÓL
„A Milan egy második család számomra, egy mentőöv. Amikor gyerek voltam, odafigyeltek arra, hogy mire volt szükségem. Az emberi szempont kulcsfontosságú, mert mindig az ember az első és csak utána jön a sportoló.”
A SAN SIRÓRÓL
„Óriási érzelemmel töltött el, amikor először jártam a San Siróban. Gondolj bele, hogy egy 10 ezer fős kisvárosból kerültem a hatalmas Milánóba. Azelőtt a stadiont csak a tévében láttam és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ott játszom és azzá válok, aki ma vagyok és ilyen sok mindent sikerül megnyernem.”
A DEBÜTÁLÁSÁRÓL 17 ÉVESEN
„Legfőképpen arra emlékszem, hogy volt szerencsém együtt játszani Gianni Riverával, aki akkor már a pályafutása végén járt. Csak két évig voltunk csapattársak, de nagyon értékes évek voltak, amelyek során rengeteget tanulhattam tőle. Megfigyeltem, hogy hogyan mozog, hogyan kezeli a különböző helyzeteket, milyen eleganciával és figyelemmel van a többiek iránt, akik kevesebbet játszottak vagy a cserepadon ültek, de mégis ugyanolyan keményen edzettek, mint a kezdőcsapatban lévők.”
A CSAPATKAPITÁNNYÁ VÁLÁSÁRÓL
„Nem volt könnyű időszak, hiszen kiestünk a Serie B-be, de az utunk során rájöttem arra, hogy milyen fontos a csapat érdekeit előtérbe helyezni a saját érdekeinkkel szemben. Nem beszéltem sokat és inkább a cselekedeteimmel próbáltam példát mutatni.”
SILVIO BERLUSCONIRÓL
„Ő egy rendkívüli elnök volt az elképzelései, az innováció iránti érzéke és a szakértelme alapján, amit az egész közegnek képes volt átadni. Különleges kapcsolat volt közöttünk. Az utolsó mérkőzésemen egy Aranylabdát adott át nekem, azt amit soha nem nyertem meg. Ráadásul a Milan visszavonultatta a 6-os számú mezemet.”