Nesta: „A Milan egy teljesen más világ volt”

A Milan korábbi világklasszis védője, Alessandro Nesta exkluzív és terjedelmes interjút adott az Amazon Prime Video mikrofonjainak és felelevenítette a milánói pályafutása legjelentősebb szakaszait, beszélt a BL-győzelmekről, a kezdeti nehézségekről, a Real Madrid ajánlatáról, Paolo Maldiniről illetve a 2005-ös isztambuli BL-döntőről is, hogy mi játszódott le bennük a meccs alatt és a vereség utáni időszakban. Sandro kitért a visszavonulása utáni időszakra és az edzősködésre is.

A MILANBÓL VALÓ TÁVOZÁSÁRÓL
„Egy újabb műtét után azt mondtam, hogy elég volt. A testem jelezte, hogy abba kell hagynom a játékot. Napi 2 gyógyszert vettem be. Egy évvel korábban két mérkőzést is játszottam a Barcelona ellen és Messi is ott volt a pályán. Nem is tudom, hogy sikerült utána hazamennem. Nagyon megterhelő mérkőzések voltak. Egy évvel később azt mondtam magamnak, hogy ha olyan játékosokkal kell felvennem a harcot, mint ő, akkor nem fogok tudni helytállni, harcolni és összetörnék. Akkor döntöttem el, hogy elhagyom a Milant. A klub egy 1 éves szerződést ajánlott nekem, de visszautasítottam. Védőként futnom kell az ellenfél játékosai után és rájöttem arra, hogy lejárt az időm. A csatároknak nehezebb felismerniük, hogy előbb-utóbb az ő idejük is véget ér.”

A PÁLYAFUTÁSÁNAK BEFEJEZÉSÉRŐL
„Az indiai kaland után azt mondtam magamnak, hogy befejezem a pályafutásomat, aztán Miamiba mentem a feleségemmel és 10 évig ott maradtunk. Volt egy házam, a nyáron ott voltam vakációzni és imádtam azt a helyet. Rengeteg időt töltöttem a kanapén ülve és kezdtem mentálisan összeomlani. Borzasztóan szenvedtem, hogy nem futballoztam. Minden nap egyforma volt számomra. A feleségem elvitt a Karib-térségbe egy nagyszerű luxusszállodába, de egy nap után már haza akartam menni. Csak azért nem tett ki a házból, mert nagyon szeret engem. Ő egy szent. Akkor jöttem rá arra, hogy valahogy vissza kell térnem a futballba. Már nem éreztem olyan adrenalint és versengést, mint korábban. Nem voltam depressziós, de otthon elviselhetetlen voltam. Muszáj volt visszatérnem a futballba és ennek az egyetlen módja az volt, hogy edző legyek. Nem akartam menedzser vagy sportigazgató lenni, mert az egyáltalán nem vonzott. Én a pálya embere vagyok. Minden vasárnapra a lehető legjobban kell felkészülnöm és talán elvezet valahová ez az út, amin járok. A kispadról nézni a meccseket élvezetesebb, de idővel a mérkőzések egyre jobban beszippantanak és olyan adrenalinlöketet adnak, mint régen.”

A MALDINIVEL VALÓ KÖZÖS MUNKÁRÓL
„Korábban volt lehetőségem együtt játszani vele az olasz válogatottban, aztán csatlakoztam a Milanhoz. Fizikálisan és mentálisan Maldini a legerősebb védő a világon. Hibázott ő is, de nagyon kevés alkalommal és amikor hibázott, akkor egyáltalán nem volt rá hatással. Mindig közel volt a labdához és nem beszélt sokat. Ezt a mentalitást tanította meg nekem. Amikor Rómából Milánóba költöztem, egyenesre vasalt hajam volt, szandált és bermudanadrágot hordtam. Paolo tanított meg arra, hogyan kell Milánóban megjelenni. Hihetetlen ereje volt, 40 évesen még mindig úgy játszott és mozgott a pályán, mint egy gyorsvonat. Ő volt a legerősebb a pályán. Paolo volt az egyetlen ember, aki zavarba tudott hozni, amikor találkoztam vele.”

AZ ISZTAMBULI KUDARCRÓL
„Az első félidőben azzal a mentalitással léptünk pályára, hogy szétzúzzuk a Liverpoolt. Nagyon feltüzeltek voltunk. Nem igaz, hogy ünnepeltünk az első félidő után az öltözőben. Nem tudom már, hogy ki volt az az idióta a másik csapatból, aki ezt állította. A félidőben nagyon feszült volt a légkör az öltözőben és tudtuk, hogy még hosszú út vezet a győzelemig. Tudod, hogy ki volt a Liverpool vezére? Gerrard. Egy vadállat volt a pályán és szinte mindenhol ott volt. Amikor az első gólt kaptuk a második félidőben, először fel sem tudtuk fogni, hogy hogyan történt, aztán 3-2-nél idegesek lettünk. 3-3-nál elölről kellett kezdenünk az egész meccset. Dudek hihetetlen védést mutatott be és ő maga sem tudta, hogyan védte ki Sheva egy méterről lőtt labdáját. Majd jött a tizenegyespárbaj és elveszítettük a meccset. Minden összeomlott. Az öltözőben senki sem szólt egy szót sem. A családtagjainkkal voltunk Isztambulban és a meccs után elmentünk vacsorázni. Síri csend uralkodott a vacsora közben. Mindannyian halottak voltunk belül. Gattuso a nyáron el akarta hagyni a klubot, de Galliani meggyőzte, hogy maradjon. Mindannyian depresszióba estünk a mérkőzés után. Egész nyáron minden reggel felébredéskor azt mondtam magamban: »Lehetetlen. Ez nem lehet igaz.« Az új szezon kezdetekor újra találkoztunk Milanellóban és kezdtünk erőt meríteni. Akkoriban egy nagyon erős olasz magra épülő csapatunk volt. Azt mondtuk egymásnak, hogy így nem érhet véget a történet és újra elkezdtünk keményen dolgozni. Maldini nem sokat beszélt, de azt mondta: »Fel kell tűrnünk az ingujjunkat és mindent elölről kezdünk.« Egyszerűen túl kellett élnünk. Gattuso olyan volt, mintha belül halott lenne. Szerintem egész nyáron ostorozta magát. Úgy nézett ki, mint egy súlyos beteg. Végül ő adott nekünk új lendületet. Paolo, Rino, Andrea, Ambro… Együtt kezdtük újra.”

A MILANHOZ VALÓ IGAZOLÁSÁRÓL
„Az elején nem akartam a Milanhoz igazolni. Az azt megelőző évben megkeresett a Real Madrid, de visszautasítottam, mert maradni akartam a Laziónál. Akkoriban elég furcsa ember voltam. Később a Milan keresett meg, amellyel az első szezonomban megnyertük a Bajnokok Ligáját és az Olasz kupát. Eleinte nem álltam készen arra, hogy elhagyjam Rómát. Nagyon rosszul éreztem magam, amikor távoztam a Laziótól. Csak később tudatosult bennem, hogy milyen klubhoz kerültem és akkor kezdtem igazán keményen dolgozni. A Modena ellen debütáltam és nagyon ideges voltam. A meccs után Paolo kezet fogott velem. Az első néhány hónap borzalmas volt számomra. A Milan olyan volt, mint egy teljesen más világ. Korábban soha nem tapasztaltam ilyesmit és ez volt a legjobb dolog, amit valaha átéltem. Bármelyik házat kibérelhettem és a klub hajlandó volt kifizetni helyettem. Ha bementem egy bútorboltba és meg akartam volna venni az összes bútort, akkor a klub azt is kifizette volna. Akkor azt mondtam a feleségemnek, hogy itt nem lehet okunk panaszra. Minden adott volt ahhoz, hogy csak a játékra koncentrálhassak.”

A 2003-AS BL-DÖNTŐRŐL
„Senki sem aludt. Ha veszítettünk volna a Manchester United ellen, akkor senki sem szól egy szót sem, de ha a Juventus ellen veszítesz, akkor teljesen más a helyzet. Maldini nagyon feszült volt és ez engem is aggasztott. Egy szobában voltam Pirlóval, aki annyira feszült volt, hogy nem látszott rajta. Ez egy igazán feszült mérkőzés volt. A Juventus akkoriban sziklaszilárd csapat volt és lehet, hogy nem játszottak szépen, de nagyon intenzív nyomást helyeztek az ellenfélre. Véleményem szerint nem volt egy szép meccs. Az első félidőben mi voltunk a jobbak, a második játékrészben pedig ők. Kevés gólhelyzet volt mindkét oldalon. Buffon nagy védést mutatott be Inzaghi lövésénél és Conte a kapufát találta el. Aztán jöttek a tizenegyesek… Előtte néhányan sántikáltak a pályán, míg mások nem érezték magukat elég magabiztosnak. Én azt mondtam, hogy elvállalok egy tizenegyest. Az edző először úgy tett, mintha nem venne észre.” – mondta nevetve, majd folytatta. „Aztán mivel nem sokan jelentkeztek, ezért megkérdezte tőlem, hogy biztos vagyok-e benne. Azt feleltem, hogy ne aggódjon. Őszintén szólva ilyen körülmények között soha nem vállalnék tizenegyest rúgni. A karrierem során voltak olyan időszakok, amikor kudarcot vallottam, egyszer például a római derbin Montella három gólt lőtt ellenem. Ez mélyen megmaradt bennem és úgy éreztem, hogy itt a lehetőség a bizonyításra. Vállalnom kellett a felelősséget. Az volt a tervem, hogy az utolsó pillanatig kivárok, amíg Buffon elmozdul és akkor lövöm el a labdát a hálóba. Buffon viszont sokáig mozdulatlan maradt, ekkor nem volt B-terv a fejemben, ezért az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy hová lövöm. Sikerült belőnöm a tizenegyest és végül megnyertük a döntőt. Őrületes ünneplés volt, egész éjjel Manchesterben maradtunk. Különleges csapat voltunk és határtalan boldogság volt bennünk. Az volt a legerősebb Milan, amiben játszottam? Nem… A legerősebb csapat az volt, amelyik Isztambulban veszített. Jaap Stam is ott volt a csapatban, aki egy igazi állat volt. Mamma mia!”

A MILANNAL NYERT BAJNOKI CÍMEKRŐL
„Őszintén szólva nem nyertünk túl sok Scudettót. Három Bajnokok Ligája-döntőt játszottunk, de csak két Scudettót nyertünk. A Milan akkoriban inkább a BL-re koncentrált és a szurkolók is azt tartották fontosabbnak. A Bajnokok Ligájában ritkán hibáztunk, míg mondjuk Reggio Calabriában akár képesek voltunk simán leikszelni a Reggina ellen. Ancelotti is inkább a BL-re helyezte a hangsúlyt. Ő most a Real Madrid edzője és trófeákat nyer.”

AZ AKKORI MILANRÓL
„Nagyon erős csapatunk volt. Olyan tehetségeket tudtunk leigazolni, akikről előtte senki sem hallott. Ilyen volt például Kaká is. Kezdetben úgy nézett ki, mint egy postás fiú, aztán pályára lépett és olyan volt, mintha 200 km/h-val futna. Senki sem számított arra, hogy ilyen gyors. Thiago Silva úgy érkezett hozzánk, hogy korábban Oroszországban játszott és sokan kérdezték, hogy ki ő. Thiago nagyon, nagyon erős volt. Maldini, Stam, Thiago Silva, Kaladze… Ők mindannyian nagyon erős játékosok voltak. Az első megnyert Scudetto az, ami a leginkább megragadt az emlékezetemben, abban a szezonban kiestünk a Bajnokok Ligájából. A szívemhez legközelebb álló Scudettót viszont a Lazióval nyertem. A Milannál a trófeák elhódítása természetes volt. Gyakran csak egy napig ünnepeltünk, míg a Laziónál egy hónapig. A Milannál csak a Bajnokok Ligája-győzelmeket ünnepelték nagy felhajtással.”

A 2007-ES ATHÉNI BL-DÖNTŐRŐL
„Ez volt a sorsunk. Meg voltunk győződve arról, hogy megnyerjük a meccset. A sors úgy hozta, hogy újra a Liverpoollal kerültünk szembe, de nem szúrhattuk el újra. Egyszerűen nem veszíthettünk. Véleményem szerint rosszabbul játszottunk, mint Isztambulban, de sokkal stabilabbak voltunk. Már a meccs elejétől kezdve biztosak voltunk benne, hogy képesek vagyunk nyerni. Inzaghinak akkoriban problémái voltak a sérüléssel és alig tudott állni a pályán, míg Gilardino élete formájában volt és mindenki arra számított, hogy Gila fog kezdeni. De Ancelottinak volt egy megérzése és Pippo kezdett. A nagy edzőknek olyan megérzéseik vannak, amelyekkel a csapataik óriási sikereket érhetnek el, mint például a BL-győzelem. Gondoljatok csak bele, hogy ez a meccs mennyire megváltoztatta Pippo életét. Ami a meccs előtti felkészülést illeti, kevésbé voltunk feszültek, mint az isztambuli döntőben. Biztosak voltunk magunkban, hogy bármi is történjen, nyerünk kell. Ott volt a csapatunkban Kaká, aki hihetetlen formában futballozott. Védekezésben nagyon masszív védősorral álltunk fel és elöl Kaká megmutatta a képességeit. Hasonló történt a Boca Juniors ellen is. 2003-ban kikaptunk ellenük a Klubvilágbajnokságon, 2007-ben viszont revansot vettünk.”

SEEDORFRÓL
„Úgy szerettem őt, mintha a testvérem lenne. Gyakran vitatkoztunk egymással, mindig mindent másképpen akart csinálni, de egy fantasztikus ember és játékos volt. Neki köszönhetően szinte minden mérkőzést meg tudtunk nyerni. Néha a személyisége nagyobb volt, mint ő maga. Seedorf egy aranyat érő ember.”