Pato: „A Milan volt az életem legjobb döntése”

Alexandre Pato, a Milan korábbi brazil csatára nemrég visszatért korábbi sikereinek helyszínére, Milanellóba és exkluzív interjút adott a Milan TV-nek, melyben felidézte a Rossoneriben töltött időszakát, számos kulisszatitkot és érdekességet megosztva. A 35 esztendős futballista 2008 és 2013 januárja között játszott a Milanban és 150 tétmeccsen 63 alkalommal volt eredményes illetve 18 gólpasszt osztott ki.

ALEXANDRE, VISSZATÉRTÉL ODA, AHOL MINDEN KEZDŐDÖTT SZÁMODRA ITT MILANELLÓBAN. MILYEN ÉRZÉS VOLT BELÉPNI AZ EDZŐKÖZPONTBA?
„Amikor megérkeztem, azt mondtam az édesapámnak és a többieknek, hogy erősnek kell lennem és nem szabad sírnom, de nem tudom letagadni, hogy elragadtak az érzelmek. Nagyon fiatal, mindössze 17 éves voltam, amikor először megérkeztem Milanellóba, aztán visszatértem Brazíliába. Azt mondhatom, hogy az itt töltött 5 évem az életem és a karrierem legszebb időszakai közé tartozik. Életem egyik legszebb pillanatait itt éltem át ezen a kis helyen, ami valójában hatalmas.”

MIRE EMLÉKSZEL AZ ELSŐ NAPODBÓL?
„Sok dolog eszembe jut, hogy milyen fiatal voltam és mielőtt Milanellóba jöttem volna, a klinikára mentem, hogy elvégezzem az orvosi vizsgálatokat. Valamit cseppenteni kellett a szemembe, hogy a pupillám egy kicsit kitáguljon a vizsgálat miatt, amit az orvos el akart végezni rajtam. Így hunyorítva érkeztem Milanellóba és alig láttam valamit. Készült is egy közös kép Ancelottival. Ezek nagyszerű dolgok voltak. Ancelotti kézen fogva az ebédlőbe vitt, ahol ott volt az összes játékos, akik mindent megnyertek. Az edző azt mondta nekik, hogy mindenki álljon fel és üdvözöljön engem. Mindannyian felálltak az asztaltól és kezet fogtak velem. Ez szép és tiszteletteljes gesztus volt, amire örökre emlékezni fogok.”

MA ELKÍSÉRT AZ ÉDESAPÁD IS MILANELLÓBA, HOGY MEGMUTASD NEKI, HOL NŐTTÉL FEL…
„Igen. Ahogy sétáltunk kérdezgette tőlem, hogy elérzékenyültem-e és vannak-e pillangók a hasamban. A válaszom az volt, hogy igen. Nagyon izgatott vagyok, hogy visszatérhettem ide, hogy újra átérezzem és lássam mindazt, amin itt keresztül mentem. Mesélni fogok róla a fiamnak és alig várom, hogy elhozzam ide, hogy körülnézzen és lássa azt a helyet, ahol életem egyik legszebb időszakát töltöttem. Nem akarok most sírni, de biztosan fogok, amikor visszaülök az autómba. Tudod ezeket a legszebb emlékeket soha nem lehet kitörölni és csak újraélheted ezeket.”

HA VISSZATEKINTÜNK A KARRIEREDRE ÉS AZ ÉLETED EDDIGI SZAKASZÁRA, AKKOR AZT LEHET MONDANI, HOGY AZ IDŐZÍTÉS KULCSFONTOSSÁGÚ VOLT SZÁMODRA. EGYETÉRTESZ VELE?
„Csak azt tudom mondani, hogy az idő a legfontosabb dolog az életben, mert nem mehetsz vissza a múltba és nem tudod előre tekerni az időt a jövőbe. A jelen pillanatot kell megélned. Azáltal, hogy visszatértem Milanellóba a legszebb emlékek törtek fel bennem, amiket a futballban véghez vittem. Amikor 17 éves voltam az édesapám és az édesanyám egy hónapig itt volt velem. Most már én is apa vagyok és tudom, hogy milyen nehéz volt nekik. Mindent, amit eddig elértem azt a szüleimnek köszönhetem.”

EGY OLYAN CSAPATBAN KEZDTÉL EL FUTBALLOZNI, MELYNEK INTERREL KEZDŐDÖTT A NEVE…
„De piros volt a klubszínük!” – mondta nevetve, majd folytatta. „Igen, az Internacionalban kezdtem, de nagyon rövid időszak volt. Hat hónap után a Milanhoz igazoltam. Akkoriban figyelemmel követtem a Milant és abban a csapatban akartam játszani. Emlékszem, hogy Braida Brazíliába repült értem, elrendezte a dolgokat és ez volt életem legfontosabb döntése, mert a Milannal lehetőségem volt trófeát nyerni és megismertem egy másik világot. A Milannak köszönhetően váltam azzá, aki ma vagyok.”

2000-BEN TÖRTÉNT EGY BALESET, AMI MEGVÁLTOZTATHATOTT VOLNA MINDENT. MESÉLNÉL NEKÜNK ARRÓL, HOGY MILYEN ÁLDOZATOT KELLETT HOZNOD, MÉG GYEREKKÉNT IS?
„Ma szülőként és apaként jobban megértem a helyzetet. Kórházban voltam és távol voltam a szüleimtől. Volt egy tumor a karomban és nagyon komoly volt, de végül jól alakultak a dolgok. Az az időszak több volt számomra, mint egy áldozat, mert átéltem, hogy milyen a szüleimtől távol lenni. Tudom, hogy az életem későbbi részében segített az, amit tanultam, amit szenvedtem és amin keresztül mentem. Ma már élvezem az életet, van egy feleségem és egy fiam, akivel életem hátralévő részében törődhetek.”

BESZÉLJÜNK A SZÉP EMLÉKEKRŐL… AZ INTERNACIONALBAN GÓLT SZEREZTÉL A DEBÜTÁLÓ MECCSEDEN ÉS MEGDÖNTÖTTED PELÉ EGYIK REKORDJÁT…
„Szerencsére mindig sikerült gólt szereznem a debütálásaim alkalmával, de emlékszem, hogy amikor játszottam nem igazán érdekelt, hogy mi történik a külvilágban. Meccseket játszottam, klubokhoz igazoltam, de csak a játékkal foglalkoztam. Tudom, hogy a játékosok mennyire fontosak az emberek számára és az, hogy tudják, mi történik. Most visszagondolok és azt mondhatom, hogy hűha, én lőttem azt a gólt, amiről mindenki beszélt. Szerencsés voltam, hogy Isten velem volt.”

MÉG NEM VOLTÁL 18 ÉVES, DE MINDENKI FELFIGYELT RÁD. MIÉRT A MILANT VÁLASZTOTTAD?
„Láttam, ahogy a Milan megnyerte a Bajnokok Ligáját és a világ legjobb játékosai alkották a csapatot. Maldini, Ronaldo, Shevchenko, Kaká, Emerson, Cafu, Gattuso, Ambrosini, Pirlo, Nesta,.. Egy hihetetlen csapat volt és együtt akartam velük játszani. Nem gondoltam arra, hogyan fogok elutazni és milyen lehet Olaszországban élni. Csak a Milanban akartam játszani ezekkel a játékosokkal. Amint meghallottam a klub érdeklődését, azonnal azt válaszoltam, hogy a Milant akarom és ennyi. Ez volt számomra a legjobb döntés, amit valaha hoztam az életemben.”

MIVEL KISKORÚ VOLTÁL, AMIKOR A KLUB LEIGAZOLT, EZÉRT VÁRNOD KELLETT JANUÁRIG, MIRE PÁLYÁRA LÉPHETTÉL AZ ELSŐ MÉRKŐZÉSEDEN A MILANBAN. MILYEN VOLT AZ AZ IDŐSZAK SZÁMODRA, AMIKOR NEM JÁTSZHATTÁL, HANEM CSAK EDZHETTÉL?
„Bennem volt az a gondolat, hogy egyre közelebb vagyok a mérkőzéshez, de minden nap különleges volt, mert a csapattal edzettem. Az egyetlen dolog, amit nagyon sajnáltam, hogy nem mehettem a csapattal Japánba, ahol megnyerték a Klubvilágbajnokságot. Nem játszhattam tétmeccsen, de voltak felkészülési mérkőzéseink és ezek igazi meccsek voltak számomra. Nagyszerű időszak volt. Emlékszem, hogy amikor a csapat Japánba utazott, én Milanellóban maradtam és a Primaverával edzettem. Mindent megtettem, hogy felkészüljek az első mérkőzésemre a Napoli ellen. Volt egy sztori Kaladzéval, amit elmesélek. Ő sokat segített nekem, mert amit az edzéseken megtapasztaltam, azzal szembesültem a pályán is a mérkőzéseken. Amikor az edzésen leszerelt, megváltoztatta a védőkről alkotott nézetemet. A brazil csapattársaim segítettek és bátorítottak, hogy csináljam ugyanazt, de legyek keményebb. Kaladze szerelései megtanították nekem, hogy mivel kell szembenéznem a mérkőzéseken és egy kis ízelítőt adott az olasz labdarúgásból. Ő ugyanolyan volt az edzéseken, mint a mérkőzéseken. Kaptam néhány rúgást tőle, Nestától és Maldinitől is. Gattuso volt a legkeményebb az edzéseken, szörnyű volt ellene, de nem csak az edzéseken. Egy vadállat volt. Emlékszem egy jó sztorira… Mi brazil játékosok együtt ettünk, meg akartam tréfálni Gattusót és neki dobtam valamit. Mi brazilok ültünk a saját asztalunknál, ő pedig az olaszokkal ült ott a másik asztalnál, szóval megdobtam őt és úgy csináltam, mintha semmi nem történt volna. Senki nem szólt egy szót sem, aztán Gattuso odajött, megragadta a nyakamat és szitkozódott. Olyanokat mondott, amit itt most nem szabad megismételnem. Megragadta a nyakamat és felemelt, én pedig csak könyörögtem neki, hogy hagyja abba.” – mondta nevetve.

AKKORIBAN VOLT EGY BRAZIL JÁTÉKOSOKBÓL ÁLLÓ MAG A CSAPATBAN. EZ SEGÍTETT NEKED A BEILLESZKEDÉSBEN?
„Az első év fantasztikus volt. A brazilok nagyon sokat segítettek, de ez nem tett jót az olasz nyelvtudásomnak. Csak portugál nyelven beszéltem és amikor interjúkat adtam, nem olaszul nyilatkoztam. Amikor megpróbáltam olaszul beszélni, a többiek piszkáltak, hogy rosszul beszélek. Még mindig vannak olyan szavak, amiket nem tudok kiejteni. Nagyon fontos a saját nyelveden beszélni, de az is fontos, hogy megtanulj olaszul, ha Olaszországba jössz. A brazilok sokat segítettek, Kaká, Emerson, Dida, Serginho. Cafu néha apaként viselkedett, bemutatott a családjának és sok időt töltöttem velük. Voltunk vagy 15-en és soha nem találtunk helyet az éttermekben. Emerson körbevezetett, Ronaldo gyakran hazavitt engem, szóval mindenki segített. Örökre a szívembe zártam őket.”

MILYEN EMLÉKEID VANNAK A DEBÜTÁLÁSODRÓL A NAPOLI ELLENI MECCSRŐL?
„Különleges mérkőzés volt. Ronaldo mellett játszottam. Emlékszem, hogy Ronnie kapura lőtt, a labda felpattant és a kapuba tartott, de azt gondoltam, hogy még hozzáérek, mielőtt bemegy a kapuba, mert gólt akartam szerezni. Sajnos nem jött össze és a védő hozzáért, de végül bement a labda. Csodálatos emlékeim vannak. Favalli adott egy hosszú indítást, megkerültem a védőt és megindultam, felnéztem a kapusra és azonnal az jutott az eszembe, hogy ne próbáljam meg átemelni felette, mert minden kapus azt gondolta volna, hogy átemelem a labdát. Aztán amikor a kapus felugrott, bepasszoltam a labdát alatta a kapuba. A San Siróban mindenki felkiáltott és felejthetetlen pillanat volt számomra.”

GÓLT SZEREZTÉL A DEBÜTÁLÓ MECCSEDEN AZ INTERNACIONALBAN, A MILANBAN ÉS A BRAZIL VÁLOGATOTTBAN IS. MI VOLT A TITKOD?
„Úgy játszottam, mintha gyerek lennék. Emlékszem, hogy a taktika volt az egyik olyan dolog, amiben nem voltam jó. Voltak taktikai feladataim, de jobban szerettem a labdával játszani, cselezni, passzolni és gólt szerezni. Emlékszem, hogy Ancelotti azt mondta nekem: »Ale, a cselezés után pontos passzt kell adnod! Nem csak azt csinálhatsz a pályán, amit akarsz.« De ez benne volt a véremben. Szerettem edzeni és mindig öröm volt számomra, amikor játszottam.”

TE VOLTÁL A LEGFIATALABB JÁTÉKOS, AKI ELÉRTE AZ 50 GÓLT A MILANBAN. BÜSZKE VAGY RÁ, HOGY EGY ILYEN FONTOS REKORD FŰZŐDIK A NEVEDHEZ?
„Ma már másképpen látom a dolgokat, mint korábban. Örökre velem marad, hogy a Milanban játszhattam. Bárhol járok a világban, az emberek a góljaimról beszélnek, melyeket a Barcelona, a Real Madrid vagy az Inter ellen szereztem. Ez mutatja meg, hogy milyen fontos gólok voltak. Nem gondoltam a számokra, de tudom, hogy sokkal többet is szerezhettem volna, viszont lehettem volna balszerencsés és kevesebb gólt is lőhettem volna. Ami történt, az megtörtént. Nagyon boldog vagyok, hogy gólokat szereztem a Milanban, az első gól és az utolsó gól is ugyanolyan izgalommal töltött el. A Milanban játszani egészen más volt és csodálatos érzés volt gólt szerezni a San Siróban, idegenben vagy akár az edzéseken is. Ahogy a fiamnak is mondtam, ez egy olyan szerelem, amit nem tudok megmagyarázni.”

RÉSZBEN MÁR VÁLASZOLTÁL, DE MILYEN VOLT 40 MÁSODPERC ALATT GÓLT SZEREZNI EGY MILÁNÓI DERBIN?
„Gattusónak passzoltam, aki lepasszolta Robinhónak, majd egy összjátékkal elém került a labda és gólt szereztem. Az egész stadion felrobbant. Látom magam előtt a képet, hogy ordítok a gólörömnél. Nem volt könnyű, a derbin nagy a nyomás, de gyönyörű volt betalálni az Inter ellen egy ilyen fontos meccsen kevesebb mint 40 másodperc alatt. Ez egy olyan történet, amiről egész életemben beszélhetek.”

MELYIK A LEGSZEBB KÉP, AMI ESZEDBE JUT A 2011-ES SCUDETTO MEGNYERÉSÉRŐL?
„A legszebb kép számomra a Roma elleni idegenbeli mérkőzés utáni. A stadionban ünnepeltünk, aztán visszatértünk Milánóba és a Dóm térre mentünk, ahol rengeteg ember volt. Egy nyitott tetejű buszon voltunk és csodálatos volt számomra. Ez az a kép, amit soha nem fogok elfelejteni, mert lehetőségem volt a Milanban játszani és Scudettót nyerni. Sajnos a Bajnokok Ligáját nem nyertem meg, de számomra a legszebb emlék az olasz bajnokság megnyerése, a dóm téri ünneplés és a Milan történelmébe való bekerülés volt.”

HA MÁR BAJNOKOK LIGÁJA… AZ A 24 MÁSODPERCES GÓLOD NAGY JELENTŐSÉGGEL BÍR.
„Bármelyik országban is járok, mindenhol arra a gólra emlékeztetnek engem. Az a gól volt az egyik legszebb, amit a Milanban szereztem. Abbiati felívelése után Nocerino elé pattant a labda, aki hozzám passzolt és úgy döntöttem, hogy megindulok. Volt egy üres terület előttem, megtoltam a labdát és futás közben láttam, hogy megelőzöm a védőket, megnyílt a terület és egyedül a kapussal szembe kerültem. Megpróbáltam Valdes mellett ellőni, de hála Istennek betaláltam. Bár a lövés nem úgy sikerült, ahogy akartam, de a labda a kapus lábai között a hálóba ment és így még szebb volt. Felejthetetlen volt számomra gólt szerezni a Milanban a Bajnokok Ligájában.”

A FELEMELKEDÉSED GYORS ÜTEMBEN TÖRTÉNT. BESZÉLTÜNK AZ IDŐZÍTÉSRŐL, DE AZTÁN SZÁMOS SÉRÜLÉS AKADÁLYOZOTT A JÁTÉKBAN.
„Sajnos akkoriban nem az volt, mint ma. Fiatal voltam és alig vártam, hogy a lehető leghamarabb visszatérjek a pályára. Játszani akartam és nem mindig hagytam szükséges időt a felépüléshez és aztán így alakultak a dolgok. Nincs bennem megbánás, ez egy lecke volt számomra. Manapság a gyerekeket felkészítik erre, mert egy egész csapat, egy egész stáb van mögöttük. Csak azt tudom javasolni nekik, hogy mindig figyeljenek oda a dolgokra, tartsák tiszteletben a felépülési időt és bízzanak meg azokban az emberekben, akik kezelik őket. Történt, ami történt. Ez egy jó tapasztalat volt számomra a sérülések, a nehézségek és a rossz periódusok ellenére is, hiszen bajnokok lettünk. Nem mondhatom azt, hogy szomorú vagyok miatta, de egy életre szóló lecke volt. A Milantól lehetőséget kaptam arra, hogy gólt szerezzek és érettebb legyek emberileg is. Az az időszak segített abban, hogy fejlődjek.”

FANTASZTIKUS KÖTELÉK FŰZ A SZURKOLÓKHOZ, AKIK MINDIG KÖZEL ÁLLTAK HOZZÁD. BÁRMIKOR, AMIKOR RÓLAD POSZTOLNAK A KÖZÖSSÉGI MÉDIÁBAN, NAGY LELKESEDÉST VÁLT KI A MILAN-SZURKOLÓKBÓL.
„Imádok visszajönni ide, mert az olasz emberek mások. Ti olaszok önmagáért szeretitek a játékost és nem csak azért, amit csinál a pályán. A Milanisták iránti szeretetemet nem tudom elmagyarázni, de amikor sétálok valahol, mindig odajönnek hozzám, közös képet kérnek, megkérdezik, hogy vagyok és mikor térek vissza a Milanhoz. Talán mindent megnyerhettem volna, de lehet, hogy nem kaptam volna meg ezt a szeretetet a szurkolóktól. Nagyon kedvelem a Milan-szurkolókat, mert megváltoztatják az életemet. Ha meglátok egy kommentet vagy elmegyek valahova, az megmutatja, hogy mit vittem véghez a Milanistákért és az olasz futballban. A szívembe zártam őket.”

A KÉP, AMI MINDEN SZÓNÁL JOBBAN MEGMUTATJA A SZERETETEDET, AZ A SZIVECSKÉS GÓLÖRÖMÖD.
„Azt látom, hogy manapság sok ember csinálja ezt a gólörömöt, de én voltam az első, aki csinálta.” – mondta nevetve. „Amikor a gólom után szivecskét mutattam, az nem csak egyetlen embernek szólt, hanem mindenkinek, aki szerette azt, amit csináltam. Mindig is nagyon szerettem és tiszteltem a Milant, a mai napig is. Nagyon kedvelem a klubot és megértem a Milanistákat, mert ez egy olyan klub, amely rengeteg trófeát nyert. A játékosokban tudatosulnia kell, hogy hol játszanak és mit jelent a Milan játékosa lenni, mert azok, akik megfordultak itt történelmet írtak és rengeteg szeretetet adtak a klubnak. Biztos vagyok benne, hogy a Milan vissza fog térni a csúcsra.”